Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Brunszvik Antal és Brunszvik Teréz

2011. augusztus 05., 01:10
 

Az ezerhétszázas években nem volt ritka, hogy az uralkodók beleszóltak a főúri körök házasodásába, így a Magyarországon uralkodó Mária Terézia is ezt tette. Hogy milyen okból, annak ma már nincs jelentősége, de tény, hogy a királynő erősen pártolta (az akkor németesen írt családnevű) ifj. Brunswick Antal gróf és Seeberg Anna bárónő házasságát, amely létre is jött. Majd, amikor 1775. július 27-én megszületett az első gyermekük, Teréz, néhány nappal később maga a királynő tartotta őt a keresztvíz alá. Brunswick Teréz pedig azzal hálálta meg a gesztust, hogy egész életében tiszteletben tartotta – de talán még az uralkodónál is komolyabban vette – a Mária Terézia által is kiemelt közoktatás ügyét, ezen belül különösen a gyerekek és a nők tanulásának állami szintű rendszerének bevezetését. Addig ugyanis ezt nemhogy kiemelt kérdéssé nem tették, de az uralkodó körökben kifejezetten ellenezték, fölöslegesnek tartották.


 
Kampfl József Budán felállított szobra a fiatal Terézt örökíti meg. A feliraton még a régiesen írt családnév olvasható.
Az otthoni muníció
Brunswick Teréz nevét ma már magyarosan írjuk, így: Brunszvik Teréz, és nem kis mértékben azért is, mert később ő és a testvérei is, felnőttként igen sokat tettek az ország modernizációjáért. Szerencséjük volt: olyan családba születtek, amelyben nemcsak fölismerték a tudás fontosságát, de módjukban is állt iskoláztatni a gyerekeket. Teréz már háromévesen kipróbálhatta a zongorát, a mamájától franciát, egy külön felfogadott tanártól angolt tanult, és amikor már olvasni is tudott, a klasszikus görög filozófiát adták a kezébe. Nem csoda, hogy hamar megtanult elmélyülten és kifinomultan gondolkodni. De hogy mégse legyen minden tökéletes, a szülei túl korán, tizenkét éves korában beadták őt egy bécsi nevelőintézetbe. Vagyis még kicsi lányként, hosszú időre távol kellett kerülnie a család martonvásári otthonától. Más választása ekkor nem is igen volt, minthogy a játék és a felhőtlen családi együttlétek helyett tanulással és gondolkodással töltse a napjait. Teréz szenvedett az intézetben, és ezért valószínűleg nem felejtette el, hogy egy gyereknek nem jó, ha túl korán megfosztják a játék lehetőségeitől. Így később, amikor mások tanításával kezdett foglalkozni, mindig hangsúlyozta a játék fontosságát, és a játéklehetőségeket beleépítette a programokba.
 
Hogyan szólt bele a politika a család életébe?
Az 1788-89-es években Magyarország nagyon nehéz időszakot élt át. Az akkori uralkodó, II. József a II. Katalinnal kötött szövetség jegyében belépett az orosz-török háborúba, és az országgyűlés megkerülésével erőszakosan katonákat toborzott, az amúgy is a végletekig elszegényedett országban.  Magyarország mai területén akkor két és félmillió lakos élt, elmaradott körülmények és nagyon rossz termelési struktúrák között. A megyék vezetői és a nemesség-köznemesség felvilágosultabb része ezért folyamatosan harcban állt az uralkodóval, aki azonban néhány, az oroszokkal közös győzelmet fel tudott használni arra, hogy a látszólagos igazát bebizonyítsa. Ezek a katonai sikerek azonban nyilvánvalóan semmit sem
A kor – és egyben a világ – egyik legnagyobb zeneszerzője, Ludwig van Beethoven jó barátságban állt a családdal. Ma a martonvásári kastélyban Beethoven-emlékhely működik, és évtizedek óta rengeteg koncertet szerveznek ott.
lendítettek az ország belső ügyein, így az országért komolyan aggódó politikusok tehetetlenségre voltak kárhoztatva. A felvilágosult szellemű Brunszvik Antal szintén minden idejét ezekre a harcokra fordította, amiért azonban az egészségét kellett cserébe adnia, így fiatalon meg is halt. Utolsó tervezete, amelyet az 1790–1791. évi diétán terjesztett elő, a magyar anyanyelvű, nemzeti szellemű nőnevelésének, az állami leányiskolák és azok megszervezésének kidolgozott terveit tartalmazta. Ezt ugyan az országgyűlés megszavazta, de a beterjesztő halálával már nem volt, aki végig is vigye. Ekkor érezte úgy Brunszvik Antal legidősebb lánya, Teréz, hogy feladata van ezzel a hagyatékkal: neki kell továbbvinnie és kiteljesítenie, amibe az apja belekezdett. És ezt a szép, nemes tervét azután sikerült is megvalósítania.
 
Mit sikerült Teréznek megvalósítania?
Európa középső és keleti felén a 19. század elejéig egyáltalán nem foglalkoztak sem azzal, hogy mit tanuljanak meg a gyerekek az iskola előtt a körülöttük lévő világból, sem azzal, hogy ahol mégis dolgoznak a nők is (például a paraszti háztartásokban),  ott meg kell oldani a kisgyerekekkel való együttlétük és a munkájuk összeegyeztetését.
Az Angyalkert épületén ma emléktábla látható.
Nagyításhoz kattints a képre!
Elsőként Angliában jöttek rá, hogy ha meg akarják kímélni a nőket a rengeteg betegségtől, a korai elöregedéstől és haláltól, akkor a terhek egy részét át kell vállalnia a társadalomnak, és ésszerűbb időbeosztást kell biztosítani a nőknek. Így ott már 1817-től megindították az óvodákat, amelyek lehetővé tették, hogy a nők szabadabban oszthassák be az idejüket, és ne kelljen éjjel háromkor fölkelniük ahhoz, hogy a malac is jól lakjon, meg a kisgyerekekre is figyeljenek. Sajnos azonban erre nálunk még több mint tíz évig várni kellett. Ám a Habsburg-monarchián belül még így is Magyarország lett az első, ahol 1828. június elsején, a budai Mikó utcában megnyitotta kapuit az első óvoda. Amelynek egyébként „angyalkert” volt a közkeletű neve.
 
Brunszvik Teréz azonban addig sem tétlenkedett. Ezt megelőzően, például az 1817-18-as éhínség idején jótékonysági nőegyletet szervezett, amelynek bevételét munkásotthonok, szegényházak és gyermekfoglalkoztatók megépítésére fordította.Emellett kidolgozta annak koncepcióját, hogy milyen iskolákkal kell a lányokat az önálló életvitelre felkészíteni. Az volt a célja, hogy a nők a kor lehetőségei között tudjanak önmagukról gondoskodni, és ne jelentse az életük végét, ha a mellettük álló férfiak elszegényednek vagy meghalnak, akár a háborúk, akár a betegségek miatt. Az elképzelése az volt, hogy kezdő lépésként a kézügyességhez és a tanításhoz kapcsolódó készségeket kell kifejleszteni. Ennek jegyében hozta létre, már a tízes években, az ún. szorgalomiskolát is. Óvodája megnyitása után szerencsére az ország más városaiban is akadtak lelkes támogatói, így sikerült egy besztercebányai, két pozsonyi, majd egy kolozsvári óvodát is fölépíteni. Ezzel a folyamat leállíthatatlanná vált, és ha lassan is, de Magyarországon kiépült az óvodai, majd később a bölcsődei rendszer. Mindennek hosszú ideig elsősorban a szegényebb gyerekek számára volt nagy jelentősége, hiszen ők sokáig még az elemi iskolákba is csak nehezen jutottak el, de így legalább a minimális érintkezési szabályokkal és ismeretekkel találkozhattak.
Kezdetben csak férfi óvók voltak, később viszont kizárólag nőket képeztek ki erre a munkára, amiben szintén nagy szerepe volt Brunszvik Teréznek. Ő ugyanis csak a nőket tartotta alkalmasnak a feladatra. Mára szerencsére kezd egyensúlyba kerülni ez is, és néhány évtized múlva remélhetőleg ugyanannyi óvóbácsi lesz, mint óvónéni. Egy azonban biztos: Brunszvik Teréznek akkor is hálával fog tartozni az utókor.



Lévai Júlia

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum