Tabor
Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Kínai szonda a Hold másik oldalán

2019. január 10., 16:59
 

Az űrügynökségek 2019. január 2-án adták hírül a különleges eseményt: a Chang’e-4 nevű, kínai űrszonda elérte a Hold Földről nem látható oldalát és landolt a 186 kilométer széles Von Kármán-kráterben. Mivel a Hold Föld körüli forgásának ideje megegyezik a saját tengelye körüli forgási idejével, ezért a Földről mindig csak ugyanazt az oldalát látjuk, és szondák ill. emberek is csupán erre, az innenső felére jutottak el. A másik felét csupán a különféle, mellette elrepülő szondák fotóiról ismerhettük. Most azonban megváltozott a helyzet, és az emberiség történetében először sikerült űreszközt eljuttatni a Hold túlsó oldalára. Az esemény annyiban is újdonságot jelent, hogy ezúttal nem amerikai vagy orosz űrkutatók állnak mögötte, hanem kínaiak.


 
A kínai Űrtechnológiai Akadémia ábráján jól látható az információtovábbítás problémájának háromszögeléses megoldása. A háromszög egyik csúcsát a Föld (balra), a másikat a relé (jobbra fönt), a harmadikat pedig a Hold másik felén horgonyzó robot jelenti. A relé pedig egy olyan külső pont körül kering, amely biztosítja, hogy mindig a Föld érzékelőterében maradjon.oldon lévő (kép: Kína Űrtechnológiai Akadémiája. Revised from Lunar Exploration and Space Engineering Center. The Bruce Murray Space Image Library).

Miért jelent nehézséget a Hold másik oldalának megcélzása?
Mivel a Hold másik oldala soha nem fordul felénk, így még ha le is száll rajta egy eszköz, azzal akkor sem tudnánk további eszközök nélkül kapcsolatot tartani, hiszen az információkat szállító rádiósugarak egyenes vonalban terjednek, a Hold testén azonban nem tudnak áthatolni. Ezért csak áttétellel lehet befogni őket. Ehhez logikusan adódik a háromszögeléses megoldás, vagyis egy olyan térbeli szerkezet, amelyben a háromszög egyik csúcsát a Föld, a másikat egy azzal egyenes vonallal összeköthető, közvetítő mesterséges hold, vagyis egy relé, a harmadikat pedig a relével egyenes vonallal összeköthető leszálló egység alkotja, a Holdon. Ám ez sem ilyen egyszerű, hiszen mozgó tárgyakról van szó, és a relének magának is mozognia kell az űrben, éspedig a másik két égitesttel nagyon pontosan összehangolva. A Hold túlsó oldalán lévő űreszközökkel csak úgy lehet folyamatosan rádiókapcsolatot tartani, ha a relé pályáját is sikerül nagyon pontosan beállítani és összehangolni, vagyis szinkronizálni a másik két égitesttel. Ezt a pályát az űrkutatásban halo-pályának hívják. (A halo szó jelentése periodikus, vagyis visszatérő.) A reléhold a Föld-Hold-űrszonda ún. L2 Lagrange-pontja közelében maradva mozog. Az L2-pont a Hold túloldalától mintegy 65 ezer kilométerre helyezkedik el, és a relének az e körül stabilizált pályájáról lehetséges a holdfelszíni űreszközökkel valamint a Földdel is fenntartani a rádiókapcsolatot (ld. az ábrát.). A Chüechiao (Queqiao, vagyis „alkalmi összekötő híd”) elnevezésű átjátszó-holdat magyar idő szerint május 20-án 23:25-kor indították útnak. Működését 5 évre tervezik, és ez alatt akár egy másik holdszonda programját is segítheti.

A magyar tudósról elnevezett Von Kármán-kráter, amelyen a kínai Chang’e-4 leszállt. (NASA LRO/LROC).

A relével együtt egyébként két kisebb, egyenként 45 kg tömegű űreszköz, két szonda is elindult. A Lonjiang-1 és 2 (más jelöléssel DSLWP-A1 és A2) szonda a Hold körül elnyúlt ellipszispályára kerül. Ezek egyrészt rádió-interferométeres megfigyelések céltárgyai lesznek, másrészt azt szolgálják, hogy rádióamatőrök is vehessék az adásukat a Földön. Mindez pedig lehetővé teszi, hogy a holdfelszín tanulmányozása mellett további tudományos megfigyeléseket is végezzenek, vagyis tágabb ablak nyílik ezzel az űrre, és az együttműködést is segítik ezzel. Így például egy holland rádióantenna 2019 után a távoli égitestek rádiócsillagászati megfigyelését is el tudja végezi, a szondákhoz kapcsolódva.
A Chang'e–4 szondát magát egyébként ennél jóval később: 2018. december 8-án indították el a Földről. Az azóta sikeresen landoló szonda egy kutatórobotot is magával vitt.

Miért fontos az Aitken-medence kőzete?
A Hold nem látható feléről természetesen már eddig is voltak fotók, hiszen az ötvenes évek végétől annak már nem volt akadálya, hogy különféle szondák körberepüljék az égitestet.
Az űrkutatás történetében a szovjet Luna-3 (Lunyik-3) szonda volt az első, amely felvételeket küldött a Hold túlsó oldaláról, 1959 októberében. A későbbi felvételek során vált ismertté az a kráter is, amelyen most a kínai szonda leszállt, és amelyet egy magyar tudósról, Kármán Tódorról neveztek el. /Kármán Tódor (Budapest, 1881 - Aachen, 1963) világhírű gépészmérnök, fizikus, alkalmazott matematikus, a rakétatechnika, a hiperszonikus repülés és az űrhajózás egyik úttörője volt. A róla elnevezett kráter 180 km átmérőjű, és a holdrajzi déli szélesség 44,8 fokánál és a keleti hosszúság 175,9 fokánál található./
A most landolt kínai szonda legfőbb célja az, hogy feltérképezze a déli sarkon található Aitken-medencét, amely a Hold legnagyobb és legmélyebb krátere. Nevét  Robert Grant Aitkenről, a bináris csillagrendszereket kutató amerikai csillagászról kapta. A kutatórobot először ennek a két és félezer kilométer átmérőjű és 13 kilométer mély medencének a felszínéről és talajának ásványi összetételéről gyűjti az információkat.

A holdjáró, amelyet a Csango’4 magával vitt. (Forrás: CNSA)

A medence anyagának megismerése azért kiemelkedően fontos, mert krátere valószínűleg a holdtörténet kezdeti szakaszában alakult ki, egy hatalmas becsapódás nyomán , és ez az ütközés az égitest belsejéből származó anyagot hozott a felszínre. Ezek feltárása pedig választ adhat arra a máig nem tisztázott kérdésre, hogy hogyan keletkezett a Föld kísérője, hogy vajon a Föld anyagából vált-e ki, vagy külső anyagként került-e a vonzásterébe.
További célja még a küldetésnek, hogy kiderítse, vajon megfelelő helyszín-e ez a terület ahhoz, hogy egy óriás rádióteleszkópot is telepítsenek rajta. Ha ugyanis ez sikerülne, az ismét jelentősen növelné a rádióhullámokkal bemérhető területek nagyságát. Emellett néhány olyan egyetem is bekapcsolódott a kutatásba, amely az élet exportálásának lehetőségeire is kíváncsi. Ezért ők burgonyamagokat és selyemhernyó-gubókat vitettek fel a szondával a Holdra.
A kínai tudósok mindezek mellett abban is reménykednek, hogy az égitest túloldalán telepített vevőkészülékekkel akár más civilizációktól érkező jeleket, rádióhullámokat vagy egyéb impulzusokat is érzékelhetnek.
A következő hónapok során a Chang’e-4 sokféle vizsgálatot végez majd el, s a robotja révén a kutatók jobban megismerhetik a Hold struktúráját, formálódását és fejlődését. A kínai tudósok reményei szerint további szondák mennek még a Holdra, sőt, még ebben az évtizedben szeretnének embert is felküldeni a másik oldalra. A későbbiekben pedig a Mars bolygót is szeretnék megcélozni. Egyelőre azonban az is jelentős eredmény lesz, ha a Hold titkaiba láthatunk mélyebben bele.

 

Lévai Júlia

 

Ismerd meg közelebről a Holdat, a titokzatos útitársunkat!

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum