Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

A mandarinok

2018. február 16., 14:43
 

A „mandarin” szóval ma általában két helyen találkozhatunk: a gyümölcsös pultoknál és az Operaház plakátjain. Ez utóbbi helyen olyankor, amikor éppen műsorra tűzték Bartók Bélának A csodálatos mandarin című táncjátékát. Itt a címben szereplő mandarin egy gazdag kínai férfit jelöl, akit egy kerítőknek kiszolgáltatott lánynak azért kell elcsábítania, hogy azután a megbízói kifoszthassák és megölhessék. A mandarinban azonban olyan erővel lobban fel a szerelmi vágy, hogy bármit csinálhatnak vele: addig nem tudják őt legyűrni, amíg valóban az övé nem lesz a lány. Ez a mandarin tehát a szenvedély legyőzhetetlenségét szimbolizálja, általában azonban a mandarinok neve ennél sokkal hétköznapiasabb fogalmakhoz kapcsolódik.


 
Ez a 15-dik századi kép egy első fokozatú mandarint ábrázol. A fokozatát a mellén lévő két daru képe jelzi.
(Fotó: wikipedia)

Kik ők és miért éppen mandarinok?
A nálunk mandarinokként emlegetett személyek az ókori Kína hivatalnokai, tanácsosai vagy miniszterei voltak, a szó tehát foglalkozást, tisztséget jelölt. A kifejezést azonban csak Európában használják rájuk, ahová kezdetben a szanszkrit eredetű hindi nyelv révén került be a megnevezésük. A hindiben a mantra szó jelentése tanács, és ebből képezték a „tanácsos, miniszter” jelentésű mantrin szót is. (A mantrát ma is sokan ismerik, a különféle meditációs technikákból. A mantra ezekben egy-egy olyan szó, amelynek nincs konkrét jelentése, és éppen ezért alkalmas arra, hogy az ismétlése során pusztán a hangzása és a ritmusa erejével megtisztítsa az elmét és megnyugtassa a meditálót.) A hindi mantrinból ezután Európa német nyelvű területein Mandarin lett, és ezt vette át azután a magyar nyelv is. Kínában azonban soha nem hívták így őket, ezt az elnevezést ott nem is ismerik és a sensi szóval jelölik a hivatalnokok kasztját. 

Miért voltak fontosak a mandarinok a régi Kínában?
A kínai kultúrában igen nagy szerepe volt annak, hogy a világon elsőként ott vezették be a közigazgatást. A közigazgatás az olyan szervezetek hálózata, amelyek az állam vagy az önkormányzat képviseletében közfeladatokat látnak el és a törvényesség jegyében jogszabályokat hajtanak végre. Az ókorban a közigazgatás többnyire csak egyes tisztségviselők személyes megbízatásait jelentette, vagyis azt, hogy a tisztviselő egy-egy hatalommal rendelkező személy, többnyire uralkodó megbízásából és akaratából dolgozott a fontosabb közügyeken. A Római Birodalomban szintén jelentős császári közigazgatást építettek ki, de még ennek sem volt egységes, intézményesített rendszere. Ilyesmit majd a Bizánci Birodalomban fognak még felállítani, ahol azonban az intézményesülés, vagyis a bürokrácia sokkal inkább a hatalmat szolgála, és kevésbé az ügyek intézését. A kínai Tang-dinasztia uralkodó tagjai azonban a szakértelmet állították a középpontba, és elsőkként vezették be az írásos versenyvizsgákat, amelyek nélkül senki sem lehetett hivatalnok. A versenyvizsgákról  i.e. 165-ből maradtak fenn az első írásbeli feljegyzések, a rendszer azonban korábbra nyúlik vissza. A vizsgáknak több fokozatuk is volt. Egy-egy vizsga több napig is eltartott, és a jelölteknek egy külön helyen, mindenki mástól elválasztva kellett számot adniuk a tudásukról. A cél az volt, hogy csak olyan emberek kerüljenek be a közigazgatásba, akik különösen műveltek és minden olyan témában biztos tudással rendelkeznek, amelyeknek akár a településeket, akár az iskolákat vagy a peres ügyeket érintő kérdésekben fölmerülhettek.

A régi Kínában a férfiak is díszes, hosszú ruhákban, gyakran köpenyekben jártak, s a fejfedőjük formájának és színének is volt jelentősége.

Mit vártak el a vizsgázóktól?
A vizsgafeladatok több területet is felöleltek. A jelölteknek például alaposan ismerniük kellett a kínai filozófia alapjait, vagyis a konfuciánus könyveket, amelyek elolvasása és megértése több évnyi, elmélyült figyelmet igényelt. De emellett az irodalomban is jeleskedniük kellett. Így pl. a vizsga része volt az is, hogy írjanak egy hatvan szavas verset ill. kötött versmérték szerint egy esszét vagy filozófiai fogalmazványt. Továbbá a hittan, a történelem, a zene és a matematika területéről is jócskán kaptak kérdéseket. Sőt, idővel az íjászat és a lovaglás is bekerült a vizsgatárgyak közé.
A hivatalnokok ugyanúgy többféle fokozatot is elérhettek a szakmájukban, ahogyan később pl. az európai egyetemi tanárok, és ezeket a ruhájuk színeivel és gazdag díszítéseivel is kifejezhették. A tartományi székhelyeken megtartott, második fokozatot jelentő vizsgákra azok mehettek, akik kiemelkedő eredményekkel végeztek az első, területenként megtartott próbatételeken. A legmagasabb fokozat vizsgáit pedig a császári a fővárosban folytatták le, általában két-három évenként. Akik itt is sikeresek voltak, azok már valóban nagy befolyásra tehettek szert a közigazgatás csúcsán. Sőt, ettől kezdve az ő karrierjük szinte már a mesék birodalmába emelkedett, hiszen a császárok előszeretettel adták a lányukat az ilyen kiemelkedő, nagy tudású személyekhez, akik akkoriban természetesen csak férfiak lehettek, hiszen a lányok iskoláztatása ezen a szinten elképzelhetetlen volt. A tanult férfiak egyike-másika azonban akár a császár vejévé is válhatott. Idővel pedig a mandarinok katonai posztokat is betöltöttek.
A pozícióban rejlő, nagy karrierlehetőségek, de a formalitások is hozzájárultak ahhoz, hogy a tisztviselőkből egy valóságos, önálló és főként kiváltságos réteg keletkezhessen. És bár az igaz, hogy a rangjukat a tudásukkal vívták ki maguknak, annak már nem kellett volna szükségképpen hozzátartoznia a képhez, ahogyan gyakran ugyanazokért a vétkekért sokkal enyhébb büntetéseket kaptak, mint amilyeneket a náluk alacsonyabb rangban állók. Ugyanakkor a mandarinok rétegébe valóban csak a tudás révén lehetett bekerülni. Ezért ez a társadalmi csoport alulról annak ellenére egyedülállóan nyitott volt, hogy a gazdagabbak közül többen pályáztak ezekre a posztokra. Mindezek okán az ókori Kínában az álmok álma az volt, hogy valaki hivatalnok lehessen, s ezért a hivatalnokokat egyre nagyobb tisztelet és megbecsülés övezte. Nem véletlen, hogy az ókori közigazgatási rendszer, ha sok módosítással is, de egészen a huszadik század elejéig fennmaradt. Emellett a mandarinok jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy Kínában mindig kultusza legyen mind általában az írástudásnak, mind pedig a folyamatos művelődésnek és sokoldalúságnak.
Mindettől függetlenül Európában olykor a mandarin kifejezés a társadalomtól elszakadt uraskodók, a kiváltságaikkal visszaélő vezetők gúnyszavává is vált. Mára azonban ezt bőven elhomályosították az azóta más területeken is jeleskedő despoták, pojácák, basáskodók, esetleg párttitkárok, így a mandarin szó lassan ismét csak a kínai tisztségviselőket fogja jelölni, visszanyerve az eredeti, történeti jelentését.

 

Lévai Júlia

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum