Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Tengeri sünök a hegytetőn

2014. június 10., 12:23
 

Egy magyar tudós, Dulai Alfréd is részt vett azon az izgalmas kutatáson, amely nemrég zajlott le Salzburg közelében, az Északi Mészkőalpok területén. A brit, luxemburgi, magyar, német, osztrák és svéd paleontológusokból álló nemzetközi kutatócsoport Glasenbach lelőhelyen dolgozott azon, hogy az ott előbukkanó, 180 millió éves tengeri üledékes kőzetekben vizsgálja meg a föllelhető, megkövesedett mélytengeri élőlényeket. Munkájuk során mintegy 70 különböző mélytengeri fajt különítettek: különböző tüskésbőrűeket, pörgekarúakat és csigákat.


 
Első látásra nem könnyű megállapítani, hogy micsoda is ez a gyönyörű formájú, bimbózó ágnak és ékszernek egyaránt látható valami. Aki azonban ért hozzá, rögtön látja, hogy egy mélytengeri kígyókarú csillag.

Dulai Alfréd az Origóban is beszámolt a kutatás eredményeiről.

Hogy kerültek mélytengeri lények az Alpok tetejére?
A Föld olvadt belső magján hatalmas óceáni és kontinentális kőzetlemezek úsznak, amelyek az állandó mozgásaik során (lemeztektonika) időről időre összeütköznek, és ezzel jelentősen befolyásolják a felszínt. Egy-egy nagyobb ütközés során az addig tengerfenékként húzódó földdarabok felgyűrődtek és hatalmas hegyláncokat alkottak. Így ezek tetején, a kutatók legnagyobb örömére, megmaradtak a mélyebb tengerekben lerakódott üledékek is. Ezek vizsgálata pedig azért is érdekes, mert a további, összehasonlító elemzések során közelebb juthatunk annak kérdéséhez, hogy vajon miképp alakult a különböző tengeri fajok fejlődéstörténete és rokonsága. Nem lényegtelen, hogy mely fajok alakultak ki eleve a mélytengerekben, illetve melyek kerültek be csupán később oda, a sekélyebb vizekből elvándorolva – vagyis hogy a mai mélyvízi fajok sekélyvízi rokonok leszármazottai-e, vagy jóval régebbiek és nincs közük egymáshoz. Ez a kutatás most közelebb vitte a tudósokat a kérdés megoldásához. Vizsgálataik szerint a mélytengeri fajok egy része a mélyben alakulhatott ki, és ezek a kihalásoknak is jobban ellenállhatnak. Ez az eredmény cáfolja azokat az utóbbi időkben népszerűvé vált elméleteket, amelyek épp az ellenkezőjét szokták állítani.

Ma is élő mélytengeri tengeri liliomok és úszó tengeri liliomok. (Forrás: Karl Stanley, Roatan Institute of Deepsea Exploration)

Milyen állatok fosszíliáival találkoztak?
Az üledékekben föllelhető, megkövesedett maradványokat a tudomány fosszíliáknak hívja (a latin fossa = árok szó alapján, amely arra utal, hogy ezeket a földből ásták ki). Ezen a terepen a kutatás vezetője, a Luxemburgi Természettudományi Múzeum paleontológusa például tüskésbőrű maradványokat vizsgált, Dulai Alfréd pedig pörgekarúakat (Brachiopoda) tanulmányozott. Ezek mellett újabb, alpi ősmaradványokat – tengeri sünöket, tengeri csillagokat, kígyókarú csillagokat, tengeri liliomokat, csigákat és pörgekarúakat – is fölfedeztek.
A tengerek mélyén elképzelhetetlenül sokféle állat él, amelyeket többféle rendszerben is szoktak osztályozni. Csoportjaik közül kiemelkednek az ősszájúak és az újszájúak; az itt említett állatok nagy része is ezek közé tartozik. A legősibb ősszájúak a laposféregszerűek, amelyeknek már volt agydúcuk, és ez lehetővé tette, hogy az állat összehangolja a mozgásait. Ilyenek a különböző, élősködő életmódot folytató mételyek, örvényférgek és galandférgek. Ezek közeli rokonai a kerekesférgek és buzogányfejű férgek, amelyek szintén más állatok testén élősködnek. Fejlettebb törzset képeznek a tapogatós csillókoszorús állatok, ahova a puhatestűek is tartoznak (pl. féregcsigák, cserepeshéjúak és maradványcsigák, kagylók és ásólábúak). A legfejlettebb puhatestűek a fejlábúak, amelyek között polipok, tintahalak és csigáspolipok is ott vannak. A hierarchia tetején az ízeltlábúak állnak, akik közé tartozik a legtöbb gerinctelen is, mint például a rákszabásúak, a skorpiókat és pókokat magukba foglaló pókszabásúak, az ászkapókok vagy csupalábállatok, a rákok, a soklábúak és a rovarokat is magába foglaló hatlábúak. Ezeknek több mint egymillió fajuk létezik a Földön.

Néhány évet nyugodtan letagadhatna ez a 180 millió éves fosszilis tengeri sün – mi egészen biztosan nem vennénk észre. A Salzburg környéki mélytengeri jura kőzetekből került elő. (Forrás: Andreas Kroh)

Azokat a gerinchúrosokat, amelyeknél a száj és a kivezetőnyílás megcserélődött, vagyis más helyen van, mint az ősszájúaknál, újszájúaknak nevezik. Ezek között vannak a legközelebbi rokonaink, vagyis a gerinces és gerinchúros állatfajok, de néhány kihalt gerinctelen és a tüskésbőrűek is ide sorolhatóak. Az első újszájúak a kora kambrium időszakban jelentek meg és az korszak végén ki is pusztultak. A viszonylag későbbi, de még mindig nagyon korán keletkezett állatok közé tartoznak például a tengerililiomok, amelyek helyhez kötve élnek és szűrögetéssel jutnak hozzá a táplálékukhoz, főként planktonokhoz. Őseik valószínűleg kehely formájú, csápokkal rendelkező, kemény védőburkot viselő állatok voltak. Ragadozó életmódot folytatnak viszont a tengericsillagok, amelyek kisebb puhatestűekkel, de olykor náluk jóval nagyobb és erősebb tengericsillagokkal is táplálkoznak. Gyakran falkában támadnak az áldozataikra, és erős szájszervükkel nagyobb darabokat hasítanak ki azokból. Ezért tengeri farkasnak is hívják őket. Nagyon hasonlóak hozzájuk a kígyókarúak is, amelyeknek azonban jelentősen eltér a felépítésük és az életmódjuk. Planktonnal táplálkoznak és hosszú karjaikkal hajtják előre magukat az aljzaton. A tengerisünök is ide tartoznak. Ők a támadókkal szemben hegyes tüskékkel védekeznek, amelyek gyakran mérget is rejtenek. A leghosszabb tüskével a fekete tengerisün rendelkezik. Szeme a tüskék között rejtőzködik, és valójában álszem, amellyel csupán a sötétebb és világosabb fényezettséget tudja megkülönböztetni. Ide taroznak még a gyakran kisebb angolnák lakhelyéül szolgáló, zsákszerű tengeriuborkák, továbbá a félgerinchúrosok, a gerinchúrosok és a fejgerinchúrosok is. Ez utóbbiak között van a lándzsahalak néhány faja is. A csoport legfejlettebb állatai a szilárd, csont- vagy porcvázzal rendelkező gerincesek, amelyek közé 25 000 faj sorolható be. Ezek jó része azonban már kilépett a vízből és a Föld sokféle élőhelyét benépesíti.

 

Lévai Júlia

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum