Hitelminősítők és hitelnyújtók

2011. december 19., 16:31
 

Nemrég pénzügyi és gazdasági válság tört ki az után, hogy az USA-ban túl sok könnyítést adtak a bankok a lakásépítésekhez és -vásárlásokhoz, így túl sokan vásároltak hitelre olyanok, akiknek nem volt tényleges fedezetük a tartozásaik visszafizetésére. És mivel a pénzhasználat rendszere az egész világon összefüggő rendszerek szerint működik, a válság minden országot érintett. Szerencsére azonban ma már nemcsak a pénzhasználat, hanem a válságkezelés is összehangolt. Amikor a múlt században, 1929-ben tört ki hasonló világválság, még sem a technikai, sem a politikai helyzet nem tette lehetővé, hogy az érintett pénzintézetek és piaci szereplők közösen, egymással egyeztetve akadályozzák meg a válság kiszélesedését, ezért Európa belesodródott egy újabb háborúba. Mindezek tanulságai alapján azonban a II. világháború után a világ vezető államai elkezdték tudatosan kiépíteni azokat a politikai és pénzpiaci rendszereket, amelyek a reményeink szerint megakadályozhatják, hogy egy esetleges, pénzpiaci válság ismét háborús helyzetet idézhessen elő.


 
Nagyobb képért kattints a képre!

Az euró-övezet tagjainak megállapodása szerint a bankjegyek és pénzérmék formája, látványának elrendezése alapvetően egységes, ám a feliratokon és képeken mindig az adott ország jellegzetességeit látjuk.
Mi a szerepe a válságkezelésben az Uniónak?
A politikai együttműködések legfőbb kerete ma Európában az Európai Unió, amely kifejezetten azért jött létre, hogy parlamentáris – vagyis folyamatos képviseleti, tárgyalási és egyeztetési módszerekkel – tartsa fenn a legkülönfélébb államok békés, háborúktól megkímélt és szabad létezését. Az Unió tagjai szabadon utazhatnak egymás országaiba, tanulhatnak és dolgozhatnak, s az áruikat is szabadon kínálhatják. A közös pénz, az euró létrehozása azt szolgálta, hogy a kereskedelemben is nagyjából azonos feltételek várják a résztvevőket, és senki ne legyen kitéve a különféle valuták eltéréseinek illetve az árfolyam-ingadozásoknak. Az euró kibocsátását és kezelését az Európai Központi Bank végzi. A konkrét pénzügyi feszültségeket, válságokat azonban az Unió önmagában nem oldhatja meg, ezekhez csupán a hátteret biztosíthatja. Ezért van szükség azokra a szervezetekre, amelyek egyrészt folyamatosan felmérik a helyzetet, másrészt kedvezményes hitelekkel segítik a rászorulókat, és így igyekeznek egyensúlyt tartani az eltérő helyzetű országok között.
 
Kik és hogyan mérik az egyes országok állapotát?
Azt, hogy egy ország éppen milyen gazdasági erővel rendelkezik, nagyon sok tényező befolyásolja. Ezek között azonban minden szempontból kiemelkedik annak kérdése, hogy érdemes-e az országban vállalkozásba kezdeni, más szóval befektetni, és hogy érdemes-e ott továbbra is fenntartani vállalkozásokat. Éppen ezért az egymás közötti, gazdasági kapcsolatok lehetőségeit az egyes országok belső adósságainak, hitelmozgásainak helyzetével mérik, az ún. hitelminősítő intézetek. A két, legismertebb ezek közül a Standard & Poor’s és a Moody's Investors Service.
A nagy világválság idején rengeteg kávé maradt a kereskedők nyakán. Hogy ne vesszen mind kárba, olykor a gőzmozdonyokat fűtötték vele. Az állomásokon talán nem is kellett bemondaniuk, hogy jön a vonat – elég volt, ha az utasok beleszagoltak a levegőbe…
A Standard & Poor's története egy olyan könyvvel kezdődött, amely az amerikai vasúttársaságok pénzügyi helyzetéről és működéséről adott helyzetképet, még az ezernyolcszázas évek végén, majd évente frissítette az adatokat. Ez a befektetők számára annyira hasznosnak bizonyult, hogy már egy egész hivatalt lehetett alapítani a helyzetfelmérésre és adatszolgáltatásra. Így jött létre 1906-ban a Standard Statistics, amely azután már egyéb társaságokról is adott pénzügyi információkat. Később összeolvadt egy másik céggel, és így került a nevébe a „Poor” szó. Mára jelentős pénzügyi szolgáltató részleggel bővült, és átlátható értékelési rendszert dolgozott ki, az egyes országok minősítésére. A Hivatal folyamatos munkája révén a minősítések sohasem véglegesek és állandóak, hanem gyakran változhatnak. Néhány példa: a Hivatal „AAA” jelzést ad a skálán annak az országnak, amely éppen a legjobb hitelfelvevőnek bizonyul, mert megbízható és stabil. „AA”-val jelöli azokat, akik jó hitelfelvevők, de akiknél már magasabbak a kockázatok az előzőnél. „A”-t az kap, akinél a gazdasági helyzet hatással lehet a befektetésre, „BBB”-t pedig az, akinél ez már közepesen erős hatást jelent. Ezután azonban már a „bóvli” kategóriák következnek: a „BB” és a „B” azoknak jár, akik közvetlenül követik a gazdasági változásokat, és ki vannak téve azok ingadozásainak. Ennek a sornak a végén a „CI” (késedelmes kamatfizetés), az „R” (kötelező felügyelet, a pénzügyi helyzet miatt) ill. a „D” (fizetésképtelen) vagy „ED” (nem értékelhető) áll.
A Moody's Investors Service szintén pénzügyi kutatással és elemzéssel, hitelminősítéssel foglalkozik. Az ugyancsak múlt század elején megszülető, Moody's Corporation nevű holding-társaság hozta létre, de kissé később. A Service a kölcsönvevők hitelképességét, például a cégadósok körében az átlagos adósságpiaci kockázati felárat méri, s a fentiekhez hasonló, szabványos osztályozási skálát használja.
Magyarországot a két hitelminősítő a jelen pillanatban eltérően értékelte: a Moody’s alaposan leminősítette, míg a nála nagyobb Standard & Poor’s azt ígérte: kivárja az IMF-tárgyalások eredményességét.
 
Mi az IMF szerepe?
Az IMF a Nemzetközi Valutaalap az angol International Monetary Fund kezdőbetűit rejti. A szervezetet közvetlenül a háború után, 1945-ben hozták létre, washingtoni székhellyel. Célja, hogy a pénzvilág egyik központi intézményként elősegítse a nemzetközi pénzügyi együttműködést és az árfolyamstabilitást, a devizakorlátozások eltörlését, fokozza a gazdasági növekedést és az egyre magasabb szintű foglalkoztatást. Emellett kiemelt feladata, hogy átmeneti pénzügyi segítséget nyújtson azoknak a tagországoknak, amelyeknek éppen súlyosabb gondjaik vannak. A szervezet élén a kormányzótanács áll, s a felmerülő kérdésekben évente egy alkalommal, a közgyűlésen döntenek. A vezérigazgatót (aki egyben a 22 tagú Ügyvezető Igazgatóság elnöke is) a kormányzótanács választja, öt évre, valamint ez határozza meg a különféle feladatokat ellátó állandó és eseti bizottságok hatáskörét is.
Az IMF-hez csak az fordulhat, aki tagja a szervezetnek. A tagok a gazdasági helyzetük alapján megállapított kvóta szerint járulnak hozzá az alaphoz (a kvóta mindig az egészhez képest meghatározott arány), és a szervezettől ennek arányában vehetnek föl kölcsönöket, az Alap folyamatosan növekvő, éppen aktuális összkészletéből. A tagállamok az Alap pénzügyi forrásait csak az alaptőke-részesedés befizetése után vehetik igénybe. A kvóta összege tehát a tagállamok részéről az IMF ún. általános, rendes forrásaihoz adott, kötelező hozzájárulás.
Magyarország 1982 óta tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, részvételi kvótája ma 1038,4 millió SDR, vagyis ennek az aránynak a határáig áll jogában összegeket kérni. (Az SDR a Special Drawing Right, vagyis a Különleges Lehívási Jog rövidítése.) 
Az IMF magyarországi irodának Irina Ivascsenko a vezetője.
Csatlakozása óta hazánk többször is igénybe vette a Valutaalap forrásait, ún. készenléti hitelmegállapodás formájában. Ez azt jelenti, hogy az átutalt pénzhez az ország teljes egészében nem feltétlenül nyúl hozzá, így a kamatfeltételei jelentősen kedvezőbbek. 1996 márciusában Magyarország elővigyázatossági hitelmegállapodást kötött az IMF-fel, az 1995-ös stabilizációs program támogatására. Miután sikeresen teljesítette a programot, 1998-ban a hiteleket az ország teljes egészében visszafizette. A 2008–2009-es gazdasági világválság hatásainak enyhítésére az akkori magyar kormány 20 milliárd eurós kölcsönt kapott, amelynek nagy részét az IMF adta.
Ma elkerülhetetlen egy újabb, biztonságos hátteret adó hitel fölvétele. Az IMF gyakorlata szerint már a hivatalos tárgyalások előtt folytatnak olyan, szakértői szintű egyeztetéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy mindkét fél tisztában legyen az adott helyzet minden lényeges részletével. Ezek megbeszélése nélkül nem lehet megkezdeni a felsőbb szintű tárgyalásokat, hiszen ahhoz, hogy az IMF a helyzetnek megfelelő, arányos feltételeket javasoljon a hitelnyújtáshoz, ismernie kell az egyes országok lehetőségeit. 



Lévai Júlia

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum