Azonosító:
Jelszó:
Emlékezz rám!
Elfelejtetted a jelszavadat?

Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

A pisai dóm és a tornya

2012. augusztus 16., 11:08
 

Vannak épületek, amelyek attól váltak érdekesekké, hogy valamilyen szabálytalansággal rendelkeznek. Ilyen az olaszországi pisai dóm (ejtsd: pízai) harangtornya is, amely alatt már építésének kezdetén süllyedni kezdett a talaj egy része, és így a torony hamar megdőlt. Ráadásul hiába harangtorony, mert ugyan kezdetben hét harang is volt benne, ma már azonban egy sincs.


 

Campo dei Miracoli, vagyis a Csodák tere

Ezen a képen jól látszik, hogy az épület ugyan a zárt tömböket kedvelő román stílus uralja, de az alaprajza már az elnyújtott, latin kereszt.

Sokan azt hiszik: Pisában csak a torony jelenti a különlegességet, pedig ez nem így van. A pisaiak a csodák terének nevezték el azt a területet, amelyen a régi korokban, az etruszkok idején is szentély állt, és amelyen ma egy három épületből álló együttes és a mellettük húzódó temető képviseli az olasz román stílusú építkezést.
A román stílus a rómaiakról kapta a nevét, és a kora-középkor meghatározó irányzata volt. Együtt őrzi az antik római hagyományokat és a népvándorlás kori törekvéseket, késői időszakában pedig már a gótika egy-egy jellegzetes vonása is megjelenik benne. Európában az antik építészet után ez volt az első, nagyszabású stílus, amelynek másutt is sok emléke áll: Németországban pl. a hildesheimi Szent Mihály templom vagy Wartburg vára, Franciaországban Tourbus és Cluny temploma, Magyarországon pedig pl. az ősküi kerektemplom, az ócsai templom és a híres Jáki templom.
A pisai, Szűz Máriának szentelt dómot 1064-ben kezdték építeni. Az építész Buscheto (ejtsd: buszkéto) volt, akit a pisai román stílus megteremtőjének tekintenek.

Innen nézve a látvány olyan, mintha a torony épp hogy csak kikukucskálna.

A székesegyház a bejárata felől nézve jellegzetes csarnoktemplom, amely a bazilikákra emlékeztet, és a főhajója mellett oldalhajói is vannak, nemcsak kereszthajói. (A templomépítészetben hajónak nevezik az épület alaprajzában négy vonallal körberajzolható, az oltár felé vezető területet. Az elnevezés a tutajjal való, képi hasonlóság mellett arra is utal, hogy az emberi lélek itt nyugalomra, biztonságra találhat, a kétségek „hullámai” között.)  A bazilikák négyszög alakúak voltak, és középen, a hajók kereszteződésénél volt a hangsúlyos részük – ez volt a közösségi terük középpontja, itt zajlottak a rituálék. Később, a gótikában a templomokat egyre inkább a krisztusi szenvedést és megváltást szimbolizáló, elnyújtott latin kereszt alaprajzával tervezték, így a leghangsúlyosabb részük jóval följebb került a középpontjuknál. A kereszt hosszabb szárát jelentő főhajó átvette az uralmat, és megjelentek a mellékhajók, amelyek mind az oltár felé vezető utat erősítették. A pisai dóm alaprajza már kereszt alakú, de a belsejében még mindig hangsúlyos a közösségi együttlétre utaló, kerekded elrendezés, a kupola alatti rész, így alapvetően a román stílus képviselője. A falai is román módra vaskosak és külső támasztékok nélkül viselik a boltozat terhét. Ezért az ablakok is meglehetősen kicsik. A 91 méter magas kupola Brunelleschi (ejtsd: brunelleszki) műve, és aládúcolás nélkül készült, 1420–1434 között. A belső teret a palermói mecsetből ide szállított, gránitból készült korinthoszi oszlopok tagolják, öt hajóra. A főhajó végében áll Giovanni Pisano híres mesterműve, egy nagy műgonddal kidolgozott szószék, amely 1302–1310 között készült. Mellvédjén az Újszövetségből vett, kilenc jelenetet látható, a talapzaton pedig allegorikus alakok láthatóak.
A keresztelőkápolna hűen őrzi a régi, kerek alapformát, de a külső csipkéi már nyúltabbak,  magasabbra törők, mint azt a román stílusban megszokhattuk, ennyiben tehát szintén a gótika közeledtét jelzik. A kupolája is olyan, mintha valaki felülről fölcsippentette volna, és ezzel kicsit megnyújtotta a tetejét. Ezzel együtt az épület még mindig inkább a bizánci hagyományokhoz áll közel.

Hogyan épült a torony?

Ebből a nézetből látszik, hogy a keresztelőkápolnának is nagy a jelentősége, és hogy szintén uralja a teret.

A templomhoz tartozó harangtornyot, olaszul Campanilét 1173. augusztus 9-én kezdték építeni. Amikor azonban 1178-ban a harmadik emeletét is felhúzták, az épület olyannyira megsüllyedt, hogy a nagy riadalom miatt az építkezést azonnal leállították. Akkoriban még nem tudták jól felmérni a talajviszonyokat, és nem tudták, hogy valószínűleg egy sziget pereme ért véget a mélyben, attól vált ingataggá az alap. Így hosszasan leálltak az építkezéssel, igaz, nemcsak a talaj miatt, hanem azért is, mert a szomszéd városokkal való, örökös háborúk szintén akadályozták őket az építésben. Ezért végül csak kilencvenkilenc év múlva, 1272-ben kezdtek bele a folytatásába. Ekkor a negyedik emelettől kezdve már eleve kissé megdöntve építették tovább a tornyot, mert úgy gondolták, hogy ezzel kompenzálhatják az első három szint dőlését. Az utolsó emeletet 1372-ben fejezték be, és ekkor állították fel a harangokat is. Építése így végül kétszáz évig tartott. Hét harangot állítottak be a toronyba – a hétfokú rendszer skálájának minden fő hangja kapott egyet. Később azonban, a huszadik századi restaurálása során ezeket mind egy szálig leszerelték, mert a súlyuk már erősen veszélyeztette a tornyot. Kezdetben gyorsabb tempóban ferdült, de 1550 és 1817 között mindössze 5 centimétert dőlt tovább.
A legenda szerint Galileo Galilei kihasználta, hogy ferde dőlésszögben mehet föl a magasba, és két, különböző tömegű ágyúgolyót dobott le a toronyból, hogy bebizonyítsa: az esési sebesség nem függ a tömegtől. Ez azonban valószínűleg csak kitaláció, hiszen a kísérletet kisebb léptékben is bizonyító erővel lehet elvégezni. De a fasiszta vezért, Mussolinit is nagyon izgatta a torony ferdesége, igaz, őt más nézőpontból. A vezér nem szerette, ha valami szabálytalan, és elrendelte, hogy egyenesítsék ki. Akarata nyomán betont öntöttek az alapozásba, amitől a torony még nehezebb lett, és még tovább süllyedt. A föld ugyanis, legnagyobb sajnálatunkra, nem az emberi akarat szerint mozog.
Mivel a torony az egész emberiség számára érték, 1964-ben az olasz kormány nemzetközi segítséget kért a stabilizálásához. Ekkor mérnökök, matematikusok és történészek dolgoztak azon, hogy kitalálják, mivel lehet megállítani a dőlést. Az ő munkájuk során tehermentesítették különféle súlyoktól a tornyot, és szállították el pl. a harangokat, de egy ideig ember sem mehetett föl az épületre. Tíz évnyi, gondos restaurálás, valamint a falak külső kipányvázása után 2001. december 15-én a tornyot ismét megnyitották a látogatók számára. A szakértők szerint a torony további háromszáz évig stabil marad.

A dóm mögött egyébként az Opera del Duomo múzeumban egy kiállítás is látható, amely bemutatja az építkezés történetét.

Lévai Júlia

 

Még több érdekességet olvashatsz a világ különböző tornyairól Mi MICSODA sorozat Tornyok és felhőkarcolók című kötetében.

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum