Mikor kezdődött hivatalosan a rádiózás Magyarországon?

2010. december 06., 12:41
 

December 1-je a Magyar Rádiózás Napja – ekkor avatták fel ugyanis 1925-ben az első rádióstúdiót. Mai hasonlattal élve ettől az időponttól kezdve még több emberhez jut el virtuális úton az információ. Az új eszköz lázba hozta még a kor költőit, íróit is, akik több versben „énekelték meg” a rádiót.


 

Korabeli rádió

Hogyan írt Kosztolányi Dezső a rádióról?
„Barna mahagónidoboz, bűvös szekrény, ékszertartó, zengő kalit, kincseskamra, néha lomtára, papírkosára, szemetesládája, sőt köpőcsészéje mindenféle hangnak, mely a föld és ég között lármáz. Fogom vele az egész világot. Rádióm azonban még hatalmasabb. Az engem fog, aki szintén egy világ vagyok, fog és nem ereszt.” (Kosztolányi Dezső: Szavak a rádióról és a távolbalátásról; részlet).
Ugye milyen ismerős érzés? Ha Kosztolányi Dezső ma élne, valószínű az internetről írna ilyen lelkesedéssel. „Fogom vele az egész világot” – ugyanaz a jelentősége: az információ másodpercek töredéke alatt jut el többezer kilométeres távolságra, bármennyi emberhez.

Puskás Tivadar

A technika fejlődésének mely lépéseivel jutottak el a tudósok a rádióhoz?
A rádiózás története, kialakulása igen hosszú folyamatot ölel fel. A rádió megszületése nem kapcsolható kizárólag egy zseniális feltaláló nevéhez, hanem több lépés eredményeként valósulhatott meg. Nagyon sok természettudós, fizikus, kémikus, mérnök, feltaláló időben és térben, távol eső területeken végzett munkája tette lehetővé a rádió megszületését. Olvassátok el figyelmesen a neveket, hátha tanultatok már egyik-másik tudósról fizika vagy kémia órán.
Samuel Morse (1791-1872) 1840-ben megszerkeszti a villamos áram elektromágneses hatására épülő telegráfot. 1877-ban Graham Bell feltalálja és megalkotja a telefonját, amely emberi beszéd közvetítésére alkalmas volt. Az igazi áttörést a Henrik Hertz (1857-1894) által felfedezett elektromágneses hullámok alkalmazása hozta meg 1888-ban. Nikola Tesla (1856-1943) szerb fizikus, mérnők, feltaláló volt. Elektromérnökként karrierje Budapesten indul a Puskás fivérek telefontársaságánál. Itt születik első találmánya is: egy távbeszélő-erősítő. Guglielmo Marconi (1874-1937) olasz feltaláló nevéhez fűződik a drótnélküli távíró feltalálása. Sir John Ambrose Fleming (1849-1945) angol elektromérnök, fizikus kifejleszti a két elektródás elektroncsövet, amit vákuum diódának, Fleming-csőnek neveznek el. 1904-ben először alkalmazta az elektroncsövet rádiódetektorként, ezzel pedig felfedezi a detektoros rádiót! Meg kell említenünk Puskás Tivadart (1844-1893) is. Ő ugyan nem a rádióközvetítéshez vezető út találmányait gyarapította, hanem ennek elődjét, a telefonhírmondót találta fel és kezdte üzemeltetni. Puskás Tivadar nevéhez fűződik még a telefonközpontok létrehozása is.

Telefonhírmondó

Hogyan jutottak el gyorsan a hírek az emberekhez a rádiózás előtt?
Műsorszolgáltatás tekintetében nekünk magyaroknak már 27 évnyi tapasztalatunk volt akkor, amikor Amerikában még csak elkezdték kidolgozni a rádiók műsorszerkezetét. Mai szóval úgy hívnánk, hogy egy kábelszolgáltató, a Telefonhírmondó volt az, mely az egész világon elsőként jelentkezett a nagyközönségnek szánt hangzó műsorral. A telefonhírmondó fogalom lett. Az 1893 februárjában indult programnak több száz munkatársa és saját szerkesztősége volt.
Délelőtt félóránként híreket, lapszemlét, tőzsdei információkat közvetítettek, délután ismétlések következtek, majd este nyolctól jött az élő hangverseny, operett vagy operaközvetítés különböző pesti színházakból.
A telefonhírmondónak 1899-ben 7600 előfizetője volt. Számuk nem nőtt tovább, aminek elsősorban technikai akadálya volt: nem bírta a hálózat, melyről már így is sokan lopták le a műsort a telefonkábelre kötött drótok segítségével!

1925. december 1-je: az első hivatalos rádióadás
Bár a hivatalos indulás 1925. december 1-jén történt, az adáskísérletek akkor már több éves múltra tekinthettek vissza. Az LGT együttes által a rádiózás 50. születésnapjára készített zeneszámban („Szól a rádió”) megénekelt Marcal János segédtiszt 1923-ban, a kísérleti adásokban vett részt. Zenekíséret nélkül énekelt magyar nótákat, melyet az akkori rádióamatőrökből álló közönség

Az első stúdió: egy bútoszállító kocsi

nagy tetszéssel hallgatott.
Az első hírszóró adó – a 250 wattos csepeli adó stúdiója – 1924-ben egy rozzant bútorszállító kocsi volt. 1925 nyarától azonban már a Budapest, Rákóczi út 22. szám alatt, a Telefonhírmondó épületében folytatta működését a műsorszóró rádiózás. A stúdiót a Csepelen elhelyezett postai leadóállomással külön vezeték kötötte össze.
1925. december 1-jén este 8 órakor indult meg avatóünnepséggel, majd hangversennyel a rendszeres rádiós műsorsugárzás. Erre az eseményre emlékezünk A Magyar Rádiózás Napján. Az adóállomás Budapest néven jelentkezett. A megnyitón a Magyar Királyi Posta vezérigazgatója rádión keresztül, magyar, francia és angol nyelven szólt a rádióhallgatókhoz és bejelentette: „…a Magyar Királyi Posta technikai eszközeivel a 2 kW-os csepeli állomás útján 546 méteres hullámhosszal szór szét az éterben”. A megnyitó után ünnepi műsort közvetített a rádió. A műsor zeneszámait azonban még nem úgy lehetett hallgatni, mint ma, hogy bekapcsoltak egy gombot a készüléken és felhangzik a muzsika. Az akkori detektoros rádiók sokkal inkább a telefonokra emlékeztettek, amelyeken fülhallgatón keresztül lehetett az adást hallgatni.

A Rádióélet című lap volt a mai műsorújságok elődje

Miket közvetített az első időben a rádió?
A gyermekeket délutánonként két mesemondó szórakoztatta, Oszkár bácsi (Szalay Oszkár) és Bergengóc bácsi (Zsombók Zoltán) személyében. Ugyancsak a délutáni programhoz illeszkedett az Asszonyok tanácsadója. Az egyik leghallgatottab műsor a Mit üzen volt, amely csütörtökönként kora este szólt a hallgatókhoz. Sok állástalannak ajánlott elhelyezkedést, állandó összeköttetésben állt a magyar tengerjáró hajók személyzetével és szorgalmasan közvetített üzeneteket az óhazából.
Az műsorigazgatót, Szőts Ernőt mai szóval a rádió első menedzserének is tekinthetjük. Sikerült megnyernie a stúdiótól az először idegenkedő zenészeket, énekeseket, prózai színészeket, írókat és tudósokat, hogy vegyenek részt az élő előadásokban. A változatos műsorokat egyre nagyobb élvezettel hallgatta az egyre több előfizető. A grammofonlemezek elterjedésével tovább frissültek a zenei programok.
Szőts Ernő a Nemzetközi Rádió Unió keretében megszervezte a külföldi rádióállomásokon a Magyar Rádió zenei és prózai estjét. 1928. október 10-én este a brüsszeli, a bécsi, a berlini, az oslói, a müncheni rádiók gazdag programmal, magyar szellemi értékek tolmácsolásával lepték meg közönségüket. A visszhang a vártnál is kedvezőbb volt, a külföldi rádiótársaságok lapjai elragadtatással írtak Erkel, Bartók, Kodály muzsikájáról, Jókai, Kosztolányi, Móricz prózájáról. Rövidesen mi is közvetítettük a Salzburgi Ünnepi Játékokat és rendeztünk osztrák, svéd, dán, német nemzeti esteket.
Szőts Ernő ötlete volt az a máig élő szokás, hogy naponta műsorzáráskor a Himnusszal köszönjenek el a hallgatóktól. A déli harangszó 1928. április 1-jén, a Budapesti Egyetemi templomból hangzott el először.

A rádió mindkor, minden korosztályhoz szól
A rádiózásról nemcsak az első fejezetben idézett Kosztolányi Dezső írt lelkesedéssel. A kortársak közül például Babits Mihály, Tóth Árpád, Tamási Áron, később Szabó Lőrinc is versbe foglalta az új médiumot. Hallgatják ma is lelkesen fiatalok és idősek, zeneszámokat éppúgy mint a híreket. Emlékezésünket zárjuk Csukás István: Azt kérdezte a rádióriporter című versével:


Azt kérdezte a rádióriporter,
hogy el tudná-e mondani egy bánatát.
Egyet igen! – feleltem könnyedén. – Talán
az, hogy… Nem, inkább az… Vagy
esetleg… Vörösödve izzadtam;
a rádióriporter szintén, hogy mekkora
marhaságot kérdezett, vagy hogy mekkora marhát
fogott ki! Csak a magnó
járt türelmesen, zümmögve rögzítette
a halhatatlan semmit.

Ha érdekel a téma, lapozd fel Találmányok című kötetünket!

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum