Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Miért pont január 1-je az év kezdő napja?

2011. január 07., 00:17
 

- Vajon az egész világon búcsúztatják az óévet és ünneplik az újesztendőt?
- Igen, mondhatjuk, hogy Amerikától Ausztráliáig szinte mindenhol egyformán töltik az emberek az év utolsó és első napjait.
- Akkor hát közös az időszámítás minden országban?
- Igen, az egész Földön egységes naptár és időszámítás van, kivéve…
- Kivéve?
- Kivéve azokat az országokat, ahol a hivatalos naptár mellett megőrizték a korábbi, hagyományos időszámítást is. Ismerjük meg azt a több ezer éves folyamatot, aminek eredményeként leírhatjuk, hogy ma például 2011. január 7-e van.


 
Mi a közös a sokféle naptári rendszerben?
A különféle népek naptárai történelmileg alakultak ki, vallási hagyományaik, életmódjuk egymástól eltérő rendszereket hozott létre. Írásos feljegyzések már több ezer éve készülnek, az idő múlásával azonban egyre kaotikusabbá váltak az évszámok. De bármennyire is zavarosak (látszólag) a különböző helyeken és időben megalkotott naptárak, meg kell állapítanunk, hogy kivétel nélkül mindegyik a természeti jelenségeken, azaz természeti törvényszerűségeken alapul. Gyűjtsük össze a természetismeret vagy földrajzórán tanult ismereteinket! Emlékeztek az alábbi ábrákra?

Az elsőn a Föld forog a saját tengelye körül, ennek időtartama egy nap, vagyis 24 óra.
A második ábrán a Hold kering a Föld körül, ennek idejét nevezzük egy holdhónapnak, amely átlagosan 29 nap, 12 óra,
44 perc és 16 másodperc.
A harmadik ábrán a Föld kering a Nap körül, ez határozza meg egy év időtartamát: 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodperc.


Ezeket a végtelen számokat matematikailag nem lehet összeegyeztetni. Attól függően alakultak ki a különböző naptárak, hogy az egymástól távol élő népek mely időegységeknek tulajdonítottak nagyobb jelenséget. Vannak naptárak, amelyek megpróbálták összeegyeztetni a Nap és Hold járását, ezeket latinul luniszoláris naptáraknak nevezik. Csak a Hold járását veszi figyelembe a lunáris és csak a Napét a szoláris időszámítási rendszer. Az első ellentmondást már akkor felfedezhetjük, ha elvégezzük ezt a számítást: 12 × 29 napos holdhónap = 348 nap, amely 17 nappal kevesebb, mint amennyi egy szoláris évben van.
 
Mi volt a ma is használatos naptár őse?

Egyiptomi naptár

 
Egy nap vagy egy hónap hossza könnyen megfigyelhető és kiszámítható, de a napév pontos meghatározásához már alapos csillagászati megfigyelésekre volt szükség. A földműveléssel foglalkozó népeknek azonban egyre fontosabb lett a naptár, hiszen ez határozta meg, hogy mikor, milyen munkát kell elvégezni. Nem csoda, hogy Egyiptomban alakult ki a ma is használatos naptár őse. A Kr. előtti III. évezredben már használtak egy tapasztalati alapokon nyugvó parasztkalendáriumot, amely az évet a Nílus áradásától a következő áradásig számította. Ekkor már tudták, hogy ez az időtartam körülbelül 360-370 nap. Később megfigyelték a csillagászok, hogy a Nílus áradása a Szíriusz csillag hajnali megjelenéséhez köthető. Hosszú évek megfigyelései vezettek oda, hogy az egyiptomi csillagászok a Kr. előtti II. évezredben már tudták, hogy az év hossza 365 + ¼ nap. Ezt a 365 napot önkényesen – a holdhónapok hosszától függetlenül – 12, egyenként 30 napos hónapra osztották, a fennmaradó 5 napot a hónapok rendjén kívül álló ünnepnapnak nyilvánították.
  

Ianus, a kétarcú isten

Kiről nevezték el a július és augusztus hónapot? 
 
A legtöbb ókorban készített naptár megpróbálta a holdhónapokkal számított évet összehozni a szoláris évvel. (Vagyis a legtöbb naptár luniszoláris volt.) A még egy emberöltő alatt is viszonylag gyorsan felgyülemlett hiányzó napokat időnként szökőnapokkal vagy –hónapokkal pótolták. Ezeket az uralkodók és a papság önkényesen rakosgatta, ami idővel teljes zűrzavarhoz vezetett. Ilyesmi történt az ókori Rómában is, ahol kezdetben csak 10 hónapos volt egy év – ennyi ideig folyt ugyanis a földművelő munka. Később bevezették az ismerősen hangzó Ianuariust és Februariust is, de az év kezdete még március 15-ére, a konzulok hivatalba lépésének idejére esett.
Ianuarius nevét az egyik legfontosabb istenről, a kétarcú – a kezdetet és a véget jelképező – Ianusról kapta. Neve egybeesik az „ianua”, vagyis az ajtó, kapu szóval, ezért ő volt Róma bejáratának őrzője.
 
A holdhónapokkal számoló római naptár egyre több hibát halmozott fel. A Kr. előtti első században már 3 hónapnyi volt az eltérés. Ahhoz, hogy az ünnepnapok és a gazdasági élet fontos napjai a helyükre kerüljenek, Julius Caesar konzul és diktátor, aki egyben a főpap (pontifex maximus) is volt, Kr. e. 46-ban megbízta Szosziogenész egyiptomi származású csillagászt az új naptár kidolgozásával. Szosziogenész a meglevő hiba kiküszöbölésére ennek az évnek november és december hónapjai közé két rendkívüli hónapot iktatott be. Ez volt a naptártörténet leghosszabb esztendeje: 445 napból állt.
Julius Caesar
A zűrzavaros évek után azonban az aratási időszak ismét nyár közepére esett. A 12 hónap neve a római naptárból származik, hosszuk számításához azonban az egyiptomi naptárt vette alapul, amely egynegyed nappal tér el a csillagászati év hosszától. Ezért Caesar úgy rendelkezett, hogy minden 4 év közül 3 legyen 365 napos, a negyedik pedig 366 napból álljon. A szökőnapot február 34. és 24. közé iktatta. Caesar döntött arról is, hogy az év kezdete január 1-je legyen, arról azonban nem, hogy mikortól számítsák a szökőéveket. Így fordulhatott elő, hogy a rendelet ellenére háromszor is elmulasztották beiktatni a szökőnapot. Ezt a finomítást az őt követő Augustus császár tette meg. Mint a középkori és újkori időszámítás meglapítója azonban méltán „kapott” egy hónapot, az év 7. havát róla, a nyolcadikat pedig Augustusról nevezték el. A naptárt pedig Julianus-naptárnak hívják.
 
 
Mikortól egységes a mai naptár? 

A Gergely-naptár bevezetése

A Caesar-féle szoláris naptárt évei 11 perc 13 másodperccel rövidebbek a szükségesnél, és ez az aprócska különbségből az évszázadok alatt több nap lett. A XV. század csillagászai már felfigyeltek erre a 10-11 napos eltérésre. A tridenti zsinat felhatalmazta a pápát a szükséges reform végrehajtására, hiszen ettől függött például a húsvét idejében való megtartása. 1578-ban XIII. Gergely pápa vette kezébe a naptárrendezés ügyét. Csillagászai kiszámították, hogy 400 év alatt mindig körülbelül 3 nap túllépés gyűlt össze, ezért minden 400 éven belül 3 szökőnapot ki kellett hagyni. Ezt úgy oldották meg, hogy a százassal végződő évek közül (bár ezek oszthatók néggyel, tehát szökőévek lennének) csak azokat hagyták ebben a kategóriában, amelyek 400-zal is oszthatók. Így például 1700, 1800, 1900 nem szökőév, 2000 azonban szökőév volt. Az 1582-ig felhalmozódott eltérés megszüntetésére 1582. október 4-e után 15-öt írtak.
A Gergely-féle (gregoriánus) naptárt a katolikus országok egyből átvették, hazánkban az 1588. évi országgyűlés iktatta törvénybe. A protestáns és ortodox keresztény államok azonban vonakodtak. Oroszországban például csak a szocialista forradalom győzelme után, 1918 januárjában tértek át az új naptárra. Eszerint a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom” novemberben történt.
Könnyen belátható, hogy a Gergely-naptár sem „tökéletes”: néhány másodperccel még mindig hosszabb a csillagászati időhöz képest. Ez az aprócska hiba azonban csak 3200-ban fog egy teljes napot kitenni!
A január 1-jei évkezdet a Gergely-féle naptárreform óta vált általánossá, véglegessé pedig 1691-ben, amikor XI. Ince pápa tette meg e napot a polgári év kezdetévé. Vannak azonban olyan országok, amelyek a ma használatos és általánosan elterjedt naptár mellett megőrizték saját időszámítású rendszerüket is, és az év kezdetét is ennek megfelelően ünneplik.
 
Milyen más naptárakat használtak és mi volt az alapjuk? 
Már említettük, hogy több ókori nép megpróbálta összeegyeztetni a holdhónapokat a napévvel, és erre különféle módszereket alkalmazott. A holdhónapok használata miatt rövidebb lett az év, ezért a gyakorlati szükségek
 
Zsidó naptár
szerint általában szökőhónapokat iktattak be. Egy idő után ezt bizonyos rendszerben, először nyolcéves, majd az athéni Metón csillagász által kidolgozott naptárreform szerint 19 éves ciklusokban végezték.
Az ezen az alapon kidolgozott naptárak közül a legkorábbi a babiloni naptár, amelyet a Kr. előtti IV. század elején vezettek be.
Babiloni eredetű a jelenleg is érvényben levő zsidó naptár, amelyet első ízben Kr. sz. 344-ben használták. A szökőhónapok elhelyezése követi a 19-éves ciklust, és ennek következménye az is, hogy a zsidó vallási ünnepek egy-egy hónapos időszakon belül különböző dátumokra eshetnek, így például az újév (Tisri 1.) szeptember 6. és október 5. közé, az őszi napéjegyenlőséghez legközelebb eső újhold napjára, míg a Peszach március 26. és április 25. közé esik.
 
Kínai naptár
A babiloni naptári rendszertől függetlenül alakult ki a Távol-Keleten a Kr. előtti VI. században a kínai naptári rendszer. A hagyományos kínai naptár 12, egyenként 354 vagy 355 napos „közönséges év” és 7, egyenként 383 vagy 384 napos szökőév kombinációjából áll. Hónapok helyett olyan, 14–15 napos időszakokkal számoltak, amelyek holdújulástól holdtöltéig és holdtöltétől holdújulásig tartottak. Ez a hagyományos kínai luniszoláris naptár az évet mindig azzal az újholddal kezdte, amely megelőzi a Napnak a Vízöntő csillagképébe való belépését. Ez január végének vagy február elejének felel meg. A Gergely-naptárt a Kínai Köztársaság 1921. január 1-jétől használja hivatalosan.
 
Maja naptár
Az egyiptomi szoláris naptár nem az egyetlen, amely szinte teljesen kiküszöbölte a Hold járását. Hasonló naptárrendszert használtak a Kolumbusz előtti időkben Közép- és Dél-Amerika népei. Közülük néhány fennmaradt kódextöredék és felirat alapján viszonylag legjobban ismerjük a Yucatan-félsziget maja népének naptárát. Az évet 18, egyenként húsznapos szakaszra osztották, és ezt egy ötnapos ünnepi időszak követte: a Napisten ünnepei. Az éveket hatvanéves ciklusokba foglalták, mindegyiken belül 15 toldaléknapot iktattak be. A majákat komolyan foglalkoztatta idő naptárkészítés; a kevés fennmaradt szöveg jó része ugyanis a naptári jellegű, díszes hieroglif jelekkel ékes felirat és kódextöredék.
 
Mit jelent a tiszta lunáris év?
Mohamed előtt az északi arab törzsek holdévet (tiszta lunáris) használtak, amelyet időről időre szökőhónapok beiktatásával hoztak összhangba a Nap járásával. Ezzel azonban vissza is lehetett élni, ezért a próféta megtiltotta szökőhónapok beiktatását, és csak a 354, illetve 355 napos holdévek használatát engedélyezte; ezt harmincéves ciklus szerint valósítják meg. Az iszlám naptár azon a napon kezdődik, amikor Mohamed próféta Kr. sz. 662-ben Mekkából Medinába érkezett. A naptár 12 30, illetve 29 napos holdhónapból áll. Az év tehát 11 nappal rövidebb, mint nálunk. A rövidebb évek miatt – 100 holdév egyenlő körülbelül 97 napévvel – az egyes hónapok és ünnepek fokozatosan tolódnak el, és körülbelül 33 év alatt végigjárják az év egész hosszát. Ramadán hónap, az iszlám böjti hónapja, eshet nyárra is, télre is.
 
Honnan származik a kalendárium szó?
Kalendárium
A kalendárium, vagyis a naptár szó latin eredetű, jelentése: „kikiáltani”. Abból az időből származik, amikor a rómaiak holdhónapokkal számolták az éveket. Az új hónap kezdetét az újhold sarlójának megjelenésekor kiáltotta ki a pontifex maximus, és ez volt az adósságok törlesztésének és a kamat fizetésének napja is. A „Calendae” szó kezdetben az adósságok jegyzéke volt, később vált az év napjainak jegyzékévé.


Ha még többet szeretnél tudni az időről és az időszámításról, lapozd fel a Mi MICSODA sorozat Az idő című kötetét!
 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum