Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

A posta története Magyarországon - 2.

2012. február 05., 17:20
 

A Rákóczi szabadságharc bukása után ismét megszűnt az önálló magyar posta működésének lehetősége, ugyanakkor a Habsburgok nekiláttak a korszerű postahálózat kiépítésének, Magyarország területén is. Éppen ideje is volt, hiszen más országokban már jó ideje az itteninél jóval fejlettebb, szakszerűbb és főként biztonságosabb posta működött.


 
Franciaországban például XI. Lajosnak köszönhetően már 1464-től állami szinten szervezték meg a postát, s az országutak mentén sűrűn voltak postai állomások. 1576-tól már meghatározott menetrend szerint szállították a leveleket. Angliában VIII. Henrik szervezte meg a postát, amelyet a 17. század közepéig csak az állami hivatalok vehettek igénybe, de azután I. Károly mindenki számára hozzáférhetővé tette. A Habsburgoknak tehát volt mit behozniuk a 18. század elején, ha azt akarták, hogy birodalmuk területén mindenütt biztonságos, átlátható és persze gazdaságos is legyen a posta.

Hol kellett elkezdeni a posta kiépítését?
A szabadságharc után, III. Károly uralkodása alatt általában véve is megindult az intézmények modernizálása. Így pl. szabályozták a különféle állami hivatalok ügyrendjét, a pozsonyi országházban a közügyeket érintő iratok őrzésére felállították az ország levéltárát, és általában is rendezték az ügyiratkezelést valamint a nyomdák működését. Így már csak az írott anyagokkal foglalkozó intézmények sem nélkülözhették a megbízható és kiszámítható irat- és levéltovábbítást. Az uralkodó 1722. július 1-jén állami kezelésbe vette a postaszolgálatot, s egyúttal állami monopóliummá nyilvánította a levélszállítást (vagyis magánszemélyek nem szervezhettek postát). Mindez azt is jelentette, hogy postaépületeket emeltek, és azokban hivatalt működtettek. Megjelentek az első emblémák és pecsétnyomók, amelyek egyrészt a későbbi bélyegek szerepét töltötték be (vagyis igazolták, hogy a feladó fizetett a küldeményért, és hogy a hivatal felel annak biztonságos továbbításáért)
Általában élénk vörös viaszpecsétet tettek a levelekre, hogy elég feltűnőek legyenek, és a feltörésüket is jól lehessen látni.
másrészt sokáig arra is szolgáltak, hogy a pecsétviasszal összefogják a leveleket. Akkoriban ugyanis csak nagyon ritkán hajtogattak a levélhez borítékot, mert ez nagyon időigényes volt (a ragasztás lehetősége csak jóval később, a 19. században jutott eszébe valakinek), így a leggyakrabban egyszerűen egy másik papirosba csavarták bele a levelet, vagy hengerként, vagy hajtogatva, és ezt a formát rögzítette a pecsétviasz. A címzést pedig akkoriban az összehajtogatott vagy összetekert levél valamelyik, üresen maradt részére írták, illetve ha mégis hajtogattak borítékot, akkor arra.
A mai, fekvő postakürt, fölötte a címerrel már akkor megjelent az emblémában. A postaállomásokat Bécsből irányították, és mindenütt a német nyelv és a császári címer használata volt a kötelező. Természetesen szabályozták a postatarifákat is, és fejlesztették a postaútvonalakat.
 
Mi az a delizsánsz?
Néhány postamúzeumot kivéve a „delizsánsz” szóval ma már csak irodalmi művekben vagy régi tudósításokban találkozhatunk, amelyekben annyi mindenképp kiderül, hogy járműről van szó.  
„Liszt delizsánszon utazott, de nem lehetett pontosan előre tudni, mikor érkezik a Kocsi. Ezért a város már kora reggel díszbe öltözött, az ablakokat virággal és gyertyákkal ékesítették” –írta egy tudósító, 1846-ban, egyúttal azt is érzékeltetve, hogy mekkora eseményt jelentett, ha híres személyiséggel érkezett a városba egy delizsánsz. Ezt megelőzően, csaknem száz éven át a delizsánsz sokféle embert és emellett sokféle csomagot is szállított, ez ugyanis a postakocsit, hivatalos nevén a kocsipostát jelentette. 1748-ban Mária Terézia adta ki azt a Postai Pátenst, amely a kornak megfelelően modernizálta a postai szolgáltatásokat, és egyebek közt különválasztotta a levél- és a kocsipostát. Ennek értelmében pénzt és csomagot csak olyan helyre lehetett küldeni, amely kocsipostával volt összekötve, és amelyik kocsi levelet vitt, az nem vitt egyebet. Ez volt a „malléposta” (az e-mail kifejezésből ma is jól ismert ”mail” szóból). A pénzes és csomagküldeményekre egyébként még sokáig használták gyűjtőnévként a kocsiposta nevet. Ekkor a delizsánsz embereket még nem szállított – ezt majd III. Károly teszi lehetővé, akinek uralkodása alatt tizenkét postavonalat építettek ki, és bevezették az embereket is utaztató társaskocsit. Ezek már meghatározott útvonalon és menetrend szerint közlekedtek.
A 19. században megjelent egy új járműtípus, a gyorskocsi. Ez először 1824. március 1-én indult el a Bécs-Pozsony vonalon, és ezzel sikerült visszahozni a Mátyás-kori posta sebességét.
Egy különösen szép kocsi, a Balatonszemesi Postamúzeumban.
A többi vonalon továbbra is delizsánszok közlekedtek, amelyek egy részét az 1830-as években a magán postakocsi vállalatok is fenntarthatták.
A postakocsi hálózat kiépülése a fogadók építését is föllendítette, hiszen a hosszú utakon embernek, lónak is meg kellett pihennie valahol.
Mint azt a már említett könyvben (Hencz Lajos: A magyar posta története) is olvashatjuk, az egész monarchia területén az osztrák, fekete-sárga színeket használták, mind a postai alkalmazottak öltözékén, mind az egyéb helyeken. Így az 1817-ben kihelyezett, első levélszekrények is sárgák voltak, a vörös szín csak a Kiegyezés után jelent meg a postaládákon.
 
A posta és az 1848-as forradalom
1848-49-benazönálló magyar kormány természetesen az önálló, magyar posta megteremtésére is törekedett. Klauzál Gábor, földmívelési, ipari és kereskedelemügyi miniszter nevéhez több, fontos lépés is fűződik, így pl. bevezette a levéltitok védelméről szóló rendeletet, továbbá a pecséteknél, bélyegzőknél és címtábláknál kötelezővé tette a magyar nyelv, a magyar címer és a nemzeti színek használatát.
Az első, magyar levélbélyeget végül már ki sem tudták nyomtatni. Than Mór terve csak a nyomdai előkészületekig jutott, mert a szabadságharc elvesztése a Kiegyezésig a nemzeti jelképek használatának háttérbe szorítását is hozta.
Ekkoriban világszerte gondot jelentett, hogy a posta drágasága miatt az emberek igyekeztek kikerülni a kézbesítés megfizetését. Mivel általában a címzettnek kellett fizetnie, különféle trükkökkel úgy intézték, hogy levelet egyáltalán ne is kelljen átvenniük. Nagy-Britanniában például az újságok kézbesítése kevesebbe került, mint a leveleké, így sokan az újságra írták rá, láthatatlan tintával az üzeneteiket. Ezért ott kezdtek el elsőként gondolkozni a kérdés megoldásán. Így jött létre az a (Rowland Hill nevéhez fűződő) koncepció, amelynek jegyében a továbbiakban nem a címzett, hanem a feladó fizeti a kézbesítés díját, értelemszerűen előre. Ehhez az kellett, hogy legyen egy nehezen hamisítható értékjegy, amelyet a postahivatalokban előre meg lehet venni, rá lehet ragasztani a levélre, és ezzel hitelesen igazolni lehet, hogy a feladó kifizette a díjat. Így jött létre a világon az első levélbélyeg, amelyet 1840-ben nyaltak rá egy borítékra. Ennek híre természetesen Magyarországra is elért, s a Debrecenben működő Kossuth-kormány Than Mór festőművészt kérte fel az első postabélyeg megtervezésére. A művész el is készítette a tervet, amely a Magyar Álladalmi Posta feliratot tartalmazta. A felirat a Kossuth címer és a királyság szimbólumainak sajátos összképébe illeszkedett. A szabadságharc bukásával azonban a független magyar posta ügye is elbukott, egészen a Kiegyezésig. Így végül Magyarországon 1850-ben ugyan megjelent az első, modern bélyeg, de ismét a monarchia szimbólumaival.

Lévai Júlia



Hogyan működik a posta? A Mi MICSODA Junior sorozat A posta című kötetéből megtudhatod!
 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum