Azonosító:
Jelszó:
Emlékezz rám!
Elfelejtetted a jelszavadat?

Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Egy nagy cég születésnapja

2011. június 29., 15:08
 

Ha valakinek azt mondanánk: a világ egyik legjelentősebb cége a Nemzetközi Üzleti Gépek nevű vállalat, akkor vagy elnézően megsimogatná a fejünket és borogatást javasolna, vagy nagyon határozottan felszólítana minket, hogy hagyjuk abba a cukkolását. Pedig nem cukkoltuk, mert valóban így hívják a világ egyik legfontosabb cégét, amelyet csak angolul kell megnevezni, és mindjárt érthető lesz a helyzet: International Business Machines, rövidítve IBM. Ugye?!


 
Először a kávédaráló, azután a lyukkártya-rendszer
Az IBM éppen száz éve, 1911. június 16-án jött létre, négy kisebb vállalat összevonásából. Kezdetben mérlegeket, hússzeletelőt, kávédarálót és egyéb, lyukkártyával vezérelt szerkezeteket gyártott. A fejlesztés igénye arra késztette a cég vezetőit, hogy a folyamatokat jelentősen lerövidítő és egyszerűsítő lyukkártyás szisztémákra összpontosítsák a figyelmüket. És mivel a beolvasztott cégek egyike azaz1896-ban alapított Tabulating Machine Company volt, amely már kezdettől lyukkártyákkal foglalkozott, ez a figyelemösszpontosítás nem okozott különösebb nehézségeket. Ekkor még nem lehettek tisztában vele, legfeljebb sejthették, de döntésükkel megteremtették annak lehetőségét, hogy a számítógépgyártás egyenes úton fejlődjön ki, ugyanannál a vállalkozásnál és egymással szoros együttműködésben dolgozó szakemberek közreműködésével, vagyis a lehető legnagyobb hatékonysággal.
 
Miért éppen a lyukkártya?
Ilyenek voltak a Jaquard-féle szövőgép lyukkártyái.
Amikor megjelentek a világban a közkönyvtárak, valahogy meg kellett oldani, hogy az egyre nagyobb létszámban ott lévő könyveket többféle szempont szerint is el tudják rendezni, és viszonylag gyorsan vissza tudják keresni. Ezt úgy oldották meg, hogy mindegyik könyvre ragasztottak egy kártyát, amelyen egy sorban jelölték a lehetséges témákat – matematika, irodalom, történelem stb. A matematika témájú könyv kártyáján mondjuk az első, az irodalom témájúén a második ponton lyukasztották ki, és így tovább, majd a könyveket a kiálló kartonokkal egymás mögé tették, így a lyukak sorai fedték egymást. Ezután már csak egy hosszú tűt kellett elővenni, az máris beleszaladt a keresett témájú könyvek kártyalyukjaiba, s a könyveket a tűvel mindjárt kiemelték. Több tűvel több szempont szerint is kereshettek. Ez a roppant praktikus megoldás hozzászoktatta az embereket ahhoz, hogy a lyukasztás jó módszer minden olyan esetben, ahol valaminek a tömegessége van jelen. A következő lépést éppen ezért a szövőiparban tették meg, hiszen akkoriban ez volt az egyik legfontosabb és legtöbb változtatást, variációt igénylő terület. Elsősorban azt kellett megoldani, hogy a szövőgépeket viszonylag gyorsan és könnyen át lehessen állítani a következő mintájú szövet elkészítésére, mai szóval át lehessen programozni. Az idők során többféle programvezérlést találtak fel. Az egyik első vezérlőrendszer, 1690 körül vászonszalagra ragasztott faelemekből állt, s ezzel a szalaggal határozták meg a szőtt anyag mintáját. A mintát a vászonszalagok cseréjével lehetett változtatni. Később, 1725-től a lyoni selyemszövőgépekben már lyukasztott papírcsíkok látták el ugyanezt a feladatot. Egy neves, francia feltaláló, Joseph Marie Jacquard (akiről később egy szövésfajtát is elneveztek) továbbtökéletesítette a rendszert. 1810 körül olyan automatizált szövőszéket tervezett, amelyen vékony, megfelelően kilyuggatott fa lapok (“kártyák”) vezérelték a bonyolult minták szövését. A lyukkártyákat láncra fűzte, és ezzel lehetővé tette, hogy a mintákat (azaz a szövőszék vezérlését) az addigiaknál gyorsabban, a láncok kicserélésével változtatassák meg.
Hasonló helyzet állt elő olyankor is, amikor sok adatot kellett különböző szempontok szerint elrendezni, például mert népszámlálást akartak elvégezni. Az Egyesült Államokban fontosnak tekintették ezt a feladatot, ám olyan hosszú ideig tartott a feldolgozás, hogy mire kijöttek az adatok, szinte már nem is voltak érvényesek.
Ezen a gyönyörű gépen a Jaquard által kifejlesztett, mintavezérlő rendszerrel szőnyegek hosszú sora született.
Az 1880-as népszámlálás során például 55 millió ember adatait kellett feldolgozni. Az összesítetést ötszázember végezte, harminchat szempont szerint. Túl azon, hogy a munka fárasztó jellege miatt igen nagy volt a hibalehetőség, hét évig tartott a feldolgozás! Egy német származású, amerikai statisztikusnak, Herman Hollerith-nek (1860-1929) azonban elfogyott a türelme, és emlékezve Jacquard deszkalapjaira, hasonló módon kilyukasztott kártyákat kezdett alkalmazni. Minden ember kapott egy kártyát, amelyre több sorban ráírták az adatait, majd a meghatározott sorrendben csoportosított lehetőségeket – pl. első hely: férfi, második hely: nő – mindig kilyukasztották a személyes kártyán. Az adatok feldolgozására olyan rendszert használtak, amelyben a lyukkártyák elektromos érintkezők között mentek át. Ahol a kártyán lyuk volt, az áramkör bezárult, így a lyukakat egy számlálóval rögzíteni és összesíteni lehetett. Hollerith 1889-ben kapott szabadalmat az eljárásra, s az USA 1890-es népszámlálási adatait már ezzel dolgozták fel. A munka csupán négy hétig tartott. Ennek sikere láttán alapította meg Hollerith a már említett Tabulating Machine Company nevű céget, amely azután beolvadt a későbbi IBM-be.
Ahhoz, hogy a szisztémát ne csak a szövőgépeken és a népszámlálásban alkalmazzák, már csak egy olyan matematikus kellett, aki meglátta a formalizálás – az általános érvényű, bárhol használható logika – lehetőségét a lyukkártyarendszerben, vagyis azt, hogy a lyukak rendje lefordítható a matematika nyelvére is. Éspedig így: nincs lyuk = 0, van lyuk = 1. Ez a matematikus Neumann János volt, aki ezzel a formalizálással, vagyis a kettes számrendszer alkalmazásával a gép memóriájában létrehozta a tárolt programú számítógép modelljét. A számítógépek működésének alapelvét azóta is Neumann-elvnek hívják.

Az IBM filozófiája
1992-ben jelentek meg az első, hordozható IBM notesz-gépek, amelyek a „gondolkodj” jelszót őrizve kapták a ThinkPad márkanevet.
A cég első elnöke Thomas J. Watson volt, aki az idők során az 1300 alkalmazottat foglalkoztató vállalatból egy több mint hetvenezer főnek munkát adó vállalatot hozott létre. Ma már Amerika-szerte, de a világ számos, más országában is mérnökök, kutatók, tudósok tízezrei dolgoznak az IBM-nek. Watson rendkívül hatékonnyá tette a céget, nem utolsó sorban azzal, hogy mindenben az ésszerűséget és a megújulást tartotta a legfontosabbnak. Megértette, hogy hatékony és értelmes munkát robot jelleggel nem lehet végezni, ezért 1934-ben eltörölte a darabbért, 1937-ben pedig az USA-beli cégek közül elsőként bevezette a fizetett szabadságot. Tőle származik az a gondolat, amely szerint a világbékét világkereskedelemmel kell elérni. Azt is ő vezette be, hogy az IBM irodáiban a think (gondolkodj) lett a jelszó.
Watsont fia, Thomas John Watson Jr. követte a cég élén. Ő volt az, akinek vezetése alatt az IBM végképp maga mögött hagyta a lyukkártyák, mérlegek és kávédarálók világát, és a digitális számítógép-rendszerek területére lépett át. 1953-ban itt jelent meg a világ első, általános célú felhasználásra szánt számítógépe, az IBM 701 EPDM, és ‘60-ban az első kereskedelmi forgalomban kapható tranzisztoros gép, a 7090-es. A legnagyobb áttörést azonban az jelentette, amikor (már egy új vezetés alatt) 1981-re kifejlesztették az első személyi számítógépet. Ezt titkos kódnevén Acornnak, hivatalosan IBM PC-nek hívták,s azoperációs rendszerét Bill Gatesállította össze.És mivel az IBMismét ésszerűenmegengedte a többi gyártónak, hogy lemásolják az általuk kifejlesztett PC-t, ezzel megnyílt az út az olcsó, bárki által elérhető számítógépek forgalmazása előtt.


Lévai Júlia
 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum