Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Ki volt a Gutenberg-galaxis névadója?

2015. július 17., 10:32
 

A Gutenberg-galaxis kifejezés a kultúrtörténetnek arra a szakaszára utal, amelyben az ismeretek és az élmények átadásában a nyomtatott könyv játszotta a legnagyobb szerepet. A könyvnek ez a vezető szerepe azonban időről időre megkérdőjeleződik, a film, a televízió, a számítástechnika ill. az internet terjedése miatt. Egy neves tudós, Marshall McLuhan például A Gutenberg-galaxis című, 1962-ben megjelent művében végigelemezte a könyvnyomtatás óta eltelt, csaknem majd hat évszázadot, és azt jósolta, hogy a könyvek hamarosan elveszítik a jelentőségüket. Hogy ez valóban így lesz-e, vagy sem, azt ma még nem tudhatjuk, de az egészen biztos, hogy a könyvnyomtatás feltalálójára, Johannes Gutenbergre mindenképp érdemes emlékeznünk.


 
A középkori, kézzel másolt bibliák és zsoltároskönyvek egy-egy fejezetének kezdőbetűit gyakran formálták meg díszes képpé, vagyis iniciálévá. A rajzolók önmagukat is szívesen „reklámozták” ezeken a kis képeken, amelyek terében gyakran látunk éppen kódexet másoló vagy imát olvasó szerzetest. A legtöbbször persze a bibliai szereplők maguk álltak a középpontban.

Milyen szakmából indult Gutenberg?
Gutenberg 1400 körül – tehát Németország történetének egyik legzaklatottabb időszakában –született, Mainzban. A jómódú patrícius családnak azonban a nemesek és polgárok közötti harcok miatt az 1420-as évek elején el kellett hagynia a várost, és végül Strasbourgba költöztek. Gutenberg az aranyművesség és a drágakőcsiszolás szakmáját választotta, ami valószínűleg sok ötletet adott számára a későbbi betűöntéshez. És bár a könyveket, kódexeket változatlanul kézzel írták, a nyomtatás akkorra nem volt teljesen ismeretlen a világban. Gutenbergnek már volt egy nagy elődje: a kínai Pi Seng, aki eredetileg kovács volt, de nemcsak szerszámokat, hanem betűket is készített, égetett agyagból és fémből. Az ő betűivel Kínában már 1041-től tudtak nyomóelemes technikával – egyszerűen szólva: pecsételéssel – kéziratokat sokszorosítani. Később, Koreában a mozgatható nyomóelemeket már a tartósabb fémből készítették, és általában is terjedni kezdett az ezeket használó, ú.n. fadúcos nyomtatás. Az alapötlet tehát már megvolt, a későbbi korokban már „csak” azt kellett kitalálni, hogy ezeket hogyan lehetne egy jóval hatékonyabb és gyorsabb rendszerbe beleilleszteni. Ezen gondolkodott tehát Gutenberg is, a pályája elején, és innen jutott el ahhoz a gondolathoz, hogy a rögzített, vésett nyomtatódúcok helyet különálló, szabadon elhelyezhető betűket kell megformálni, azokat egy sínben elhelyezni, és az így létrehozott sorokról lehet azután a papírra lenyomatot készíteni.

Miért volt álcázott az első, nyomtatott Biblia?
A folyamatról annyit lehet tudni, hogy 1436-ban már készen lehettek valamiféle próbanyomatai. Ez onnan derült ki, hogy egy alkalommal egy Andreas Dritzehn nevű polgár elszegődött hozzá tanulónak, akinek a műhelyében a halála után egy nyomdai prést és néhány könyvet is találtak. Az is lehetséges, hogy Gutenberg és ő közösen kísérleteztek akkoriban. 1444-ben azonban Gutenbergnek ismét költöznie kellett a háborúskodások miatt, és mivel ekkor ismét Mainz látszott a legbiztonságosabbnak, 1447-ben ide tért vissza. Addigra a családi vagyon igencsak leapadhatott, mert az első nyomdáját csak egy jelentős kölcsön igénybevételével tudta felállítani. Mindenesetre a nyomda felállt, és ő, első munkájaként egy verset és egy latin nyelvkönyvet készített, akkor még meglehetősen kezdetleges betűtípussal.

A nyomtatás feltalálójának meglehetősen viharos sors jutott.

Az 1448-ban készített, csillagászati jóslásokat is tartalmazó naptár azonban már új, egyenletesebb és szebb írásképet adó betűkkel készült. Az új találmánynak hamarosan elterjedt a híre, és Gutenberg az egyháztól is kapott megrendelést, ami perdöntő volt abban a korban. Az egyház akkoriban búcsúcédulákat osztogatott a köztereken, mintha ezek megvásárlásával az emberek bűnbocsánathoz juthatnának (ez az akciója vezetett el azután a forradalmi változtatásokat hozó reformációhoz), és Gutenberg kezdetben ilyen cédulákat nyomtatott a műhelyében. Hamarosan azonban belekezdett a „könyvek könyve”, a Biblia elkészítésébe. Gutenberg öt éven át dolgozott az első, nyomtatott Biblián, amely 641 lapot tartalmazott, oldalanként 42 sorral. A két hasábban szedett mű mind technikai, mind anyagi téren hatalmas feladatot jelentett. Ráadásul arra is ügyelnie kellett, hogy a könyv semmiképp se veszítse el az addig megszokott, művészi színvonalát, ezért meg kellett őriznie az iniciálék díszességét. A szerzetesek keze alól kikerülő, addigi bibliák lapjain az egyes fejezetek kezdőbetűit ugyanis mindig kiemelték és színes képekké formálták – ezek voltak az iniciálék. Gutenbergnek tehát kézzel festett képeket is bele kellett tennie a nyomtatott könyvbe. És bár ezt is megoldotta, érdekes módon a vevők előtt eltitkolta, hogy a könyvek nem kézzel, hanem nyomtatással készültek. Bizonyára okkal gondolta, hogy a régi dolgokhoz mindig ragaszkodó többség felháborodott volna az eljárásán, sőt, akár még az ördög művének is kikiálthatta volna. Az első nyomtatott Biblia tehát a maga korában lényegében álcázva jelent meg, úgy, mintha kézzel írott könyv lenne. Egyúttal azonban jelentős sikert is hozott, hiszen fele annyiba került, mint a többi.

Gutenberg első, oldalanként 42 soros Bibliája.

A világ első nyomdászának mégis csődbe kellett jutnia ezzel a munkájával, mert a nyomdáját pénzzel támogató ügyvéd egy segéd felvétele miatt beperelte őt, és egy időre tönkre is tette. Gutenberg nem tudta előteremteni az általa követelt összegeket, így a nyomda, a betűkészlet és a félig kész bibliák mind az ügyvéd birtokába kerültek. Akinek pedig minderre azért volt szüksége, hogy később már a saját büszkeségének tekinthesse a találmányt és a vállalkozást.
Gutenberg ezután egy városi tanácsostól kapott újabb kölcsönt, és ezzel újraindíthatta a saját nyomdáját. Hamarosan megjelent egy 36 soros Biblia is, de ennek máig vitatott az eredete: nem lehet pontosan tudni, hogy ezt ő, vagy már egy nyomába lépő, bambergi nyomdász készítette, a tőle vásárolt első betűsorozattal. A lényeg azonban az, hogy Gutenberg találmánya nyomán az 1460-as évekre már megindult a könyvek rendszeres nyomtatása.
A feltalálónak viszont továbbra is meglehetősen drámai módon alakult az élete: hamarosan befejezte nyomdászi tevékenységét és visszavonult. Ám 1462-ben ismét menekülnie kellett Mainzból, mert a várost ezúttal a mainzi érsek és a pápa között támadt viták miatt felgyújtották a zsoldosok. Néhány év múlva azonban hazatért és végül a szülővárosában halt meg, 1468 elején.
Találmánya – vagyis a különálló betűkből kiszedett sorokon alapuló, festékes-levonatos rendszer – évszázadokon át meghatározta a könyvnyomtatást, és adott nehéz, de egyben nagyon szép munkát, sok embernek. Ma már, a fényszedés és a digitalizálás korszakában nincs szükség Gutenberg ólombetűire, amit ő létrehozott, már történelem, de annak egészen biztosan a legfényesebb lapjain áll.

 

Lévai Júlia

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum