Kik voltak a Fuggerek?

2018. január 29., 13:57
 

Van néhány szavunk, amely eredetileg személynév volt, majd azért vált köznévvé, mert az illető személy jellemző módon testesített meg egy fogalmat. Ilyen a "szűkmarkú, fösvény" jelentésű fukar szavunk is, amely a Fugger nevet őrzi. A családnév első lépésben német nyelvterületen vált köznévvé, és itt cserélődött ki benne a G hang K-ra, és született meg az újfelnémetben fukker szó. Ez akkor foglalkozásnévként jelölte a gazdag kereskedőt vagy az uzsorást. A magyarba érkezve azután a szóvégi E illeszkedett a hangrendi szabályainkhoz és A-ra változott. Kezdetben a magyarban is foglalkozásnév volt, csak később kezdték használni jelzőként. A Fuggereknek ettől függetlenül korántsem csupán a fösvénység volt a legjellemzőbb vonásuk. Családjuk történetében szinte minden benne van, amely a mesteremberekből lett arisztokraták európai életpályáját jellemzi.


 

Honnan indult a Fugger család?
A „minden sikeres pénzember csak zsidó lehet” rasszista séma alapján antiszemita szövegekben gyakran nevezik zsidó származásúaknak a Fuggereket, ám ez nem igaz. A későbbi vállalkozói dinasztia alapítója, Hans Fugger az 1300-as évek végén egy dél-német faluban született, majd egy szerény takácsműhelyében dolgozott. Ez azt jelentette, hogy kizárólag a kelmék megmunkálásával (a megszövésével és megfestésével) foglalkozott, így sem az alapanyagok beszerzésére, sem azután a kész termékek eladására nem volt semmiféle befolyása. Ugyanakkor azt tapasztalta, hogy a kereskedelem akkori felfutása révén a textilkereskedők aránytalanul nagy haszonnal értékesítették az árut, miközben a takácsok munkája egyre inkább leértékelődött. Úgy gondolta, az a legcélszerűbb, ha összeköti a két munkát, és egy vállalkozásban fogja össze a beszerzést, a megmunkálást és a kész termék eladását. Ezt a tervét nem volt könnyű megvalósítania, hiszen akkoriban meglehetősen nehéz dolog volt a szükséges alapanyagok beszerzése: az épp divatossá vált barhent anyaghoz például csak Afrikából lehetett beszerezni a gyapotot. (A barhent az egyik oldalán bolyhos, sűrűn szőtt pamutszövet, amely kezdetben teveszőrből készült, ezért is volt az eredeti neve barrakán. Később azonban már másféle alapból szőtt anyagokkal is utánozták a teveszőrt.) Hans Fugger nagyon bízhatott mind a hozzáértésében, mind a kitartásában, mert a 14-dik század közepén merészen beköltözött a közeli nagyvárosba, Augsburgba, hogy ott nyisson meg egy takácsműhelyt. Ez a műhely már nemcsak maga állított elő termékeket, hanem másokét is felvásárolta. A vállalkozás szépen fejlődött, és valószínűleg megbízhatónak is tartották a városban, hiszen az alapító egyre nagyobb tekintélyre tett szert. 1367-re már a város egyik legjelesebb polgára volt. Jó néhány évvel a halála után a céget az egyik unokája, Jakob Fugger (1459-1525) vette át, aki ezzel Európa legjelentősebb vállalkozásának lett a vezetője. A textilüzem kétmillió aranyforintot érő vagyont jelentett, ami egyes leírások szerint az ötszöröse volt az akkor leggazdagabbként számon tartott itáliai Medici-bankház vagyonának. A vállalkozás éves kamatjövedelme pedig vetekedett az európai uralkodók jövedelmével.

A Fugger család első vállalkozásának helyszíne, a dél-németországi Augsburg ma igazi turistaközpont.

Miben állt Jakob Fugger tehetsége?
Jakob Fuggernek több bátyja is volt és ezek mind részt vettek a vállalkozásban, ám mivel őt érdekelte a legjobban az üzleti tevékenység, ő irányította a vállalkozást. Az ő tehetségének az volt a lényege, hogy mindig felismerte az adott pillanat lehetőségeit. Így amikor Habsburg Zsigmond tiroli hercegnél (a császár unokatestvérénél) 1488-ban éppen kegyvesztetté vált az addigi hitelezője (kiépült bankrendszer híján a hitelezés akkoriban hangsúlyosan személyes bizalmi ügy volt), akkor azzal jelentkezett a hercegnél, hogy nagy összegű kölcsönt is tud adni neki. A herceg kapva kapott a lehetőségen, és ekkor Jacob Fugger egyúttal meg tudta vásárolni tőle a kiemelt fontosságú tiroli bányák jövedelmének kezelését.
Ezekben a bányákban kb. tízezer bányász dolgozott, tehát nem kis jövedelemről volt szó. A legtöbb ezüst ekkor a tiroli bányákból került be az európai piacokra. Az akkor még csupán feltörekvő Fugger-család ezzel a kor legnagyobb üzletét kötötte meg, amelynek persze volt kockázata is. A vállalkozó és egyúttal kezdő bankár nem lehetett biztos abban, hogy a Habsburgok meg is őrzik a tiroli tartományukat és hogy így biztonságosan törleszteni is fogják a meglehetősen nagy összeget. Hiszen mind Hunyadi Mátyás, mind a franciák és a bajorok folyamatosan támadták a Habsburgokat, miközben a német fejedelmek sem igyekeztek különösebben támogatni őket. Jakob Fugger azonban úgy látszik, tudta, hogy kockázat nélkül nincs vállalkozás, és nem félt üzletet kötni a Habsburgokkal. Akikkel pedig szerencséje is volt, mert azok nemhogy megőrizték Tirolt, de a következő évtizedekben hatalmas birodalmat sikerült felépíteniük. És mivel nem voltak hálátlanok, a továbbiakban mindvégig a Fuggerektől vettek fel hiteleket. Ez pedig jócskán megalapozta a bankok terén is megkezdett terjeszkedésüket. A bányavállalkozás mellett a Fuggerek hamarosan egy egész Európára kiterjedő bankhálózatot építettek ki, amelyben a kor legkiválóbb pénzügyi szakembereit foglalkoztatták.

Jakob Fugger alakját a kor leghíresebb festője, Albrecht Dürer örökítette meg, 1518-ban.

Fontos alapelvük volt, hogy egyáltalán nem szabad sajnálni a pénzt a befektetésekre, így számos szakmai újítás (pl. a könyvelési rendszerekben) nekik köszönhető. De az ő körültekintő, alapos banki munkájuk adta meg a kezdő lökést a modern sajtó megszületéséhez is, amelynek a Fugger-féle bankok információs szükségletei voltak a kiindulópontjai. Jakob Fugger ugyanis azt is felismerte, hogy akkor tud igazán jól dönteni a különböző pénzei kezeléseiről, ha mások helyzetét is pontosan ismeri. Ezért hatalmas ügynökhálózatot épített ki, lovas futárokkal, akik rendszeresen hozták-vitték a pénzügyi világ híreit. Feljegyezték a piaci árakat, és azt is, hogy éppen mi történt a politikában. Feljegyzéseiket először csak az alkalmazottak olvasták el, de hamar az ügyfelek számára is kiadtak írott ismertetőket – tehát lényegében újságokat – a tudnivalókról. Mindez azután ahhoz is elvezetett, hogy a Fuggerek végül az élet minden területén igyekeztek használni a pénzügyi tudásukat, és nemcsak a hagyományos bankügyletek terén voltak aktívak, hanem még a rabszolga-kereskedelemben, a prostitúcióban de még a búcsúcédulák árusításában is. (Albert mainzi érsek a tőlük felvett kölcsön törlesztésére rendelte el a búcsúcédulák árusítását német területen, a pápa jóváhagyásával.) Az ebben való részvételüket a reformáció atyja, Luther sosem bocsátotta meg nekik, s ha csak mód nyílt rá, fölemlegette, hogy milyen alávaló módon szóltak bele a hit ügyeibe.

Mit jelentett a korrupció a Fuggerek korában?
Megnövekedett pénzügyi (főként hitelezői) hatalmuk révén a Fuggereknek egy időben valóban mindenre volt befolyásuk, amihez persze a politikai élet sajátos berendezkedése is kellett. Ma már az állami működésbe szervesen beépülő fékek és egyensúlyok rendszerének szorításában nem fordulhatna elő, amit a Fuggerek a maguk korában meg tudtak tenni: hogy ugyanis azért adjanak hitelt egy trónért pályázó uralkodónak, hogy az le tudja fizetni a megválasztóit. Ez történt az 1519-es császárválasztás során is, amelynek eldöntése a német választófejedelmeken múlott. Ekkor a császári trónért Habsburg Károly indult harcba. Ellenfelei Bölcs Frigyes szász választófejedelem, II. Lajos magyar király, VIII. Henrik angol király, és legveszélyesebbként I. Ferenc francia király voltak. A választófejedelmek hatalmas összeget kértek Károlytól azért, hogy őrá adják a voksukat. Károly ezt a pénzt egyrészt spanyol hitelezőktől és a Welser kereskedőcsaládtól, másrészt a Fuggerek kölcsönéből tudta előteremteni (miközben még ezen felül is jelentős engedményeket kellett tennie a német fejedelmeknek). Mindenesetre a Fugger-ház hozzájárulása döntő volt abban, hogy meg tudta szerezni a trónt, ezért a pénzért cserében a család újabb bányákat, kohóműveket kapott az ifjú császártól. Emellett az augsburgi könyvnyomtatás feletti felügyelet jogot is ők kapták meg.

A Fuggereinek nevezett lakótelep eredeti szabályait ma is őrzik, ahogy az ott lakók számára külön felépített templom és az egyéb közösségi helyiségek épségére is ügyelnek. Talán még a dúsan növő vadszőlő is jelzi, hogy itt, ha lehet, erővel semmibe sem avatkoznak bele.

Mi volt a Fuggerei?
A pénzügyeken kívül Hans Fugger karitatív tevékenységet is folytatott.  Ő azt is elsőként ismerte fel, hogy ha sok embert akar dolgoztatni, akkor azok jólétéért is tennie kell valamit. Ebben természetesen a kor erős vallási kötöttségeinek is nagy volt a szerepük, hiszen a vallás az együttérzést és mások aktív segítését a legalapvetőbb normaként írta elő. Ezért Jakob Fugger egy Szent Ulrikról elnevezett számlát hozott létre, amelybe rendre átutalták a Fugger-ház bevételeinek egy részét, hogy azután ezeket szociális kiadásokra fordítsák. Majd 1514-ben szociális lakótelepet építtetett, a saját munkásaik ill. általában is az augsburgi szegények számára. A telep hat utcából állt, és összesen 250 családnak adott otthont. Az alapítólevél szerint csak augsburgi születésű, katolikus, jó magaviseletű házasemberek kaphattak lakást a Fuggereinak elnevezett telepen. Egy-egy házban két lakás volt, amelynek éves bérletét csak jelképes összegben határozták meg. Az egyetlen kikötés az volt, hogy a bérlők naponta mondjanak el egy-egy miatyánkot, üdvözlégyet és hiszekegyet, a Fugger-család tagjaiért. Ennek betartását azonban senki nem ellenőrizte. A Fuggerei viszont a mai napig létezik, s ráadásul az egykori szabályok betartásával működtetik. Az éves bérleti díj ma is csupán 0,88 euró, hiszen ma ennyit tesz ki az ötszáz éve megállapított 1 rajnai gulden. Ugyanígy ma is elvárás, hogy az alapítványtevő és családtagjai lelki üdvéért mindennap mondjanak el három imát, és azt ma sem ellenőrzi senki. Azt viszont igen, hogy aki ott lakást kér, az rászorult helyzetű augsburgi polgár legyen.

Magyar kapcsolatok
Jakob Fuggernek Magyarországon is voltak érdekeltségei: Thurzó János kereskedővel kötött üzletet, aki nyers, ún. feketerezet szállított Dél-Németországba. Ott ezt olvasztó-, pörkölő- és csurgatókemencék során keresztül munkálták meg, és ólom hozzáadásával termelték ki belőle az ezüstöt. A fennmaradó tiszta réz szintén értékes árucikk volt, amelyet lőfegyverek és  hajóalkatrészek gyártásához adtak el. Ha pedig cinket adtak az ezüsthöz, akkor ónnal ötvözve bronz készülhetett belőle – a vállalkozás tehát sokoldalúan jövedelmezett. Thurzó 1495-ben Fuggerrel közösen vette bérbe a pécsi püspöktől, Ernuszt Zsigmondtól a besztercebányai bányákat, és a két család hamarosan házasságokkal is megerősítette az üzleti kapcsolatát. Ennek keretén belül jött létre pl. Zólyomlipcse mellett az első magyarországi csurgatókemence-rendszer is, amely műhelyei már valódi kapitalista üzemek voltak. Ezek az ügyletek mindkét család fölemelkedéséhez hozzájárultak, ami egyúttal az országnak is hasznot hozott, a befizetett, jelentős mértékű adók révén.
Később a Fuggerek a Habsburgokkal már egyre kevesebb hitelügyletet tudtak lebonyolítani, így lassanként felszámolták a banki tevékenységeiket, és a földjeikre támaszkodva váltak másokhoz hasonló arisztokratákká. Nevüket ma elsősorban azok az alapítványok őrzik, amelyek egyúttal rá is cáfolnak a hozzájuk fűződő fukarság vádjára. Az viszont nem kétséges, hogy a pénzek begyűjtésében és a felhasználásában meglehetősen gátlástalanok voltak.

 

Lévai Júlia

 

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum