Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Egy különleges nehézfém: a higany

2015. május 27., 15:38
 

2009 óta az EU-ban tilos higanyos hőmérőket forgalmazni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden háztartásból vagy kórházból azonnal eltűntek volna a régi lázmérők, de a továbbiakban már nem gyártanak ilyet. A higanyos lázmérők azon alapultak, hogy a higany folyékony és arányos térfogatváltozással reagál a hőmérsékleti különbségekre. Így egy vékony, zárt csőbe helyezve, egy rögzített skálán könnyen mérhető, hogy hány C-fokos hőre utal a megnövekedett térfogata, más szóval a tágulása.


 
Ha kiömlik a folyékony higany, a cseppecskéi akár gyönyörű, ezüstös ékszer formává is összeállhatnak. Ettől azonban még a gőze mérgező marad.

De miért is tilos?
A higany a nehézfémek közé tartozik, amelyek többsége – például az ólom, a plutónium, a kadmium és az arzén – mérgező. A higany elsősorban akkor jelent veszélyt az emberre, ha szabadon érvényesülhet a párolgása, mert például eltört egy hőmérő, és szétfröccsent a benne lévő anyag. Ilyenkor, különösen, ha még meleg is van, hirtelen nagy mennyiségű higanypára kerül a levegőbe. A belélegzett higanygőz nyolcvan százaléka felszívódik az emberi szervezetben, és a véráramon keresztül több szervben, például az agyban, a vesében és a májban is lerakódhat. Ha ez bekövetkezett, annak súlyos következményei lehetnek. Az anyag a legdrámaibb módon az idegrendszert károsíthatja: például szorongást, idegességet, nehézlégzést vagy hisztérikus félelemérzetet okozhat, de ugyanígy erőszakoskodás, vagy épp az ellenkezője: az önbizalomvesztés, szégyenérzet, továbbá memóriazavar, koncentrációzavar, álmatlanság, depresszió is együtt járhat a higanymérgezéssel. Gyakran a szklerózis multiplex hátterében is higanymérgezés áll. Ezeken kívül fog- és hajhullást, szív- és érrendszeri problémákat, emésztőrendszeri problémákat, bőrbetegségeket és allergiát is okozhat a mérgezés. Terhes nőknél a higanymérgezés a magzatra nézve is veszélyes. Az egyik, drámai mérgezés során ezek közül több is bekövetkezett: 1956-ban a Japánban lévő Minamata-öbölben egy vegyi gyár szennyezte meg a vizet, és okozott  ezzel higanymérgezést, a halakon keresztül a háziállatokban és az emberekben is. Az öbölnél először a macskák viselkedése tűnt fel: a szerencsétlen állatok ugyanis folyamatosan, körbe-körbe jártak, fájdalmasan nyávogtak, és mivel valószínűleg minden érzékszervük megzavarodott, belevetették magukat az öböl vizébe. A halak húsától fertőzött anyák újszülöttjei pedig súlyos károsodásokkal, például süketséggel, vaksággal és idegrendszeri betegségekkel jöttek a világra. Sokaknál elbutulást és halált okozott a higanymérgezés. Az egész világot megrázó eset óta kiemelt figyelemmel szabályozzák a higanytartalmú anyagok kezelését.
Szerencsésebb az a helyzet, amelyben valakinek az emésztőrendszerébe kerül be a higany, ott ugyanis csak csekély mértékben szívódik fel, és mivel gyors hasmenést okoz, hamar ki is ürül.

Ami azt illeti, a higany kinyeréséhez vezető, vulkáni eredetű ásvány, a cinnabarit sem csúnya.

Mit kell tenni, ha összetört a hőmérő?
Ha valahol eltörik egy hőmérő, akkor az abból kifröccsent és kis, ezüstös gömböcskékké összeállt szemeket azonnal a legnagyobb óvatossággal össze kell szedni és zárt tégelybe kell tenni. A gondosság azt jelenti, hogy senki nem hajolhat fölé biztonságos maszk és gumikesztyű nélkül. A gömböcskékként szétguruló higany összetereléséhez papírlapot kell használni, amelyet azután szintén veszélyes hulladékként kell kezelni. Kisseprűt vagy partvist tilos használni ehhez a művelethez, hiszen azok szálaihoz hozzátapadnak a higanycseppecskék, és továbbpárolognak, hosszú évekig mérgezve minket. Ugyanígy a porszívó is tilos! Ha sikerült a kiömlött higanyt összeszednünk, még akkor se tekintsük itt befejezettnek a munkát, mert a padlórepedésekben még megbújhatnak kisebb szemek. Ezek semlegesítéséhez kénport kell vásárolnunk a patikában, és azt rá kell szórnunk a padlóra. A kén a higannyal egyesülve higany-szulfidot alkot, amely már nem veszélyes, de ezzel a szürkés porral sem árt óvatosan bánni. Miután felmostuk a területet, a felmosórongyot is jobb kidobni. Fontos, hogy eközben és a következő hetekben is sokat kell szellőztetni a szobát. A lezárt tégelyeket pedig nem szabad a kommunális szemétgyűjtőkbe dobni, hanem a legközelebbi veszélyes hulladékgyűjtő telepen.

Ma a hagyományos higanyos lázmérőket folyamatosan felváltják a korszerűbb és biztonságosabb digitális eszközök.

Mi mindenhez használnak higanyt?
A higany az ókortól izgatta az emberek fantáziáját. Elsősorban azért tartották fontosnak, mert sok szempontból hasonlít a nemesfémekhez, tehát az aranyhoz-ezüsthöz. Emellett nem lép reakcióba a levegő oxigénjével, és sem híg, sem a tömény sósavban nem oldódik. Reakcióképessége alacsony, ezért csak a híg salétromsav (HNO3), és a forró, tömény kénsav (H2SO4) támadja meg. A középkori alkimisták az arany előállítását célzó próbálkozásaikban tartották különösen fontosnak, amiben akkor csalódniuk kellett. Sajátos módon azonban több évszázaddal később a kvantummechanika igazolta a feltevésüket: az 1990-es években a higanyatomok átmeneti protonbefogásával, majd az azt követő alfa-bomlás során sikerült egy mesterséges aranyizotópot előállítani. Ez azonban olyan sok energiát igényel, hogy nincs értelme vele kiváltani a természetben kibányászható aranyat.
Később azt a tulajdonságát használták ki, hogy higany más fémekkel alkotott, hideg ötvözete, az amalgám könnyen formálható és biztonságosan megköt. Ezért a huszadik század elejétől a lyukas fogak betöméséhez használták. Az idők során azonban kiderült, hogy bizonyos körülmények hatására még ebből az ötvözetből is kioldódhat a higany, ezért a biztonság kedvéért kiiktatták a fogászatból, és másféle anyagokkal pótolták az amalgámot. Előnyös hőtágulási tulajdonságai miatt azonban továbbra is alkalmazzák a higanyt hőmérőkben, barométerekben, higanygőzlámpákban és kapcsolókban.
A higany szerencsére tiszta formában nem fordul elő a természetben, kizárólag a cinnabarit nevű ásványból (higany-szulfid: HgS) nyerhető ki. Ez a korábbi vulkáni tevékenységek vonulatai mentén fordul elő. Leggyakoribb és legkiterjedtebb lelőhelyeit már az ókori rómaiak is ismerték: ezek a spanyolországi Almaden környékén vannak, ahol az ércek higanytartalma a 6–7 százalékot is elérheti. Alacsonyabb higanyt tartalmaznak a korábbi Szovjetunió, valamint Algéria, Mexikó, Szlovénia és Olaszország egy-egy területén föllelhető cinnabaritok. A higanyt pörköléssel nyerik ki az ásványból, így sokáig egyszerűen rőzselángon hevítették a cinnabaritot, melynek során a fémes higany a hamuban gyűlt össze. A modern eljárásoknál természetesen ennél bonyolultabb és biztonságosabb eljárásokat használnak, amelynek elején az ércet megőrlik és dúsítják, majd szintén differenciáltabb pörköléssel választják ki belőle a nehézfémet. Ezeknél az eljárásoknál azonban az ember már semmiképp sincs kitéve annak, hogy testközelbe kerüljön ezzel a bármily szép, mégis különösen veszélyes nehézfémmel.

 

Lévai Júlia

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum