Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Alaszka – hol itt, hol ott

2013. október 22., 17:01
 

Alaszka nevét a mai Európában elsősorban filmekből – pl. Alaszka, a legvégső határ, Irány Alaszka, Miért éppen Alaszka? – ismerik az emberek. Október 18-án azonban egy pillanatra ezek nélkül is a középpontba kerülhet: ez a nap az USA-ban az Alaska Day. Ekkor emlékeznek meg arról az eseménysorozatról, amelynek révén a terület az Amerikai Egyesült Államok része lett. Az évforduló azonban csak mára vált ünneppé – az alaszkaiak és az USA többi tagállamában élők hosszú időn át egyáltalán nem tartották a legnagyobb örömnek, hogy egyazon államhoz tartoznak.


 
Alaszka fekvése gyakran ellentmondásos helyzeteket hozott létre az ország történelmében.

Bering érkezése
A Magyarországnál csaknem húszszor nagyobb félsziget az észak-amerikai kontinens Oroszország felőli részén fekszik, és sokáig feltáratlan, ismeretlen terület volt. Elsőként az orosz megbízásból útnak induló, dán származású haditengerész, Vitus Bering (akiről az ott lévő szorost is elnevezték) kötött ki a partjainál, 1741-ben. És mivel az akkor igen gyéren lakott területen semmiféle hivatalosság nem akadályozta őt semmiben, egy magaslatra kitűzte a fehér-kék-vörös, cári hadilobogót. Ettől a gesztusától vált a félsziget Nagy Péter cári birtokává. Felfedezése után a területet sokáig Orosz-Amerikának hívták.

Kik voltak Alaszka őslakói?
A mai Bering-szoros helyén az őskorban földhíd lehetett, így a geológusok szerint kb. Kr. e. 25 000 és 9000 között már létezett kapcsolat Amerika és Ázsia között. A Szibériában, Közép-Ázsiában és az észak-amerikai kontinensen élő népcsoportok rokonsága erre az átjárhatóságra vezethető vissza. A feltehetően három, nagy vándorlási hullámot során a későbbi tlingitek, ejakok és atabaszkok elődei érkeztek a félszigetre, majd az eszkimók és az aleutok ősei vándoroltak oda. Amikor Bering megérkezett, a többséget az aleutok tették ki. Az ő, eredeti nevük az unanga volt, amelynek jelentése: tengerparti emberek. Az aleut nevet már az oroszok adták nekik, de a saját nyelvükből eredő, allithuh = közösség szó alapján. Az aleutok nagy kiterjedésű területen éltek: az Aleut-szigetektől az oroszországi Kamcsatkáig terjedtek a településeik. Nyelvük az eszkimók (inuitok) nyelvével együtt az eszkaleutra vezethető vissza, de a szétválásuk időpontja már nem tisztázható.
Mivel az unangáknak az oroszok érkezése előtt még nem rögzült véglegesen az írásos kultúrájuk, nyelvük további formálódását az orosszal való keveredés határozta meg. Ezért a 18. századtól bizonyos, alapvető hétköznapi tárgyak nevei orosz átvételek voltak, így például a kajaké (bajdarka), a nagyobb, bőrből készült hajóké (baidar), a földbe vájt házaké (barabara), a görög szabású ruháké (bidarki) és a gőzfürdőké (banyu).

Sok, más néphez hasonlóan az aleutok a lakhelyeik kiépítésekor kihasználták a föld hőszigetelő természetét. Ám akármilyen ügyesen is építkeztek, a lakások jó szellőzését akkor még nem tudhatták megoldani.

A régészek a kő- és csonteszközök alapján két, korai kultúrát különítenek el: az ún. paleoarktikus (másik elnevezéssel: denali) kultúrkört, amely kb. Kr. e. 10 000-től 8000-ig tarott, és a paleoindián kultúrkört, amelynek egyik ága, a Covis-kultúra a késő jégkorszakban jött létre. Az Alaszka-szerte feltárt eszközök kidolgozási technikája egyaránt kapcsolódik a szibériai és északkelet-ázsiai leletekhez, valamint az amerikai kontinens délebbi területein élő, korai indián kultúrák tárgyaihoz. Az aleutok történelmében határvonalat jelentenek a Kr. e. 4000-től kezdődő évek, amelyekből már sokkal gazdagabb leletanyag áll rendelkezésre, így sok mindent meg lehet tudni az alaszkai kultúrákról. A leletek alapján négy, nagy régió körvonalazódik ki, amelyekre egyfelől a különösen finoman megmunkált, szokatlanul kicsi kőeszközök, másfelől a halászat és a hajózás szintén kifinomult tárgyai jellemzőek. A szárazföldön elsősorban a rénszarvas vadászat határozta meg az életmódot. A folyók mentén lazacokat halásztak, később pedig a vidravadászat és a prémfeldolgozás vált az egyik legfontosabb tevékenységükké.

Melyek voltak az aleut specialitások?
Az aleut kultúra legjellemzőbb tárgyai a lakóhelyeik voltak, amelyeknek eredetileg ulax, az oroszok érkezte után pedig barabara volt a neve. A házukat alapvetően a föld felszíne alatt alakították ki, hogy a falai szigeteljenek, és viszonylag egyenletesen tartsák meg a hőmérsékletet. A tetejét faágakkal és bálnacsonttal megerősített gyeptéglából építették ki, és ennek közepén volt a kijárat is. A barabara belsejében egy nagyobb és egy kisebb szoba volt. A fekhelyeket a nagyszoba oldalfalaira építették, jó magasra, hogy alatta is maradjon kihasználható tér. A tetőbejáratot függönnyel zárták le, amely mellett azonban volt egy füstelvezető rés is. A trapéz alakú kiképzés tökéletes stabilitást adott az építménynek. Emellett az aleut kézművesség is számtalan egyedi megoldást hozott. A híres, magyar utazó, Széchenyi Zsigmond az Alaszkában vadásztam című könyvében (1935) részletesen ír az aleutok faművészetéről is, amelynek egykor – a hollandok facipőjéhez hasonlóan – a fa vadászkalap volt az egyik, legjellegzetesebb tárgya. Ezt a készítői élénk, vörös színre festették, és fülesfóka bajusszal, tollakkal és rozmár agyarral ékesítették. Ugyancsak fontos ága volt a kézművességnek a sokféle alapanyagot felhasználó szövés, amely tipikusan női munka volt. Rozsszálakból, tengeri és mezei füvekből egyaránt készítettek ruhákat, matracokat és kosarakat. A szövéshez megnövesztették és hegyesre faragták a hüvelykujjuk körmét, amelyet úgy használtak, ahogyan a későbbi szövőszékeken a különféle, fémből készült kampókat alkalmazták. A növények mellett állati eredetű anyagokat is felhasználtak, pl. fókabélből is tudtak szövetet készíteni.

Alaszkában van az USA legnagyobb területű nemzeti parkja, amelyben fantasztikus gleccserek kápráztatják el a látogatókat.

Miért érdekelte Alaszka az orosz államot?
Bering nemcsak az új fölfedezés élményével, hanem jó néhány vidraprémmel is tért haza, a cári udvarba, ahol ez a prémkereskedés kiszélesítésének lehetőségét villantotta fel.
A prémkereskedelem addig is cári monopólium volt, így az államnak nem volt belső konkurenciája. Oroszország és Amerika között hamar megszületett az egyezség, amelynek jegyében létrehozták az Orosz-Amerikai Társaságot. Ez azután a kereskedelemben közel hetven éven át egyedüli képviselte Oroszországot. Az orosz állam azonban a legkevésbé sem egyenrangú partnerként kereskedett az alaszkaiakkal, hanem úgy viselkedett, mint bármely gyarmatosító. Térítőket küldött a területre, templomokat és iskolákat épített, és egyáltalán nem tartotta tiszteletben az őslakosság saját szokásrendjét, életmódját, alkalmazkodási ritmusát a korszerűsítésekhez. A prémek árát gyakran lenyomták, miközben az élelmiszerek ára egyre magasabbá vált, ami az aleutok rohamos elszegényedéséhez vezetett. A tisztességes kereskedők mellett nagy tömegben jelentek meg a civilizált hátterük ellenére is barbár módon viselkedő, tomboló-gyilkoló harácsolók, akiket egyik állam sem fogott vissza. Az ő jelenlétük révén az őslakosok száma már a 20. század elejére drámai módon lecsökkent. Végül azonban a Társaságnak is egyre kevésbé érte meg fenntartani a megszállást jelentő helyzetet. A területen a tlingitek folyamatos támadásai valamint a brit és amerikai kereskedőkkel folytatott konkurenciaharc is veszélyeztette a normális üzletmenetet, emellett az ott letelepedő oroszoknak semmi egyéb lehetőségük nem adódott, sem a munka, sem a kultúra terén, csak a prémkereskedés. Amikor pedig a cári birodalom vereséget szenvedett a krími háborúban, végképp nem maradt pénze a nagy távolságokon zajló kereskedés fenntartására. Eközben annak a veszélye is fennállt, hogy brit vagy amerikai csapatokkal kéne megküzdeniük a területért. Így született meg az ötlet, hogy Alaszkát egyszerűen adják el az akkor épp megerősödő Egyesült Államoknak.

Miért érdekelte Alaszka az USA-t?
Az USA-ban ekkor ért véget Észak és Dél háborúja. Érvénybe lépett a Polgári Jogok Nyilatkozata, és megindult egy fellendülő korszak, amely azonban egyúttal az erőfitogtatás felé is vitte az országot. A politikusokat inkább a területi terjeszkedés igénye vitte bele Alaszka megvételébe. Hosszas, kölcsönös puhatolózások után az ajánlatot végül Andrew Johnson elnök tette meg, és 1865-ben az Amerikai Egyesült Államok 7, 2 millió (mai árfolyamon kb. 42 milliárd forint) dollárnyi aranyért megvásárolta Alaszka hatalmas területét.
Az aktust az amerikai társadalom sokáig inkább gyengének értékelte, mint jónak, ezért is hívták egy időben az új területet Seward Ostobaságának ill. Seward Jégszekrényének, a szerződést ellenjegyző külügyminiszterre, William Henry Sewardra utalva. Az 1896-os aranyláz idején persze a terület jelentősen fölértékelődött. Kalandorok százezrei vágtak neki és települtek át az északi területekre, hogy azután benépesítsék a tartományt. A második világháború során a fekvése miatt ismét kiemelt szerepet kapott, és ugyanez történt a hidegháború idején is, csak akkor éppen ellenkező előjellel, hiszen addigra a Szovjetunió szövetségesből ellenséggé vált.
Alaszka végül 1959. január 3-án vált az USA 49-dik, egyenrangú tagállamává. A többszörösen, több oldalról is elnyomott aleutok számára ettől kezdve vált lehetővé, hogy egyenrangú népként őrizzék meg múltjuk emlékeit, nyelvüket és kultúrájukat.

 

 

Lévai Júlia

 

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum