Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

A mandarinok

Történelem
A „mandarin” szóval ma általában két helyen találkozhatunk: a gyümölcsös pultoknál és az Operaház plakátjain. Ez utóbbi helyen olyankor, amikor éppen műsorra tűzték Bartók Bélának A csodálatos mandarin című táncjátékát. Itt a címben szereplő mandarin egy gazdag kínai férfit jelöl, akit egy kerítőknek kiszolgáltatott lánynak azért kell elcsábítania, hogy azután a megbízói kifoszthassák és megölhessék. A mandarinban azonban olyan erővel lobban fel a szerelmi vágy, hogy bármit csinálhatnak vele: addig nem tudják őt legyűrni, amíg valóban az övé nem lesz a lány. Ez a mandarin tehát a szenvedély legyőzhetetlenségét szimbolizálja, általában azonban a mandarinok neve ennél sokkal hétköznapiasabb fogalmakhoz kapcsolódik.

A régi cégérekről

Történelem
A történelmi múlttal rendelkező falvakban, városokban gyakran ma is láthatunk régi cégéreket, amelyek egy-egy kisebb bolt vagy vendéglő bejárata felett jelzik, hogy mit lehet ott megjavíttatni vagy megvásárolni. A cégérek többféle anyagból és sokféle formában készülhettek. Stílusuk, szerényebb vagy cifrább megformálásuk az adott kor világát is őrzi. És bár az elektromossággal működő feliratok jóval feltűnőbbek és természetesen technikában is gazdagabbak, a cégérek mívessége vagy egyedisége legalább annyi érdekességet, vagy egyszerűen szépséget tartogathat.

Alma szimbólumként

Történelem
„Olyan a képe, mintha savanyú almába harapott volna”; „Úgy teli van méreggel, mint az alma féreggel”; „Még a száraz fáról is tud almát szedni”; „Szereti más almáját enni”; „Későn érő alma tovább tart”; „A tiltott alma mindig jobb ízű”; „Nem esik messze az alma a fájától” – ezek a népi szólások, közmondások is bizonyítják, hogy az alma nem csupán egy szokványos gyümölcs számunkra. A „Mindennap egy alma – az orvost távol tartja” mondás persze inkább a gyakorlatias hasznára utal, de a gyümölcs szimbolikus jelentéseivel is gyakran találkozunk.

Kik voltak a Fuggerek?

Történelem
Van néhány szavunk, amely eredetileg személynév volt, majd azért vált köznévvé, mert az illető személy jellemző módon testesített meg egy fogalmat. Ilyen a "szűkmarkú, fösvény" jelentésű fukar szavunk is, amely a Fugger nevet őrzi. A családnév első lépésben német nyelvterületen vált köznévvé, és itt cserélődött ki benne a G hang K-ra, és született meg az újfelnémetben fukker szó. Ez akkor foglalkozásnévként jelölte a gazdag kereskedőt vagy az uzsorást. A magyarba érkezve azután a szóvégi E illeszkedett a hangrendi szabályainkhoz és A-ra változott. Kezdetben a magyarban is foglalkozásnév volt, csak később kezdték használni jelzőként. A Fuggereknek ettől függetlenül korántsem csupán a fösvénység volt a legjellemzőbb vonásuk. Családjuk történetében szinte minden benne van, amely a mesteremberekből lett arisztokraták európai életpályáját jellemzi.

Tutanhamon kesztyűjétől a muffig

Történelem
A kesztyű legfontosabb funkciója az, hogy védje az ember kezét a hidegtől. Az első híradást erről a ruhadarabról mégis a melegebb éghajlatú vidékek képein látjuk, ami arra utalhat, hogy esetleg ott jöhettek létre az első kesztyűk. Ebben azonban nem lehetünk biztosak, hiszen az is lehetséges, hogy ez csak azért látszik így, mert csupán itt maradtak fenn a kesztyűről információk. És talán közelebb járunk az igazsághoz, ha azt feltételezzük, hogy a hűvösebb földrészeken hamarabb készítettek ilyen ruhadarabot, amelyek többsége egyébként egyujjas lehetett.

Mióta hordunk fülbevalót?

Történelem
Mára a fülbevaló ugyanolyan természetes, megszokott része a viseletünknek, mint bármely más ékszer. Legfeljebb akkor figyelünk fel egy-egy darabjára, ha feltűnően érdekes az anyaga, a formája vagy a színe. A kezdetekkor azonban a fülbevalók kiemelt és meghatározott jelentésű ékszerek is voltak. Ezt az is fölerősítette, hogy a mítoszok korában a fülnek magának is kiemelt jelentősége volt, s emellett különféle szimbolikus jelentéseket is kötöttek hozzá. Így például Egyiptomban a bal fül a halállal, a jobb az élettel állt összefüggésben, az ősi Kínában pedig a hosszú fül a bölcsességet, az okosságot jelképezte. De önmagának a fül kilyukasztásának is volt jelentése: ez több kultúrában is valamiféle elkötelezettségre vagy fogadalomtételre utalt. Mindezek pedig arra is hatással voltak, hogy kinek milyen anyagú vagy formájú ékszer került azután a fülébe.

Mióta van görkorcsolya?

Történelem
A befagyott vizek és lefagyott utak már több évszázaddal ezelőtt rákényszerítették az embert, hogy kitaláljon valamit, amivel mégis jó tempóban tud végigmenni, pontosabban végigsiklani a gyalog bejárhatatlan utakon. Így született meg a simára csiszolt talpú, keskeny lapból álló, jéghez való korcsolya, amely később a művészetben is helyet kért magának. A kerekeken gördülő görkorcsolya mögött azonban hasonló, külső kényszert nem találhatunk - ezt már kizárólag az ember belső vágyai hozták létre: annak igénye, hogy olykor a lábunk kínálta tempó meghaladásával, tehát a megszokottnál gyorsabban is tudjunk haladni. A jégkorcsolyának ez a „kistestvére” ezért jóval később is született meg, csak a 18-dik század vége felé. Megszületése viszont mindjárt sokkal látványosabbra is sikeredett.

A teknőtől a talpas bölcsőig

A karácsonyi betlehemes képeken a gyermek Jézust szalmára fektetve látjuk, hol a földön, hol egy asztalka formájú emelvényen. Jézus azért született istállóban, mert a születését megelőzően Augustus császár rendeletet adott ki az emberek összeírására. És mivel mindenkinek a születési helyén kellett jelentkeznie, Józsefnek, aki ugyan Máriával együtt a galileai Názáretben lakott, de a júdeai Betlehemben született, oda kellett mennie, elintézni a felírását. Természetesen az akkor már szülés előtt álló Mária is vele ment. Betlehemben viszont már nem adtak nekik helyet a szállásokon, ezért húzódott be a család egy istállóba. Ahol pedig honnan is lett volna bölcső? Elméletben persze lehetett volna, hiszen abban a korban már ismerték ezt a formát, ám ők nem ismertek senkit a városban, aki adhatott volna nekik egyet. Ezért Jézusnak nem jutott bölcső, csak a szalma.

Zamenhof és az eszperantó ötlete

Történelem
December 15-én az eszperantisták mindig megünneplik az eszperantó nyelv megalkotója, Lazar Markovics Zamenhof születésnapját. Százötvenedik évfordulóján, 2009. december 15-én még a netes világ is megemlékezett róla: a Google kereső kezdőlapján a logó a világon mindenütt egy zöld eszperantó zászlóval egészült ki. De vajon milyen élmények alapján és milyen megfontolásokból született meg Zamenhof fejében az a gondolat, hogy hasznos lenne egy mesterséges világnyelvet létrehozni?

Egy különös történet Szent Miklósról

Történelem
December hatodika a világ sok országában a gyerekek legkedveltebb ünnepe: a Mikulás napja. A hagyományok szerint ezen a napon járja be prémes, vörös köpenyében és rénszarvasok vontatta szánján az emberek lakóhelyeit a Mikulás, és csempészi be titokban az ajándékait a gyerekek gondosan kikészített cipőibe és csizmáiba. Az elnevezés egyébként a Miklós név cseh és szlovák alakja nyomán terjedt el. Maga a névadó pedig Szent Miklós püspök, aki nagylelkűségével és bőkezű szeretetével a karácsony előhírnöke, és akinek a napját a katolikus egyház december 6-dikán ünnepli. Újabban azonban nemcsak a jóságáról, hanem a szenvedélyességéről is meg szoktak emlékezni, ami szintén kiemeli őt a többi szent közül.

Elektromossággal röpdöső pókok

Történelem
Nemrég az egyik New York-i egyetem Physics arXiv nevű blogjában érdekes cikket tettek közzé arról, hogy mit lehet ma tudni a pókok levegőben való röpdöséséről. Mint az köztudott, az amúgy meglehetősen kreatív pókoknak nincsen szárnyuk, olykor mégis úgy látni őket a levegőben, mintha siklóernyőznének. Vajon hogy csinálják?

Ki nevezhető az első régésznek?

Történelem
A régészet az emberiség múltjának tárgyi emlékeivel, azok minél alaposabb feltárásával, dokumentálásával és megőrzésével, valamint a leletekből levonható következtetésekkel foglalkozik, és nagyjából a reneszánsz idején vált önálló tudománnyá. Ám hogy mi rejlik a föld mélyén egy-egy rég elpusztult városból vagy hogy melyik kultikus tárgynak mi lehetett a jelentősége, természetesen mindig is izgatta az embereket. Ezért mindig voltak olyanok, akik ásót ragadtak és megpróbálták föltárni a gazdagabb leleteket ígérő területeket. És bár őket semmiképp sem nevezhetjük szakértő régészeknek, de a régészet úttörőinek igen, különösen, ha valóban gondot is fordítottak rá, hogy az általuk kiásott tárgyakat valóban biztonságosan őrizzék meg. Ilyen előfutárok pedig már az ókortól akadtak.

Bar Kohba és cseppet sem derűs kora

Történelem
Az egyik legkedveltebb és legszórakoztatóbb kitalálós játékunk a barkochba. Ebben egy játékos gondol valamire, a többiek pedig eldöntendő kérdéseket tesznek föl neki, hogy ezekkel puhatolják ki, vajon mi lehet az. A kérdezett csak az igen, nem, illetve az is vagy a nem jellemző választ adhatja nekik. Talán nincs is olyan ember, aki ne élvezné ezt az izgalmas és fürge gondolkodásra késztető játékot, amelynek eredetéhez azonban véres események fűződtek.

Mióta létezik boncolás?

Történelem
Aki orvosnak készül, annak az egyetemen kötelező boncoláson is részt vennie, hogy a saját tapasztalatai révén is belelásson az emberi testbe, és így könnyebben megtanulja annak felépítését, vagyis az anatómiáját. (A szó a görög ana = fel és temnó = vág szavakból ered.) Az emberi test boncolásának azonban nemcsak oktatási célja lehet. Az anatómiai boncolás mellett még létezik a kórboncolás (ennek a betegségben elhunyt személy halálokának felderítése a célja) és az igazságügyi vagy törvényszéki boncolás is (ennek során a rendkívüli, váratlan halált halt személy halálának okát igyekeznek földeríteni). A Magyarországon érvényes jogszabályok szerint minden, kórházban elhunyt személyt fel kell boncolni, kivéve, ha az osztályvezető patológus valamilyen okból írásos engedélyt ad ennek az elhagyására. A boncolás azonban hosszú ideig nem volt bevett tevékenység és a törvények is csak a 19-dik század közepétől kezdték el körültekintően és az ésszerű céloknak megfelelően szabályozni. Addig az orvosok olykor csak kalandos utakon, nagy nehézségek árán juthattak hozzá olyan holttestekhez, amelyen tanulmányozhatták a testet és azt, hogy vajon abban milyen betegség milyen jellemző elváltozásokat okozott.

A Halloween

Történelem
Az ezredforduló óta Magyarországon is sokan megtartják a Halloween ünnepét, október 31-én. Felnőttek és gyerekek egyaránt jól szórakoznak az addig inkább csak az amerikai képregényekből vagy filmekből ismert ünnepnapon. És mivel ennek lényege a halál és a hozzá kapcsolható borzalmak valamint az élet közti határvonal képletes átlépése, ilyenkor az emberek a lakásukat és önmagukat is véres műanyag testrészekkel, denevérekkel és egyéb, riasztó dolgokkal díszítik fel. Emellett nem maradhat el a világító töklámpás sem, amely jó ideje a Halloween legfontosabb kelléke lett. A vidám és olykor horrorisztikus elemekkel teli szórakozás jó alkalmat teremt arra, hogy a gyerekek és felnőttek közösen faragjanak ki egy hatalmas tököt, és tegyék vicces térré a lakásukat, mielőtt nálunk beköszönt az ennél jóval komolyabb és szomorúbb halottak napja, amely már merőben másképp kezeli az élők és holtak közti viszonyt. Így a kettő együtt tökéletesen kiegyensúlyozza azt a sokféle érzelmet, amellyel az ember a halálhoz viszonyul, és amelyeknek a kinevetés és a mély szomorúság a két végpontját jelenti.

Szökröny, téka, pohárszék

Aki ma el akarja tenni a ruháit, hogy rend legyen a lakásban, kinyit egy megfelelő szekrényt, és már meg is oldotta ezt a feladatot. A mai formájú szekrények azonban Európában csupán a 15-16-dik századtól váltak ismertekké az otthonokban. És bár a római korban már készítettek ilyen, fal mellé állítható tároló bútorokat, a fa megmunkálásának technológiája az ókor vége felé általában is visszaesett, szekrényeket pedig legfeljebb a templomokban lehetett látni. De vajon addig mit használtak az emberek a ruháik és egyéb holmijuk tárolására? Hová tették az ágyneműiket vagy az ingeiket?

A bábművészet

Történelem
Bár a filmek olykor elhomályosítják a színházi előadások jelentőségét, van néhány műfaj, amely örökéletűnek látszik. Ilyen a bábjáték is, amelynek figurái nem ritkán még a mesefilmekbe is bekerülnek. De vajon mióta létezik a bábművészet?

Freskók

Történelem
A világ egyik legismertebb és legtöbbet idézett képe azt a pillanatot ábrázolja, mielőtt Isten és az általa teremtett, első ember ujja összeér, hogy Ádám életre keljen az univerzális isteni erőtől. A különleges feszültséggel rendelkező gesztus Michelangelo (mikelandzselo; 1475-1564) műve, és a Sixtus-kápolna mennyezeti freskójának része. Szép és monumentális freskók azonban nemcsak ebben a kápolnában láthatóak, hanem ennél sokkal régebbi épületekben is. A freskófestés annak ellenére, hogy nem éppen a legegyszerűbb technikájú műfaj, az ókor óta a festészet legnépszerűbb kifejezési formái közé tartozik.

Az oszlopos szentek

Történelem
1944-ben egy alpinista a grúziai hegyek egyik, különösen szép vidékén járt, ahol egy különleges gránitoszlop is áll. Ez arról nevezetes, hogy a tetején akkoriban egy romos házikót lehetett látni. Az alpinista kíváncsi volt a házra, ezért felmászott a kb. negyven méter magas oszlopra, amelynek tetején egy több száz éves kápolnát talált, benne egy emberi holttest maradványaival. Mint azután kiderítették, egykor egy olyan szerzetes élt odafenn, az oszlop tetején, aki a kora középkori oszlopos szentek gyakorlatát követve magányosan és imákkal töltötte a napjait, és csak olyankor jött le, amikor az élete tanulságait meg akarta osztani a többiekkel. Mivel a kápolna nehezen elérhető helyen volt, ekkor semmit nem tettek vele, csupán megőrizték. 1993-ban azonban megjelent ott egy 39 éves férfi, aki épp akkor tett szerzetesi fogadalmat. Ő nem kis nehézségek árán újjáépítette a kápolnát, majd maga is beleköltözött, és ettől kezdve ennek az oszlopnak a tetején éli az életét. Elsőként a több országban is kapható amerikai lap, a The Huffington Post közölt róla egy képes riportot, 2013-ban. Innen lehet tudni, hogy mit is jelent, ha valaki az oszlopos szentek életmódját követi.
Régebbi írásaink




Kapcsolat | Impresszum