Sziklába vájt szobrok

2014. október 29., 15:00
 

1941. november elsején avatták fel a világ egyik, legfurcsább szobrát, amely azóta Amerika nemzeti jelképévé vált. Az ötven méter magas és száztíz méter széles kompozíció a dél-dakotai Rushmore-hegy sziklatömbjének része, és négy, hatalmas fejből áll: George Washington, Thomas Jefferson, Abraham Lincoln és Theodore Roosevelt elnökök arca néz a hegyből a távolba. A monumentális arcmásokat egy dán származású szobrász, John Gutzon Borglum vezetésével faragták ki, 1927 és 1941 között.


 
Ez a budai sziklaoroszlán elölről roppant bánatosnak látszik, oldalról azonban sokkal fenségesebb a tartása.

A belelátástól a megformálásig
Az ötletet, hogy egy emberi kéz alkotta mű olyan legyen, mintha szerves része maradt volna a természetnek vagy szinte abból nőtt volna ki, a természet maga adta. A szél- és vulkáni mozgás formálta, hatalmas kövek vagy a hegyekből kiálló sziklák egy-egy részébe az ember mindig is könnyen belelátott konkrét arcokat vagy figurákat. Ahogy a felhők különféle alakzatait is szívesen látjuk állatoknak, növényeknek vagy emberi arcéleknek.
Ezt a képességünket tudományos nyelven animizmusnak hívják. Az elnevezés a „lélek, lélegzet, életerő” jelentésű, latin anima szóból származik, és arra utal, hogy az embernek elemi igénye a különböző dolgok mögé a sajátjához hasonló lelket vagy szellemet látni, vagyis az élettelent is megeleveníteni. Az animizmusnak fontos szerepe volt a vallások kialakulásában, ahogyan később a művészetekben is. A különbség az, hogy a vallásban ténynek tekintik a dolgokban élő szellem vagy lélek jelenlétét, mígnem a művészetben egyértelmű, hogy az átszellemítés vagy a megszemélyesítés a fantázia része. Azt, hogy „a dolgoknak lelkük van”, itt nem szó szerint vesszük, hanem mindig valamilyen szimbolikus jelentés kifejezéseként értelmezzük.
A görög szigetvilágban, barlangokban vagy egyéb, hegyekben gazdag vidékeken gyakran kapnak önálló nevet az élőlényekhez hasonló részek. Így például több Majom-szikla és Oroszlán-szikla is létezik a világban. Olykor előfordul, hogy az emberek kicsit még dolgoznak is a kövön, hogy egyértelműbb legyen a formája. Ez történt a Budai-hegységben is, ahol a harmincas években addig faragták az egyik, ülő állatra emlékeztető mészkőszirtet, amíg összetéveszthetetlenül oroszlán formát nem kapott. A Glück Frigyes úton ma is el lehet sétálni a fák tövében bánatosan üldögélő oroszlánig, „akitől” azonban még a nyulak sem ijednének meg…

A legfontosabb, négy USA-elnök sziklaszilárd, a szó minden értelmében.

Kik voltak az elsők a „hegyszobrászatban”?
Az első, hegyből kivágott, gigantikus kőszobor Kína Szecsuan tartományában, a Minjiang, a Dadu és a Qingyi folyók összefolyásánál készült, Leshan város közelében, és Buddhát ábrázolja. A város közelsége alapján nevezték el később leshani óriás Buddhának. A szobor egyúttal a természettől kapott és a mesterségesen létrehozott formák egységét is szimbolizálja, hiszen azért is épült éppen azon a helyen, mert ott a hegy formája önmagában is egy fekvő Buddhára hasonlít. Ezért is terjedt el a szólás: "A hegy Buddha és Buddha a hegy".
Ez egyébként a világ legnagyobb faragott Buddha-szobra, amelyet 1996-ban az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított. Emeli az értékét az ott élők szemében, hogy a 2008-as, nagy erejű szecsuani földrengés nem tett kárt benne.
A 71 méter magas szobor az ülő Maitréja Buddhát – vagyis az eljövendő korszak Buddháját – ábrázolja. (A „Buddha” szó jelentése: felébredett, megvilágosodott.)
Építése 713-ban kezdődött, egy kínai szerzetes, Hai Tong vezetésével, az Emei-hegynél. A szerzetes hallotta, hogy a három folyó torkolatánál gyakran elsüllyednek el a hajók, és arra gondolt, hogy egy hatalmas Buddha jelenléte majd lecsendesíti az örvénylő vizet. Feltehető azonban, hogy a szerzetes egyúttal vízépítő zseni is volt, aki rájött, hogy fel kell tölteni a folyók medrét a víz egyenletes folyásának eléréséhez. Ezt pedig úgy a legegyszerűbb végrehajtani, ha az ott lévő hegyből hatalmas mennyiségű követ vájnak ki és azt belehordják a folyómedrekbe. És hogy mindennek eszmei jelentősége is legyen, a látható célt egy vallási szobor felépítésében adta meg. Az akkori uralkodó adott is segítséget mindehhez, ám Hai Tong halála után az építkezés egy időre leállt. Körülbelül hetven évvel később azonban egy katonai kormányzó ismét támogatta az építkezést, így azt a szerzetes tanítványai 803-ban be tudták fejezni. Ekkor derült ki, hogy a szoborépítésnek valóban nagy az emberi életeket védő haszna, hiszen a gigantikus építkezés során végül annyi követ vágtak ki a hegyből és hordtak be a folyókba, hogy a medrek feltöltése valóban biztonságossá tette az arra haladó hajók számára az utat.
A továbbiakban az alakos szobrok megformálása mellett a templomok kialakítása vált valamelyest gyakorlattá. A legnevezetesebb sziklába vájt templomegyüttes az egyiptomi Abu Simbel-ben van. Ezt II. Ramszesz fáraó és felesége, Nefertiti (más említésekben: Nofertiti), valamint a kádesi győztes csata emlékére faragtak, a Kr.e. 13-dik században. A templomok (egy nagyobb és egy kisebb) a királyi palota alegységeiként azt a célt szolgálták, hogy reprezentatív megtestesítsék az „isteni tartózkodási helyet”. Az egyiptomi hit szerint a fáraó, mint földi istenség innen hívja a többi istent, hogy kapcsolatba lépjenek vele. Ezek a templomok tehát az ég és a föld közötti összeköttetés színterei.
A belsejükben látható, színes domborművek arra utalnak, hogy a sziklába vájt templomokat Iuni núbiai fáraó-helytartó idejében építették, Kr. e. 1260 és 1250 között. A Nagy Templomban például II. Ramszesz hadjáratát ábrázolták, abból az időből, mikor apja, I. Széthi mellett uralkodott. A különleges épületeket a Jean Luis Burckhardt, majd Ibrahim ibn Abdallah sejk néven is ismert, svájci Johann Ludwig Burckhardt (1784–1817) fedezte fel, 1813-ban. Akkorra II. Ramszesz Nagy Templomát már csaknem befedte egy homokdűne, így meglehetősen hosszú idő kellett ahhoz, hogy feltárják ezeket az épületeket. Az Abu Szimbel-i templomok feltárásának kalandos története a Wikipédiában részletesen elolvasható.

Kínában néhányan elirigyelték a Rushmore-hegyi dicsőséget, ezért ott is sziklába vésték, ha nem is elnökök, de császárok fejét. Yan Di és Huang Di császár szobrán húsz éven át dolgoztak. 2007-ben fejezték be a hegyoldalból kivágott művet, a Sárga-folyó vidékén, Zhengzhou közelében.

Hogyan épült a huszadik századi sziklaszobor?
A bevezetőben már említett Rushmore-hegyi szoborkompozíció ötlete egy dél-dakotai történésztől, Doane Robinsontól származik, aki a múlt század elején mindenképp valami nagyszabású látványossággal akarta föllendíteni a Fekete-hegység turistaforgalmát. Tervei szerint a Fekete-hegységben lévő Tűhegyekből faragták volna ki néhány vadnyugati hős szobrát. Az ezzel megbízott Borglumb azonban fontosabbnak tartotta, hogy a szobor az amerikai államiság nagyságát fejezze ki, és javasolta, hogy a négy, legnagyobb amerikai elnök arcmását faragják a sziklába. A tervet a Kongresszus elfogadta, de azzal a kikötéssel, hogy a nyilvánvalóan kihagyhatatlan George Washington mellett két demokrata és egy republikánus elnök is kerüljön oda. A szobor pedig végül az eredeti elképzelések helyett azért épült mégis a Rushmore-hegyre, mert annak délkeleti fekvése és finomszemcsés, könnyen faragható gránitfala alkalmasabbnak bizonyult a Tűhegyek gyengébb minőségű anyagánál. Borglum először szokás szerint egy méretarányos gipsz makettet készített az elnökök szobrairól, majd 1927 októberében több mint 400 munkással együtt megkezdték a mű kifaragását. Két éven keresztül csak tereprendezést végeztek. A hatalmas fejek alapját dinamittal robbantották ki a sziklákból, majd vésővel és kalapáccsal faragták ki a részleteket. Borglum menet közben változtatott az eredeti terven, mert úgy látta, hogy jobb hatást ér el, ha Jefferson és Washington helyet cserélnek a hegyoldalban. Washington feje 1930-ra készült el, Jeffersoné 1936-ban, Lincolné 1937-ben és végül 1939-ben Roosevelt portréja zárta a sort. A négy fej mindegyike 18 m magas. Egy leírás szerint a szobrász számára Roosevelt szemüvegének megformálása jelentette a legnehezebb feladatot. Ami érthető is, hiszen sziklával nem lehet az üveget érzékeltetni. Szerencsére akkor még lornyont hordtak, aminek nem volt szára, így elég volt a szemüveg csíptetős részét és az üveg alsó vonalának rajzát ábrázolni. A munkálatok alatt a hegyoldalból nagyjából 450 000 tonna követ hasítottak le. A fejek kifaragásával azonban még nem valósult meg Borglum teljes terve, hiszen a négy elnök teljes felsőtestét is bele akarta vésni a gránitba. Ő azonban 1941 márciusában meghalt. Fia, Lincoln Borglum folytatta ugyan a munkát, közben azonban az USA belépett a második világháborúba, ezért a Kongresszus nem tudott több pénzt adni a folytatásra. Gutzon Borglum műve ezért befejezetlen maradt, de ma már ezt senki sem érzi hiányosságnak. A szobor így is alkalmas arra, hogy emlékeztette az amerikaiakat történelmük fontos fordulópontjaira.

 

Lévai Júlia

 

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum