Tabor
Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

A pulzus és a szívverés

Természet
Az elmúlt időszak egyik szenzációs híre volt, hogy a kutatók először tudták megmérni egy kék bálna pulzusát. A bálna szívének közelébe, a bal uszonya mögé illesztett műszerrel kilencórányi adatot sikerült gyűjteniük, és ezzel olyan információkhoz jutottak hozzá, amelyekről eddig legfeljebb föltevéseik lehettek. Kiderült például, hogy bár a bálna vérkeringése hasonlóan működik, mint az emberé, de amikor lemerül a mélybe a táplálékáért, olyankor elképzelhetetlenül alacsonyra zuhan le a pulzusszáma: előfordulhat, hogy percenként csupán két szívverést lehet érzékelni. Ez más élőlényeknél elképzelhetetlen. Az embernél ennek a harmincszorosa is olyan alacsony számot jelentene, amilyenbe belehalna.

Tárgyak, amelyek mögött nevek vannak

Természet
Van néhány szavunk, amely egy-egy régen élt ember nevéből született. Többnyire tárgyakat jelölnek, de olykor cselekvést is. Ilyen például a lincselés is. Igaz, ebben az esetben nem tudjuk biztosan, hogy vajon William Lynch nevű amerikai ezredesre, vagy a virginiai Charles Lynch ültetvényesre kell gondolnunk névadóként, ha valahol csoportos vérengzést, emberek válogatás nélküli és önkényes lemészárlását látjuk. Szerencsére lincselés ritkán fordul elő, a személynevekről elnevezett tárgyakkal viszont gyakrabban találkozunk, így érdemesebb inkább ezek történetével foglalkozni.

Mirliton, köcsögduda, doromb

Természet
Mivel „a zene mindenkié” (Kodály), vagyis zenei készségekkel – hallással, hanggal, ritmusérzékkel – szinte mindenki rendelkezik, az emberek bárhol és bármiből tudtak hangszereket készíteni maguknak a közös muzsikáláshoz. Egy-egy fadarab vagy nádszál épp úgy hangszerré válhatott, mint a kiszáradt tök, egy üreges formájú edény, vagy akár egy fésű. A városi léttől elzárt paraszti társadalmakban ezután hosszú ideig megmaradtak és kiforrott formát is öltöttek azok a hangszerek, amelyeket a természettől, majd később a kézművességtől vettek kölcsön az emberek.

Van már gyógyszer az ebolára

Természet
„Mostantól nem mondhatjuk, hogy az ebola gyógyíthatatlan” – jelentette ki a kongói Nemzeti Orvosi Kutatóintézet főigazgatója, Jean-Jacques Muyembe, aki az intézetében zajló gyógyszer-kísérleteket felügyeli. A professzor annak alkalmából nyilatkozott, hogy egy különösen jó hírt jelenthettek be: két hatékony gyógyszert is sikerült kifejleszteni a világ egyik legsúlyosabb betegségére, az ebolára. A gyógyszereket azok klinikai tesztelése után minden ebolás beteg megkapja a Kongói Demokratikus Köztársaságban.

A mennyei manna

Természet
„Ez egy igazi mennyei manna!” – mondjuk az olyan ennivalóra, amely váratlanul hullik az ölünkbe, vagy egy addigi ínséges időszak után hirtelen megoldja az emberek éhezését. A mennyei manna fogalma első alkalommal a Biblia ószövetségi részében, Mózes második könyvében jelent meg. (Ezt más néven A kivonulás könyve illetve Exodus címmel is szokták említeni.) A könyv a zsidóság Egyiptomból való kiszabadulásáról és az utána következő, negyven évig tartó vándorlás megpróbáltatásairól szól. Az egyik legnagyobb megpróbáltatást ezen az úton természetesen az éhség jelentette, és ehhez kapcsolódott a Jahve által küldött mennyei manna.

A matchboxok születése

Természet
A felnőtt világ tárgyainak kicsinyített másai ősidők óta ott voltak a játékok között. Készültek házak, bútorok, edények, babaruhák, olykor csónakok, ekék vagy lovaskocsik, szekerek, hintók is a gyerekeknek. Ezek alapanyaga évszázadokon át a fa és a textil, ritkábban a csont, a fém vagy a kerámia volt. A járművek mérete általában a tányérnyi és a tenyérnyi között mozgott, feltűnően pici darabok ritkábban fordultak elő. A technika fejlődése azonban a 20-dik század közepén már lehetővé tette az addig szokatlan mértékű miniatürizálást is. Így vonulhatott be a játékok közé liliputi méretekben a korszak nagy újdonsága, a motorral működő autó. Megszületett a gyufásdoboznál is kisebb, sőt, később arról is elnevezett mini-játék: a matchbox.

A piros telefonfülke és társai

Természet
Miután Alexander Graham Bell 1876-ban szabadalmaztatta a távbeszélő találmányát, világszerte megkezdődött a telefonhálózat kiépítése. Elsőként a magánlakásokba vezették be a vonalakat, ám ez nyilvánvalóan nem volt elégséges. A rendszer létezésétől kezdve minél több nyilvános helyen is biztosítani kellett a telefonálás lehetőségét, hiszen életmentő jelentősége lehet annak, hogy tudnak-e az emberek az utcáról is gyorsan segítséget hívni egy-egy tűzesetnél, balesetnél vagy rosszullétnél. Ezért mindenütt igyekeztek nyilvános telefonfülkéket is felállítani, amelyeket azonban ma fokozatosan kiszorítanak a magunknál hordható mobiltelefonok.

Saint-Exupéry és a repülés

Természet
Antoine de Saint-Exupéry a második világháború idején, 1943-ban írta A kis herceg című meseregényét, amelynek az illusztrációit szintén az író készítette. Mivel a könyv elsőként az USA-ban jelent meg, a rajzok eredeti példányai a New York-i Morgan könyvtárhoz kerültek, és ma is ott őrzik őket. Nemrég azonban kiderült, hogy a rajzok vázlatai is fennmaradtak. Ám mivel ezek egy svájci műgyűjtő raktárának mélyén feküdtek, a világ csupán a gyűjtő halála után értesült a létükről.

Hogyan született a zaci?

Természet
– Egy ideig sajnos le kell mondanunk a szép étkészletünkről: megy a zaciba! – hangzott el nem egyszer a múlt század elején, akár a viszonylag biztonságban élő polgári családoknál is. A szegényebbek inkább szerszámokat, biciklit, talicskát, ágyneműt vagy ruhaneműt adtak be a zaciba. Az emberek gyakran kerültek átmeneti pénzzavarba, és olyankor a zacinak becézett zálogház intézménye segítette ki őket egy speciális kölcsönnel.

A gyufa

Természet
– Tudsz adni tüzet? – kérdezi, aki szeretne rágyújtani, de nincs hozzá megfelelő eszköze. Ha szerencséje van, már lobban is a lángocska egy felé nyújtott öngyújtóból. Nem olyan rég azonban inkább gyufásdobozok kerültek elő a kérésre a segítőkész emberek zsebéből, hiszen hosszú időn át a gyufát használták a leggyakrabban a tűzgyújtáshoz. Ám amíg ez a kis gyújtóeszköz eljutott eddig a népszerűségig, igen sok változáson kellett keresztülmennie.

Új feltételezések a Vénuszról

Természet
Egy csillagászati folyóirat, az Astrophysical Journal Letters nemrég arról számolt be, hogy tudósok egy csoportja szerint a Vénuszon egykor óceánok lehettek. Ez azt jelenti, hogy elvileg a múltban ott is volt élet. Ugyanakkor a Vénuszon ma majdnem teljesen kizárt az élet lehetősége: a bolygón 450 Celsius-fokos a hőmérséklet, és csupán hatvan-hetven kilométeres magasságban, az égitestet borító vastag felhőpárnában akad egy olyan réteg, ahol alacsonyabb a hőség és vízpára is található. Emellett a légkört a szén-dioxid uralja, a légköri nyomás pedig a földön mérhetőnek a kilencvenszerese. A Vénuszon tehát szinte száz százalékban végbement egy olyan folyamat, amely modellszerűen megmutathatja, hogy milyen változások zajlanak le egy bolygón egy akadálytalanná váló felmelegedés során. Ezért különösen érdekes lehet minden olyan, további kutatás is, amely feltárja ennek a folyamatnak a részleteit is.

Denevérek őrző-védő poszton

Természet
Ritkán fordul elő, hogy az emberek a kutyák mellett más állatokkal is „szerződést kötnek” az értékeik védelmére. Ilyen kivételes állatok a denevérek, amelyek közül egy csoport – a kisdenevéreké – szabályos éjszakai őrző-védő szolgálatot lát el Portugália két, világhírű könyvtárában is. Az egyik a lisszaboni Mafra-palota, a másik a Coimbrai Egyetemi Könyvtár. Igaz, az ezekben munkálkodó kisdenevérek tolvajok megállítására nem vállalkoznak, így azok érkezésére változatlanul a kutyák illetve az elektromos riasztók figyelmeztetnek. A kisdenevérek jelenléte tehát merőben más szempontból fontos. Ők ugyanis az emberek gyakran környezetkárosító eszközeivel szemben a lehető legtermészetesebb módszerrel tartják távol a könyvektől azok kártevőit: megeszik őket.

A kaszinókba nemcsak szerencsejátékosok jártak

Természet
Ma a kaszinó többnyire az a hely, ahová egy show, egy sportesemény, de főként a szerencsejátékok kedvéért mennek az emberek. Általában szállodákban, éttermekben vagy luxushajókon működnek. De mióta is léteznek kaszinók és hányféle formájuk lehet?

Az ötletadó a hajóféreg

Természet
Gyakori eset, hogy mérnökök, biológusok vagy egyéb tudósok a természethez fordulnak ötletért egy szokatlan feladat megoldásánál. Az azonban ritkábban fordul elő, hogy az ötletadó egy olyan féregszerű élőlény, amely ráadásul kifejezetten a romboló tevékenységével hívja fel magára az ember figyelmét. A Temze-alagút építésénél mégis a hajóféreg technikáját vette kiindulópontnak az építkezés mérnöke, Marc Isambard Brunel. Azt kellett megoldania, hogy a munkások gyorsan és biztonságosan, beomlások elkerülésével építhessenek alagutat a folyó csöppet sem stabil medrében. Találmánya, az előfúrópajzs pedig ugyanazon a módszeren alapult, amellyel a hajóféreg nevű állatka fúrta bele magát a hajók, illetve a víz alatti cölöpök fa alkotórészeibe.

Hóhérnak lenni

Természet
Mára a legtöbb országban eltörölték a halálbüntetést. Ahol mégis létezik, ott olyan eszközökkel hajtják végre, amelyekhez nem szükséges hóhér jelenléte. A múltban azonban több évszázadon át az akasztás, a lefejezés vagy a máglyára vetés jelentette a halálos ítélet végrehajtását, és ezekhez nélkülözhetetlenek voltak a hóhérok. Az ő munkájuk egy idő után önálló szakmává vált, a középkorban pedig hosszú ideig külön társadalmi osztályt is alkottak, ami egyszerre jelentett előnyöket és hátrányokat a számukra.

Sms jött a gólyáktól…

Természet
Az augusztus Európában a vándormadarak útra kelésének időszaka. Az ornitológusok (vagyis a madarakkal foglalkozó tudósok) régóta igyekeznek követni a vándormadarak útját, amihez eddig a meggyűrűzés eszközét használták. A technika fejlődése azonban számukra is új lehetőségeket hozott. Újabban például a gólyák költözéséről azzal a megfigyelőrendszerrel tudnak adatokat gyűjteni, amelyet a mobiltelefonokon használunk.

Leonardo és a technika

Természet
A reneszánsz egyik kiemelkedő művészét, Leonardo da Vincit (1452-1517) ma elsősorban festőként tartjuk számon, ugyanakkor a múzeumok számára időről időre izgalmas témát kínálnak a mérnöki tervei, találmányai is. Nemrég egy olasz alkotócsoport olyan vándorkiállítást állított össze, amelyben makettekkel is életre keltették jó néhány elképzelését. (A kiállítást Budapestre is elhozták: a VII. Király utca 8-10-ben tekinthető meg, a Central Passage területén, 2019. szeptember 1-ig.)

Nem minden múmia egyiptomi

Természet
A múmia olyan holttest, amelynél valamilyen környezeti tényező (szél, só, jég, láp stb.) vagy tudatos emberi beavatkozás (mumifikálás, balzsamozás, újraépítés) megakadályozta, hogy a természet rendje szerint oszlásnak induljon. Ennek alapján a múmiák lehetnek természetesek és mesterségesek. Mint az köztudott, a mesterséges mumifikálást az egyiptomiak művelték a legmagasabb szinten, s emellett az ő kultúrájukból maradt fenn a legtöbb múmia. Ezért is van, hogy a múzeumok többségében egyiptomi múmiákat látunk. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ők is voltak az elsők ennek a különleges eljárásnak a kidolgozásában. A Föld különböző részein egymástól függetlenül kialakult a mumifikálás gyakorlata, és ezek mindegyike más és más jellegzetességgel színesíti az eljárást.

Az infrahangok és érzékelésük

Természet
Néhány madár tájékozódási képességei kapcsán már volt szó az infrahangokról, amelyek a közmegegyezés szerint a 16-20 Hz-nél alacsonyabb frekvenciájú rezgéshullámokat jelentik. A madarak ezeket ugyanúgy nem hallják, ahogyan az emberek sem, ugyanakkor – a mágneses erővonalakkal együtt – egy fehérje jóvoltából a szemükkel érzékelik. (A korábbi cikkek itt olvashatók: http://www.mimicsoda.hu/cikk.php?id=841; http://www.mimicsoda.hu/cikk.php?id=1049) Vagyis úgy „látják” a hangokat, mintha azok a térben megjelenő, képszerű vonalak lennének. Vajon előfordulhat-e, hogy az emberi szemmel is valami hasonló történik, és mi is képesek vagyunk olykor infrahangokat „látni”?
Régebbi írásaink




Kapcsolat | Impresszum