|
|
|
|
|
|
|
|
Ha egy futballistán 10-es számú mezt látunk, biztosak lehetünk benne, hogy ez azt jelzi: az illető a legjobb csatárok közé tartozik. (A magyarok közül pl. Puskás Ferenc is ilyet hordott.) A politikában a középkori Velencei Köztársaságban működő Tízek Tanácsa emelte ki ezt a számot, az irodalomban viszont a magyarországi fiatal írók hozták létre a Tízek Társaságát, az 1840-es évek második felében. De a tízzel a vallások világában is találkozhatunk: Mózes tíz parancsolatot kapott Jahvétől, és Buddha is tíz szabályt ír elő, illetve tíz, kizárást maga után vonó bűnt sorol fel a szerzetesnövendékek számára. Az, hogy az embernek tíz ujja van a kezén, valószínűleg belejátszott abba, hogy a tíz ősidők óta kiemelt figyelmet kapott.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
Aki orvosnak készül, annak az egyetemen kötelező boncoláson is részt vennie, hogy a saját tapasztalatai révén is belelásson az emberi testbe, és így könnyebben megtanulja annak felépítését, vagyis az anatómiáját. (A szó a görög ana = fel és temnó = vág szavakból ered.) Az emberi test boncolásának azonban nemcsak oktatási célja lehet. Az anatómiai boncolás mellett még létezik a kórboncolás (ennek a betegségben elhunyt személy halálokának felderítése a célja) és az igazságügyi vagy törvényszéki boncolás is (ennek során a rendkívüli, váratlan halált halt személy halálának okát igyekeznek földeríteni). A Magyarországon érvényes jogszabályok szerint minden, kórházban elhunyt személyt fel kell boncolni, kivéve, ha az osztályvezető patológus valamilyen okból írásos engedélyt ad ennek az elhagyására.
A boncolás azonban hosszú ideig nem volt bevett tevékenység és a törvények is csak a 19-dik század közepétől kezdték el körültekintően és az ésszerű céloknak megfelelően szabályozni. Addig az orvosok olykor csak kalandos utakon, nagy nehézségek árán juthattak hozzá olyan holttestekhez, amelyen tanulmányozhatták a testet és azt, hogy vajon abban milyen betegség milyen jellemző elváltozásokat okozott.
|
|
|
|
|
|
|
Gyakran halljuk, hogy valami azért értékes, mert patinás. Hol egy épületre, hogy egy ékszerre vagy szoborra mondjuk, de van, hogy egy családot vagy egy gondolatot is patinásnak minősítünk. Ilyenkor nagyjából tudjuk, hogy ez azt jelenti: régóta létezik a dolog, és a sok idő nyomot hagyott a külsején is, vagyis a patinája jelzi az értékességét. Ám arra ritkán gondolunk ilyenkor, hogy vajon konkrétan mi is az a patina, amelynek nevét sokan ráadásul össze is szokták keverni a platina nevű fém nevével.
|
|
|
Az utóbbi időkben több országban is megnövekedett az olyan újszülöttek száma, akik nem a természetes úton, hanem császármetszéssel jöttek a világra. A császármetszést sokan még ma is úgy emlegetik, mintha valamiféle kiváltság lenne, talán még az előkelőség rangját is megadná az érintetteknek, hiszen megkíméli őket az erőfeszítéstől és a fájdalomtól. Ez utóbbit az ókorban különösen alantas dolgoknak tekintették, ezért a mitológiában valóban az istenek és félistenek kiváltsága volt a természetes út kikerülésével megszületni. A gyógyítás istenét, Aszklepioszt például a legendák szerint egyenesen Apollón metszette ki az anyja hasából. Később az ókor legjelentősebb orvosa, Hippokratész (i.e. 460-377) azzal szeretett volna még nagyobb tekintélyt kivívni magának, hogy apai ágon Aszklepioszig tudja visszavezetni a származását. Szerencsére azt már nem akarta bebizonyítani, hogy ő maga is császármetszéssel jött volna a világra, hiszen ezzel minden hitelességét elveszítette volna.
|
|
|
|
|
Izgalmas hírt jelent, hogy az idei (2016) orvosi-élettani Nobel-díjat Oszumi Josinori japán tudós kapja, a sejtkutatás területén elért eredményeiért. A díjakat, amelyek ma 8 millió svéd koronát érnek, hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján megrendezett ünnepségen adják át.
Az első, orvosi Nobel-díjat 1901-ben kapta a német Emil von Behring, a torokgyík elleni oltás kifejlesztéséért. Oszumi Josinori 71 éves, a hatodik japán születésű orvosi Nobel-díjas és a huszonharmadik japán Nobel-díjas. Kutatási területe az autofágia, vagyis a sejtekben zajló, egyszerűen szólva önevésnek nevezett folyamat vizsgálata. Oszumi 1993-ban publikálta azokat az eredményeit, amelyek fordulópontot jelentettek az autofágia kutatásban.
|
|
|
Már a 19-dik század végén felismerték, hogy az emberi életet nem csupán rövid távon fenyegethetik akár a természeti, akár a politikai katasztrófák (pl. a pusztító háborúk), hanem esetleg kijavíthatatlan károk okozásával is. Ezért kezdtek el arra törekedni, hogy valamilyen módon megőrizzék legalább azokat a magokat, amelyek elvetésével a katasztrófák után is biztosítani lehet az élet fennmaradását, tehát a minimális ennivalót. Ennek céljából kétféle típusú őrzőhelyet is kialakítottak: olyat, amelyben csak a magokat tárolják, és olyat, amelyben egyúttal a kifejlett növényeket is. Ez utóbbiakban olyan kísérleteket is folytatnak, amelyekkel nagyobb tűrőképességű, tehát a különféle károsító körülményeket könnyebben túlélő növényeket is elő lehet állítani. Lényegében mindkét tárolóhely génbank, csak éppen az utóbbi a gének megőrzését komplex formában végzi.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Azokra a számító, elvtelen emberekre, akik mindig arrafelé fordulnak, ahonnan a kedvező szél fúj, azt szoktuk mondani: szélkakasok. Ebben a képben persze a „szél” nem a természeti jelenségre utal, hanem az ahhoz hasonlító politikai vagy gazdasági folyamatokra. A metafora viszont azért jöhetett létre, mert Európa településein hosszú évszázadokon át feltűnően sok volt a szélkakasok képe, a háztetőkön vagy a templomtornyokon. Különösen azokon a vidékeken volt sok ezekből a forgó szerkezetekből, ahol tenger is volt a közelben, hiszen a hajósoknak tudniuk kellett, hogy amikor útra kelnek, milyen irányból fúj a szél. Ezt pedig a szélkakasok mutatták meg nekik. Ugyanakkor a szélkakasokat pusztán a díszítés kedvéért vagy egyszerű szimbólumként is föltették a házak legmagasabb pontjaira.
|
|
|
 |
|
Március 14. – amit így is leírhatunk: 3,14 – épp e leírási formája okán lett a nemzetközi π-nap, vagyis a matematika egyik leghíresebb számának, a π (pi) számnak, a 3,14…-nek az ünnepe. Érdekes egybeesés, hogy ez a nap egyúttal az egyik legnagyobb fizikus, Einstein születésnapja is.
A π-napot 1988 óta ünnepelik. Az ötletadója egy San Franciscó-i fizikus professzor, Larry Shaw volt, akit azután el is neveztek a π hercegének. Amióta megvalósították az ötletét, munkahelyén, az Exploratorium nevű természettudományi múzeumban ilyenkor körbejárnak az ott dolgozók az épület csarnokában, és az ünnepi alkalomra készített gyümölcsös pitéket esznek. A pite angol neve, a pie is visszavezethető a pi számra, amelynek görög formája ilyenkor a legkülönfélébb módokon kerül fel a sütik tetejére. Az ünnepnapon természetesen vetélkedő is zajlik: ilyenkor állnak elő mindazok, akik egész évben lázasan dolgoztak a szám minél pontosabb kiszámolásán, és előadják, hogy ki hány tizedesjegyig jutott. Jelen pillanatban a japán Haragucsi Akira a csúcstartó, aki 2006-ban 100 000 tizedesjegyet sorolt fel, és ez neki éppen 16 órájába tellett…
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Karácsonykor az est fénypontja, amikor a közös énekléshez meggyújtjuk a fenyőfán az összes gyertyát, és mellettük jó néhány csillagszórót is. Amelyek illata és fénye jó néhány pillanatra varázslatossá, mesebelivé teszi a hangulatot. A gyertyák régóta segítik az embereket abban, hogy a tűznek is szerepe legyen az ünnepeken, a csillagszóróhoz azonban több kellett, mint viasz és kanóc, ezért ezek csak később léptek be a képbe, éspedig japán feltalálók jóvoltából. Ismeretéhez ugyanis már nemcsak a kémiában, de az égések irányításában is járatosnak kellett lenni. És persze arról is le kellett mondani, hogy nagyszabású, tömeges látványosság részesei legyünk.
|
|
|
|
|
|
|
Nemrég tették közzé a különleges hírt: a Curiosity szonda által küldött képek tényeit elemezve okkal mondhatjuk, hogy egykor biztosan volt folyó a Marson. Vagyis egykor ott is jelen volt az alapvető elem, amely az élet létezését is lehetővé teszi. A NASA ezt már régóta feltételezte, de biztosan csak most merték kijelenteni, éspedig magyar tudósok munkája nyomán. Ők ugyanis a kavicsok kopását vizsgáló, matematikai számítások alapján tudták ezt a tényt igazolni, amelyről a Nature Communications című szaklapban adtak hírt. Az első cikket erről Szabó Tímea kutató írta, a másodikat egykori tanára, Domokos Gábor, a Gömböc egyik feltalálója. Ők egyébként további kutatókkal: az amerikai John P. Grotzingerrel (a Curiosity tudományos missziójának korábbi vezetőjével) és Douglas J. Jerolmackkal, a University of Pennsylvania geofizikusával dolgoznak együtt, a marsi eredmények értékelésén.
De vajon miért éppen a kavicsok váltak főszereplőkké?
|
|
|
A napokban fontos hírt tett közzé az egyik neves tudományos folyóirat, a Cancer Cell. Egy dán kutató, Ali Salanti, kanadai kollégájával együttműködve fölfedezett egy olyan mechanizmust, és azon belül egy fehérjét, amely nagy valószínűséggel kulcsszerepet játszhat majd a leghatékonyabb rákellenes gyógyszer kifejlesztésében. A felfedezés érdekessége, hogy Salanti eredetileg nem a rákkal, hanem egy maláriát terjesztő parazitával foglalkozott, amely a méhen belül fejlődő placentát szokta megtámadni, a terhes nőkben. Eredetileg ennek a parazitának a hatástalanítására kereste a gyógyszert. Szerencsére azonban a munkája közben olyan, fontos hasonlóságokat vett észre, amelyek egy rákgyógyszer kifejlesztéséhez is elvezették.
|
|
|
Százhuszonkét éve, 1893. szeptember 16-dikán született Szent-Györgyi Albert, az egyetlen, magyar tudós, aki még magyarországi lakosként kapta meg a Nobel-díjat, 1937-ben. (A többi, magyar Nobel-díjas a lehetetlen körülmények és a származási alapú megkülönböztetések miatt elhagyta a szülőföldjét.) Szent-Györgyi a kutatásait külföldön kezdte, Szegeden folytatta, majd a háború után, 1947-től ismét külföldön, az Egyesült Államokban végezte. Nevét a C-vitamin felfedezése tette híressé.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015 áprilisában a NASA bejelentette, hogy mivel a 11 éve működő Messenger űrszonda elhasználta a hajtóanyagát, ezért úgy irányítják, hogy április 30-án becsapódjon Merkúr felszínébe. Ez azóta meg is történt. Az űrszonda több mint 3,91 kilométeres másodpercenkénti sebességgel zuhant be a bolygóba, a Földről nézve annak az átellenes oldalán, így el is tűnt a szemünk elől. Legközelebb csak 2024-ben lesz esélyünk látni, amikor majd odaér az európai–japán együttműködésben készült BepiColombo űrszonda, és képeket küld a becsapódás területéről. Ha láthatóvá válnak a szonda maradványai, ez abban is segítheti a szakértőket, hogy jobban megismerhessék a Messenger által a Merkúron észlelt, szokatlanul gyors eróziós folyamatokat.
|
|
|
|
|
|
|
2006-tól március 21. a Down-szindróma világnapja (angolul World Down Syndrome Day, WDSD). Ilyenkor a világon mindenütt vidám, színes rendezvényeket tartanak, elsősorban azért, hogy megerősítsék: az embereket nem választhatják el egymástól a sorsszerű adottságaik. Még az olyan betegségeik sem, amelyek az élet egy-egy területén korlátozzák őket. Ilyen sorszerű adottság a Down-szindróma is, amelynek következményeit azonban egyre inkább enyhíteni tudja mind a tudomány, mind a társadalom. Mára rengeteg, olyan Down-szindrómás felnőtt dolgozik és végez teljes értékű munkát, akinek sorstársai a múlt század közepén még esetleg zárt intézetekben szenvedték volna végig az életüket, és hamarabb meg is haltak. Külföldön egyre többen végeznek kreatív munkát és vállalnak vezető szerepet is, így például van közöttük ruhatervező, különféle szakterületeken dolgozó tanár, cégvezető, riporter és polgármester is.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1865. augusztus 13-dikán halt meg az a rengeteget támadott, de annál elszántabb orvos, Semmelweis Ignác, akit az anyák megmentőjeként tartunk számon.
Életének legfőbb tanulsága az, hogy ha valaki hallgat az ösztöneire, jó megfigyelő és az összefüggéseket is könnyen meglátja, akkor nem is kell feltétlenül mindent tudnia az általa vizsgált folyamatról – elég, ha kitartóan ragaszkodik a fölismeréseihez. Semmelweis orvosi pályájának elején még nem ismerték a mikroszkopikus kórokozókat, ezért ő még nem bizonyíthatta, hogy elméleti alapja is van annak, amit állít. Mégsem adta fel, hogy a tapasztalatai alapján cselekedjen, és kortársai tiltakozásai ellenére bevezesse azt a fertőtlenítő eljárást, amely nélkül ma már nem létezhetnek orvosi vizsgálatok.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Most, hogy érnek a tökfélék, némelyik piacon ezt a kiírást látjuk: „Halogén-tök”.
Aki kicsit is járatos a nyugati világ ünnepi szokásai közt, az tudja, hogy a névadásba a „halloween” szó játszott bele, azt „váltották le” egy itt jobban ismert névre. A zöldségárusok közül sokan életükben nem láttak leírva angol szavakat, azt viszont már többször láthatták, hogy az angolok és amerikaiak (de gyakran már magyarok is) Mindenszentek előestéjén töklámpással szoktak felvonulni. Amit ilyenkor erre mondanak, az értelmetlen és megjegyezhetetlen, a halogén szó viszont ott van egyrészt a kémia könyvekben, másrészt minden nagyobb hipermarketben, ahol izzókat is árulnak. A halogén izzó világít, a kivájt tök is azt teszi – mi más lehet akkor a tök, mint „halogén”?
|
|
|
Az esetek többségében: baktérium. Gyakran összekeverjük a kettőt, ami nem csoda, hiszen mindkét szó a botra-pálcikára utal. Amíg nem térképezték fel pontosan a baktériumok hatalmas tömegét, addig az első, mikroszkóp alatt meglátott mikroorganizmusok látványa alapján nevezték el a teljes készletet. Ezek pedig pálcikaszerűek voltak, így a „pálca” jelentésű, görög „bakterion” szó kicsinyített alakját választották az elnevezéséhez. Később kiderült, hogy a baktériumok között számos, egyéb forma is létezik, és hogy a kifejezetten pálcika alakúak jól elkülöníthetőek. Ezek kapták a „bacilus” nevet (köztük pl. a kólibacilus), a szintén „pálca” jelentésű, latin „baculum” szóból. A „baktérium” szó pedig ettől kezdve a sokkal gazdagabb formájú összességet jelöli. A lényeg tehát: nem minden baktérium bacilus, de minden bacilus baktérium.
|
|
|
„Isten éltessen, az emberi kor legvégső határáig” – köszöntik gyakran az idősebb embereket a születésnapjukon. Ám hogy hány évig is élhetnének az emberek, ha nem tizedelnék meg őket a korról korra más összetételű betegségek vagy a rossz gazdasági-társadalmi körülmények, arról ma még biztosat nem mondhatunk. Ugyanakkor tény, hogy néhány évszázad óta érezhetően folyamatosan emelkedik az emberek élettartama, és az utóbbi időkben kifejezetten megnőtt a százévesnél idősebbek száma. A várható élettartam például Németországban 1900-ban 46,5 év volt, és ez 1990-re 77,5 évre emelkedett. Az általános vélekedés az, hogy az embernek nagyjából százhúsz évet mért ki a természet, erre vagyunk „kalibrálva”.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ha valaki a múlt század elején, Londonban azt mondta: „Jaj, ne légy már olyan, mint egy dinoszaurusz!”, abban semmi sértő, fizikai utalás nem volt. A mondat egyszerűen azt jelentette, hogy az illetőt egy kicsit modernebb gondolkodásra akarják biztatni. Amíg ugyanis nem indultak be az alaposabb, minden részletre kiterjedő kutatások, addig a dinoszauruszokról úgy tudták, hogy hideg vérűek és rendkívül lassú, lomha lények voltak, ezért válhattak egy időre a maradi, megújulásra képtelen gondolkodás szimbólumaivá. Ám a huszadik század közepétől ez a kép végleg eltűnt az ősi állatokról, és ma már mindenhez kötik őket, csak épp a maradisághoz nem.
|
|
|
|
|
A Holdat az emberiség a létezése óta, mindennap látja. És amíg meg nem született a csillagászat tudománya, természetesen istennek képzelték ezt az égitestet is. Az egyiptomiaknál Honszu, a majáknál Ixchele volt a neve, az észak-amerikai navahó indiánok pedig Yoołgai asdz±±n-nak hívták. A görög mitológiában Szelené, később, a rómaiban Luna volt a holdistennő. Szelené a szépséget, a fényt és általában a női létet jelképezte. Alakja szinte az egész ókori irodalmon végigvonult. Nevének a „szelasz”, vagyis "fény" jelentésű szó az alapja, ezért ma is sok elnevezésben viszontlátjuk. Így például a Sarki fény görög nevében – Boreion Selas –, a holdfelszín feltérképezése tudományának nevében – szelenológia –, de egy kémiai elem, a szelén és az abból készült gyógyszer nevében is. Mindezzel együtt a Holdat teljes egészében évezredeken át nem láthatta az emberiség. Túlsó oldaláról először 1959. október 7-én készítettek képeket, a szovjet Luna-3 jóvoltából.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Azt hinnénk, hogy az építésről már nem lehet újat mondani. Volt itt már minden: organikus építészet, energiatudatos építészet, mozgó építmények, alagutak, magas hidak és házak, és még sorolhatnánk. Mindig tudtuk, hogy az emberi képzelőerő határtalan, már csak azt kell kitalálni, hogy a valós világ határait hogyan lehet egyre szélesebbre feszítgetni, hogy álmaink valóra válhassanak.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
.jpg)
