A vízöblítéses vécétől a bankjegysorszámozóig

2011. április 14., 09:02
 

Vízöblítéses WC, sörpalackozó, bankjegyszámozó-gép, hidraulikus prés, feltörhetetlen zárak, esztergagépek – vajon hogyan kerülhetnek ezek egy sorba? Nagy-Britanniában bizonyára minden gyerek tudja erre a választ: hát úgy, hogy ugyanaz a híres feltaláló, Joseph Bramah ötletessége, kitartó munkája áll a fenti tárgyak mögött. Bramah 1748. április 13-án született, egy kis angliai farmon – az idei április 13. tehát a születésének nem kevesebb, mint a kétszázhatvanharmadik évfordulója! Az általa feltalált, vagy csak továbbfejlesztett tárgyak tehát két és fél évszázaddal élték túl őt, a legnagyobb sikerrel.


  Bramah apja azt szerette volna, ha ő viszi tovább a gazdaságot, ám a fiú tizenhat éves korában olyan
Joseph Bramah 1748-1814
szerencsétlenül törte el a bokáját, hogy alkalmatlanná vált a megerőltető fizikai munkákra. Így a falu asztalosmesteréhez adták be, tanoncnak. Ő azonban hamar kinőtte a tanulópadot, és első osztályú mester lett belőle. S mivel a családja nagyra értékelte a tudását, bármennyire is szegények voltak, összeadták a pénz ahhoz, hogy Londonba költözhessen, és ott tanuljon tovább. Így hamarosan elismert műbútorasztalos lett, majd saját céget alapított. Ezzel egyúttal annak lehetőségét is megnyitotta, hogy szabadon kísérletezzen minden olyan esetben, amikor az általa gyártott vagy forgalmazott tárgyak minősége valamilyen izgató problémát jelzett a számára.

Szaglásszunk-e bútorszállítás közben?
Műbúrtorasztalosként Bramah rengeteg lakásban járhatott, hiszen egy igazi, lelkiismeretes mester mindig maga ellenőrzi, hogy megfelelőek-e a bútorai ott, ahová szállították őket. Vélhetően e szállítások során tűnt föl neki, hogy a londoni lakásokban irgalmatlan bűzt árasztanak a WC-k. A vidéki farmon, ahonnan jött, ennél sokkal korszerűtlenebb eszközt használtak – az
Bramah vízöblítéses vécéje 1778-ból
udvarra épített árnyékszéket, más néven budit –, ám ennek nagy előnye volt, hogy ha a gödrét elég mélyre ásták, és az ülő részét tisztán tartották, akkor a környezetében egyáltalán nem voltak szagok. A londoni, lakáson belüli vécék azonban hiába kímélték meg az embereket a kiszaladgálástól és a megfázástól, a vízöblítésük illetve a szelep-rendszerük kezdetleges megoldásai miatt a zárt térben szörnyen kellemetlenné vált a WC-k jelenléte. Bramah addig gondolkodott, amíg rájött, hogyan kell összekötni egy felül lévő tartályt a lejjebb futó vízvezetékrendszerrel, és milyen legyen a bűzelzáró. Így 1775-ben szabadalmaztatta is a Bramah Water Closet nevű berendezést, amellyel egy csapásra nagy hírnévre is szert tett. Az egyik, eredeti WC még ma is működik a Wight-szigeteken, Viktória királynő Osbourne House nevű kastélyában.

Ki szimatolta ki a zárak titkát?
Bramah következő, nagy találmánya ugyan összefüggött a lakásokkal, de a bútorgyártással szinte alig. Azon kezdett dolgozni ugyanis, hogy feltörhetetlen, biztonságos zárakkal védje meg az emberek tulajdonát. Hosszú és fáradságos munka után 1787-ben sikerült szabadalmaztatnia egy olyan reteszzárat, amely valóban minden addiginál sokkal biztonságosabb volt. Olyannyira, hogy Bramah pályázatot hirdetett meg a feltörésére. A boltja kirakatába kiírta, hogy aki fel tud törni egy zárat a gyártmányai közül, az magas pénzjutalmat kap. A feladatra azonban hosszú ideig senki sem vállalkozott, legalább is Bramah hazájában. 1851-ben azonban Londonban világkiállítást rendeztek,
Egy Bramah-féle biztonsági zár és a kulcsa, 1787-ből. Akkoriban a zárak előlapját is a korabeli, divatos rokokó jellegű mintákkal díszítették.
amelyen Bramah külföldi szakmai riválisai is megjelentek. Az egyik, nagy amerikai zárkészítő cég szakembere, Hobbs úgy döntött: megpróbálja bebizonyítani, hogy a londoni zárak lemaradnak a saját gyártmányaik mögött, legalább is a biztonságosság terén. Bramah örült a kihívásnak, s gondoskodott róla, hogy Hobbs kapjon egy zármintát, rengeteg nyers kulccsal, amelyekkel azután kedvére kísérletezget. A határidő harminc nap volt. Hobbs pontosan 23 napot töltött el, látszólag fölöslegesen, a makacsul zárva maradó szerkezettel, mígnem a 24-dik napon mégis sikerült egy megfelelőre reszelt kulccsal feltörnie. A nagy esemény néhány versenybíró és néző előtt zajlott, és Hobbs többször is kinyitotta-bezárta a szerkezetet. Bramah azonban valószínűleg nagyon hiú ember volt, mert hosszú ideig képtelen volt beletörődni ebbe a jelentéktelen kudarcba is. Először a bírákat vádolta részrehajlással, azután azt bizonygatta, hogy Hobbs valamilyen trükköt használt, esetleg sérült zárat kapott. A bírák és az amerikai „zárfeltörő bajnok” azonban végül egyértelműen be tudta bizonyítani az igazát, így Bramah abbahagyta az akadékoskodást. S hogy mennyire fölöslegesen tette, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a világ minden táján még ma is használják a bramah-zárakat, s a bankok széfjeit is az ő szisztémái alapján készített szerkezetekkel védik.

Hol vízzel, hol sörrel
Bramah máig egyik legjelentősebb találmánya a hidraulikus (vagyis vízzel működő) prés, amely viszonylag gyenge impulzusokkal folyamatosan fenn tudja tartani a megfelelő nyomást a szivattyúban. Ezt a gépészeti szerkezetet például Robert Stephenson, a kor egyik legnagyobb gépészmérnöke és tervezője is használta, a Britannia csőhíd gigantikus elemeinek beemelésénél (a híd a Menai szorost és Észak-Walest közi össze, Anglesey szigetével). De Bramah leleményes gondolkodása a bankárok figyelmét is fölkeltette. 1806-ban a Bank of England arra kérte őt, hogy találja ki: hogyan lehet folyamatosan növekvő sorszámmal, de azonos dátummal kinyomtatni a bankjegyeket, anélkül, hogy hosszú időt kelljen eltölteni a számok végének átállításával, vagy hogy külön írnokok százait kelljen alkalmazni a pénz feliratozásához. Bramah egy hónapon belül kidolgozott egy számozásra alkalmas szerkezetet, így neve a számítógépek történetének leírásaiba is bekerült.
Bramah mindezeken kívül esztergagépeket is gyártott, amelyek kialakításában egy
Bramah kulcsai ma akár különleges dísztárgyak is lehetnek – egykor több milliós értékű bankjegyek biztonságát szavatolták.

magyar szakember, Kelemen József is közreműködött.
De kitalált egy sörszivattyút is, amellyel egyrészt a palackokba lehetett átemelni az italt a hordókból, másrészt fönn, a csapszékben lévő pultok öradagolóihoz is el lehetett juttatni, a pincéből. S bár sörrel mifelénk nem szokás koccintani, április 13-án képletesen mégis emeljük poharainkat az egykori, különösen sokoldalú feltaláló emlékére.

Lévai Júlia


Ha szeretnél többet tudni korszakalkotó találmányokról, olvasd el a Mi MICSODA sorozat Találmányok című kötetét!

 

 

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum