Azonosító:
Jelszó:
Emlékezz rám!
Elfelejtetted a jelszavadat?

Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Mióta viselünk szemüveget és napszemüveget?

2010. október 18., 16:40
 

Tudod, hogy ki találta fel a szemüveget? És azt, hogy mióta élünk a látásunk javításához szükséges "szerkezettel"? Gondoltad volna, hogy már a római legionáriusok is viseltek napszemüveget – vagy legalábbis annak egy kezdetleges formáját –, hogy védjük szemüket az ártó napsugaraktól? Cikkünkben további érdekességeket olvashatsz a szemüveg történetéről.


 

A kvarckristály, amiből az első szemüvegeket készítették

A szemüveg története
A szemüveg története napjainkig kb. 6-700 évet ölel át, bár egyes feltételezések szerint már a kínaiak is használtak színes lencséjű szemüvegeket, de annak nem látásjavító, hanem mágikus hatást tulajdonítottak. Fura, hogy – noha az optikai tudás már régebben megvolt hozzá –, az új találmány mégis ennyit váratott magára, bár sokaknak lett volna szüksége rá már előzőleg is. Az első leleltek Ninivéből kerültek elő. Ezek a kezdetleges szemüvegek kvarc-kristályból csiszolt lencsék voltak. Tudományos megközelítés először talán az ókorban történt, amikor a fény egyenes irányban történő terjedését és a fény törésének törvényét a Kr.u. 90-150 között élő csillagász, Claudius Ptolemeius leírta. Elmélete ugyan nem volt hibátlan, mégis őt tekintjük első mérföldkőnek az optika történetében. A szemüveg működésének leírása a neves angol származású kísérleti fizikushoz és ferencrendi szerzeteshez, Roger Bacon-höz (1214-1294) köthető. Neki tulajdonítható a távcső gondolata is. Az első szemüvegeket 1280 körül Alessandro di Spina firenzei mester készítette, melyek hamar népszerűvé váltak Európa-szerte. Az alapvető ismeretek felfedezése azonban egymástól függetlenül, azonos időben is történt, s olyan nagyságok foglalkoztak vele, mint Galileo Galilei (1564-1642), Johannes Kepler (1571-1630), Renée Descartes (1596-1650) vagy Isaac Newton (1643-1727). A továbbfejlesztés először az amerikai államférfi és tudós Benjamin Franklinnak jutott eszébe, aki a bifokális  szemüveg elkészítésével próbálkozott úgy, hogy egy keretbe két különböző törőerejű fél lencsét erősített, amelynek felső része távolba nézésre, alsó része pedig írásra és olvasásra való, s amiket a keret tartott össze. A feltaláló mégis Sir Austin Henry Layard, régész volt, a XIX. század elején.

Az első szemüveglencse

A ninivei lencse kb. 10 dioptria törőerejű lehetett. Ehhez hasonló leleteket más helyeken is találtak még pl.: Pompej romjai között vagy Föníciában. Gyakori volt a felerősítéshez szükséges lyuk, amelybe bőrt fűzhettek, de fellelhető olykor bronz vagy arany foglalat nyoma is. Ezeket a lencséket inkább díszítésre, ruházat ékesítésére használták nem pedig optikai célokra, mivel a csiszolt kristályok nem voltak eléggé átlátszóak. Az ugyanis, hogy a szemüveget a fülünk segítségével rögzítsük, csak a sokadik volt az ötletek sorában: korábban vastag bőrszíjjal próbálták a fejhez erősíteni, vagy kalapra illetve más fejfedőre rögzítették. A mai, száras szemüveg csak a 18. században vált általánossá.

Az ókori legionárius teljes felszereltségben


A napszemüveg elődje is
Mivel a római légiósok órákat, sőt napokat gyalogoltak tűző napsütésben, hamar megoldást találtak a hunyorgás ősi problémájára. De az őskori és a történelmi előtt időkből is találtak olyan leleteket, ahol az elefántcsont kereteken lévő szűk kis nyílások megakadályozták a nap káros sugarainak behatolását, színes üveggel óvták szemüket a nap káros sugaraitól. Egyes források szerint, mint szinte mindent az ókori világban, ezt is a kínaiak találták fel. A római birodalomban a vésnökök csiszolt smaragdokat használtak, hogy fáradt szemüket kíméljék. Ezt a módszert követte Néró császár is aki a gladiátor küzdelmeket csiszolt smaragdon át szemlélte. 
A napszemüveg használata csak akkor terjedt el, amikor az olvasáshoz használt szemüvegek végre elnyerték hordható formájukat. Az első igazi, színezett lencséjű napszemüveg a 20. század elején készült el.

Az anatómia és a szemészet párhuzamos fejlődése
Az anatómiai és a szemészeti optikai ismeretek párhuzamosan 

Allvar Gullstrand

fejlődtek a szemorvoslással, és hatottak is egymásra. Mikor az 1800-as évektől a szemészet az orvostudomány külön tudományágává vált, külön osztályhoz jutott a kórházakban is. A látási hibák okainak feltárása és azok korrigálása akkor indult fejlődésnek, amikor a 19. század közepén Hermann von Helmholtz (1821-1894) munkája nyomán ismeretessé vált a szem szerkezete és a látás fiziológiája. Az ő nyomdokaiba a svéd származású Allvar Gullstrand (1862-1930) lépett, aki a szem fénytörésének vizsgálatával foglalkozott, és munkáját 1911-ben Nobel-díjjal is jutalmazták.


Ha érdekelnek a technika és a tudomány vívmányai, lapozd fel a Mi MICSODA sorozat Találmányok című kötetét!

 

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum