A sellők is sokfélék lehetnek

2020. május 22., 13:45
 

A világ egyik leghíresebb szobra A kis hableány, amely a koppenhágai kikötőben látható. Edvard Eriksen szobrász alkotásán egy félig nő, félig hal testű alak – vagyis egy sellő – ül egy hatalmas, gömbölyded kövön, és elmélázva nézi a vizet. A sellők a Közel-Keleten, Európában, Ázsiában és Afrikában élő népek mítoszaiban egyaránt megjelentek, ám a testük nem mindenütt végződik halfarokban, és az is eltér a történetükben, hogy melyikük miért kapta éppen ezt a kettős alakot.


 

Az első sellő

A sellők a legtöbb mesében büntetésből váltak deréktól lefelé halakká. Az egyik legrégebbi sellő történetben azonban a mese főszereplőjét, az akkád Asratum istennőt nem más bünteti meg vétkéért, hanem ő maga. Az Asszír Birodalomban keletkezett legenda szerint az ő bűne az volt, hogy beleszeretett egy pásztorba, ám akaratlanul megölte őt. Lelkiismeretfurdalása és szégyene arra késztette, hogy egy tóba ugorjon, és ott halként éljen tovább.

Ez a hetedik századi bronzszobor az etruszk művészet kiemelkedő alkotása, amely az olaszországi Perugia egyik temetkezési helyéről maradt meg. Alkotója a sellő lendületes mozgását és a víz hullámaival való azonosulását egyaránt ki tudta fejezni a művében.

Ám mivel továbbra is istennő maradt, végül deréktól fölfelé visszaváltozott nővé, és így sellőként élt tovább. Asratum alakja több változatban is jelen van a kultúra történetében. A görögöknél Atargatisz vagy Derkétó néven élt tovább, és pénzérmékre is felkerült az arca. A hellenizmus korában pedig a magzat és a magzatvíz védelmezőjeként tisztelték.

Sellők, vizek, evolúciós elméletek

Egy időben a sellők olyan jelentős szerepet játszottak a görög mítoszokban, hogy a materialista milétoszi iskola kiemelkedő filozófusa, Anaximandrosz  (kb. i. e. 610 - i. e. 547 vagy 546) is kiemelt helyen foglalkozott velük. Mi több, az ember evolúciójában őket tekintette a kiindulópontnak. Anaximandrosz sok mindent megsejtett a világ anyagi valóságából, és a gondolataiból később a fizika és a csillagászat sok mindent vissza is igazolt.

A ő elképzelése szerint létezik egy meghatározhatatlan ősanyag, az apeiron, és abból nem egyetlen mozzanattal jött létre a kozmosz, hanem fokozatos fejlődési ciklusok sorával. Kezdetben a Földet övező levegőt egy lángoló gömb vette körül, majd ez a tűzgömb szétszakadt és belső körökbe zárult. Így jöttek létre az égitestek, majd a tűz ellenpárjaiként a vizek. Maguk az élőlények szintén fejlődés eredményei, és a tengerből származnak.

A cikk folytatása itt olvasható.

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum