Sms jött a gólyáktól…

2019. augusztus 26., 21:14
 

Az augusztus Európában a vándormadarak útra kelésének időszaka. Az ornitológusok (vagyis a madarakkal foglalkozó tudósok) régóta igyekeznek követni a vándormadarak útját, amihez eddig a meggyűrűzés eszközét használták. A technika fejlődése azonban számukra is új lehetőségeket hozott. Újabban például a gólyák költözéséről azzal a megfigyelőrendszerrel tudnak adatokat gyűjteni, amelyet a mobiltelefonokon használunk.


 
Magyarországon a fehér gólya (Ciconia ciconia) a honos. A kutatók ennek a gólyafélének a költözését is követik a ma legkorszerűbb helymeghatározó módszerrel, a GPS-szel.

Gyűrű helyett GPS-es jeladó
A Science nevű tudományos folyóirat februárban érdekes cikket tett közzé, amelyben a németországi Max Planck Ornitológiai Intézet egyik kutatását ismertették. A munkában az MTA-ELTE Statisztikus és Biológiai Fizika Kutatócsoportjának egyik tagja, Nagy Máté is részt vett. Ebből a vele készült interjúból is sokat meg lehet tudni az eddigi eredményekről.

A kutatás célja, hogy a telefonos rendszer használatával az eddigieknél jóval több adatot gyűjtsenek be az éppen vándorútjukon lévő gólyák viselkedéséről. A technikai fejlődés jóvoltából ezúttal egy-egy olyan, 60 grammos jeladót rögzíthettek a madarakra, amely az autósok által használt GPS rendszerhez csatlakozik.                                                               

A GPS rövidítés a Global Positioning System, magyarul a Globális Helymeghatározó Rendszer kezdőbetűit rejti. Ezt eredetileg katonai célokra fejlesztették ki még 1958-ban, de 1973-tól a civil életben is használják. Bázisa egy 24 műholdból álló rendszer, amelynek egyes tagjai 20 000 km-es magasságban keringenek a Föld körül. A rendszert úgy állították be, hogy a Föld bármely pontjáról nézve egyszerre legalább 4 műhold legyen látható belőle. (A készlet egyébként teljes kiépítésben 24 műholdból áll, amit részben az indokolt, hogy a műholdak élettartamát nem lehet pontosan kiszámítani, ezért szükséges lehet néhány tartalék műhold. Ténylegesen azonban 31 műhold kering a meghatározott pályákon.) A műholdak és a földi telefonokba épített adó-vevők rádióhullámmal működnek. Kapcsolatba lépésük méteres pontosságú, háromdimenziós helyzetmeghatározást tesz lehetővé földön, vízen és levegőben, de speciális mérési módszerekkel akár milliméteres pontosságot is el lehet érni a GPS-szel. A gólyákra fölerősített műszerek segítségével tehát akár folyamatosan is követni lehet az egyes madarak helyzetét, repülési sebességét és annak változásait. A jeladók – amelyek energiaellátását apró napelemek biztosítják – a telefonoknál is jól ismert sms-ekkel juttatják el az információt a kutatási központba. Az ornitológiai kutatásokhoz 2018 óta a Nemzetközi Űrállomás rendszerét is használják, hogy mérsékeljék a földi hálózatok igénybevételét, hiszen azokért ma még meglehetősen sokat kell fizetni. Az sms-eket érintő roaming-tarifák ráadásul éppen a gólyák célállomásán, Afrikában a legmagasabbak, miközben a kutatást csak úgy érdemes elvégezni, ha minél több madarat figyelnek meg és minél hosszabb ideig. Ez viszont erősen növeli a kiadásokat. Hogy más módokon is csökkentsék a terheket, az egyik kutató, Andrea Flack például egészen Spanyolországig autóval követte a gólyákat, majd egy saját bázisállomásra töltötte le az adatokat. Afrikában pedig kissé ritkították a mintavételt.

Ami ennél a kutatásnál az igazi újdonságot jelenti, az az, hogy a GPS-es megfigyeléssel már a madarak egymáshoz viszonyított elhelyezkedését, helyváltoztatásait, sőt, a többi csoporthoz való viszonyát is lehet regisztrálni. Ezt az eddigi módszerek nem tették lehetővé, az új eszközzel azonban a kutatók már költözésük közben is vizsgálhatják a gólyák csoportos viselkedését.

Míg a gólyáknál használt GPS a madarak mozgásáról informálja a kutatókat, a földön haladó autók GPS-e a vezetőt informálja arról, hogy merre célszerű mennie. A madaraknak maguknak nincs szükségük ilyen szerkezetre, hiszen az ő, természetes GPS-ük az érzékszerveikbe van „beépítve”. :)

A Max Planck Ornitológiai Intézetnél egyszerre több mint hatvan gólyára illesztették fel a kicsiny jeladókat, amelyek a madarak számára egyébként egyáltalán nem jelentenek megterhelést. A szerkezeteken gyorsulásmérő is van, amely szintén bővíti az információk körét. A kutatók a kapott adatok összképéből azt is ki tudják olvasni, hogy egy-egy madár éppen siklik-e, vagy ellenkezőleg, csapkod a szárnyával, esetleg hirtelen irányt változtatott.

A már lezajlott kutatás során követett, jeladóval ellátott madarak egy németországi település, Radolfzell környékéről származtak, a legtöbbjük közös fészekaljból. A kutatók tehát okkal feltételezték, hogy az egy helyen kikelt madarak vonulás közben is csoportokat alkotnak. A vizsgálat egyik meglepetése azonban éppen az volt, hogy ez nem így történt. A költözésnél nincsenek stabil csoportok: vonulás közben egy-egy gólya minden különösebb aggály vagy megrázkódtatás nélkül elhagyta a testvéreit és csoportot váltott. A gólyák gyakran repültek át egy olyan csapatba, amelynek körülményei jobban megfeleltek nekik. Az egymáshoz való kötődésnél sokkal fontosabb volt, hogy a vonulás tempója vagy iránya megfeleljen a fizikai igényeiknek, a csoportok belső mozgása tehát dinamikus.

Ezen a gifen jól látszanak a GPS műholdak föld körüli pályának mozgása. Feketével jelölték a földfelszín egy adott pontjáról (kék folt) elméletileg látható műholdakat. A rendszer érdekessége, hogy a kép éppen olyan, mintha egy atommagot látnánk, a körülötte keringő elektronokkal.

Örökös rang-e a vezetőké?
Mint az a Nagy Mátéval készített interjúból kiderült, az igazi meglepetés az volt, ahogyan a vezetők váltakoznak a csoportban a költözés során.

Azt, hogy merrefelé kell repülniük, ha el akarnak érni a melegebb égtájakra, a gólyák többféle érzékszervük segítségével határozzák meg. A föld mágneses terét, a Nap állását, az alattuk lévő táj különféle elemeit és a szelek mozgását – azon belül a felszálló, meleg légáramlatokat, vagyis a termikeket – egyaránt figyelembe veszik a tájékozódásukhoz és az útvonal kialakításához. A csoportot mindig az vezeti, aki ezekből a tényezőkből a legmegfelelőbb útirányt képes kiszámolni. Ő lesz az, akit a többiek egy ideig egészen biztosan követnek. Ám szó sincs arról, hogy a vezetői pozíció egy örökre, vagy akár csak hosszú időre elnyert rang lenne. A jeladók bizonyságai szerint a vezetők között is meglehetősen nagy a mozgás, a váltás. Gyakran tapasztalták, hogy amelyik madár addig az élen repült, az egy következő helyzetben már hátrább húzódott és maga is követővé vált, mert akkorra egy másik madár jobb termiket talált vagy biztosabban érzékelte a számukra megfelelő mágneses erővonalakat. De olyan is előfordult, hogy másik csoportba siklott át. A „vezető” és a „követő” szerep tehát nem esik egybe feltétlenül a madarak alkati tulajdonságaival, hanem valóban szerep, amelybe bármelyik madár belekerülhet, ha egy adott pillanatban ő bizonyult a legügyesebbnek. Ugyanakkor természetesen léteznek erősebb és kevésbé erős madarak, így a gólyák közül sem mindegyik repüli végig feltétlenül a leghosszabb utat. Sokan megállnak az Ibériai-félszigetnél és megelégszenek a spanyolországi hőfokokkal, nem mennek tovább Afrikába.

További hozadéka még ennek a technikai lehetőségnek, hogy a jeladókkal nemcsak a költözőmadarak, hanem az ugyancsak nagy távolságokat berepülő rovarok vonulásait is követhetik. Ehhez az eddigieknél kisebb méretű és kisebb súlyú jeladókat is ki kell fejleszteni, ami csöppet sem könnyű feladat. Mivel azonban ez már szerepel a tervek között, van rá esély, hogy hamarosan ugyanolyan izgalmas híreket kaphatunk a rovarok csoportos repüléseinek titkairól is, mint amilyeneket a gólyákéról.

 

Lévai Júlia

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum