Tabor
Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Túróból például Túró Rudi

2018. május 03., 16:18
 

Miközben a Magyarországon kitalált Túró Rudi Európa-szerte népszerű édesség lett, a külföldön járók meglepve tapasztalják, hogy igen sok országban nem kapható önmagában ennek alapanyaga: a túró. És bár az előállítása valóban több figyelmet igényel, az ezzel járó munka mennyisége messze elmarad attól, amennyi például a sajtok készítéséhez kell.


 
Az aludttejből készített túró sokféle finomság alapanyaga lehet.

Milyen munkát igényel a túró elkészítése? 
A túró lágy aludttejrögökből áll, amelyet házilag és nagyüzemben egyaránt el lehet készíteni.
A különbség annyi, hogy a házi készítés során a tejet egyszerűen hagyják megdermedni, és ennek folyamatába semmilyen módon nem szólnak bele. Majd miután a tej megaludt, felmelegítik, de nem hagyják felforrni. A melegítés során az aludttej szemcsékké esik szét. Ezt a szemcsés alvadékot vászonruhába vagy gézkendőbe teszik és felakasztják egy tál fölé, hogy lecsöpögjön. A savó lecsöpögése után a kendőben a friss túró marad vissza.
Az üzemekben azonban kissé felgyorsítják a tej alvadását, azzal, hogy a hatalmas tartályokba öntött tejhez tejsavbaktériumokat adnak. Az alvadást követően az alvadékot felvágják és a tartályt elkezdik felmelegíteni. Amikor elérte a 60 C-fokot, leengedik az alul összegyűlő savót, a túrót pedig visszahűtik és a maradék savót szintén kicsurgatják belőle. A leszűrés után megmaradó, kissé savanykás túró ugyanolyan puha, fehér darabkákból áll, mint a házi készítésű, és ugyanúgy sokféleképpen feldolgozható. Tehén-, juh- és kecsketejből egyaránt készítenek túrót, amely a magyar étkezési kultúrában régóta jelen van a palacsinták, batyuk és egyéb tésztás ételeknél, és grízzel-tojással készített túrógombócként is gazdagítja a palettát. Önálló, nagy tételben gyártott édességként azonban csak a Túró Rudi megjelenésétől, vagyis 1968-tól találkozhatunk vele a boltokban.

Zongor István, aki elsőként formálta meg a túró desszertet henger alakúra, sokoldalú ember volt és a zenéhez is értett. Ezen az 1954-ben készült fotón a Magyar Rádió körzeti stúdiójában vezényli a nyíregyházi 4. sz. általános iskolai kórusát. (Fotó: Fortepan, RTV Újság, 1954.)

Mi volt a Rudi őse?
Az ötvenes évek végén a Szovjetunióban kezdtek gyártani egy olyan édességet, amelynek cukrozott túró volt az alapja. Ezt kis tégla alakú darabokká formázták, többféle módon is ízesítették és kakaóval vonták be, és glazirovannij szürok volt a neve. Létéről a tejiparban dolgozó magyar szakemberek is értesültek, de akkor még nem merült fel, hogy itthon is átvegyék az ötletét. Rab László újságíró idézi egy cikkében Végső Zoltán írót-szerkesztőt, aki azt mondta el, hogy náluk otthon a nagypapája már meghonosította ezt a finomságot. A nagypapa, Zongor István Marosvásárhelyen született, 1913-ban, és onnan települt át Mosonmagyaróvárra, ahol tejipari mérnöknek tanult. Később Nyíregyházán, a Szabolcsi Tejipari Vállalat mátészalkai üzemében dolgozott. Akár itt, akár orosz mérnökökkel való találkozások során értesülhetett a desszert létéről, és vitte haza a receptjét. Ettől kezdve a családjában mindennapos volt az olykor reszelt citromhéjjal is gazdagított túrókrém, amelyet a nagypapa henger alakú nejlonba tett, mielőtt leöntötte kakaómasszával. Valószínűleg Zongor Istvánnak ez a megoldása volt annak alapja, hogy később, amikor eldöntötték, hogy itt is gyártanak ilyet, a henger, vagyis a rúd alakot választották. Sajnos az ötletadó már nem érhette meg a Túró Rudi hatalmas sikerét, mert 1972-ben meghalt.

Mikor döntötték el, hogy lesz ilyen édességünk?
A hatvanas évek végén viszonylagos liberalizáció indult meg Magyarországon, ami azt jelentette, hogy a termelésben több ötlettel lehetett előállni, és már az áruk reklámozását sem tekintették az ellenségesnek mondott Nyugat romboló hatásának. Ennek egyik következménye volt, hogy több egyetemen is szaktárgy lehetett a munka- és a reklámpszichológia, amelynek témáiból az iparban dolgozóknak is tartottak előadásokat. Egy alkalommal a szakma neves képviselője, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, Vaszkó Mihály beszélt a tejipar szakemberei előtt. Az előadás után odament hozzá a Budapesti Tejipari Vállalat egyik vezetője, és azt mondta neki, hogy most hozták be a Szovjetunióból az ott glazírovannij szürok néven ismert desszertet, amely ugyan tégla alakú, de nálunk rúd formájában fogják gyártani. Azt kéri, hogy a reklámszakemberek tervezzék meg a bevezetéséhez és reklámozásához szükséges lépéseket, amelyek költségeit a vállalat fogja fedezni.
Vaszkó örült az ajánlatnak, és kiadta a feladatot Klein Sándornak, aki akkor tanársegédként dolgozott mellette ez egyetemen (később a reklámpszichológiának és az oktatásnak egyaránt kiemelkedő szakértője lett). Klein emellett az Iparművészeti Főiskolán is tanított, ahol könnyen talált olyan, hozzáértő fiatalokat, akiket bevonhatott a munkába. Így az új termék csomagolását és teljes megjelenését, vagyis a dobozterv, a plakátok és az újsághirdetések koncepcióját is két főiskolás dolgozta ki, s az ő ötletük volt az is, hogy pöttyös legyen a csomagolás. A termék nevén sokáig gondolkoztak, míg végül Klein Sándor fejéből pattant ki a megoldás: ami túróból van és rúd alakú, az legyen Túró Rudi. A név később hatalmas sikert hozott, hiszen valóban találó volt: egyszerre utalt az édesség formájára, az alapanyagára, és a becézett névvel arra is, hogy elsősorban a gyerekek kedvence lehet. Ezért is került mellé még a csomagolásra egy copfos kislány nevető arca, hogy így a fiúk-lányok egyaránt ott legyenek. Arra azonban senki nem számított, hogy a korszak ostoba, merev gondolkodású felnőttjei közt lesz olyan, aki ezt a nevet elborzasztónak fogja találni, és ezzel néhány évre meg is akaszthatja a Túró Rudi terjesztését és reklámozását. 

A fehér alapon lazán elhelyezett piros pöttyökről ma már mindenkinek a Túró Rudi jut az eszébe, még ha ezek üléshuzatokként is vannak jelen. (Fotó: Szabó Bernadett / Népszabadság/archív)

A sajtó önkényes cenzora beleszól
A Tejipari Vállalat betartotta az egyezséget, és megkezdték a pöttyös csomagolású Túró Rudi gyártását. Már a kiszállítást szervezték és a hirdetések egy része is a nyomdában volt, amikor azonban kiderült, hogy a Túró Rudit az alapos és ötletekben gazdag előkészítés ellenére sem tudják majd reklámozni. A Tejipari Vállalat vezetője ugyanis levelet kapott a Lapkiadó Vállalat reklámosztályának vezetőjétől, amelyben ez áll: „Fenti erkölcstelen elnevezésű termék reklámozását a kiadásunkban megjelenő lapokban nem engedélyezem”. A levélíró azért tartotta erkölcstelennek a nevet, mert szerinte a termék alakja a férfi nemi szervre emlékeztet (ez ostobaság, hiszen a rudacska mértani szabályossággal egyenes és a két végén derékszögben el van vágva, amilyen formát a természet nem produkál), és a becézett fiúnév csak megerősíti ennek jelentőségét. Azt azonban, hogy az elnevezés valóban erkölcstelen-e, illetve hogy miért gondolta így a levél írója, nyilvánosan nem lehetett megvitatni, hiszen olyan nyilvánosság sem létezett, amelyben ez lehetséges lett volna. Ezért senki sem tudta nevetségessé tenni ezt az egyébként nyilvánvalóan nevetséges állítást. 
Praktikusan azonban ennél nagyobb gondot jelentett, hogy mivel akkor minden állami kézben volt – tehát független lapok nem léteztek, ahol szabadon elhelyezhették volna az így kieső reklámokat –, a Lapkiadó állásfoglalása miatt a Túri Rudit egyetlen újságban sem hirdethették. Emellett, mint az Klein Sándor és Klein Balázs könyvéből is kiderül (A szervezet lelke, Edge 2000 Kiadó, 2012), ez azt is jelentette, hogy Klein sem kaphatott további megbízásokat, hasonló reklámkampányokra. A Lapkiadó munkatársának levele tehát az ő szakmai helyzetébe is belenyúlt. Emellett a botrány miatt a fővárosi nagyüzemi gyártást is fel kellett függeszteni, és a termék gyártását Szabolcs megyébe helyezték át. Furcsa véletlen, hogy ennek révén viszont a Túró Rudi alakjának ötletét adó Zongor István ezáltal közvetlen kapcsolatba kerülhetett termékkel, amelyet hosszú ideig a mátészalkai túróüzemben gyártottak, amelynek ő volt a vezetője. És mivel a Rudi a boltokban feltűnő sikert aratott, végül a nevetséges áskálódások nem tudtak ártani a sikerének, amely azóta is az ország egyik legismertebb terméke. És miközben Oroszországban az elmúlt ötven évben gyakorlatilag kiment a divatból, másutt egyre népszerűbbek lesznek a magyar licencszerződések alapján gyártott változatai. (A licencszerződés azt jelenti, hogy a termék vagy bármilyen mű eredeti gyártója továbbra is a termék tulajdonosa marad, de mások meghatározott feltételek mellett használhatják azt illetve az eredeti alapján gyártott másolatait.) A magyarországi Danone (amely a rendszerváltás után vette át a gyártást) egy időben Lengyelországban Danio Batonik néven forgalmazta a Rudit, a FrieslandCampina pedig Romániában és Szlovákiában Dots néven vitte piacra. Ausztriában Landfrisch Rudi a neve, Berlinben Quarki, Észtországban Vanilia Ninja, Kínában Túró Kiittyy néven árulják. Lettországban nem csokival, hanem karamellával vonták be. Egyszóval a Rudit sok helyen ismerik és szeretik, amit a Lapkiadó Vállalat egykori osztályvezetőjéről viszont már semmiképp sem lehet elmondani.

 

Lévai Júlia

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum