Azonosító:
Jelszó:
Emlékezz rám!
Elfelejtetted a jelszavadat?

Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

A Mir űrállomás fellövésének évfordulója

2011. március 03., 10:30
 

A világon mindenütt megemlékeztek arról, hogy éppen 25 éve – 1986. február 19-én – startolt el a Földről a Mir nevű űrállomás alapmodulja. Az évforduló megünneplése nem volt véletlen, hiszen a Mir igazi sikertörténetnek számított az űrkutatásban. Vajon miért? És hány féle magyar vonatkozása volt az űrállomás történetének? Tudod, hogy milyen műszereket használtak az űrben? Hány modulból állt az űrállomás? Mindezt megtudod cikkünkből.


 

USA a Holdra, szovjetek az űrállomásokra
Mint az közismert, az USA és a Szovjetunió folyamatosan versenyeztek az űrkutatásban, ami egyszerre volt tudományos, katonai és politikai terep. Hol az egyik, hol a másik érezhette nyertesnek magát, ám egy idő után az volt a legcélszerűbb, ha mindkettőjük választ egy speciális kutatási területet, és a versenyzés mellett annak tudományos eredményeire koncentrál. Így jött létre az a helyzet, hogy miután a holdra szállást az amerikaiak tudták elsőként elvégezni, a szovjeteknek célszerűbb volt a Föld körüli űrállomások kiépítésén dolgozniuk. Ezért kezdték el, 1971-től, a különféle elemekből felépülő, lakható űrállomások gyártását. Az első ilyen állomások a Szaljutok voltak, majd ezek továbbfejlesztéseként született meg a Mir nevű űrállomás.
A szónak két jelentése is van: „Béke” illetve „Világ”.

Ilyen volt a Mir, 1996-ban.

Miért kellett a magyar Pille az űrbázisra?
Az űrállomás létrehozásához 1986-ban összesen hat modult (elemet) lőttek fel. Márciusban azután két asztronauta: Leonyid Kizim és Vlagyimir Szolovjov érkezett meg az állomáshoz, a Szojuz T-15 fedélzetén. Az asztronauták a T-15 fedélzetéről először a Mir előtti korszak legnagyobb, közeli műholdjára, a Szaljut-7-Kozmosz-1686 komplexre „szálltak át”, amelyen kísérleteket végeztek, majd az akkorra már elavult szerkezetből 350 kilónyi műszert vittek át a Mirre. A két, szovjet űrhajós, miután elvégezte feladatait, július 6-án tért vissza a Földre.
A műszerek között ott volt az a Pille nevű, magyar fejlesztésű, alig másfél kilós doziméter is, amit még Farkas Bertalan használt, a Szaljut-6-on, 1980-ban.

A doziméter azt jelenti: sugárzásmérő. A Pillének az volt a jelentősége, hogy ennek segítségével végre fenn, a fedélzeten tudták mérni az űrhajósok sugárterhelését(vagyis azt, hogy mekkora adagot – dózist – kapnak éppen az űrben változó erővel jelenlévő sugárzásokból), s így pontosan ki lehetett dolgozni a védekezés lehetőségeit. Addig ugyanis csak utólag, a visszatérés után tudták megmérni az elszenvedett dózist. A szerkezetet a KFKI Atomenergia Kutatóintézet (AEKI) szakemberei fejlesztették ki, Szabó Béla és Deme Sándor vezetésével. Földi változata is volt, amit a Tungsram kissorozatban gyártott.
A Pille többször felhasználható mérőkapszuláit az űrrepülőgépeken és a Nemzetközi Űrállomáson is használták, és használják ma is.

A magyar PILLE doziméter


A doziméter úgy működik, hogy a sugárzás változásokat hoz létre a detektor anyagában, s az anyagokat melegítve kis felvillanások keletkeznek. A felvillanásokat (előzetes kalibrálással) megszámolják, és így határozzák meg a sugárdózist.

Milyenek voltak a Mir moduljai?

Az orbitális pályán keringő központi elemhez tíz év alatt további modulokat – Kvant-1, Kvant-2, Kristall, Spektr, Priroda – kapcsoltak. Emellett antennákat, kamerákat, robotkart és további napelemeket is felvittek a folyamatosan érkező, többnyire két-három tagú expedíciók a Mirre. Minden egyes modul másfajta kutatásokhoz alkalmas műszereket tartalmazott, s ezeket biológiai, orvosi, geofizikai, asztrofizikai és technológiai kísérletekhez használták. Felvittek miniatűr üvegházakat, keltetőgépeket, mesterséges gravitáció létrehozására szolgáló centrifugákat, távérzékelésre képes szenzorokat és kamerákat, és spektrométereket. A Kvant-1 modullal például a kvazárok és neutroncsillagok fizikáját vizsgálták, a Kvant-2-vel egyebek közt biológiai kísérleteket végeztek, a Kristall modullal pedig azt nézték, hogy miként viselkednek légüres térben illetve mikro-gravitációban a különféle anyagok. A Spektr nevű modulon olyan műszerek voltak, amelyekkel részecske- és magfizikai vizsgálatokat végezhettek. Az indítás óta eltelt idő alatt több száz tonna műszert és berendezést vittek fel, és hatalmas mennyiségű, sokféle területen hasznosítható kutatási eredménnyel tértek vissza.

A Mir űrállomás fő moduljai:

Kvant1

Mag modul
Ezt az első, központi modult állította pályára 1986. február 19-én egy proton típusú hordozórakéta. A súlya 20,4 tonna volt.

Kvant-1
Ez a Mir magjához elsőként kapcsolt modul, amellyel a kvazárok, a neutroncsillagok és a galaxisok fizikáját kutatták. Súlya 11 tonna volt.

Kvant-2
Ez a törzshöz másodikként kapcsolt modul, amelynek műszereivel biológiai kutatásokat végeztek, s a Földet vizsgálták az űrből. Emellett a különböző építőanyagok változásait és az elektronikai berendezések űrbéli működését is ezzel nézték. Oxigént és vizet tároló tartályokat is tartalmazott.19,6 tonnás volt.

Kristall
Ezzel a modullal a különféle anyagok légüres térben illetve a gyenge gravitációs közegben való viselkedését nézték. A Kristallon vitték föl a tartalék napelemeket, és még néhány,
Kristall
ehhez hasonló, fontos berendezést is ez szállított. Fontos jellemzője, hogy a Buran űrrepülőgéphez és az USA űrrepülőgépeihez is hozzá tudott kapcsolódni. Ez volt a leghosszabb modul, amelynek súlya több mint 100 tonna.

Spektr
Ez a modul a Földhöz közeli keringési pályákon vizsgálta a részecskéket, de napelemeket is szállított.

Priroda
Ez az utolsó, 1996-ban a Mirhez kapcsolt modul. AFöld légkörében oly fontos ózon-koncentrációt vizsgálták vele. Többféle rádiósugárzás-mérő, valamint egy optikai radar is volt rajta.

Három évre tervezték, de több lett belőle
A Mirre 2001 márciusáig több mint száz űrhajós érkezett meg. Köztük volt Valerij Poljakov, aki világrekordot állított fel azzal, hogy 1994. januárjától 437 napot töltött a világűrben. (Az egykori űrhajós jelenleg az orosz egészségügyi minisztérium aligazgatója.)
Az űrállomás viszonylag tágas térrel rendelkezett, ám ettől még hosszú távon nem volt éppen kényelmes „nyaralóhely”. Ráadásul a hosszú, fenn töltött idő alatt olyan, előre nem látható változások is bekövetkeztek, mint például bizonyos anyagok penészedése, amit a szellőztetés lehetetlensége miatt nem tudtak kiküszöbölni.

Az amúgy különösen jól működő űrállomást néhány kisebb baleset is érte.
1997-ben például az ellátó teherűrhajó dokkolásánál Vaszilij Ciblijev egy apró hiba miatt hozzáütközött az űrállomáshoz. Az űrhajósok hamarosan hallották, ahogyan a levegő szökni kezd a Mirről. Szerencsére gyorsan megtalálták a rést, és kijavították a sérülést. Ám egy ideig még fennállt a vészhelyzet, mert az irányítási rendszerek csak órák múlva kezdtek ismét működni, s mivel két napelemük is tönkrement, az energiaellátás szintén akadozott. Végül azonban helyreálltak a műszerek, és a Mir lakóinak nem esett bajuk.
Bármennyire is kitartóan működött az űrbázis, s már rég meghaladta a számára eltervezett időt, a kilencvenes évek végén annyi kisebb-nagyobb hiba halmozódott fel, hogy lassan a Mir megszüntetésén kellett gondolkodni.

Ráadásul 1998. november 20-án fellőtték a Nemzetközi Űrállomás (ISS) első modulját, a Zarját, így a Mir kezdett fölöslegessé is válni. Olyannyira, hogy 1999 augusztusától 2000 áprilisáig üresen állt. Ezután egy holland vállalkozás, a MirCorp használta. Az utolsó kutatásait is ez a cég finanszírozta. 2000 októberében azonban a moszkvai vezetés elhatározta, hogy felszámolja a Mirt. Így azután 2001. március 23-án egy Progress teherszállító űrhajóval visszavezették a Föld légkörébe, a Csendes-óceán fölé. A légkörbe érve nagy része elégett, néhány, kisebb darabja pedig kb. 1500 km/h sebességgel a Fidzsi-szigetek környékén az óceánba hullott.

Ezek a vízbe hulló darabok azonban különlegesen szép pályát zártak le, hiszen a Mir több mint 86 ezerszer kerülte meg a Földet (pontosan 86 325-ször), és hét évvel tovább szolgált, mint ahogyan eredetileg eltervezték. Az űrállomás hosszú fennmaradása azt is példázza, hogy az űrkutatás építkezési módszerei mindennél megbízhatóbbak.

A MIR 1996-ban, a teljes kiépítettség állapotában (fenti fotó)


Ha többet szeretnél olvasni az űrkutatásról, ajánljuk a Mi MICSODA sorozat A bolygók és az űrkutatás című kötetét.

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum