A lottó történetéhez

2014. március 11., 15:32
 

1957. január 17-én írta alá Kossa István pénzügyminiszter a 4/1957. számú rendeletet, amelyben az ország egyetlen, és az akkori viszonyoknak megfelelően állami fenntartású bankját, az Országos Takarékpénztárt (OTP) bízta meg a magyar lottó szervezésével. Az előkészítői munkák végeztével az első szelvényeket február 13-án kezdték árulni, 3 Ft 30 fillérért. A húzást pedig 1957. március 7-én tartották meg. A szabályzat szerint a genovai rendszer alapján 90 számból ötöt kellett megtippelni, s a tippelők a második találattól kaptak nyereményt. A befolyt összeg 40 százaléka a költségvetésbe, 60 százaléka pedig a nyereményalapba került. Az első öttalálatos szelvény tulajdonosa, egy hölgy családi számokkal játszott, és akkori léptékkel nagyon nagy összeget: 850 000 forintot vihetett haza.


 
A lottószámokat régen mindig kézzel húzták, és nagy közönséget toboroztak az eseményhez.

A politikusoktól a lottószakértőkön át – a politikusokig
Mint arról már egy előző cikkünkben is olvashattál, a lottó (magyarul: sors, nyeremény, részesedés), vagy későbbi nevén a lutri története a politikai döntési és választási rendszerek formálódásával kapcsolódott össze. Magyarországi megjelenésében, mellőzésében majd bevezetésében azonban már merőben más szempontok játszottak szerepet.
A magyar állami bevételek sorsa általában az osztrák államtól függött, de érdekes módon a lottó ügye sokáig független maradt ettől, ami azonban egyáltalán nem jelentett hasznot. Az emberek a 16-dik századtól már Magyarországon is szívesen játszottak, különösen vásárokon és búcsúkon, amivel azonban kénytelen voltak más államok, de főként a bécsi udvar kincstárát gazdagítani.
A Habsburg Birodalom ugyanis már 1741-ben felismerte a játékban rejlő gazdasági hasznosítás lehetőségét, és egy császári pátenssel, az állam pénzügyi egyensúlyának helyreállítására hivatkozva az osztrák és cseh örökös tartományokban bevezette a szerencsejátékot. Az osztrákok és csehek addigra már szintén nagy létszámban gazdagították például az olasz lottériákat, ahelyett, hogy a saját államuk bevételeit növelték volna. Éppen ezért a pátens rögtön kincstári monopóliumnak is nyilvánította a lottót, de hogy ne érje sérelem a kezdeményező olaszokat, az üzletet egyúttal bérbe is adta Octavio Cataldi grófnak, a kor neves lottószakértőjének.
1763-ban az osztrák lottó bérlője, Cataldi gróf Magyarország területére is koncessziót kapott, így végre Budán és Pozsonyban, majd hamarosan egyéb városokban is felállíthatták a szelvénygyűjtő-helyeket. Az első, budai sorsolást az akkor Felső piac térnek nevezett, mai Batthyány téren tartották, 1770. szeptember 2-án.
Erdély és a Bánát területére 1770-ben egy erdélyi társaság kapott koncessziót, a "kis lutri" néven elterjedt lottó felállítására. A sorsolásokat kéthetente rendezték, a szelvényeket pedig gabonakupecek, kocsmárosok és trafikosok árusították.

Nem olyan rég még ilyenek voltak a lottószelvények. Amíg nem volt számítógépes feldolgozás, a szelvényeket nyugdíjasok, ritkábban diákok számolták meg és válogatták, nagyobb gyárak kultúrtermében vagy művelődési házak nagytermeiben. Ilyenkor mindenki megkapta az azon a héten érvényes klisét, amelyen a kihúzott számok helyén egy lyuk volt. Ezt ráhelyezték a szelvényre, és aszerint tették dobozokba, hogy hány találatot láttak rajta. Aki megtalálta az a heti öttalálatost, annak már ez is nagy élmény volt.

A magyar országgyűléseken azonban mindezek ellenére nemhogy olyan javaslatokat tettek volna, amelyek meghonosíthatják ezt a játékot, de még igyekeztek be is tiltani ennek virágzó formáit, amivel csak azt érték el, hogy még nagyobb mértékben kerültek más államok kasszájába a pénzek. Az 1790. XXXI. tc. például mindenfajta szerencsejátékot betiltott. Azt azonban nem lehetett megakadályozni, hogy a magyar játékosok a közeli Ausztriában vásároljanak lottószelvényeket, s így rendszeresen sok százezer forinttól esett el a magyar kamara, egészen a Kiegyezésig, amely után, 1868-ban azonban létrejött a Magyar Királyi Lottóigazgatóság. Ennek bevétele most már a magyar államkincstárat gazdagította, évente körülbelül hárommillió forinttal. A játékot azonban továbbra is sokan ellenezték, hol erkölcsi, hol ideológiai alapon, mondván, hogy az ilyen, idegen eredetű játékok idegenek a magyar „néplélektől”. És bár a „néplélek” képviselői továbbra is nagy számban lottóztak, 1895-ben mégis megszüntették ezt a szerencsejátékot. Az így keletkezett hiányt azonban nem lehetett eltitkolni, ezért bevezették az osztálysorsjáték nevű játékot, amely ugyan a lényeget illetően semmiben sem különbözött a lottótól (a játékos ugyanúgy a szerencsének volt kiszolgáltatva), de legalább magyar volt a neve. Az osztálysorsjegy lényege, hogy a játékosok növekvő keretű osztályokban (ezeket 1-től 6-ig számozták be) különböző mértékű összegekért vettek szelvényeket. 1898 októberében pl. az 1. osztályban 12 korona, a 6-dikban 24 korona volt a betét. Ennek arányában a legnagyobb összegeket a 6-dik osztályban lehetett nyerni. Minden osztályban meghatározott számú szelvényt húztak ki, egy-egy kategóriában.
1945-ig ez jelentette a hazai szerencsejátékot, azután pedig 1957-ig egyedül a totó hozott új színt a fogadni vágyók életébe.

Ha gyereknapra esett a sorsolás napja (ami hosszú idő óta a péntek), akkor úttörők is kihúzhatták a számokat, vagy a tárgynyeremény-sorsolásokon az autók, lakások, háztartási gépek stb. nyerteseinek a nevét.

Meg kell-e bolondulni a túl sok pénztől?
A világban rengeteg történet kering lottómilliomosoktól, akiknek az életét teljesen tönkretette a váratlan, nagy nyeremény. Különösen azok kerülnek nehéz helyzetbe, akiknél túl nagy volt a különbség, vagyis akik korábban nem éltek anyagi biztonságban, és semmi gyakorlatuk nem volt abban, hogy hogyan kell bánni a pénzzel. Az ilyeneket könnyen hatalmába kerítheti az a hamis érzés, hogy ezentúl soha nem lesz semmiféle gondjuk, mert a sok pénz majd mindent megold, és így be lehet dobni a gyeplőt. Ez az érzet háttérbe szoríthatja annak tényét, hogy hiszen a sok pénz beosztása, felhasználása is törődést igényel. Sokakat az adakozás lehetősége kábít el, másokat pedig az, hogy most akár úgy is élhetnek, mint a sztárok.
Egy brit történet szerint 2002-ben hatalmas összeget – 10 millió angol fontot, nagyjából 3,4 milliárd forintot – nyert egy férfi, aki addig szemétszállító volt. Őt annak illúziója kábította el, hogy most majd olyannak tudja láttatni magát, mintha hatalmas színpadi vagy küzdőtéri sikerek repítették volna fel a különleges életformák szintjére. Rockénekesként viselkedett, drogozni kezdett, roncsderbiket rendezett az udvarán és éjszakánként az utcai kirakatüvegek kilövésével „szórakoztatta” a közönségét. Egy időre börtönbe is zárták, végül pedig az összes pénze elúszott. Még szerencse, hogy ha éhbérért is, de sikerült találnia egy állást.
Mások annak nem tudtak ellenállni, hogy fűnek-fának megfeleljenek, amikor azok a nagy nyereményükre hivatkozva rendszeresen pénzt kértek tőlük – néhányan olyan hamar elveszítették a pénzüket, hogy úgy érezték, a saját, emberi értéküket is elveszítették ezzel.
Néhányan öngyilkosok is lettek. Ez is indokolta, hogy több országban törvény biztosítja a nyertesek kilétének titokban tartását. Amit azonban nem mindig könnyű érvényesíteni, hiszen a nagy boldogság sokakat arra késztet, hogy mindenkivel meg akarják osztani a „nagy hírt”, és így a biztonságukat is föláldozzák azért a néhány napos szenzációért, amíg reflektorfénybe kerülhetnek a médiában. Nem számolnak azzal, hogy az ilyen eseményeket pillanatok alatt elhalványítják a következők, és hogy végül is vadidegen emberek előtt csilloghatnak, akikkel az életben nem fognak találkozni.
Sajnos az arányok rosszak: több vélemény szerint a nyertesek fele hamar csődbe megy, nem tud mit kezdeni a sok pénzzel. Sokan azonban megtanulják kezelni a helyzetüket, és nem utolsósorban szakemberek segítségével jó helyre fektetik be, vagy olyan, hasznos alapítványoknak folyósítanak rendszeresen pénzt, amelyek révén az a jó érzésük is meglehet, hogy másoknak is segítettek.

Lévai Júlia

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum