Két név a Korinthoszi-csatornánál: Türr István és Gerster Béla

2013. augusztus 13., 08:19
 

Magyarországon több városban – így pl. Baján, Pécsett, Pápán vagy Budapesten – találkozhatunk Türr István nevű utcával, de iskolával, múzeummal, híddal és még vontatóhajóval is. A névadó kalandos élete során a fél világot bejárta, hosszú éveken át katonáskodott, hatalmas ismeretségi körrel rendelkezett és kiválóan tudott pénzt szerezni a köz számára fontos dolgokhoz is. A Panama-csatorna, majd a görögök legfontosabb hajóútja, a Korinthoszi-csatorna ügyét is menedzselte. Ám egyik sem jöhetett volna létre a kiemelkedő vízépítő mérnök, Gerster Béla tudása nélkül. Az ő emlékét azonban csupán Kassán, a szülővárosában illetve a Korinthoszi-csatornánál őrzik, a mai Magyarországon még utcát sem kapott.


 
A "rettenthetelen magyar"

Harcok, kalandok, fogság
A később „rettenthetetlen magyar” néven emlegetett Türr István most lett volna 188 éves: 1825. augusztus 11-én született, Baján. Apja egy német származású vaskereskedő volt, így még őt is Thier családnévvel anyakönyvezték. Anyja, Udvary Terézia ötödik gyermekeként hozta világra. Az életrajza alapján egyedül az iskolától lehetett őt elrettenteni, a vélhetően unalmas és bizonyára vaskalapos 19-dik századi, bajai tanárok. Mindenesetre az akkor éppen fölerősödő, nemzeti érzelmek okán ő már tizenhét évesen magyarosította a nevét, és így jelentkezett önként katonának, a Monarchia hadseregébe.1842-ben sorozták be, a császári-királyi hadsereg pécsi gyalogezredébe. Az osztagát a kegyetlenségéről híres Radetzky ezredes vezette. Az 1848-as forradalmak kitöréséig Türr Lombardiában szolgált, ahol a hadnagyi rangig vitte, ezután Olaszországba helyezték át, ahol részt vett a Piemont elleni harcokban. A kegyetlen milánói megtorlások hatására azonban 1849. január 19-én megszökött a császári seregből, és átállt a piemontiakhoz, akik az egységes Itália létrehozásán ügyködtek. Piemont (ejtsd: pje'mʊnt) Olaszország második legnagyobb régiója, amelynek a később autógyártásáról is híressé váló Torino volt a székhelye, akkor igen jelentős szerepet játszott Itália történelmében, mint az egységes olasz állam megteremtésének mozgatórugója.
Türrnek valószínűleg abban állt a tehetsége, hogy jól felismerte a politikai helyzeteket, és azt is jól tudta, hogy mikor mibe kell beavatkozni, vagyis kiváló stratéga volt. Így alighogy megérkezett Piemontba, máris századosi rangot kapott, és egy alakuló magyar légió megszervezésével bízták meg, amelynek élén azután részt vett az 1848-49-as olasz függetlenségi mozgalomban. Mindezek során hol a diadal, hol a vereség jellemezte az útját, és mivel folyamatosan kereste a harc lehetőségét, az élete gyakran egy hajszálon függött. A milánói felkelés leverése után például elfogták és Tuniszba száműzték, egy más alkalommal pedig valaki felismerte és leleplezte őt, miközben hadianyagot szállított az angolok megbízásából, ezért Bécsben halálra ítélte a hadbíróság, mint a Monarchia árulóját. A brit királynő, Viktória közbenjárása kellett ahhoz, hogy végül szabadon bocsássák, és mehessen tovább a maga útján. 

 

A Ferenc-csatorna, szakmai nevén: Duna–Tisza–Duna-csatorna (szerbül: Канал Дунав-Тиса-Дунав / Kanal Dunav-Tisa-Dunav ) Magyarországon kezdődik, Bajánál. Ezután  Szerbiában Bezdánt, Zombort, Sztapárt, Verbászt majd Szenttamást elhagyva Bácsföldvár előtt kettéágazik, és Óbecsénél csatlakozik a Tiszába.

A palermói csatától a Ferenc-csatornáig
Türr ezután természetesen ismét háborúzni ment: ezúttal az oroszok ellen küzdött, az Oszmán Birodalom oldalán, a cserkesz háborúban. 1859-ben azonban, amikor kitört az olasz függetlenségi harc, ismét Itália földjén találta magát, és Garibaldi hadsegédeként harcolt, az Ausztria elleni háborúban. Az ún. „halhatatlan ezred”-nek az ő tanácsai alapján sikerült bevennie Palermót, ami döntő eseménynek számított. Garibaldi ekkor a nemzetőrség főfelügyelőjévé és tábornokká nevezte ki, s egyúttal itt kapta meg társaitól a „rettenthetetlen magyar” címet.
Ekkorra azonban kissé elpártolt tőle a szerencse, és az egyik csatában súlyos karsérülést szerzett, így kalandor természete ellenére is kénytelen volt a békésebb tevékenységek mellett dönteni. Mivel Nápoly bevétele után annak polgári és katonai kormányzója, majd a király, Viktor Emánuel szárnysegéde lett, ettől kezdve inkább a kényesebb diplomáciai ügyek intézése jutott neki. Ekkor gondolkodott először a családalapításon is, és 1861-ben Mantovában házasságot kötött III. Napóleon császár unokahúgával, Wyse-Bonaparte Adéllal. Ez azonban nem akadályozta meg őt abban, hogy afféle hadseregparancsnokként – és valószínűleg változatlanul kiváló stratégaként – még további, fontos hadi események irányítója is legyen. Előbb-utóbb azonban véget értek a háborúk, így Türr az aktivitását egyre gyakrabban érvényesítette a szellemi és az üzleti élet területén. Az általános amnesztia után visszatért Magyarországra, ahol először egy kevésbé sikeresnek bizonyult népnevelési kört alapított, majd másokkal együtt létrehozza a Corvin Mátyás szabadkőműves páholyt.

A Korinthoszi-csatorna Gerster Béla, valamint Kauser István, Nyári László, Pulszky Garibaldi és Stéghmüller István mérnöki munkájának köszönhető. A rossz terepviszonyok és a gyakori földrengések miatt korlátozni kellett a szélességét, így csak átlagos méretű hajók átbocsátására alkalmas, de ezzel együtt ma is jelentős forgalmat bonyolít.

Mindezek mellett a később botrányossá váló Panama-csatorna építésében is részt vett, ahonnan még időben, és ezért elég nagy haszonnal szállt ki. Ám mivel fölismerte, hogy a csatornaépítés az évszázad legnagyobb, megoldandó feladatai közé tartozik, figyelmét a hazai csatornák, azon belül a Ferenc-csatorna felé fordította. A csatorna a Dunát és a Tiszát kötötte össze. Azzal a céllal építették, hogy az akkor meghatározó szállítmányok – mint pl. az erdélyi só és a bánsági gabona – 227 kilométerrel rövidebb vízi úton jusson el a nyugati piacokra. Nevét onnan kapta, hogy az építését I. Ferenc (1792–1835) engedélyezte, 1792-ben. A Bácsföldvár és Monostorszeg (ma: Szerbia) közötti munkálatok 1793-ban kezdődtek, Kiss József és Kiss Gábor tervei alapján. Később azonban a folyammeder megváltozott a dunai torkolatánál, ezért a csatornát fel kellett újítani – ekkor lépett be a képbe Türr, aki részvénytársaságot alapított a célra. Az újjáépítéséhez a magyar állam 8 036 000 koronával járult hozzá. A csatornavíz betáplálásának javítására Bajától Bezdánig egy 46 km hosszú, a Dunával párhuzamos, de kisebb esésű tápláló és hajózó csatornát hoztak létre. Magyarországnak ezt az akkor nagyon fontos, mesterségesen kiépített vízi útját 1802-ben át a forgalomnak. Amikor Türr István átvette a Ferenc-csatorna ügyeinek intézését, már igen nagy tudású mérnökök dolgoztak a területen. Köztük volt Gerster Béla is, aki különösen kiemelkedett a szaktudásával. Türr azonnal felismerte benne a tehetséget, és úgy intézte, hogy ezután részt vehessenek a Panama-csatorna (1876), majd az akkor szintén jelentős Korinthoszi-csatorna (1881) építésében.

 

Egyebek közt a Panama-csatorna nyomvonalát is Gerster Béla (1850-1923) vízépítő mérnök alakította ki. Más kérdés, hogy az építtetők csalásai, pénzügyi manipulációi miatt ennek a csatornának a nevével, a panamázással jelzik, ha valahol tisztességesnek látszó, de valójában nyerészkedő és korrupt tevékenység zajlik.

Gerster Béla és mérnöktársai a Korinthoszi-csatornánál
A 21 500 négyzetkilométeres Peloponnészoszi-félszigetet a legkeskenyebb részén mindössze 6,3 kilométeres Iszthmosz földszoros köti össze a görög szárazfölddel. Ez azt jelentette, hogy a görögök kereskedő hajóknak egy nagyjából 700 kilométeres kerülőt kellett tenniük, ha át akartak jutni a saját területük egyik oldaláról a másikra, és úgy akartak továbbhajózni az áruikkal, a távolabbi kereskedelmi célpontjaik felé. Ezért már az ókorban is elkezdtek azon gondolkodni, hogy miként lehetne csatornát vágni a két tengerszakasz közé, és így jelentősen lerövidíteni az utat. A sziklás, emellett gyakran földrengésekkel is sújtott vidéken azonban ezt a feladatot hosszú évszázadokon át nem tudták megoldani. Kb. a Kr.e. 7. század végétől kényszermegoldásként egy kötélpályát alkalmaztak (ez volt a Diolokosz), ahol a hajókat zsírral síkosították, majd egy faszerkezetre helyezve állati és emberi erővel áthúzták a szoros egyik partjáról a másikra. A modernizálódó, 19-dik században viszont már megnyílt a lehetősége annak, hogy nemzetközi összefogás segítse a kereskedelemben fontos szerepet betöltő építkezéseket, ezért a görög parlament a Szuezi-csatorna sikerén felbuzdulva 1881-ben törvényt fogadott el az építkezés beindítására. A koncessziót a Türr vezette, francia Société Internationale du Canal Maritime de Corinthe nevű társaság nyerte el. (A koncesszió eredeti jelentése: engedmény, kedvezmény, engedélyezés. A gazdaságban olyan szerződést jelent, amelynek keretében köztulajdonban lévő területet vagy üzemet meghatározott feltételek mellett és meghatározott időre bérbe adnak. Koncessziós szerződéseket leggyakrabban állam köt vállalatokkal vagy egy másik állammal.) Türr a biztos tudású Gerster Bélát kérte fel a csatorna terveinek elkészítésére. A kassai születésű Gerster (1850-1923) nevéhez fűződött a Ferenc-csatorna felújítása mellett a vukovár-sabáci, a felső-kulpai hajózó-, és a közép-amerikai Panama-csatorna nyomvonalának kiépítése. 1881-től tehát több magyar mérnökkel együtt dolgozott a görög csatorna tervén. A koncessziónyertes francia társaság azonban hamar csődbe jutott, és ezután egy görög vállalkozói csoport vette át a munkálatokat, amely végül – Gerstert megtartva – éppen 120 éve, 1893 nyarára fejezte be az építkezést.
A munka szellemi alapját nyújtó Gerster Béla nevét azóta itthon jócskán elhomályosította a harci erényekkel kitűnő Türr Istváné, a Korinthoszi-csatornánál az építők tiszteletére állított emlékművön azonban az ő neve is ott áll.

 

Lévai Júlia

 

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum