Léggömbök és lufik

2012. augusztus 06., 14:49
 

Mi volt előbb: a nagyobb léggömb, vagy a kisebb luftballon, becenevén lufi? Természetesen a léggömb volt előbb, hiszen ahhoz, hogy a játékként használható, mini-léggömböket legyártsák, már ismerni kellett a gumit, annak iparszerű felhasználása pedig sokáig váratott magára. A léggömböt viszont papírból és vászonból is el lehetett készíteni, ezért az emberek ezzel kezdtek kísérletezni, amikor felfedezték, hogy a meleg levegő sok mindent fölemelhet.


 
Honnan jött az ötlet, és kinél?
Egy korabeli rajzon jól látszik, hogy az elsõ léggömb felengedésénél többen tartják a rögzítõ köteleket.
A fizikai jelenségeken alapuló ötletek soha nem egyetlen pillanatban keletkeznek, hiszen egy-egy jelenséget – esetünkben például a levegõ felhajtó erejét – hamar föl lehet ismerni, és azután hamar el is lehet felejteni, ha az adott kor technikája még nem teszi lehetõvé a felhasználását. Ez történt a léggömbök ötletével is. Néhány leírás szerint már a 8. században is próbálkoztak azzal, hogy hõlégballonokat készítsenek. Akkoriban még a kémikusok elõdei, az alkimisták, és persze mellettük a varázslók jelentették a tudományos szakmák élvonalát, így a vállalkozó kedvû emberek tõlük próbáltak ellesni ötleteket. Állítólag Svájcban a varázslók segítettek abban, hogy néhányan egy hõlégballont állítsanak össze, és azzal több személyt is útnak indítottak, egy magas hegycsúcsról. A ballon Lyonnál ért földet, és természetesen hatalmas riadalmat keltett. A megrémült lakosság meg akarta égetni az utasokat, hiszen azok csak az ördögök küldöttei lehettek, de szerencsére Agolárd püspök (aki már csak „hivatali kötelességbõl” is tudta, hogy az ördögök kitalációk) közbelépett, és megmentette õket.
A késõbbi századokban is folyamatosan zajlottak kísérletek, de az elsõ, használható léggömböt egy francia testvérpár: Jacques és Joseph Montgolfier készítette el. (Ejtsd: zsákk ill. zsozef mongolfié.) Az ötlet a papírmalmukban született, ahol már sokadszor tapasztalták, hogy az egyik munkafolyamathoz használt, forró levegõ úgy emelgeti a papírzsákokat, mintha azok föl akarnának szállni. Így kezdtek el azon gondolkodni, hogy a szögletesek helyett kerekded zsákokat is lehetne gyártani, és hogy azokba meleg levegõt fújva célirányosan a levegõbe lehetne emelni õket. A kérdés már csak az, hogy mi állítsa elõ egy ilyen léggömb aljában a meleg levegõt. Kezdetben a nyitott tûzhely füstjével kísérleteztek, majd egy külön e célra készített parázstartót szereltek a léggömb alá. Végül szalmát tettek a tartóba, amely egy ideig biztosan elég nagy hõt tudott termelni. Így került sor egy Lyonhoz közeli helyen az elsõ, nyilvános kísérletre, 1783. június 5-én. Ehhez egy 34 m kerületû, alul jó nagy nyílással rendelkezõ gömböt készítettek, papírral bélelt vászonból. Meggyújtották a szalmát, amely azután oly nagy sikerrel melegítette föl a levegõt, hogy a barátaikkal együtt is alig tudták lefogni a léggömböt. S amikor az végre elszabadulhatott, csaknem 300 m magasra emelkedett, és 2 km távolságban ért újra földet. Ez akkora siker volt, hogy természetesen másokat is további kísérletezésekre sarkallt. A fizikusok azon kezdtek gondolkodni, hogy melyik volna a legmegfelelõbb gáz ahhoz, hogy minél nagyobb biztonsággal és minél gyorsabban lehessen röptetni a léggömböket, mások pedig azon, hogy milyen utazókosarat lehet alá függeszteni, és hogyan. Maguk a Montgolfier testvérek ezután, egy fiatal orvossal, Pilatre de Rozier-val (ejtsd: pilátr dö rozjé) együtt Párizsban kaptak pénzt a Tudományos Akadémiától arra, hogy esetleg élõlényeket is felküldjenek a ballonokkal, és megvizsgálják a magasabb légkör hatását ezekre. Így indult útjára az elsõ, „háztáji léggömb-menet”. Ez egy 1500 m3 térfogatú ballon volt, amelynek kosarában egy birka, egy kakas és egy kacsa üldögélt, mit sem sejtve. A ballont 1783. szeptember 19-én engedték fel, de persze mindenféle navigációs eszköz nélkül, így az önhatalmúlag – pontosabban: szélhatalmúlag – Versailles-ba repült, majd ott lezuhant. Az állatoknak az ijedtségen kívül nem esett bajuk.
 
A kortárs festõ idillinek ábrázolta az elsõ léggömb-utazók fölemelkedését: a kalapjukat lengetik a képen. A valóságban azonban ez valószínûleg sokkal keményebb játék volt, még ha olykor integettek is közben.
Ki volt az elsõ, léggömbön utazó ember?
Ezután de Rozier maga is föl akart volna szállni, ám a király, XVI. Lajos elõször nem engedélyezte a repülést, mert úgy gondolta, hogy ha valami baj történik, annak ne legyen ártatlan ember az áldozata. Szerinte jobb, ha két, halálra ítélt bûnözõ a kísérleti alany, akiknek az életéért úgymond „nem kár”. Ráadásul ha megússzák, kegyet gyakorolhatna velük. Rozier és a többiek azonban másként gondolkodtak: nekik nem tetszett volna, ha egy ilyen, jelentõs tudományos sikernek bûnözõk lennének a hõsei. Ez végül meggyõzte a királyt, így 1783.október 19-én börtöntöltelékek nélkül emelkedett föl az elsõ, embert szállító léghajó. Pilatre de Rozier és egy barátja, d’Arlandes(ejtsd: d’arland)november 21-én tizenöt percen át voltak a levegõben, ám most úgy, hogy a léggömböt egy erõs kötél rögzítette a földhöz. Rozier egyébként késõbb, 1785-ben valóban a kísérletek elsõ áldozatává vált, amikor a francia Calais-ból (ejtsd: kálé) a brit Dowerbe indult, egy speciális, kettõs léghajóval. Ez egy nagyobb és kisebb gömbbõl állt, egymás fölé szerelve. A nagyobbikat ekkor már hidrogénnel töltötték meg, a kisebbet pedig afféle magasság-szabályozóként akarták alkalmazni. Ez azonban egyszer csak kigyulladt, és lángra gyújtotta az egész szerkezetet. Akkor még nem ismerték az ejtõernyõt, ezért Rozier és társa, Romain (ejtsd: romeen) mindenfajta fékezési lehetõség nélkül a mélységbe zuhant.
 
És Magyarországon?
Nálunk elsõként, szintén már az 1700-as években, egy Nyemecz családnevû professzor próbálkozott azzal, hogy Montgolfier-léggömböt engedjen föl (a professzor utóneve nem maradt fönn), de valószínûleg magára maradt az újító törekvéseivel, és nem járt sikerrel. Késõbb Domin Ferenc József jezsuita szerzetes majd Szablik István piarista szerzetes készített léggömböt, amely viszont már fel tudott szállni. Szablikét speciális anyagból: ökörhólyagból varrták, amibõl egyébként nálunk sok mindent – például dudákat – készítettek. A korabeli beszámolók szerint a gömb hidrogénnel volt megtöltve, és bár odaerõsítették egy kötéllel, a felhajtóerõ ezt elszakította, és a léggömb, amit akkor „égi golyóbis”-nak neveztek, eltûnt a magasságban.
 
Aki nem tud vagy nem akar aludni, éjszaka is lufizhat, a világító léggömbökkel
Hányféle léggömb van ma?
A kudarcok nem tántorították el a kíváncsi embereket a további kísérletezésektõl, ezért végül a léggömbök valóban sokféle módon szolgálták az embert. Ma alapvetõen kétféle léggömböt használnak: 1.Szórakozásra vagy sportolásra alkalmas léggömböket, amelyeket levegõvel vagy nem robbanásveszélyes nemesgázzal (például héliummal) töltenek fel. Ezek közé tartozik az utasokat is a magasba emelõ, nagy léggömb, illetve a szabadon szálló hõlégballon, gázballon és Rozière-ballon. 2. Különféle mûszerekkel felszerelt, meteorológiai megfigyelésre vagy katonai felderítésre használt léggömböket, amelyeknél atöltõgáz lehet hidrogén is. A kézben tartható, kis méretû, színes lufik, a gyerekek játékai az elsõ csoport „kistestvérei”, s csak a huszadik században születtek meg. Ezek hosszú ideig csupán gumiból készült, gömb alakúra felfújható és hamar kipukkadó játékok voltak. Héliummal töltött – tehát rögtön a plafonra felfutó – léggömböket nálunk csak ritkán, a Cirkusz, a Vidámpark vagy az Állatkert közelében árultak. A hetvenes években hatalmas szenzációt jelentett, ha egy léggömbnek kacsa formája volt! A nyolcvanas évektõl azonban már a mûanyagok sokféle fajtáját használják léggömbként, és gyakran a formák is gazdag változatosságot mutatnak. Emellett színes nyomatok, matricák, feliratok jelentek meg a léggömbökön, és ma már olyan tucatáru, amelyet szinte mindenütt kapni.
 
Lévai Júlia


Léggömbökről, léghajókról olvashatsz a Mi MICSODA sorozat Repülőgépek és léghajók című kötetében is!
 
 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum