Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Szenzációs megoldás – egy gyerek ötletéből

2016. január 14., 10:15
 

Ázsia legnagyobb technológiai konferenciáján, a Szöuli Digitális Fórumon tavaly egy fiatal fiú, Boyan Slat felszólalása volt a legjelentősebb. Fontos bejelentést tett: az általa alapított cég jóvoltából 2016-ban üzembe fogják helyezni a világ első olyan szerkezetét, amely passzívan tisztítaná meg az óceánokat a rengeteg műanyag szeméttől. Ezek összeszedését ugyanis eddig emberi aktivitással igyekeztek megoldani, ami azonban egyre hatástalanabbnak bizonyult. Most egy, ebből a szempontból passzívabbnak nevezhető módszert vetnek be, és biztosak a sikerében. A konferencia résztvevőinek eszükbe sem jutott, hogy a felszólaló életkorát tényezőnek tekintsék, és esetleg gyerekes ötletnek minősítsék a dolgot. Úgy látszik, akik környezetvédelemmel foglalkoznak, mindenkinél jobban tudják, hogy a megoldás a fontos, és nem az, hogy hány éves a kiötlője.


 
Boyan Slat, a tizenkilenc éves, holland ötletgazda.

Honnan jött az ötlet?
Az Ecolounge nevű portál egyik cikke szerint Boyan Slat mára jelentős ismertségre tett szert a környezetvédők körében. A most 19 éves holland diák úgy került kapcsolatba a témával, hogy szeretett búvárkodni, és a lemerülései során feltűnt neki, hogy milyen gyakran találkozik műanyag szeméttel a víz alatt. Különösen Görögországban tapasztalta, hogy helyenként több a műanyagpalack és az egyéb tárgy odalenn, mint a hal vagy a növény. (Ezt e sorok írója is tanúsíthatja: egy alkalommal egy víz alatti úszkálás során pl. két táskarádióval is egy gyerekfürdető-káddal is találkozott.) Számítások szerint évente kb. 300 millió tonna műanyag hulladék termelődik a vízpartokon. Ebből kb. 7 millió tonna kerül be az óceánokba (ez pl. 1000 Eiffel-torony súlyának felel meg). Az egyik legnagyobb, víz alatti szemétdombnak már neve is van: Nagy Csendes-óceáni Szeméttömbnek hívják, s a területe a legoptimistább becslések szerint is Magyarország területének több mint a hétszerese!

A tengerek szélén olykor riasztó mértékben gyűlik fel a szemét. De még annál is nagyobb veszélyt jelent az a mennyiség, amely az óceánok mélyén rejlik.

Túl azon, hogy a különféle anyagok bomlástermékei önmagukban is rengeteg kárt okoznak (még a hajók fenekét is megrongálhatják), a halakra közvetlenül is veszélyt jelentenek. A nejlonzacskókba, eldobott madzagokba, damil szálakba a halak könnyen beletekerednek, úszásképtelenekké válnak vagy megfulladnak. Olykor élelemnek nézhetik a szemétdarabokat, amelyeket azonban nem tudnak megemészteni, így bele is belepusztulhatnak abba, hogy lenyelték ezeket. De még ha életben is maradnak, a szervezetükben méreganyagok halmozódhatnak fel, amelyek azután a halevő emberek szervezetébe is bekerülnek. Így ha nem is végzetesen, de egy enyhe formában mi is megmérgeződünk. Mivel a tengerben több áramlat is mozgatja a vizet, így ezek a tengermélyi szemétdarabok folyamatosan sodródnak, és a tengerek más részeit is beterítik. A több tonnányi műanyag a jelen pillanatban öt fő tengeráramlat mentén mozog, majd egy nagy, csendes-óceáni szemétszigetben rakódik le. Ezeket a mozgásokat azonban még a legkifinomultabb emberi technikákkal is nagyon nehéz követni, és főként azt nehéz megoldani, hogy legyen elég ember és eszköz a szemét összeszedésére. Ezt a problémát oldotta meg Boyan Slat azzal, hogy kilépett az addigi módszerek rendszeréből, és megfordította a dolgok logikáját. Slat úgy okoskodott, hogy ha a problémát nem lehet az ember mozgásával, aktivitásával megoldani, akkor a szemét aktivitását kell kihasználni. Ami másfelől azt jelenti, hogy az eszköznek kell passzívnak lennie. – Miért mozognál az óceánnal, ha be is várhatod azt? – tette föl a kérdést, és ezzel lényegében már ki is jelölte az utat. A megoldás az olyan szerkezetek kialakítása, amelyeket letesznek a megfelelő helyekre, a vizek mélyére, és amelyeknek azután már csak ki kell várniuk, hogy az áramlatok beléjük sodorják a szemeteket.

Ilyen lesz majd a szerkezet víz fölötti része.

Milyenek lesznek a szemétvadász szerkezetek?
A berendezések telepítését az Ocean Cleanup (Óceántisztítás) nevű szervezet fogja elvégezni.  
A tengerfenékre rája alakú, egymáshoz kapcsolható, hálózatban rögzített szerkezeteket helyeznek majd el, jól kiszámított helyekre: az áramlatok útjába. A szerkezetek hosszú „szárnyaiba” az áramlatok belesodorják a hulladékot, amelyet innen már sokkal egyszerűbb lesz kiemelni, mint a sodródás útvonalairól. És mivel ezt az eszközt a Nap és a hullámok energiája működteti, önmagában is környezetbarát, semmivel sem tesz kárt a vízben.
Slat az előadásában arról is beszélt, hogy ha a megoldást a vizek öntisztulására bíznánk, akkor ahhoz a kutatók szerint hetvenkilenc ezer (!!!) esztendőre lenne szükség, mígnem az ő módszerével ehhez öt év is elegendő lenne erre. Ráadásul az ő megoldása nyereségesebb lesz az addigi, mint a magas járulékos költségekkel járó módszereknél, hiszen a hatékonyabban és nagy tételekben, egyszerre kihalászott műanyagokat könnyebb lesz újraértékesíteni, és ebből több pénz folyik majd be, mint amennyiért kihelyezik és fenntartják a szerkezeteket. A tervet ráadásul a hajózási társaságok is segítenék, hiszen nekik is érdekük a hajóik épen tartása.
Most már csak bele kell fogni a terv kivitelezésébe. Ennek szerencsére ma nincs különösebb akadálya, így ez a megoldás vélhetően nemcsak a tengerek tisztulását fogja elősegíteni, hanem azt is, hogy a felnőttek jobban figyeljenek a bátor és ötletes gyerekekre. És persze hogy a gyerekek is merjenek bátrak és ötletesek lenni!

 

Lévai Júlia

Sajnos más dolog is veszélyeztetik az óceánok élővilágát - ismderd meg a Mi MICSODA sorozat Az óceánok mélye című kötetéből!

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum