Azonosító:
Jelszó:
Emlékezz rám!
Elfelejtetted a jelszavadat?

Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Hogyan tájékozódnak a madarak?

2010. szeptember 02., 10:52
 

A tudósokat hosszú ideje foglalkoztatja az állatok tájékozódási képessége. Régóta kutatják, miért indulnak útjukra a vándormadarak, honnan ismerik az útvonalat, amin szinte ösztönösen elindulnak, honnan tudják, mikor kell visszaindulni, és miből merítik az erejüket a többezer kilométeres távolság megtételéhez. Ha érdekelnek a fenti kérdésekre a válaszok, olvasd el cikkünket.


 

A vándormadarak repülési formája

A madarak költözése
A földtörténeti kréta kor fogas ősmadarai nem tudtak repülni, ám ezek a halakra vadászó úszó lények már akkoriban is vándoroltak, ahogy megkövült maradványaik bizonyítják. A madarak költözése legnagyobb valószínűséggel a trópusokon fejlődött ki, ahol az éghajlat kényszerítő hatása nélkül is folyton milliárd számra vándoroltak az állatok. Az európai madarak költözésének mostani formája körülbelül 15 ezer éve, az utolsó jégkorszak után alakult ki. Amikor az időjárás úgy rendeződött, hogy Észak- és Közép-Európában is találtak már élőhelyet, akkor lepték el ezt a vidéket is. Addig leginkább Dél-Európában és Afrikában éltek.
 
A vándormadarak sokfélesége

Sárszalonka - az egyik magyar vándormadárfajta

Azokat a madarakat, amelyek mindig költőhelyük környékén maradnak telelő, illetve állandó madaraknak nevezzük. Amelyek rendszeresen útra kelnek, hogy élelemben gazdag és kedvező időjárású területekre jussanak el, vándormadaraknak hívjuk. Ide tartozik például a fácán és a szürke gém. Más fajoknál csak egyes példányok költöznek, a többiek áttelelnek. Ezek a részleges költözők.
 
Eljött az indulás ideje
Minden állatban egy ún. cirkaannulális időérzék lapul, ez amolyan belső naptár, ami alapján mindig tudja a költöző madár mi a dolga. Úgy mondhatnánk, kódolva van benne, mikor kell elindulnia a téli szálláshelye felé.
 

A Sarkcsillag körül csoportosuló csillagok

Az útjelző csillagok
A Sarkcsillag onnan kapta a nevét, hogy csaknem pontosan az ég északi pólusán áll, így mindig úgy tűnik, mintha az égbolt körülötte forogna. A madarak számára is fontos jelzést ad a Föld forgástengelyének irányáról. Egy planetáriumi kísérlettel bizonyították, hogy ha az ég képét megváltoztatják, a madarak is úgy változtatják repülésük irányát. Valószínűsíthető, hogy a vándormadarak azzal a képességgel jönnek a világra, amellyel látott égi kép alapján automatikusan megtalálják a repülésük irányát, délnyugatot.
 
Az állatok mágneses irányérzékelése
A Frankfurti Egyetem Állattani Intézetének pincéjében vörösbegyeket tartottak. A tudósoknak nem állt szándékukban, hogy tájékozódási kísérleteket végezzenek velük, ám 1956 őszén, egyik este észrevették, hogy a madarak nyugtalanul röpködnek a kalitkában, mégpedig kifejezetten délnyugati irányba. A „célirányos indulási láz” egyre fokozódott. Semmi más nem adott magyarázatot, mint a Föld mágneses erőtere. Ennek bizonyítására később a tudósok két ember nagyságú mágneses tekercs között helyezték el az állatokat, így hozva létre mágneses erőteret. Így is tudták bizonyítani a madarak mágneses érzékelő képességét.
 
A postagalamb „feltalálása”

Postagalamb

Nem tartozik a vándormadarak közé, de érdekes a galambok „hazatalálási képessége” is. Így alakulhatott ki a postagalambok szolgálatba állítása is. A történet kezdetén valószínűleg egyik uralkodó ellátogatott egy másik ország uralkodójához, ahol nagyon megtetszhetett a város különlegesen szép galambállománya. A vendéglátó uralkodó valószínűleg nagyobb mennyiségű galambot ajándékozhatott vendége számára, aki az ajándék galambokat saját városában azzal a céllal engedhette szabadjára, hogy helyet keresvén maguknak a tornyokban, el fognak szaporodni. Ám a szabadon engedett galambok, három tiszteletkör után visszarepültek távoli otthonukba. Ez adhatta azt az ötletet, hogy más alkalommal hírek továbbítására is felhasználják a kis szárnyasokat.
 
Érdekességek a postagalambokról
Máig tartja magát az a legenda, miszerint a Rotschild család mesés vagyonát a postagalamboknak köszönheti, mert a Waterloo-i csata kimeneteléről 2 nappal korábban értesült, mint mások. Ez az idő elég volt olyan tőzsdei akciók lebonyolítására, amely hatalmas nyereséget hozott számukra. De előszeretettel használták őket szerelmes levelek közvetítésére, mentési célokra, hajótörések esetén. Manapság sport célokat szolgál a postagalambok tenyésztése.
 
Új felfedezés az galambok tájékozódási képességéről
A National Geographic című lapban nemrégiben látott napvilágot egy cikk, amely új felfedezést tett közzé a postagalambok tájékozódásával kapcsolatban. Egyes kutatók azt állítják, hogy nem csak a mágneses erőtér érzékelése és a csillagok állása igazítja útba az állatokat, hanem szaglószervük is. A vizsgálat alapjául az a feltételezés szolgált, hogy a postagalambok útközben ún. szagtérképet készítenek, és ennek segítségével találnak vissza célhelyükhöz, illetve, hogy útjuk során hol találnak olyan helyet, ahol jóllakhatnak vagy vizet találnak.
A kutatók úgy bizonyították felvetésük helyességét, hogy bizonyos számú állatnál elvágták azt az agyba vezető szálat, mely a szagokról adott tájékoztatást, és azt tapasztalták, hogy az állatok nagy része szaglószervi információitól megfosztva össze-vissza röpködött.
Lehet, hogy a többi madár esetében is feltételezhető a szagtérkép készítésének képessége? A válasz még bizonyításra vár, ám mindenképpen új kutatási területet adott tudósok számára a mostani felfedezés.
 
Ha érdekel a téma, lapozd fel a Vándorutak az állatvilágban című kötetünket! 
 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum