Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Párizs Öreg Hölgye: az Eiffel-torony

Akinek szerencséje van és tiszta időben érkezik repülővel Párizs fölé, annak hatalmas élmény látni, ahogy egy torony éppen a kecsességével és könnyedségével képes uralni az egész várost. Az Eiffel-torony úgy emelkedik ki a zömében fehér kőrengetegből, mintha nem is lenne súlya, bármikor fel tudna futni a levegőbe. Pedig a több mint 300 méter magas torony nagyon is súlyos: 8600 tonnás. Ám az elkeskenyedő forma, amely messziről egy terpeszben álló és karjait a feje fölött kinyújtva összezáró, szoknyás női alakra emlékeztet, azt sugallja, hogy a súly teljesen lényegtelen. Amit közelről még az anyaga áttört formái is megerősítenek.

A Bering-szoros névadójáról

A 16-17-dik században még nem lehetett tudni, hogy vajon van-e olyan földnyelv, amely összeköti az ázsiai és az amerikai kontinens hatalmas tömbjét, vagy csak a vízen lehet átjutni az egyikről a másikra. Ennek fölfedezése azonban ugyanúgy, ahogyan minden hasonló vállalkozás, rendkívüli áldozatot kívánt az akkori emberektől, akiknek a korában még nagyon sok eszköz hiányzott az utazások biztonságához és a földrajzi pontok felméréséhez. Mégis sokan voltak, akik minden áldozatot vállaltak, mert úgy érezték, hogy elég kíváncsiak és elég ügyesek, kitartóak az efféle utakhoz. Ilyen volt a dán Vitus Jonassen Bering is, akiről végül elnevezték a két földrész közt felfedezett szorost.

Fürdőruhák egykor és most

Ha végignézünk a fürdőruhák történetén, azt látjuk, hogy abban hosszabban uralkodott az ideológia – vagyis a kívülről ráhúzott, mesterkélt elmélet –, mint a célszerűség, a praktikum. Az idők során a nőknek és a férfiaknak gyakran olyan ruhákban kellett megmártózniuk, úszniuk a vízben vagy szárítkozniuk a parton, amelyek inkább csak akadályozták őket ezekben a tevékenységben. Holott a kezdet ennél sokkal biztatóbb volt: a fürdőruhák történelmének elején még igazán senki sem panaszkodhatott, semmiféle kényelmetlenségre.

A sáskajárásról

A Biblia és a Korán egyaránt a legnagyobb szerencsétlenségek közt említi a sáskajárásokat, amelyek az idők során valóban hatalmas gondokat okoztak az emberiségnek. Egy-egy sáskajárás gyakran súlyos éhínséget is előidézett. Az Ószövetség szerint Jahve büntetéseként küldte rá a sáskákat Egyiptomra, amikor a fáraó nem akarja elengedni a fogságban tartott zsidókat az országából. Ennek nyomán a sáskajárást később is hosszú időn át Isten büntetésének tekintették, miközben természetesen igyekeztek küzdeni is ellene. A sáskák pusztító hadjáratát azonban még ma is nagyon nehéz kivédeni, hiszen egy különleges adottságokkal rendelkező, rendkívül szívós rovarról van szó. Amikor a sáskák rajba verődnek, a széllel haladnak és felveszik annak sebességét, így naponta 100-200 kilométert is meg tudnak tenni, miközben a testtömegükkel megegyező mennyiségű növényt képesek megrágni. Ugyanakkor nemcsak azzal ártanak, hogy hihetetlen gyorsasággal falják fel a növényeket, hanem azzal is, hogy az ürülékükkel a maradékot is mérgezővé teszik.

A tellúr kalandos felfedezése

Az erdélyi arannyal kapcsolatban időről időre elterjed egy téveszme, amely szerint ez azért értékesebb a többi aranynál, mert egy sokáig ismeretlen fém (pontosabban félfém), a tellúr van benne. Túl azon, hogy egy nemesfém értékességét nemhogy emelnék, de kifejezetten csökkentik a benne lévő egyéb fémek, a helyzet éppen fordítva áll: nem a tellúr van benne az aranyban, hanem az arany volt benne a kibányászása előtt egy olyan ércben, amely mellette tellúrt is tartalmaz. Emellett a tellúrt nemcsak Erdélyben, hanem a Kárpát-medence egyéb vidékein is előfordul.

Baldachinok, templomokban és hálószobákban

Mostanában ismét divatja lett a baldachinos ágynak, amelyet egyébként az olyan mesefilmekben látunk a leggyakrabban, amelyekben királyi párok, de főként királylányok szerepelnek. A látványos brokátokkal vagy tüllökkel lefüggönyözött ágyak általában az előkelőség, a pompa kellékeiként kerülnek be a hálószobákba, de olykor egyszerűen csak a különlegesség iránti igényt képviselik. Sokan az ismertsége ellenére is rosszul tanulták meg a nevét, és „baldahímes”-nek mondják, holott semmi köze semmiféle hímességhez: a szó Bagdad olasz neve, a Baldacco alapján keletkezett, és eredetileg „bagdadi selyemszövet” illetve „bagdadi selyemszövetből készült sátor” volt a jelentése. És mint talán ebből is kiderül: a használata egyáltalán nem korlátozódott a fekvőhelyek védelmére, hanem – mint az ősi sátorra emlékeztető forma – ennél jóval általánosabb védelmet jelentett.

A pogány istenek és a metamorfózis

Az európai kultúra egyik alapja a görög-római mitológia, amelynek történetei ugyanolyan teljességgel tükrözik az emberi természetet, ahogyan majd később, az egyistenhit megjelenésétől a Biblia is. Fontos különbség azonban, hogy a pogány istenek olyan radikálisan is be tudtak avatkozni az emberek életébe, hogy az nem egyszer azok tökéletes átváltozását jelentette. Az istenek hol növényekké, hol állatokká változtatták át az embereket, de akár élettelen dolgokká, pl. kövekké vagy hegyekké is megdermeszthették őket. Ez a képesség azért lehetett meg bennük, mert hiszen ők maguk is a világ egy-egy jelenségét, tulajdonságát testesítették meg, ezért közvetlenül kapcsolódtak a földön létező dolgokhoz, nagyobb volt ezekre a befolyásuk. Az emberek megfigyelései szerint pedig a természet egyik legfeltűnőbb jelensége az átváltozás, görög nevén a metamorfózis (ld. a hernyó átalakulását, lepkévé). Nem csoda, hogy az istenek is éltek ennek a lehetőségével.

Medvék

2018 júniusában Magyarországon az volt az egyik legizgalmasabb hír, hogy egy medve jött át hozzánk Szlovákiából, és kitartóan vándorolt a déli határ felé. Mivel út közben senki nem hergelte föl, ő maga sem bántott senkit, csak elszántan gyalogolt, a ki tudja, milyen célja felé. Egy idő után azonban elfogták, elaltatták, és miután egy nyomkövetőt is ráerősítettek, visszavitték északra. Ő azonban letépte magáról a műszert, és ismét visszaindult délre. Később állítólag egy másik medvét is láttak az országban, ezúttal már egy boccsal együtt. Mindez azért is furcsa, mert Magyarországon az 1860-as években lényegében kihalt ez az állatfaj, és csak véletlenszerűen lehetett medvével találkozni. Igaz, az 1990-es évek közepétől Szlovákiában nagyobb lett a szaporulat a szokásosnál, ezért nálunk is megjelent néhány példány, pl. a Börzsönyben, az Ipoly mentén és a Bükk-vidéken, ill. Salgótarján és Aggtelek környékén, de ez korántsem jelenti azt, hogy hazánkban ismét megtelepedtek a medvék.

Gépek a hajunk körül

A hajunkat a legrégebbi korok óta sokféle eszközzel ápolhatjuk és formálhatjuk, ám ezek között van kettő, amelynek léte erősen függött a villamos áramtól, ezért csak a legutóbbi időkben kerülhetett be a mindennapok gyakorlatába. Ez pedig a hajszárító és a hajsütővas.

Zenélő dobozok, kintornák és verklik

Hatvan-hetven évvel ezelőtt még megszokott esemény volt a bérházakban, hogy egyszer csak valaki betolt az udvarra egy furcsa, zongoraszerű építményt, majd az oldalán lévő kart tekerni kezdte, hogy azután az egész házat betöltsék az éppen divatos slágerek hangjai. A napközben otthon lévő lakók – többnyire nők és öregek – ilyenkor kiszaladtak a gangra, és olykor együtt is dúdolgatták a dallamokat a verkli néven ismert hangszerrel. Amikor pedig véget ért a műsor, papírba csomagolt pénzdarabokat dobtak le az udvarra a koldusnak, aki ezt a rövid szórakozást lehetővé tette a számukra. És bár ezekben az években már bőven voltak a háztartásokban rádiók és lemezjátszók, de az emberek mindig szívesen fogadták a sajátos hangú verklit, és pénzt is szívesen adtak az ezeket működtető szegényeknek, akiket gyakran kintornásoknak is hívtak.

Mi a palindrom és mióta ismerik?

„Indul a kutya s a tyúk aludni” – vajon aki még nem hallotta, rájön-e magától, hogy mi a játékosság ebben a mondatban? Ha ismeri a palindrom fogalmát, akkor bizonyára hamar megfejti: a mondat visszafelé is olvasható, és ráadásul ugyanazt is jelenti. A palindrom ugyanis azt jelenti, hogy egy szó, szám vagy mondat visszafelé olvasva is értelmes.

Miért Windsorok a Windsorok?

Nemrég nagy esemény volt, hogy a brit uralkodóház egyik tagja, Harry Windsor sussexi herceg házasságot kötött az amerikai Meghan Markle-lel. Az esküvő meglehetősen egyértelművé tette, amit eddig is mindenki tudott: a brit uralkodóház nyitott és modern felfogást képvisel. A királyság intézményét alapvetően szimbolikusnak tartják, létével a nemzeti egységet óhajtják kifejezni. Ez a korszerűség és felvilágosult szemlélet mellett bizonyos formai hagyományok megőrzését is jelenti, s az egyik ilyen hagyomány éppen az uralkodóház tagjainak neve. Vagyis a Windsor név, amely azonban a legkevésbé sem a szokásos úton lett az övék, hanem egy furcsa, szabálytalan helyzet révén.

Az ujjlenyomatunk történetéről

A huszadik század elejétől minden bűnöző tudja, hogy ha meg akarja nehezíteni a nyomozók munkáját, kesztyűt húz az akciója idejére, hogy semmiképp se maradjon utána ujjlenyomat. De vajon mióta tudja az emberiség, hogy az ujjlenyomatunk elárulhat minket, és ennek ténye mióta van jelen a bűnüldözésben?

Nem is némák a halak?!

Néma, mint a hal – mondjuk gyakran az olyanokra, akik olyankor sem szólnak egy szót sem, amikor pedig azt elvárnák tőlük. A hasonlatunk azonban nem tökéletes, mert, mint kiderült, a víz alatt nagyon is hangosak a halak. Erre azonban a tudomány csak akkor jött rá, amikor az emberek olyan technikai eszközöket vittek le a víz alá, amelyek valamilyen módon összefüggésben álltak a hanggal, és közvetve hozzájárultak az élővilág további vizsgálatához is. Ebből a helyzetből még egy új tudományág is született: a bionika.

Túróból például Túró Rudi

Miközben a Magyarországon kitalált Túró Rudi Európa-szerte népszerű édesség lett, a külföldön járók meglepve tapasztalják, hogy igen sok országban nem kapható önmagában ennek alapanyaga: a túró. És bár az előállítása valóban több figyelmet igényel, az ezzel járó munka mennyisége messze elmarad attól, amennyi például a sajtok készítéséhez kell.

Hol születtek a griffmadarak?

Hol születtek a griffmadarak? Aki már olvasta Petőfi János vitéz című elbeszélő költeményét, emlékezhet rá, hogy miképp is jutott haza a főhős, aki egy végzetes hajótörés során egy felhőbe kapaszkodva menekült meg, és jutott ki egy sziklára. Innen egy griffmadár hátán érkezett vissza a falujába, ahol, legalább is a vers leírása szerint, senkinek föl sem tűnt ez a szokatlan megoldás – végtére a mesék és mítoszok világában vagyunk. Ahol pedig gyakran jelennek meg furcsa és szabálytalan élőlények, mint amilyen a griff is.

Ki volt a drótostót?

A múlt század elején a türelmetlen szülők gyakran azzal ijesztgették a gyerekeket, hogy „ha nem fogadsz szót, majd elvisz a drótostót”. Amivel az épp fennálló problémát biztosan nem oldották meg, de továbberősítették annak képét, hogy a drótostót valamiféle gonosz és sötét alak, misztikus büntetés-végrehajtó, akinek semmiképp se jó a karmai közé kerülni. Miközben pedig a drótostótok „karmai között” semmi egyéb nem volt, mint néhány forgó, forrasztópáka, fém-és fadarabok valamint tégelyek sokasága, és persze dróttekercsek sora. Mindez ahhoz kellett, hogy házról házra kijavítsák azokat a kerámia- vagy fémedényeket, amelyek elrepedtek vagy kilyukadtak. Az emberek többsége ugyanis hosszú évszázadokon át akkora szegénységben élt, hogy a kicsorbult vagy összetört edényeit nem tudta volna újjal pótolni, az olcsón dolgozó drótostótokat azonban mindenütt meg tudták fizetni. És mivel ők jól dolgoztak, a többség a drótostótokat a türelmetlen szülők ijesztgetése ellenére is becsben tartotta.

A kódexek művészi öröksége

A nyomtatás európai felfedezése (1440-es évek) előtt természetesen nemcsak a rövidebb szövegeket, hanem a nagyobb terjedelmű és összefűzött lapokból álló könyveket is kézzel írták. Az ókori sumer, egyiptomi, görög és latin könyvek gyakorlatilag agyagtáblák ill. illetve tekercsek voltak, az összefűzött lapokból álló és fedéllel-gerinccel is rendelkező, valódi könyvek csak az ókor végén jelentek meg. A 4-dik századtól a leggyakoribb kéziratos könyv a kódex volt, amely kinézetében a mai könyvre emlékeztetett. Kódexeket nemcsak a templomokban és a kolostorokban használtak, hanem az oktatásban is, ezért is kellett belőlük egyre több példány. A kódex onnan kapta a nevét, hogy kezdetben fa- és viasz táblákra írták, s a latinban a fatörzs ill. a fa írótábla elnevezése caudex vagy codex volt. A kódexeket olyan emberek írták, akik a kolostori, káptalani vagy a katedrálisok melletti iskolákban tanultak, és szerzetesnek vagy papnak készültek. Igaz, a világi hivatásokra készülő diákok is itt tanultak, rájuk azonban később nem a kódexmásolás várt, hanem a királyi-fejedelmi kancelláriáknál használt hivatalos iratok elkészítése. És bár ezeket is nagy műgonddal készítették, a művészi szabadságnak igazán a kódexek adtak teret.

Mindenből lehet több is

Egy ideje könnyen előfordulhat, hogy ha egy menedzser ezt látja leírva: „A következő tárgyalásunk Georgiában lesz”, vissza kell kérdeznie, hogy „jó, de melyikben?” Ezt persze csak a jól tájékozott menedzserek kérdezik meg, akik tudják, hogy 2008 óta két Georgia is létezik a világban: az egyik az USA-ban, amelyet dzsordzsának ejtünk, a másik pedig az eddig Grúziaként emlegetett ország neve, amelyet úgy kell ejtenünk, ahogy le van írva. Grúzia ugyanis a 2008-as grúz-orosz konfliktus miatt megvált az orosz nyelvű nevétől, és visszavette az eredeti grúz, vagyis kartuli nyelvű Georgia elnevezést. Ez egyébként a huszadik századig bevett neve volt az országnak, pl. nálunk is így ismerték. (Például a Pallas nagy lexikona a 19-dik század végén szintén Georgia néven tett közzé szócikket az országról, és a „Grúzia” c. bejegyzésnél az áll, hogy „Georgia orosz neve".) A magyar Földrajzinév-bizottság 2010. áprilisi állásfoglalásának jegyében pedig az egykori Grúziát Magyarországon is Georgia néven kell megnevezni. Ez azonban nem az egyetlen olyan eset, amely arra utal, hogy egy földrajzi név egyszerre több helyen is megjelenhet. Számos olyan városnév is akad, amely a világ több országában föllelhető. A magyar városnevek pedig különösen gyakran kettőződnek meg a térképeken.
Régebbi írásaink




Kapcsolat | Impresszum