Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Hangyavilág

2013. június 18., 09:52
 

Nyáron nem kell túl messzire mennünk, ha hangyákkal akarunk találkozni. Olykor a lakásunkból sem kell kilépni ehhez, hiszen meglepve tapasztaljuk, hogy a küszöb alatt vagy valamilyen rejtett résben egy egész kolónia alakult ki, amelynek tagjai szép sorban, kitartóan vonulnak oda-vissza, többnyire a mi cukros ételeink és az ő rejtett lakóhelyük között. A leggyakrabban persze a szabadban láthatjuk őket, ahol szintén a kitartó és céltudatos vonulásuk a legfeltűnőbb. Nem csoda, hogy a szorgalom szimbólumaivá váltak az irodalomban. De vajon milyen jellegzetességeikkel tűnnek még ki a többi rovar közül?


 
A hangyák gyakran főszereplői rajzfilmeknek vagy humoros grafikáknak. Erről a képről egy különösen vidám figura néz ránk.

A hangyák teste megfelel a „társadalmi” funkciójuknak
A hangyák az Antarktisz, Grönland, Izland és Hawaii kivételével minden szárazföldet benépesítettek, tehát a kozmopolita fajok képviselői. A szárazföldi állatoknak kb. a 15-25 százalékát a hangyák adják. Az ízeltlábúak törzsén belül a rovarok osztályának tagjai, ahol a hártyásszárnyúak rendjén belül a fullánkosdarázs-alkatúak alrendjébe tartoznak.
Nehéz elképzelni, hogy létezik biológus, aki fejből tudná az összes hangya-féleséget, hiszen több mint 12 000 hangyafaj ismert! Olykor a termeszeket is ide sorolják, de ez tévedés, mert ezek nincsenek szoros kapcsolatban a hangyákkal. Az összekapcsolásuknak azonban van alapja: mindkét faj különleges, jól szervezett, az emberek társadalmára emlékeztető együttélési formákban él.
A hangyáknak a testformájuk is kifejezi, hogy a társadalmukon belül mi a konkrét funkciójuk. Némelyik bolyban több millió egyed él, amelyek lehetnek steril nőstények (dolgozók), termékeny hímek (herék) és termékeny nőstények (királynő). Ám a kép cseppet sem ilyen egyszerű, mert például az eredetileg szárnyas nőstények a megtermékenyítés után elveszítik a szárnyukat, és ezután csak a szokásosnál nagyobb torukról lehet felismerni őket. A királynők rekord életidőt mondhatnak magukénak: általában tíz-tizenöt évet is megérnek, szemben a mindvégig szárnyas hímekkel, amelyek olykor egy évig sem élnek. Az ő testük karcsú, csápostoruk jóval hosszabb a nőstényekénél, a szemük pedig nagyobb. A dolgozók lényegében elsatnyult nőstények és szárnyatlanok. Toruk jóval egyszerűbb szerkezetű és kisebb, mint a királynőé, összetett szemük szintén kisebb, és van olyan faj, amely csak egészen pici pontszemekkel rendelkezik, sőt, vak. Ugyanakkor a dolgozók agya erősebben fejlett, mint az ivaros egyedeké, aminek köszönhetően rendkívül sokoldalú, sőt, olykor különlegesen bonyolult, tervezési képességekre is utaló munkákat tudnak elvégezni. Egyes hangyafajoknak katonáik is vannak, amelyek jóval nagyobb termetűek, emellett nagyobb fejjel és rágóval rendelkeznek, mint a munkások. A katonák többféle feladatot is elláthatnak, így például nemcsak az állam területének harcos megvédésében, hanem a békés élet különböző munkáiban is jeleskednek: ha pl. a maggyűjtő-hangyák közé tartoznak, akkor a maghámozói beosztás az övék, de kapushangya – vagyis portás – is lehet belőlük, a ki-be közlekedők ellenőrzésének és a rossz szándékú idegenek szag alapú kiszűrésének feladatával. A hangyaállamban rendszerint egyetlen királynő van, de vannak fajok, ahol hármat-négyet is eltart a társadalom.

Szinte hihetetlen, de ez is egy hangyaboly.

Hányféle helyen laknak?
A hangyakolóniák fészkei a külső körülményektől függően nagyon sokfélék lehetnek. Általában a fészkek formáiról biztonsággal rá lehet ismerni az egyes fajokra, de előfordul, hogy ez sem olyan könnyű. Ugyanaz a faj, amely itt egy napsütötte kő alatt rendezkedett be, másutt inkább egy korhadó fában vagy egy magasra épített földkupacban találta meg ugyanazt a komfortos hőmérsékletet. Ez utóbbit például gyakran választja a nálunk is honos gyepi hangya. Léteznek kombinált fészkek is, amelyek építészei száraz fűszálakat és fadarabkákat is beépítenek a földkupacokba, az erdei vöröshangya pedig a fenyők tűleveleivel erősíti meg a kúp alakú építményét. A Camponotus-félék rendszerint száraz fatönkökbe szeretnek fészkelni és óriási munkával vésik ki ezekben a járataikat.
A Magyarországon leggyakoribb pirostorú lóhangya és szürke lóhangya viszont következetesen csak fába építi a fészkeit, kemény munkával megdolgozva a biztonságért.
A fekete fahangyák és a tölgyfa hangyái eleve odvas fákat keresnek, így megszabadulnak a fatörzsrágás különösen kemény munkájától. Ugyanakkor az ún. kartonfészkük felépítésekor mégiscsak meg kell dolgoztatniuk a rágószerveiket, hiszen azok anyagát a famorzsalék adja, amelyet csak úgy tudnak felhasználni, ha pépesítik, majd a nyálukkal megszilárdítják.
A legkülönlegesebb „lakásokat” a szövőhangyák készítik, amelyek Indiában, Új-Guineában és Afrika partjain élnek. A smaragdzöld színű és hosszú lábú, karcsú szövőhangyák nőstényei Indiában például júniusban látnak neki, hogy az élő – tehát az ágakon maradó – levelekből függőfészkeket építsenek, amihez olykor elképesztő akrobatizmusra is szükségük lehet. Előfordulhat ugyanis, hogy túl messze vannak egymástól az összeillesztendő ágak, vagyis nagy távolságokat kell áthidalniuk. Városi emberek legfeljebb Hugh Lofting Doktor Dolittle és az állatok című könyvében találkozhatnak olyan élőlánccal (a szakadékon átívelő majomhíddal), amilyennek kiépítésére a hangyák a valóságban is képesek. Egy német zoológus, Franz Theodor Doflein (1873-1924) kitartó munkával megfigyelte, hogy miképp fűzik össze a hangyák az egymástól messze lévő leveleket, és mit tesznek, ha valami miatt felhasad a függőfészek szövedéke. Az építkezés során az első lépés az volt, hogy egy dolgozó az egyik levél szélére állt, egy másik keresztülmászott rajta, ő pedig az első a rágójával megfogta a másik potrohnyelét. Ezután a harmadik és negyedik ugyanazt tette, míg végül valamelyikük a rágóival és a lábaival elérte a másik levél szélét. Ezután fokozatosan szűkíteni kezdték az ágak közötti távolságot, úgy, hogy a szélsők a lánc középen lévő tagjai fölött visszamásztak, miközben húzták magukkal az elért levelet. Amikor már kellő közelségbe kerültek a lánc elejével, akkor szőtték csak be egy speciális fonallal a kettő közötti űrt. Ez sem jelent sokkal kisebb erőfeszítést: van, hogy órákon át kell mozdulatlanul összetartaniuk a stabilitásért felelős dolgozóknak a leveleket, amíg a belül dolgozóknak sikerül azokat összeszőni.
Ami az összeszövés technikáját illeti, Dofleinnek azt is sikerült megfigyelnie. Ez úgy zajlik, hogy a dolgozók mindegyike egy-egy hangyalárvát tart, amely a szájából fonalat ereszt. Vagyis a hangyák úgy használják a lárváikat, ahogyan az emberek a szövőgép vetélőjét. Az egyik jávai faj ennél kényelmesebb megoldást választ: fészkét az egyik pálmafa leveléből készíti úgy, hogy a levelek keskenyebb részét hosszában összehajtja, és így szövi össze azokat, kettesével.

A szövőhangyák élő levelekből épülő fészke.

Nomádok
Vannak kóborló hangyafajok is, amelyeknek nincs állandó fészkük, hanem mindig ott ütnek tanyát, ahol több élelmet találnak. Olykor mások elhagyott fészkeibe is beköltöznek. A legismertebb ezek közül a kelet-afrikai kóborhangya, a félelmetes sziafu, amely különleges tudatossággal épít utat a következő lakóhelyéig. Általában hosszú, föld alatti folyosókat ásnak, és azon vonulnak úgy, hogy a sereg minden tagja egy-egy lárvát vagy bábot cipel.
Ha a föld felszínén vezet az útjuk, akkor erős katonaosztagokat állítanak fel, az út védelmére. Amikor élelemszerzésre indulnak, harci tereppé válik a környezetük: a tücskök, pókok, csótányok, hernyók, rovarok közül senki sem marad életben, a csoportosan harcoló sziafuk támadásai során. Gyakran a háziállatokat is megtámadják, főként a csirkéket, de előfordul, hogy a lovakba, szamarakba is belemarnak. És bár a marásukban nincs hangyasav, az áldozataik mégis szenvednek tőle. Ugyanakkor a gazdák nagyon is örülnek, ha sziafuk járnak az ültetvényeiken, mert van, hogy egy hét alatt egymilliónál is több rovartól tisztítják meg a haszonnövényeiket – nem kell permetezni.

Mi az az „élő bödön”?
Egy svájci biológus, Auguste-Henri Forel (1848 - 1931) szociális gyomornak nevezte a hangyák begyét, hiszen a rovarok a felvett tápláléknak csak kis részét emésztik meg, a többit megőrzik a begyükben és hazaviszik a többieknek. Ettől azonban még nem válnak bödönökké. Erre a címre egyedül a mézgyűjtő hangyák érdemesek. Az ő éléskamrájuknak mennyezetén ugyanis sűrűn egymás mellett függnek a munkáshangyák, akár a denevérek, gyakran hónapokon át, a potrohukban rengeteg mézzel. A mézet többnyire a tölgyfa gubacsáról gyűjtik össze, majd a bödönnek kinevezett dolgozókba tömik. A cél, hogy amikor elfogy az egyéb táplálék, akkor biztonságban ott legyen számukra a tartalék méz. A szegény, agyontömött dolgozók persze mozogni sem tudnak, amíg a többiek ki nem szivornyázzák belőlük a finom édességet, de eddig még egyik csoportjuk sem kezdett emiatt sztrájkba.

Amikor a kert költözik be a hangyákhoz
A hangyák akkor nyújtják a legélvezetesebb látványt az ember számára, amikor fejükön hatalmas levéllel billegnek a fészkük felé. A leggyakrabban Dél-Amerika trópusi erdőiben látni ilyesmit, ahol a levélvágó-hangyák élnek és kopasztják meg időnként ijesztő mértékben a fákat vagy az ültetvények haszonnövényeit. Óriási bolyukat, amelynek több százezer lakója is lehet, az erdők árnyékos, nedves talajára építik. Hogy miért ilyen szorgalmasak a levélhordásban, azt csak 1874-re sikerült feltárnia Thomas Belt természettudósnak, majd az ő nyomába lépve Alfred Möllernek. Mint kiderült, a hangyák gombatermesztéshez építenek kiskertet, a föld mélyén, s a levelek adják a tenyészet táptalaját. A kert úgy jön létre, hogy a hangyák szétrágják, pépesítik a behordott leveleket, majd ebbe a pépszerű anyagba a Rhozites gongylophora nevű gomba fonalait oltják be. Egy idő után a tenyészetben gömbölyű fejecskék nőnek – ezek, és csakis ezek a levélvágó hangyák táplálékai. A kertet a dolgozók egy része folyamatosan gondozza, saját ürülékével trágyázza és ha kell, a hajtásokat még le is metszi. A kert annyira nélkülözhetetlen a hangyák számára, hogy ha költözésre kényszerülnek, szétszedik és magukkal viszik.

 

Lévai Júlia

Még több érdekességet olvashatsz a hangyákról a Mi MICSODA sorozat Méhek, darazsak, hangyák című kötetében!

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum