Azonosító:
Jelszó:
Emlékezz rám!
Elfelejtetted a jelszavadat?

Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

A 160 éves biztosítótű története

2009. április 22., 22:29
 

1849. április 10-én szabadalmaztatta az amerikai Walter Hunt új találmányát, a biztosítótűt. Elődjét, a melltűt már évezredek óta használták a ruhák rögzítéséhez. Az apró, ám nélkülözhetetlen eszköz és feltalálójának izgalmas történetét az alábbiakban olvashatjátok.


 

Római fibula (melltű)

Bronzkor óta kedvelt darab
 
3000-4000 éve a bronzkorban már elterjedtek voltak a képen látható darabhoz hasonló biztosítótűk, és természetesen az ókori görögök és rómaiak is használtak úgynevezett „fibulákat“ (latinul melltű) ruháik összetűzésére. Az aprócska eszköz általában a vállukon volt, itt fogták össze vele a hosszú felső ruházatuk végeit.
 
Beszédes ruhadarab
A melltű nemcsak praktikus ruhadarab volt, hanem valódi ékszer is, amely folyamatosan változott, akárcsak a mai divat, és területenként is eltérő volt. Ennek köszönhető, hogy a mai régészek pontosan azonosítani tudják, hogy mikor és hol viselték a díszes eszközt, és így a vele együtt előkerült leletek korát is meg tudják határozni. Időnként még ennél több is kiderül, hiszen a fibula a katonai vállap rangjelzéseihez hasonlóan utalt viselőjének rangjára és foglalkozására.
Brabanza-fibula
 
A gomb térhódítása 
Egészen a 14. századig a fibula volt a legfontosabb ruhatartóeszköz, ekkor felváltotta a gomb, a melltűből pedig valódi ékszer lett, melyet brosstűnek neveznek ma. A melltű nem merült egészen feledésbe, de a biztosítótűként való nagy visszatérésre még várni kellett.
 

Walter Hunt régi-új felfedezése

Az amerikai Walter Hunt (1796-1859) ötletgazdag műszerész volt, és bár számos hasznos találmánya volt már, mégsem tudott belőlük nagy anyagi hasznot kovácsolni. 1849 tavaszán ismét pénzzavarba került, és lázasan törte a fejét, hogy mivel tudná azt a 15 dollárt gyorsan megkeresni, amivel tartozott a barátjának. Gondolkodás közben egy drótdarabot forgatott a kezében, amely váratlanul egy zárszerkezetben csavarodott össze. Ha hihetünk a legendának, így találta fel Hunt a biztosítótűt.
De miben különbözik a biztosítótű az addig ismert brosstól? Abban, hogy a tű nem áll ki és nem sérti fel használójának kezét, hanem a zárszerkezet mélyedésében bújik meg. A biztosítótű tehát nem tud magától kipattanni, és a hegye sem okoz sérülést.
 


A pelenkák nélkülözhetetlen kelléke
1849. április 10-én jegyeztette be Hunt a biztosítótűt, és szabadalmát egyből eladta 400 dollárért a barátjának. Az adóssága kifizetése után megmaradt 385 dollár szép kis összeg volt akkoriban, ez azonban elenyésző ahhoz képest, amit kereshetett volna aprócska találmányával.

A biztosítótű azonnal megkezdte diadalmenetét, és a szabóműhelyeken kívül még a gyermekgondozás nélkülözhetetlen eszközévé vált. A mai pelenkák elődje ugyanis egy négyzet alakú gézkendő volt, amelyet biztosítótűvel rögzítettek.


Milliók helyett szegénység
 

Hunt a biztosítótű mellett jó néhány ma is használatos dolgot talált fel. Az ő nevéhez fűződik például az úttisztítógép, a késélező, de készített gőzzel melegített ételhordót, valamint hajók részére jégekét.

A lenfonó- és a varrógép sokat segített ugyan a textilfeldolgozásban, ám Walter Hunt mégsem jegyeztette be. Félt ugyanis, hogy a gép elterjedésével a varrónők elveszítik munkájukat. Megtette helyette azonban Elias Howe, aki vagyonokat keresett a varrógép szabadalmaztatásával.

Számtalan találmánya ellenére Hunt ugyanúgy halt meg 1859. június 8-án, mint ahogyan élt: szegénységben.

 



Minden találmánynak, amely tartósan megváltoztatta az emberiség életét, megvan a maga története. A Mi MICSODA sorozat 87., Találmányok című kötetében még többet olvashattok róluk.

 

 

 

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum