Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

A palatáblától a digitális tábláig

2010. augusztus 24., 15:39
 

Manapság minden diák készen vásárolt füzetbe írja a tanulnivalókat. A boltok ezerszám kínálják a legkülönfélébb tollakat, radírokat, tolltartókat, iskolatáskákat. De vajon milyen eszközöket használtak kétszáz évvel ezelőtt az iskolások, és hogyan jutottunk el a palatáblától a digitális tábláig? Ha érdekelnek a válaszok, olvasd el cikkünket!


 

A palatábla
A palatábla története körülbelül kétszáz éve kezdődött. Ez egy mai könyv méretű tábla volt, fakeretbe foglalva. A számokat és a betűket palavesszővel írták a gyerekek a táblára. A jó palavessző hosszú volt, és mindig jól ki kellett hegyezni. A diákok csak így tudták jól megtanulni az íráshoz megfelelő, helyes kéztartást. Egy szivacsot, más szóval spongyát használták arra, hogy a már fölöslegessé vált információt a tábláról letöröljék. A szivacs érdekessége, hogy valódi tengeri szivacsból készült. A palatáblát is, mint a később megjelent füzetet, maguknak a diákoknak kellett vonalakkal ellátni.

Penna, plajbász, diárium...
A penna vagy más néven penicilus az írótoll, amit valódi libatollból maga a tanító készített a diákoknak. Lényeges volt, hogy a toll szépen, vékonyan írjon. A toll készítésének szigorú szabályai voltak, és fontos volt, hogy a tanító fiókjában legalább két-háromszáz penna legyen. A pennához sokféle tintát használtak, a lényege az volt, hogy egyenletesen fogó tinta legyen, de a legszebbnek a mélybarnát tartották. Kalamárisnak hívták azt az alul széles, kis nyílású üvegcsét, amiben a tintát tartották. A gyerekeknek nagyon kellett ügyelniük ezekre a tintát eresztő tollakra, nehogy befogja a ruhájukat, így egy speciálisan erre a célre kifejlesztett henger alakú dobozban, úgynevezett pennatokban tartották őket. Ez a mai tolltartó elődje.
És hogy mire írtak a diákok? Először papírra, amik nagy ívek – árkusok – voltak, amit szintén a tanító készített, osztott fel kisebb darabokra. Ezt azután maga varrta össze, vágta fel, csinosította, színes papírral beborította: ebből lett a diárium, az írókönyv. Kész füzet csak mintegy száz éve kapható üzletekben. Az "oskolába" járáshoz nélkülözhetetlen volt még a linea és a plajbász. A  plajbász a ceruza, a linea a vonalzó, amivel maguk a gyerekek vonalazták meg füzetlapjaikat. A füzetben elkövetett hibákat a mai radír ősével, az ún. ruganyos mozgóval távolították el. A füzeteket és könyveket nem táskában, hanem egyszerűen spárgával átkötve hordták a diákok.

A toll fejlődése
A pennát később a tintába mártott, de már előre gyártott előbb fa-, majd acéltoll váltotta fel, amit a tintapatronos követett. Ezt még manapság is használjuk. Azonban van egy nagy hátránya. A tinta gyakran beszárad a tollhegy vájatába, és ezért az írás egyenetlenné válik.
A golyóstoll éppen ezt a hátrányt küszöböli ki. A gördülő golyó írásban való alkalmazásának ötlete egy Baum nevű német feltaláló agyában fogant meg először, és nagy előnye, hogy egyenletes vonalvastagsággal ír. A festéket – folyékony tintát – egy vékony csövecskébe helyezték, amelynek egyik végét egy golyótartó fészek zárta le. A parányi golyócska úgy volt elhelyezve, hogy sem a tintatároló csőbe nem csúszhatott be, sem a tollból nem eshetett ki. A tinta rátapadt a golyó belső féltekéjére, amikor pedig a tollat a papíron végighúzták, elfordult, és nyomott hagyott a papíron. A festékeloszlás eleinte nem volt egyenletes. Ha a tollhegy golyótartó fészke túlságosan szorosra sikerült, a festék letörlődött, nem jutott a papírra, ha viszont nagyon tágra készítették, a tinta a golyó mellett kifolyt a tollból. Ráadásul a savtartalmú írótinta rövid idő alatt a golyót és a fészket is szétmarta, a toll használhatatlanná vált. Sokan próbálkoztak a tökéletesítésével, amit végül egy magyar feltaláló Bíró László valósított meg. Ennek köszönhető, hogy Amerikában a biro (ejtsd bájró) köznévként használatos, és golyóstollat jelent.

A tábla fejlődése

A palatáblát később a fekete, majd zöld fatábla váltotta fel, amelyre krétával írtak. Manapság gyakran használnak műanyag táblát, amire speciálisan erre a célra készített filctollal írnak. Feltalálták az írásvetítőt is, aminek óriási előnye, hogy előre elkészített műanyag lapra írt anyagát bármikor elő lehet venni. Ezt követte a projektor, amivel számítógépen előre elkészített anyagot tud a tanár kivetíteni. Ám ennél is nagyobb csoda a digitális tábla, aminek tartalmát már számítógépre lehet menteni, így azt bármikor elő lehet venni, de a legnagyobb előnye, hogy interaktív, így a diákok is be tudnak avatkozni a tanár által előre gyártott tananyag feladatmegoldásába.

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum