Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Magyarország megmentője: IV. Béla király

2006. március 24., 14:59
 

IV. Béla kereken 800 évvel ezelőtt, 1206-ban látta meg a napvilágot. Apja II. András, anyja a Bánk bán című drámából elhíresült Gertrud királyné volt. Óriási érdeme, hogy a tatárjárás után minden erejét megfeszítve képes volt újjáépíteni az országot. Nem véletlenül soroljuk a magyar történelem nagyjai közé.


 
A főurak a király ellen fordultak.
Béla király bosszút állt anyja gyilkosain.
Nagy királyunk élete boldogan indult. Anyja, Gertrud  szeretettel nevelte. 1213-ban azonban a pilisi erdőben rettenetes dolog történt vele. Szemtanúja volt, amint a felháborodott nagyurak egy csoportja lemészárolta édesanyját. A királynét azért gyilkolták meg a magyarok, mert felháborította őket, hogy Gertrud külföldi párthívei hosszú idők óta jogtalan előnyökhöz jutottak. Az idegenek tékozolták a magyarság vagyonát, és ők töltötték be a legfőbb tisztségeket a királyi udvarban. A merénylet után Bélát Miska ispán nevelte, majd az 1210-es évek végén két évig Németországban nevelkedett nagybátyja felügyelete alatt. Nehéz gyermekévei felnőtt életére is hatással voltak: befelé forduló, komoran merengő, bölcs emberré vált. Trónra kerülése után rövidesen bosszút állt anyja gyilkosain.
 
Az előkelők királyellenes csoportja 1214-ben arra kényszerítette Andrást, hogy koronázza meg a mindössze 8 esztendős Bélát. Így egyszerre két királyi udvar működött az országban, ami kétszer annyi főúrnak biztosított tisztségeket és ezzel együtt többletjövedelmet. Ettől kezdve az apa és fiú között lassan megromlott a kapcsolat. Az ellentétet elsősorban a kapzsi főurak szították, de közrejátszott az is, hogy András és Béla jelleme meglehetősen különbözött egymástól. A fiú soha nem értett egyet apja bőkezű és felesleges birtokadományaival. 1235-ben, édesapja halála után ő lett az ország egyedüli uralkodója. Azonnal megkezdte az apja által adományozott birtokok visszavételét. Ezzel magára haragította a főurakat.
 
Befogadta az országba a tatárok elől menekülő kunokat, mert így akarta katonai erejét növelni. Bízott abban, hogy a pogány kunok be tudnak illeszkedni a magyarok közé, azonban csalódnia kellett: az új lakók rablók módjára fosztogatták az országot. Ezzel Béla elveszítette a köznép támogatását is. Mire a tatárok betörtek az országba, alig maradt ember, akire számíthatott.
 
A tatár seregek Batu kán vezetésével 1236-ban indultak Európa meghódítására. A magyarok értesültek erejükről és kegyetlenkedéseikről, mégsem vették komolyan a veszedelmet. Ráadásul a tatárok kémeinek kiáltották ki a kunokat, és meggyilkolták a vezérüket, Kötönyt. A haragos kunok elhagyták az országot, és feldúlták az útjukba eső falvakat. Távozásukkal éppen akkor veszítettünk jelentős haderőt, mikor a tatárok betörtek az országba. A döntő ütközetet 1241. április 11-én vívták a csapatok a muhi pusztán. A magyarok súlyos vereséget szenvedtek. Elesett a király öccse, Kálmán és vele együtt a főúri osztály színe-java. IV. Béla csak hűséges emberei önfeláldozásának köszönhetően tudott elmenekülni. A tatárok megöltek mindenkit, aki az útjukba került, a falvakat kirabolták, lerombolták. Úgy tűnt, vége van a magyaroknak, az ország örökre megsemmisül. Ekkor azonban valóságos csoda történt! 1242 márciusában meghalt Ögödej, a mongolok nagy kánja, és Batu kán seregeivel együtt hazasietett, hogy részt vehessen a kánválasztáson. Az ország így menekült meg a teljes pusztulástól.
Hadviselés a középkorban.
A tatárok nem tudtak mit kezdeni a várakkal és a városokkal.
 
A tatárok kivonulása után a király hazatért Dalmáciából, ahová családjával együtt menekült. Belátta korábbi hibáit, és tanult belőlük. A következő huszonnyolc évben mindent megtett, hogy visszaállítsa Magyarország régi fényét. Az elnéptelenedett területekre visszatelepítette a kunokat, de nem hagyta őket szabadon garázdálkodni. A földekért cserébe hűséget és katonai szolgálatot várt el tőlük. A termelés fellendítése érdekében német parasztokat hívott az országba. Elkezdte újra felosztani a korábban visszavett birtokokat, de sokkal megfontoltabban, mint ahogy annak idején édesapja tette. A birtokadományozást katonaság kiállításához kötötte. Megfigyelte, hogy a tatárok a kőből épült várakkal és a kőfallal körülvett városokkal nem boldogultak, ezért tudatos városfejlesztési politikába kezdett.
 
A tatárjárás előtt tizenhét magyar várról tudunk, IV. Béla halálakor pedig már százról. Ezeket a várakat persze nem az épségben fennmaradt korabeli várakhoz hasonlóan képzeljük el őket, hiszen az idők során folyamatosan bővítették, korszerűsítették azokat. Abban az időben ezek többsége legfeljebb komfort nélküli, fűtetlen, fallal körülvett lakótoronyok voltak. Csak a leggazdagabbak engedhettek meg maguknak lakályosabb palotaépületet, illetve a szerzetesektől ellesett, padlózatba vezetett, csövekből álló fűtési rendszert. A király maga számára a budai hegyen emeltetett magának várat. Ettől kezdve Buda számít az ország legfőbb városának.
A cikkben látható eredeti, középkori képek csak illusztrációk.
 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum