Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Kérdések könyve

:
 

Hogyan épül fel az emberi agy? Hányféle ásvány létezik? Milyen anyagból állnak a gének? Milyenek voltak a felfedezők hajói? Miért nem esik le a szikláról a kőszáli kecske? Hogyan épülnek a mai vasbeton hidak? Mit tervezett Eiffel Budapesten? Hogyan lesz a nektárból méz? Hogyan úsztak a tengerben az ammoniteszek? Milyen veszélyeket rejt a sivatag? Hogyan támadtak meg egy várat? Milyen volt a fáraó hatalma? Barátságos-e a delfin az emberrel? éltek-e valaha marslakók? Milyenek voltak az óriásdinoszauruszok? Miért vannak a fákon levelek? Hogyan vadászik a farkas? Hogyan képezték ki a gladiátorokat? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk ebben a kötetben.


 
Itt veheted meg a könyvet >>>

Hogyan jön létre a cseppkő?
Az évezredek során a karsztvízszint süllyedésével a vadul zúgó barlangi folyók egyre mélyebbre jutnak a hegyek belsejében, végül a magasabban fekvő barlangokból teljesen eltűnik a víz. Az átalakulás azonban nem áll meg, a repedéseken beszivárgó csapadékvíz tovább oldja a meszet, s újabb járatok jönnek létre. A barlangok keletkezését elősegítő kémiai folyamat azonban az ellenkező irányban is lejátszódhat. A víz ilyenkor szén-dioxidot ad le, a mész pedig cseppkővé kristályosodik. Ez a jelenség olyan helyeken gyakori, ahol a hajszálvékony repedéseken átszivárgó víz egy tágas üregbe jut. A boltozat tetején megtapadó vízcseppek átadják szénsavtartalmuk egy részét az üreg levegőjének, így kialakul egy vékony mészréteg. Ez a réteg idővel egyre vastagabbá válik, végül már egy hosszú függőcseppkő, más néven sztalaktit csüng alá a barlang mennyezetéről. Az aljzatra hulló vízcseppekből állócseppkő alakul ki, a sztalagmit. A két cseppkő előbb-utóbb egybeforr. A cseppkövek növekedésének sebessége függ a lehulló csapadék mennyiségétől, a talaj vastagságától, de hatással van rá a felszíni növényzet és a kőzet összetétele is. A kutatók mérése szerint az esős Belgium egyik barlangjában a cseppkő egy év alatt 5 millimétert nő. Ugyanekkora növekedéshez a vízben szegény szlovén hegyekben 5000 évre van szükség. A közép-európai barlangok akár 120 ezer éves cseppkövekkel is dicsekedhetnek, és néhány olyan is akad köztük, melynek életkorát több százezer évre becsülik.   

Hogyan tájékozódtak a hajósok a nyílt tengeren?
15. század tengerészeinek még nem voltak a földrajzi hosszúság és szélesség mérésére alkalmas eszközei. A szelek iránya, az áramlatok és az éjszakai égbolt segítségével határozták meg eleinte helyzetüket. Kolumbusz már használta az iránytűt, később a tengerbe eresztett, megcsomózott kötéllel mérték a hajó sebességét, a hajó fedélzetén pedig homokórával figyelték az idő múlását. A szélesség fokát viszonylag egyszerű volt megállapítani. Ha a Nap delelőn áll, megmérték az égitest és a látóhatár által bezárt szöget. A méréshez használt asztrolábium, kvadráns vagy Jákob-lajtorja meglehetősen pontatlan eredményeket mutatott egy dülöngélő hajó fedélzetén. Csupán 1750 táján sikerült a kvadráns továbbfejlesztésével a ma ismert formájú szextánst kialakítani. A hosszúsági fok meghatározásához elsősorban pontos órára lett volna szükség. Azt kellett tudni, mikor delel a Nap azon a helyen, ahol a hajó található. A hosszúság foka megegyezik azzal az időkülönbséggel, amely egy kijelölt viszonyítási hely és a hajó tartózkodási helye között tapasztalható. Csak a 18. század második felétől kezdve mérhették a tengeri utazók megbízható műszerrel a pontos időt.  

Miért nem esik le a szikláról a kőszáli kecske?
A hegyekben járva megfigyelhetjük, milyen biztos léptekkel mozoghatnak a zergék a még oly meredek terepeken, és milyen könnyedén másznak fel a magas sziklákra is. A kőszáli kecskét egyenesen alpesi mászóbajnoknak tartják. Köves, sziklás területen érzik magukat a legjobban, és a látszólag megmászhatatlan sziklafalakra is feljutnak. A patájuk teszi alkalmassá őket erre a produkcióra. A párosujjúak patája két lábujjból alakul ki, és ez a két rész el tud távolodni egymástól. Lefelé menetben erősen szétfeszül, ez növeli a biztonságot és segít a fékezésben. A patáknak viszonylag rugalmas a talpuk, így rá tudnak simulni a talajra, ezzel is növelve a tapadófelületet. A pata külső éle ezzel szemben kemény peremet képez, ami megakadályozza a csúszást. Így ezek az állatok minden ugrásnál biztosan meg tudnak kapaszkodni.

 

 

 

 

 

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum