Kérészek a Tisza fölött

2011. június 21., 13:57
 

„De hiszen csak tiszavirág életű volt ez a fellángolás” – mondják nem egyszer olyasmire, ami csupán rövid ideig tartott. Máskor a hasonló helyzeteket a „kérész életű” kifejezéssel jellemzik. Mindkét kifejezés mögött egy pici, különleges élettörténetű rovar áll, pontosabban repül: a kérész. A Tisza pedig úgy került a képbe, hogy Magyarországon a kérészek a Tisza agyagos partoldalából kelnek ki.


 
Nem állíthatjuk, hogy a kérész egy hatalmas állat, de amikor rajban megjelenik, mégis képes virágba borítani a Tiszát.
Mióta röpdösnek a tiszavirágok?

A kérészek – nálunk tiszavirágok – a Föld egyik legősibb rovarnépségének tagjai, amelyek legalább háromszáz millió éve repülnek. Ugyanakkor azok is ők, akik a legrövidebb élettartammal rendelkeznek: kikelnek a bábból, vedlenek, párosodnak, a nőstények lerakják a petéket, majd a felnőttek mind elpusztulnak. Nálunk a Tisza felett és környékén töltik el rovaréletük néhány óráját, de másutt bármiféle víz megfelel a számukra, amely tiszta és oxigéndús. És hogy mitől „virág”? Attól, hogy amikor egy-egy június végi, meleg napon a lárvák fölemelkednek a víz felszínére, hogy ott kikeljenek belőlük a pici, szárnyas rovarok, az éppen olyan látvány, mintha a Tisza vize hirtelen kivirágozna. Mintha valaki gyorsított felvételben játszaná le, ahogyan a virágok szirmai kitárulnak.
 
Miből lesz a kérész?
Körülbelül 2500 kérész faj él a Földön, és ebből nagyjából 630 fajt fedeztek föl eddig Észak-Amerikában.
A sokféle faj lárvái eltérő időt töltenek a folyóvizek (ritkábban tavak vizeinek) iszapjában vagy oldalfalában. Van, amelyik csak egy évig, de van, amelyik akár négy éven át is „legelészik” a víz alatt. Tracheakopoltyúkkal lélegeznek, és kisebb élőlényekkel épp úgy táplálkozhatnak, mint a növényi vagy állati eredetű törmelékekkel.
Mivel a kültakarójuk alatt gázt halmoznak fel, amikor eljött az ideje, a lárvák „lökhajtással” emelkednek föl a víz felszínére, akár a gázzal töltött lufik. Odafenn azután a lárvabőrből előbújik a szárnyas rovar.
 
Először a hím szubimágók jelennek meg, amelyek a partra repülnek, ahol vedléssel alakulnak át párzóképes imágókká. (Az imágó elnevezés a latin „kép, képmás” szóból ered, és arra utal, hogy a kifejlett példány egy előző, egyenlő fontosságú állapot sajátos mása. A „szub” elöljárószó pedig itt azt jelzi, hogy a forma közvetlenül valami után keletkezett, és átmeneti.) Ilyenkor tudnak lecsapni rájuk a rovarevő madarak, hiszen a kérész vedlés közben nem tud elrepülni. Ugyanígy a pisztrángok és a harcsák is lesben állnak, és el-elkapnak közülük néhányat. Ám még így is elég sok marad meg belőlük ahhoz, hogy hatalmas rajokban lepjék el a vizet, és összetalálkozzanak a közben ugyancsak kikelt nőstényekkel.
A szájszervük csak csökevényes, hiszen kifejlett rovarokként egy percig sincs szükségük semmiféle szájra – a lárva létük és a szülői létük közti idejükben nem marad idejük enni.
 
A karbon kori kérész landolásának lenyomatán a rovar tori része látszódik a legjobban, s jól kivehető, hogy három pár lábbal rendelkezett. Mivel lábnyomokat nem hagyott, valószínű, hogy a levegőből érkezett.
Ismerjük-e az összes kérész fajt?
A Tisza fölötti kérészek igazi hungarikumot jelentenek, hiszen nagyon kevés az olyan hely, ahol hosszú időn át, kiszámítható rendszerességgel megjelennek ezek a rovarok, és továbbszaporodnak. A legtöbb fajt ma már csak kövületekről vagy lenyomatokból ismerjük, és elsősorban az USA vidékeiről. Nemrég egy igen régi, talán a legelsőnek nevezhető szárnyas rovar lenyomatát fedezték föl az USA-ban. A lenyomat a késő karbon korból származik, amely mintegy 318 millió éve kezdődött, és 299 millió éve fejeződött be.
Mivel csupán lenyomatról van szó, vagyis a rovar teste nem maradt fenn, a fajtáját pontosan nem lehet meghatározni, de a rajzolatából arra következtetnek, hogy mindenképp egy kérész landolásának nyomait őrzi a megkövült agyag. A karbon korban ott még iszapos volt a talaj, és arra érkezett a 3,6 centis rovar. Mint a kövületen látható, csúszott néhány millimétert, mielőtt belehasalt az iszapba, azután vélhetően szerencsésen fölszállt.

Tojásfióka vagy kérész-újszülött?
A kérészek többsége tojásokat rak, és azután elpusztul. Néhány fajta nőstényei azonban kijátsszák a kérész-sorsot, és egy-két héttel tovább élnek, mint a többiek. Elrejtőznek egy védett helyen, és megvárják, amíg a petéikben kifejlődnek a lárvák. A petéket akkor rakják le, amikor a lárvák már ki tudnak ezekből bújni. Így őket is elevenszülőknek tekintik a biológusok. Igaz, ilyenkor nem egy kész kérész bújik elő, de egy burokban született, és így hosszabban megvédett lárva, amelyre bizonyára egy kicsivel több szerencse vár ezen a földön, mint az övénél sokkal rövidebb életű rokonaira.

Ezen a gyönyörű képsoron nyomon követheted a kérészek átalakulásait és szálldosásait.



Olvasd el a kérészekről szóló korábbi cikkünket is!

Lévai Júlia

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum