Azonosító:
Jelszó:
Emlékezz rám!
Elfelejtetted a jelszavadat?

Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Vasco da Gama sikeres útja Indiába

2014. május 20., 15:41
 

A 15-dik század második felében Spanyolország és Portugália állama egyként nagy erőkkel támogatta a földrajzi felfedezéseket. A technika és a tudomány fejlődése mellett az is sarkallta őket, hogy Európában egyre nagyobb volt az igény a nemesfémekre és a különlegesebb fűszerekre. A két ország uralkodói versengtek abban, hogy melyikük tengerészei tudnak egyre több tengeri utat bejárni, új földrészeket felfedezni és ezzel a gyarmatosítást is segíteni. A felfedezők között volt a portugál származású Vasco da Gama is, aki 1497 júliusában indult el, hogy végighajózza az új kereskedelmi lehetőségeket is ígérő utat, Indiáig. 1498. május 20-dikán be is futott Calicut város kikötőjébe. Ezzel Európa előtt is ismertté vált az Indiába vezető vízi út lehetősége.


 
Bár Diaz eljutott az Indiába vezető út elejére, de Afrika déli részénél vissza kellett fordulnia, mert akkor még nem jöttek rá, hogy a skorbutot a hordókban felvihető savanyúkáposztával  lehet kivédeni, és a legénység nagy része meghalt az akkor tengeri pestisnek nevezett betegségben. Bár néhány orvos már a 16-17-dik században felfedezte bizonyos ételek szerepét a betegség kivédésében, tengeri utakra elsőként majd csak a brit James Cook kapitány visz magával gyümölcsleveket és káposztát, az 1700-as évek végén.

Kik voltak da Gama elődei?
Vasco da Gama a 15-dik század végén azért indulhatott el Portugáliából India felé, mert előtte már ketten is feltárták az útvonal mentén fekvő Afrika partjait. Elsőként egy portugál herceg, I. János király harmadik fia, Tengerész Henrik (1394–1460.) szervezte meg, hogy feltáró expedíciók induljanak Afrika nyugati partjaira. Igaz, ő maga csak a Gibraltári-szorost elfoglaló akcióban vett részt, de a továbbiakban egész életét az afrikai partok feltérképezésének szentelte. Portugália legdélibb részén, a Vincent-foknál fekvő Sagresben navigációs iskolát alapított, s emellett csillagvizsgáló tornyot is építtetett. Az iskola a kor legjobb hajósait nevelte ki, miközben Henrik további intézményeket hozott létre a hajózás, a hajóépítés és a térképkészítés fejlesztésére. A kor legnevesebb kartográfusát is meghívta ehhez a munkához. Mindennek köszönhetően a portugál tengerészek valóban sok eredményt értek el: nekik sikerült például először úgy rögzíteniük az iránytűt, hogy az mindig vízszintesen álljon. Henrik azt is felismerte, hogy milyen nagy a jelentősége az utak dokumentálásának, ezért kötelezővé tette, hogy a hajók kapitányai a megtett útról térképet és hajónaplót készítsenek. Az általa összegyűjtött dokumentumok később felbecsülhetetlen értéket jelentettek a történészek számára. A térképeket egyébként titkos helyen őrizték, hogy illetéktelenek ne ismerhessék meg az új felfedezéseket. Így néhány felfedezésről – például az Azori-szigetek megismeréséről – groteszk módon hosszú ideig csak Sagres lakói értesültek. Expedícióit eleinte lovagok vezették. João Gonçalves Zarco két társával a Madeira-szigeteket, Gonçalo Velho pedig az Azori-szigeteket fedezte fel, az ő megbízásából. Valószínű, hogy Henrik hajósai használtak először karavellákat, amelyek később a legmegbízhatóbb expedíciós hajók voltak.

A nagy felfedezések idején a legtöbb hajó karavella (portugálul: caravella) típusú volt. Portugáliában fejlesztették ki, valószínűleg arab minták nyomán. Első írásos említése 1255-ből való. A 13. században part menti halászatra használták. Legelőnyösebb tulajdonsága, hogy szél ellen is lehet vele vitorlázni. Kolumbusz három hajójából a Niña és a Pinta volt karavella (a Santa Maria karakk típusú volt).

Henrik az 1440-es évek kezdetétől szervezett expedíciókat Afrikába, ahol a nyugati partvidék felderítését addig elsősorban a nagyon gyakori szélcsend akadályozta. Henrik azonban különösen jó érzékű navigátor lehetett, mert rájött, hogy miképp lehet kikerülni a szélcsendes zónát a vízen. Ő állította be a hajózásba azt a Portugália-Azori-Nyugat-Afrika navigációs háromszöget, amelyben végig kedvező a széljárás. 1440-től hajósai sorra érték el Afrika legfontosabb pontjait, így a Fehér-fokot, majd a legnyugatibb pontot, a Zöld-fokot. Luigi de Cadamosto 1455-ben fölfedezte a Zöld-foki szigeteket, a Szenegál-folyót és felhajózott a Gambia folyón, később a Rio Grande folyót, majd a mai Bissau-Guinea partvidékét és az előtte elterülő szigeteket érintette. Az utolsó, Henrik által szervezett expedíción Diego Gomes a Guineai-öböl bejáratát őrző Pálma-fokig jutott el.
Valószínűleg a Tengerész Henrik alapította iskolákból került ki Bartolomeo Diaz is, aki (már Henrik halála után) elsőként kerülte meg Afrika legdélebbi csücskét, a Jóreménység-fokát, 1487-88-ban.
Diaznak kifejezetten az volt a célja, hogy megtalálja az Afrika legdélibb pontjától az Indiai-óceánhoz vezető tengeri utat. Ez sikerült is neki, de az úton már nem tudott végighajózni. Amikor a Bálna-öböltől dél felé haladt tovább, és elérte a Lüderitzi-öblöt, hajóit az erős északi szél és a vihar dél felé vitte. Diaz napokig úgy hajózott, hogy nem is látta a szárazföldet, és mivel akkor még nem voltak pontos helymeghatározó műszereik, ezért észre sem vehette, hogy közben megkerülte a Jóreménység-fokát. Ám ezután ismét a szemük elé került a szárazföld. Kelet felé hajózva eljutottak a mai Groote-folyóig, ahol Diaz a térképek alapján kikövetkeztette, hogy hiszen így már túl kellett jutniuk a legdélibb ponton. Megállapította, hogy megtalálta az 1470-es évek óta keresett utat, India felé. Mivel azonban a friss ételek hiánya miatt a legénység skorbutot (a krónikus C-vitamin hiánytól keletkező, sorvadásos betegséget) kapott, így Diaz kénytelen volt visszafordulni, és elindult visszafelé. Egy következő hajósra várt, hogy végigmenjen az általa felfedezett úton – ez volt Vasco da Gama.

Vasco da Gama (1460 v. 69 – 1524.)

Hogyan jutottak el Indiába?
A későbbi portugál hajós fiatalkorában valószínűleg matematikát és hajózást tanult.
Amikor a spanyol zászlók alatt hajózó Kolumbusz 1492-ben eljutott Amerikába, amit akkor még egy ideig India fölfedezésének hittek, a portugál udvar úgy érezte, hogy lépéshátrányba került. Ezért mindent megtett, hogy összeállhasson egy olyan flotta, amely most már egészen biztosan eljut egy rövidebb úton át Indiába. Öt esztendővel később a lisszaboni kikötőből valóban ki is futott a Vasco da Gama irányította hajóraj, és elindult a Diaz térképeiről ismert úton. 1497 decemberére hajói Afrika keleti partvonalánál elérték azt a pontot, amelyen túl addig még nem jutott el felfedező, és kitartóan hajóztak észak felé. Mozambikba érve láthatták, hogy az arabok élénk kereskedelmet folytatnak az óceánon Indiával: az előttük elvonuló hajókon aranyban, ezüstben, fűszerekben, gyöngyben és rubinban gazdag rakomány volt. A muszlimok többnyire ellenségesek voltak a keresztény hajósokkal, olykor meg is támadták őket. 1498. áprilisában azonban Mombasában barátibb fogadtatásra találtak, és az ottani szultán egy olyan navigátort adott a számukra kísérőnek, aki megbízhatóan elvezette őket Indiáig. (A teljes útvonalat itt nézheted meg)
Így ők lehettek az első európai hajósok, akik Afrikát megkerülve vízi úton érték el Indiát. A calicuti uralkodóval Vasco de Gama szerződést kötött, és ennek jegyében értékes fűszerekkel megrakodva indult vissza Európába. A skorbut azonban őket sem kímélte: a flotta vezetőjének bátyja is belehalt a betegségbe, ezért Gama egy időre megszakította az útját, ezért az ő hajója két hónappal később érkezett haza, mint az első. Miután 1499. szeptember 9-én kikötött Lisszabon kikötőjében, fényes fogadtatás és a hősöknek kijáró ünneplés várta. 1502-ben újra elindult Indiába, és 1524-ben III. János portugál uralkodó India alkirályává nevezte ki. Vasco da Gama azonban röviddel az indiai megérkezése után meghalt. Hamvait 14 évvel később szállították vissza szülőhazájába. Lisszabonban a Szent Jeromos-kolostorban nyugszik. Emlékét Portugáliában hűségesen őrzik: róla nevezték el Lisszabon hídját, a Vasco da Gama hidat, amely egyébként Európa leghosszabb hídja. Természetesen utazási irodák tucatjai is viselik a nevét, de ami által még annál is több emberhez eljut, az nem egyéb, mint a Vasco da Gama nevű füstölni való – vagyis egy szivar.

 

Lévai Júlia

 

Több bátor hajósról is olvashatsz a Mi MICSODA sorozat Felfedezők és utazásaik című kötetében!

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum