Azonosító:
Jelszó:
Emlékezz rám!
Elfelejtetted a jelszavadat?

Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Egy bűzlő üstökös nyomában

2014. november 06., 16:50
 

Szokatlan hírt tett közzé október végén az egyik, svájci egyetem űrkutatási intézete. Azt írták, hogy az egyik, európai űrszonda egy nagyon büdös üstökössel fog találkozni. A szóban forgó objektum, vagyis a Csurjumov-Geraszimenko üstökös légkörében istálló- és záptojásszagra, valamint alkoholra emlékeztető bűz keveredik. De honnan tudhatjuk mindezt és mi a jelentősége egy üstökös jellemzőinek?


 
Ez egy fantáziarajz a Csurjumov–Geraszimenko üstökös magja körül keringő Rosetta űrszondáról. A fantázia azonban a napokban valósággá is vált: a szonda elérte az üstököst, és miután kettéválik, az egyik egysége hamarosan leszáll a magján. A másik része augusztustól 17 hónapon keresztül kering az üstökös magja körül.  (Forrás: Origo)

Véletlenül vették észre
Mint oly sok mindent, a szóban forgó üstököst is véletlenül fedezték fel, még 1969-ben. Ekkor a kazahsztáni Alma-Ata csillagvizsgálójában Szvetlana Ivanovna Geraszimenko kutató a Coma Solá üstökös megfigyelésén dolgozott, és tudomása szerint arról készített egy felvételt. Valamit azonban gyanúsnak találtak az égitest pályája körül, ezért egy másik kutató, Klim Ivanovics Csurjumov Kijevben részletesen megvizsgálta az üstökösről eddig készített, összes felvételt. Ezek alapján rájöttek, hogy a kép nem mutathatja a Comas Solát, mert annak ebben az időpontban a helytől 1,8° távolságra kell lennie. További alapos vizsgálatok során valóban meg is találták a szabályos helyén, amiből az következett, hogy a képen egy másik, eddig nem ismert üstököst látnak. Az újonnan felfedezett égitestet természetesen a két kutatóról nevezték el, Csurjumov-Geraszimenko üstökösnek. A további megfigyelések során kiderült, hogy ez nem egyetlen üstökös, hanem ún. bináris (kettős) érintkező, vagyis két, egymásba kapcsolódott objektum. Hőmérséklete alapján biztosra veszik, hogy nemcsak jéggel, hanem porral borított területei is vannak. Felszíne ultraibolya fényben a szénpornál is feketébb.
A Nap körüli keringési ideje 6,5 év, központi magjának átmérője nagyjából 4 km. Mivel a Jupiter gravitációs hatása folyamatosan csökkenti a Naptól való távolságát, ez némileg könnyíti a megfigyelését. Ezért is állították rá 2004-ben az ESA (Európai Űrügynökség) Rosetta nevű űrszondáját, amely a tervek szerint 2014. november 12-én száll le az üstökös magján. A szalonképtelen illatokról pedig azért értesülhettünk, mert augusztusra a szonda száz kilométerre közelítette meg az üstököst, ahonnan a Rosina nevű spektrométerrel már folyamatosan elemezni tudja a gázokból és porszemekből álló csóva molekuláit. Eddig az emberiség csak a Tempel 1 nevű üstökösre juttatott fel műszereket, a Deep Impact-szonda lövedéke révén, 2005. július 4-én. Az az üstökös azonban jóval szegényesebb összetételűnek látszik, mint a Csurjumov-Geraszimenko, ezért úgy döntöttek, hogy erre is elindítanak egy szondát.

Hogyan született meg a Rosetta?
Jóval az üstökös felfedezése után, 2003-ban jutottak el addig a vizsgálatok, hogy az európai kutatóintézetekben célként tűzték ki a tervszerű megfigyelését. Első lépésként március 12-én a Hubble űrtávcső lefényképezte a Csurjumov-Geraszimenkót, majd ennek alapján egy 3D-s modellt alkottak meg róla, számítógépen. Eközben nemzetközi összefogással dolgoztak a szonda felépítésén. Az ESA programjában 14 ország, köztük Magyarország kutatóintézetei és vállalatai vesznek részt. A szonda kialakításának és tesztelésének munkájában jelentős szerepet vállaltak a magyar űrfizikusok. Jéki László az origo.hu-n közzé tett összefoglalásában részletesen leírta, hogy magyar részről kik dolgoztak a Rosetta-programban, az 1980-as, VEGA-űrszondákkal végrehajtott Halley-program sikeres közreműködői közül. Innen is tudjuk, hogy a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézete (RMKI), a KFKI Atomenergia Kutatóintézete (AEKI) és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szélessávú Hírközlő Rendszerek Tanszéke (BME) munkatársai vettek részt a programban. Emellett vállalkozók is bekapcsolódtak: az ESA és külföldi intézetek megbízásából az SGF Kft. végzett hardver- és szoftverfejlesztést.
Az űrfizikai program első lépéseként azt kellett rögzíteniük a fizikusoknak, hogy mit lehet eddig tudni az üstökösökről, és hogy emellett milyen új információkhoz szeretnének hozzájutni, az adott üstökös révén. A Halley-üstökösről szerzett ismeretek sokat segítettek abban, hogy pontosabban is meghatározzák a kutatás célját és lehetőségeit. Jelentős szerepet játszott például az a tapasztalat, hogy a Halley üstökösmagján a leszállóegység becsapódásától felkavart porfelhő nem az űrszondán, hanem attól jóval távolabb és jóval később – kb. négy óra elteltével – ülepedett le. Ez például fontos információ a porszemcsék méréséhez szükséges műszerek és beállítások kidolgozásához. A magyar fizikusok munkájának döntő hányada a Philae (ejtsd: filé) névre keresztelt leszállóegységhez kapcsolódik, de a fedélzeti energiaellátó és -elosztó rendszer tervét is magyarok készítették. Emellett két, további műszer tervezésében és elkészítésében vettek részt. Ezek egyike a Pille nevű műszer is, amely az űrbeli sugárterhelést méri a Nemzetközi Űrállomáson.

Ezen a linken nyomon követheted a Rosetta tíz év alatt megtett útját. Az animációt elindítva pirossal a Rosetta, kékkel az üstökös pályája rajzolódik ki. Az egér jobb gombjával az érdekes részleteket behúzhatjuk a képernyő közepére, és a görgővel rájuk zoomolhatunk. A bal egérgombbal pedig a pályákat tudjuk megbillenteni. A pályákat úgy is elfordíthatjuk, hogy élről lássuk. Az animáción jól látszik, hogy miképp változott meg a Rosetta pályája a négy hintamanőver során. (A képet az origo.hu is közzé tette)

A leszállóegység központi számítógépének felállítását – lényegében a legnagyobb feladatot – az RMKI űrfizikusai végezték el. Itt az SGF Kft-vel közösen fejlesztették ki a hibákat is automatikusan korrigáló, fedélzeti vezérlő és adatgyűjtő számítógépet.
Jelentősen megnehezítette a programozás munkáját annak ténye, hogy a nagy távolság miatt a számítógépnek teljesen magára hagyatva, minden, egyidejű földi segítség lehetősége nélkül kell irányítania majd a leszállást.  Ugyanígy a mérőműszerek adatgyűjtését is önállóan kell szerveznie az üstökös felszínén. Ez azt jelenti, hogy egy olyan, sokfeladatos (multitask) és valósidejű (real-time) operációs rendszert kellett kidolgozni, amely csak minimális földi beavatkozásokkal számol, és ennek ellenére a váratlan körülmények között is biztosítja a feladatok optimális végrehajtását.
A műszaki kutatás-fejlesztés során a mérőműszereket alapos földi teszteléssel kellett ellenőrizni, amely szintén a magyar kutatók részvételével zajlott. Mindezeken túl a teljes leszállóegység szimulátorát is fel kellett építeni, ezt pedig az SGF Kft. fejlesztette ki. A következő tíz évben ezen gyakorolnak a földi irányítók és ezen ellenőrzik az űrszondának felküldött utasításokat.
A Rosettát végül tíz évvel ezelőtt, 2004. március 2-án indították el, a maga, 7,1 milliárd kilométeresre tervezett útjára, a Csurjumov-Geraszimenko-üstökös felé. Ez az út nemcsak hosszú, de igen bonyolult is volt. A szonda eddig csaknem 6,4 milliárd kilométert tett meg és ötször kerülte meg a Napot. Többször elrepült a Mars és a Föld közelében, hogy ún. gravitációs lendítéseket hajtson végre. Ezek olyan hintamanőverek voltak, amelyek révén a szonda új, külső energiákhoz jutott, és így hajtóanyagot takarított meg. Ezek nélkül a szonda nem tudta volna elérni az üstökös sebességét, és nem lehetett volna megoldani, hogy hónapokon át együtt repülhessenek. Ám mivel a manőverek sikeresek voltak, a Rosetta
2014. november 12-én odaér az üstökös közvetlen közelébe. Ott két részre válik majd szét. A keringőegység (az orbiter) az üstökös körül fog mozogni, és ott méri majd a környezet fizikai jellemzőit. A leszállóegység (a már említett Philae) pedig leereszkedik az üstökös felszínére.
Ha sikeres lesz az útja, annak ismét nagy jelentősége lesz, a világról alkotott tudásunk terén. Egyelőre annyit már tudunk a leszállóhelyéről, hogy annak légkörében ott van az általunk is jól ismert záptojás-szag, amely a kénhidrogén sajátja, az istállószag, amely a szalmiákszeszé, a laboratóriumok fertőtlenítő-szaga, amelyet a formaldehid gerjeszt, sőt, a krimikben is használt, keserűmandula-illatú méreg, tehát a ciánsav szaga is megjelenik. Emellett némi alkoholbűz is terjeng (a metanoltól), amelyet még a kén-dioxid ecetes és a szénszulfid édeskés illata is kiegészít. Az üstökös tehát valójában egy bolygók közt süvítő bűzbomba, amely azonban mindennél nagyobb szolgálatot tud tenni számunkra, a világról alkotott tudásunk terén. Hiszen az üstökösök a Naprendszer ősi anyagát hordozzák, így a Csurjumov-Geraszimenko helyszíni tanulmányozása a Naprendszer őstörténetének feltárásához is hozzásegít majd minket. És mivel nekünk, személyesen nem kell a közelébe mennünk, azt a kis fanyalgást igazán megéri nekünk a megismerése.

Lévai Júlia

 

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum