Tabor
Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Alma szimbólumként

2018. február 02., 17:33
 

„Olyan a képe, mintha savanyú almába harapott volna”; „Úgy teli van méreggel, mint az alma féreggel”; „Még a száraz fáról is tud almát szedni”; „Szereti más almáját enni”; „Későn érő alma tovább tart”; „A tiltott alma mindig jobb ízű”; „Nem esik messze az alma a fájától” – ezek a népi szólások, közmondások is bizonyítják, hogy az alma nem csupán egy szokványos gyümölcs számunkra. A „Mindennap egy alma – az orvost távol tartja” mondás persze inkább a gyakorlatias hasznára utal, de a gyümölcs szimbolikus jelentéseivel is gyakran találkozunk.


 
Az első, igazi almatörténet egyik főszereplője a szárnyakat viselő Erisz, aki a viszálykeltésnek volt a nagymestere.

Mit jelképezett az alma az ókori kultúrákban?
Az almát kerek és zárt formája kezdettől alkalmassá tette arra, hogy az emberek a teljesség jelképét lássák benne. Ugyanakkor a pentagram – vagyis ötágú csillag – formájú magház a szétágazó, mégis egységet alkotó tudást juttatta az emberek eszébe, így az ókori kultúrákban a gyümölcs egyszerre szimbolizálta a tudást és a testbe zárt szellemet is. És mivel a fája általában bő termést hozott, emellett szerelmi és termékenységi szimbólum is volt. Kínában ez azzal egészült ki, hogy a fa virágának szépsége folytán a béke és a harmónia kifejezőjének is tekintették.
A görög-római kultúra megjelenésével azután egyre inkább kiszélesedett, újabb jelentésekkel gazdagodott ez a szimbólum-tár. Ezt a gazdagodást a Parisz almája címmel ismert mitológiai történet alapozta meg. Egy alkalommal Erisz, a viszály istennője kivitt egy aranyalmát a boldogság kertjét őrző nimfák, a Heszperiszek lugasából. Ráírta, hogy „a legszebbnek”, majd begurította az istenek lakomájára. Az aranyalmáért ekkor három istennő: Aphrodité, Héra és Pallasz Athéné kezdett vetélkedni, de mivel az istenek nem tudtak dönteni, a legszebb földi férfit, Parisz trójai királyfit kérték fel arra, hogy válassza ki a győztest. Parisznak sem volt könnyű dolga, hiszen amellett, hogy mind nagyon szépek voltak, a három istennő mindegyike azonnal vonzó ígéretekkel igyekezett lekenyerezni őt. Héra az Európa és Ázsia feletti hatalmat ajánlotta fel neki, Athéné hősiességet és győzelmet kínált fel, Aphrodité pedig a legszebb földi nő szerelmét ígérte neki. Parisz ezek után inkább az érzelmeire hallgatott, és a szerelem lehetőségét ígérő Aphroditének adta az aranyalmát, amiből azután további bonyodalmak hosszú sora keletkezett. A két, kudarcot vallott istennő, Héra és Pallasz Athéné például emiatt támogatta az akhájokat a trójaiakkal szemben, a nevezetes háborúban, amelyet mi Homérosz Iliász című eposzából ismerhetünk. Mindezek mellett az ókori irodalomban az alma változatlanul megtartotta a szerelmi szimbólum jellegét is, olyannyira, hogy ez később a zsidó-keresztény Bibliában is megjelent. Ott azonban ismét egy újabb, szimbolikus jelentéssel bővült: a bűnbeesés történetének egyik „főszereplőjévé” vált.

Id. Lucas Cranach (1472 - 1553) festményén Mária mögött egy almafa áll, amelynek gyümölcsei szinte glóriaként veszik körül a fejét. (Madonna a gyermek Jézussal, az almafa alatt)

Ádám és Éva almája, a Paradicsomban
Az ókeresztény és bizánci ábrázolásokon a Paradicsomban álló fa – „a Jó és Rossz tudásának fája” – még egy fügefa volt, csak később került be az almafa a mítoszba, latin szerzőknél.
Ebben akár a szavak alaki egybeesésének ill. egy téves fordításnak is lehetett része, hiszen a latinban a „rossz” jelentése malum, az almafa jelentése pedig malus, és így esetleg összekeveredhetett ez a két hangalak.  Emellett a pomum szó jelentésváltozása is szerepet játszhatott abban, hogy végül almafa lett a fügefából. A pomum első jelentése ugyanis egyszerűen csak 'gyümölcs, fa termése' volt, de a későbbi latinban a szó az 'alma' jelentést is tartalmazta. Mindenesetre a véglegesnek nyilvánított bibliafordításokba már az almafa került be, a Teremtés című első fejezet részeként. Ez volt az a fa, amelytől Isten eltiltotta az első emberpárt, mondván, hogy az emberek nélküle nem dönthetik el, hogy mi Jó és mi Rossz. A kettő megkülönböztetésének tudása valójában Isten tudása, amelyet az ember csak Istenen ill. annak hitén keresztül gyakorolhat. A Sátánt jelképező kígyó azonban rávette Évát, hogy a tilalom ellenére vegyen egyet az almafáról, aki engedett a kísértésnek és le is tépett egy almát, sőt, Ádámnak is adott belőle. Ezzel az emberpár megszegte az isteni parancsot, amiért is örökre kiűzetett a Paradicsomból. További büntetése pedig az volt, hogy ezentúl az életében mindent csak nagy erőfeszítések és gyakran fájdalmak árán érhet el, az élet hasznait és jóságait már nem kapja meg ajándékba. Az alma pedig ennek a bűnbeesésnek a szimbólumává is vált. Amelynek azonban később feloldása is lett a kereszténységben, éspedig Jézus megjelenésekor. A gyermek Jézus több ábrázoláson is egy almát tart a kezében, ahogyan Mária is ezt teszi. Ez az alma már a bűnöktől való megszabadulás, a megváltás jelképe. Mária itt afféle második Évaként szerepel, aki maga is részt vállal a megváltás létrehozásában és ezzel mintegy jóvá teszi az ősanya bűnét.

A kora reneszánsz Botticelli (1445-1510) egyik leghíresebb képe a firenzei Uffizi képtárban lévő Gránátalmás Madonna. Ezen a gyermek Jézus egy kettévágott gránátalmát tart. Abban a korban nagy jelentősége volt annak, hogy a gyümölcs magvai Mária kegyelmének bőségét jelképezik.

Később, a középkori Mária-kultusz idején az almát olykor a gránátalma váltotta fel, amely viszont a feltámadást jelképezte. És mivel a gránátalmának különösen sok a magja, ez a bőség egyúttal Mária mérhetetlen irgalmát, együttérzését is szimbolizálta. Ekkor terjedt el az is, hogy gyakran gránátalmás minta szerepelt a Máriát körülvevő drapériákon is. Az alma mindezektől függetlenül továbbra is megtartotta szerelmi szimbólum jellegét: mind a Bibliában, mind a keresztény korszak irodalmában, népmeséiben vagy szokásaiban is ekként volt jelen. A népmesék égig érő fája vagy világfája is gyakran almafa és az esküvőhöz fűződő szokásokban olykor a lánykérésnél az alma a közvetítő: a fiú egy különlegesen szép almát visz a szerelmének ajándékba, és ha az elfogadta és eltette a kötőjébe, az azt jelenti, hogy elfogadta a fiút a vőlegényének.
Persze az alma a politikában is megjelent, ott azonban egy másféle teljesség jelképeként: az uralkodók által birtokolt országok, földek egészét szimbolizálta. A királyok tárgyaként országalma lett a neve, s a jogar mellett ezt tartották az egyik kezükben. A magyar országalmán egy apostoli kettős kereszt és Károly Róbert címere látható. Emellett néhány nemesi család címerébe is bekerült, hogy ott az ősökből sarjadó, legyőzhetetlen életet jelképezze.
Sok vallási rítushoz hozzá tartozik, hogy az ünnepeken az asztalra annyi almát kell tenni, ahányan részt vesznek az ünnepen vagy ahányan vannak a családban. Az almákat (olykor a gerezdjeit) pedig az ünnepek elmúltával ki kell osztani a családtagok között.
Így ez a gyümölcs egyúttal az összetartozás szimbólumává is válhat, és ehhez nem is kell feltétlenül vallási ünnepet tartani – ha egy család vagy egy baráti társaság úgy dönt, bármilyen alkalomból erre is használhatja az almát.

 

Lévai Júlia

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum