A lemeztektonika 1912-ben Alfred Wegener hozta nyilvánosságra a földrészek vándorlásáról szóló elméletét. A geológusok ekkor szinte kivétel nélkül elutasították, mert szilárdan tartotta magát az a nézet, hogy a szárazföldek és óceánok helyzete az ősidők óta alig változott. Állítását azzal cáfolták, hogy nem tudja a magyarázatot arra, hogy milyen erők képesek a hatalmas kontinenseket mozgatni. Az utóbbi 40 évben elsősorban a modern kutatóhajók bizonyították, amikor fúrásokat mélyítettek az óceáni aljzatba, a lemeztektonika létét (így nevezik a kontinensvándorlás elméletét: a tektonikosz = "építésre alkalmas" szóból). A geológusok felfedezték, hogy a Föld kőzetburka 7 nagy és 20 kisebb lemezből áll, melyek mozaikszerűen helyezkednek el, és legfeljebb 1000 kilométer vastagok. E lemezek hordozzák az óceáni aljzatot. A kontinenseket hordozó lemezek felső része könnyebb kőzetekből áll, mint az alsó, ezért – hacsak más irányú erőhatás nem éri őket – a tengerszint fölött maradnak.
Hogyan mozognak a kontinentális lemezek? Minden lemez – a kontinenseket hordozó lemezek sora is – évente néhány centimétert mozog különböző irányban úgy, ahogyan a jégdarabok a víz tetején. A víz szerepét ebben az esetben a felső köpeny lassú folyásra alkalmas kőzetei töltik be. A köpenyben zajló, radioaktív bomlás keltette áramlások néhol képesek széthasítani a lemezt. Az így keletkező hasadékban a földköpeny legfelső részéből származó izzó, folyékony láva lép ki. Ebből lesz a bazalt, illetve a mélyebben megszilárduló kőzetekkel együtt a széthasadási helyeken új lemezanyag képződik, mely a Föld leghosszabb, ám egyben legláthatatlanabb hegységét építi.
A vulkánok keletkezése A leghosszabb vulkáni láncolat az óceánok közepén húzódik. Ez a keresztirányú vetődésekkel tagolt, sekély vízmélységgel jellemezhető hátság egy irdatlan hosszú hasadékrendszer, amelyből folyamatosan, mindenféle veszély nélkül hígan folyós, túlnyomóan bazaltos anyagú magma áramlik. Mivel a Föld burka nem képes a végtelenségig tágulni, és ha a távolodási helyeken a lemezek anyaga folyamatosan gyarapszik, akkor valahol máshol el kell tűnnie az anyagnak, ami a lemezek ütközéséhez vezet. Ennek a folyamatnak a során - mivel nem egyenletes sebességgel, hanem súrlódva, megakadva csúsznak egymás alá a lemezek, feszültséget okoznak. Ezt a folyamatot leggyakrabban földrengések jelzik. Szinte törvényszerű a földrengések mellett a vulkánkitörések kialakulása.
Európai vulkánok
Európában jelenleg kevés helyen van aktív vulkán: Izlandon és a Földközi-tenger térségében. Izland közismerten a gleccserek földje, és a most kitört Eyjafjöll vulkán a kutatók szerint eddig mintegy tíz százalékát olvasztotta meg a fölötte lévő gleccsernek. Az olvadás talán lassult az elmúlt időszakban, ám ez nem jelenti, hogy vége a veszélynek. A vulkán fölötti gleccser körülbelül 200 méter vastag, így vékonyabb, mint sok gleccserréteg olyan vulkánok fölött, amelyek kitörtek az utóbbi időben. Ez azt jelenti, hogy kevesebb jég és víz van, amely elfojthatná a kitöréseket. Ez pedig intenzívebb hamutermelődést jelent, így történt, hogy szinte a teljes kontinensen légtérzárat voltak kénytelenek elrendelni a légitársaságok.
A vulkánkitörések előjelzése, a vulkanológus munkája Némely tűzhányó esetében megfigyelték, hogy megváltozott a vukáni gázok kémiai összetétele és a krátertavak színe is. De vizsgálják a kőzetolvadék hőmérsékletét. Ezekből a vizsgálati eredményekből lehet következtetni a kitörés jellegére: arra, hogy erős robbanásokkal járó hamuszórás jön-e majd létre, vagy hígan folyós és gázban szegényebb láva esetén nagyobb lávaárakra lehet számítani, de kevesebb robbanásra.
Csak a földön működnek vulkánok? 1971-ben egy, a Marsot megkerülő űrszonda készített olyan felvételeket, ahol vulkáni kúpok csoportja volt látható, és ezek sokkal nagyobbak voltak, mint bármely földi tűzhányó. A legnagyobbat Olümposz-hegynek nevezték el, amely ötször nagyobb átmérőjű – 600 kilométeres –, mint a legnagyobb földi vulkán a Hawaii-szigeteken lévő Mauna Loa. Ez a vulkán azonban ma már nem működik. A tudósok úgy vélik, hogy az egész Naprendszerben csak három égitesten vannak működő vulkánok: a Földön, a Vénuszon és a Jupiter nagy méretű holdján, az Ión. Ez a hold kb. 424 ezer km sugarú pályán kering a Jupiter körül, keringési ideje 1,77 nap. Átmérője 3640 km, tehát nagyobb, mint a mi Holdunk. Nagyon érdekes, hogy ez a hold a Naprendszer vulkanikusan legtevékenyebb égitestje. Felszínét működő vulkánok, hasadékok borítják, amelyekből főként kén és kénvegyületek törnek elő. A kirepülő anyag néha 200-250 km magasra is feljut, mielőtt visszaesne a hold felszínére; sőt, egy kis része nem is esik vissza, hanem az Io pályája mentén eloszolva ritka anyaggyűrűt alkot. Az Io jellegzetes sárgásbarna színét a felszínt borító kén okozza. Érdekes kérdés, hogyan lehetséges ilyen kis égitesten ekkora vulkáni tevékenység. Honnan származik az ehhez szükséges energia? Valószínű, hogy a Jupiter és a nagy Jupiter-holdak tömegvonzása által keltett úgynevezett árapály-erők szolgáltatják a vulkánossághoz az energiát, nem engedve az Io belsejében forrongó anyagot kihűlni.
Ha érdekel a téma, lapozd fel Vulkánok című Mi Micsoda-kötetünket! |