Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Média, „médeia”, meditáció

2014. július 11., 09:43
 

Gyakran halljuk, hogy a nyilvánosságban megszólalók a „médea” szót használják a „média” helyett. Nemrég pedig egy televíziós műsorvezető arról beszélt, hogy nem tudja pontosan, van-e összefüggés a „média” és a „meditáció” szavak jelentése között. Nem árt tehát tisztázni, hogy mi is a helyzet ezekkel a kifejezésekkel.


 
A mára valóban mindent behálózó média szerepét sokféleképpen lehet értelmezni. A legjobban akkor járunk, ha azt keressük benne, ami összeköt és ami a szépség és érdekesség élményét nyújtja.

Miért éppen „média”?
A szót az információk rögzítésére és közvetítésére használt eszközökre, vagy összefoglalóan a tömegtájékoztatási eszközökre (újság, rádió, televízió) szokás használni. Egyszóval mindarra, amit az elektronikus eszközök megjelenése előtt a „sajtó” kifejezéssel illettünk.
A kifejezés a latin medium szóból ered, amelynek alapjelentése a „közép” és a „nyilvánosság” volt, majd később a „közvetítő”, a „környezet” és a „közeg” jelentéssel egészült ki. Ez utóbbiak révén nyilvánvalóan alkalmassá vált arra, hogy a társadalomban közvetítő szerepet betöltő, és egyúttal sajátos közeget is teremtő hírközlés és sajtó területét jelölje.
Ugyanebből a szóból ered annak a médiumnak az elnevezése is, aki a spiritiszta szeánszokon – legalább is a jelen lévők hite szerint – közvetítő szerepet vállal az élők és a túlvilági szellemek között. A médium tehát a szó egyes számú alakja. A sajtó általános elnevezésére mégis a média terjedt el, ami viszont a többes számú forma. Ennek az az oka, hogy a sajtóról szóló, angol nyelvű szakirodalomban először a mass media (tömegközlési eszközök) kifejezésben kezdték használni. Később a gyakorlatban ennek lerövidített változatából terjedt el a „media”, magyarul „média”, vagyis a többes számú kifejezés úgy, mintha egyetlen dolgot jelölne. A média tehát valójában a médiumok összességét jelöli. Ha ragaszkodunk a formai tisztasághoz, akkor azt, hogy „médiák”, semmiképp sem mondhatjuk a „médiumok” helyett, hiszen az olyan, mintha a „rucák” helyett „rucákok”-at, illetve a „fórumok” helyett „fórák”-at mondanánk. Elképzelhető azonban, hogy a szó hosszú távon így rögződik, és végül mindenki egyes számúnak fogja gondolni.

Euripidész Médeia című drámájából Pier Paolo Pasolini készített nagyszabású filmet, 1969-ben. A főszerepre sikerült megnyernie az egyik legnagyobb opera-énekesnőt, a görög származású Maria Callast, akinek ez volt az egyetlen prózai filmszerepe. A képen a főhős bűneiből is eredő, végtelen magányát érzékelteti a beállítás. Ha úgy tetszik, a film révén Médeia is a média részévé vált, de ettől még nem cserélhető össze a neve a médiáéval.

Miért nem „médea”?
Médea a görög mitológia egyik, híres alakja, többnyire a véres bosszú és az emberi kíméletlenség szimbóluma. A hozzá fűződő történetek többféle variációban jelenítik meg az emberi természetnek azt a részét, amelytől a másik ember fizikai megsemmisítése, olykor feldarabolása sem idegen.
Médea egy kolkhiszi király, Aiétész varázserejű lánya, az éj istennőinek papnője volt. Fiatalkorának története az aranygyapjú meséjéhez kapcsolódik. Az aranygyapjú egy csodás erejű, megölt kos gyapja volt, amely a fáma szerint megvédi Kolkhiszt a veszélyektől. Ezért a városban a kos lenyúzott bőrét kifeszítették egy tölgyfára, Arész szentélye előtt, és Aiétész ezt a legnagyobb kincsként őriztette, egy sárkánnyal. Csodás ereje miatt azonban mások, főként Iaszón és az argonauták is meg akarták szerezni az aranygyapjút. Önmagukban azonban nem boldogultak. Szerencséjükre Médeia beleszeretett Iaszónba, és egy olyan varázskenőcsöt adott neki, amellyel el tudta altatni a gyapjat őrző sárkányt, így Iaszón sikerrel járt. Médea pedig, öccsét is mellé véve elszökött vele a tengeren.
Ezután az apja üldözőbe vette, és Médea ekkor élt először a szörnyű képességeivel. A hajóúton olyan áldozatot mutatott be Hekaténak, amelynek során feldarabolta az öccse testét. A fiú darabjait azzal a varázslattal szórta bele a vízbe, hogy az apja kezétől újjá tudjon éledni. Aiétés valóban meg is állt, hogy összeszedje és összeillessze a fia testrészeit, s eközben Médeia és az argonauták egérutat nyertek.
Médeia és Iaszón végül Korinthoszba mentek, ahol azonban Médea ismét drámai események főszereplőjévé vált. Ezek sokféle meséje közül az vált a legismertebbé, amelyet Euripidész Médeia című drámája jelenített meg. Ebben Médeia a saját gyerekeiket is megöli, csak azért, hogy bosszút álljon és kibírhatatlan szenvedést okozzon az apjuknak, aki el akarja hagyni őt. Médeia maga is szenved a borzalmas tettétől, de a bosszúvágy mindennél erősebb benne.

A meditáció összeköti az embert a természettel és egyúttal egy időre kivonja a mesterséges világból. Ilyenkor az embernek végképp semmi köze a médiához, még akkor sem, ha az éppen erről a témáról sugároz műsort.

És a „meditáció”?
A meditálásnak éppenséggel lehet köze a médiához, de csak olyankor, ha valaki például éppen egy tévéstúdióban áll neki elmélyülten elmerülni a saját belsőjében. Ilyenkor az illető – egyszerre ellazultan, de nagyon koncentrálva épp erre az ellazulásra – kivonja magát a külvilágból, és így töpreng, elmélkedik, vagy csak minden gondolkodás nélkül létezik, hogy így nagyobb harmóniát teremtsen önmagában. Mindezt szintén egy latin fogalom, a „gyógyít, segít” jelentésű „mederi” alapján teszi, amelynek láthatóan semmi köze a médium kifejezéshez. Viszont annál több az „orvosság” és „orvostudomány” jelentésű medicinához, az „orvostanhallgató” jelentésű medikushoz és medikához, valamint a kemény és tömör medicinlabdához.
Valószínű, hogy ha a média munkatársai szintén sokat meditálnának, több kedvük lenne utánanézni ezeknek a különbségeknek, de ki tudja, miért, jelenleg mintha ez egyáltalán nem érdekelné a többségüket.

 

Lévai Júlia

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum