Itt bepillanthatsz
a Mi MICSODA filmekbe:

Get Flash to see this player.

Korallok

2012. május 21., 19:57
 

Aki búvárruhában úszkál a Földközi-tengerben, azzal előfordulhat, hogy különleges, víz alatti építményekre, afféle mészkő-katedrálisokra bukkan. Ha szerencséje van, az építmény élénken vöröslik, és ettől tudhatja, hogy a természet egyik különleges, ékszerként is használt teremtményeit, a vörös nemeskorallokat látja. Igaz, ezeknek ritkábban fehér vagy fekete fajtájuk is megjelenik, ám ezek kinézete is ugyanolyan: apró, különálló tűkre épülő, hosszúkás forma. Az ékszerhamisítóknak nem érdemes ezzel a korall-fajtával foglalkozniuk, mert elég egy jó mikroszkóp, és máris lelepleződnek, hiszen ezeknek a koralloknak a finomságát képtelenség leutánozni.


 
A Corynactis californica nevű korallról nehéz elhinni, hogy nem virágcsokor.
Virágállatok a vízben
A korallok a medúzák rokonai, és a csalánozók törzsén belül a virágállatok osztályába tartoznak. A meleget kedvelik, így minden trópusi és szubtrópusi tengerben, de a mérsékelt öv tengereiben is megtalálhatók. Önmagukban nagyon picik, de mindig együtt élnek és telepeket alkotnak, így a korallvilág mindenütt hatalmasnak látszik. Szájuk körül a medúzákhoz hasonlóan fogókarok ülnek, ezekkel halásszák ki a vízből a kisebb állatokat és planktonokat. Testük váza mészből (kalcium-karbonátból) épül fel, és jól védi őket. Ha elpusztul valamelyik állatka, váza a korallzátonyok vagy szirtek kis építőkövévé válik, s emellett egy-egy utódnak is alapot nyújt. Látványos, nagy korallzátonyokat főként a kontinensek melegebb, keleti oldalán látni, mert a nyugati részen hideg áramlatok vannak.
A leghíresebb korallzátony az ausztráliaiQueenslandtől északkeletre található, Nagy-korallzátony, de például a Floridai szigeteknél vagy a Bahama-szigeteknél is vannak jelentős nagyságú szirtek. A korallok nagyon törékenyek, könnyen megsérülnek a hajók horgonyaitól vagy a búvárok figyelmetlenségei folytán.
 
Ki fedezte föl a Nagy-korallzátonyt?
Amikor Cook kapitány 1769-ben először elhajózott a vízből rapszodikus elrendezésben kiemelkedő, furcsa képződmény mellett, egyáltalán nem volt úgy elragadtatva, ahogyan később az egész világ. Jól tudta, hogy ezek a kiálló, keménynek látszó szirtek nagy veszélyt jelentenek a hajóira. A hajónaplójában ezért kifejezetten gondterhelten írt erről, de szerencsére elkerülte a bajt.
A hatvanas években ez a fajta korall nyaklánc volt a legnagyobb divat.
A zátony 2000 km hosszan húzódik a vízben, 34,4 millió hektáron. Foltja még az űrből is látszik. Nagyjából 3000 korallzátonyból és körülbelül 900, kisebb-nagyobb szigetből áll.
A szirteket főként kőkorallok és szarukorallok alkotják, de mellettük még legalább négyszáz faj gazdagítja a zátonyt. Az egyik, legkülönlegesebb formával a gombakorallok rendelkeznek, ám nem kevésbé érdekesek az agykorallok sem. Még fontosabb, hogy a mészkővázak zegzugos világában rengeteg, egyéb állat talál biztonságos élőhelyet. Él tanyázik például egy olyan óriáskagyló is, amely csaknem két mázsásra nől meg, és különlegesen szorosra tudja bezárni a héját. De található itt mérges kúpcsiga is, amelynek veszélyesek a fogai. A fehér kauricsiga viszont kifejezetten hasznot hozott az embereknek, hiszen a fém- és papírpénzek megjelenése előtt hosszú időn át ezt használták pénzként. Rokona, az öklömnyi tigriscsiga szintén az emberek örömére szolgált, mint azegyik legszebb porceláncsiga, amelyből emléktárgyakat lehet készíteni. A lagúnák vizében pedig a nagytermetű rák, a languszta és a medverák lakik.
A zátony körül a cetek egyik különleges fajtája is ott van, s a tengeri tehén, valamint a zöld- és a cserepes teknősök is sok táplálékot talál a környező vízben. A legfélelmetesebbek természetesen a cápák, amelyek közül több faj is megfordul a Nagy-korallzátony közelében. Rokonuk, a kékpettyes tüskésrája legtöbbször az aljzaton, a világos korallhomokon lapul. A legszínesebb társaságot azonban a halak alkotják, amelyeknek legalább ezerötszáz faja él itt. Így például a narancs bohóchalak, a pompás papagájhalak, a harapós murénák, a rejtőszínű kőhalak és az élénkszínű vörös sügérek is itt cirkálnak.
A reneszánsz festő, Mantegna egyik képén (A Győzelem Madonnája) a növényekből font baldachin tetejéről egy korallfüzér csüng le, az örök élet szimbólumaként. (A kép a párizsi Louvre-ban látható.)
A méteres hosszúságúra is megnövő bonitók pedig a felszínhez közel vadásznak, így őket lehet a legkönnyebben észrevenni.
E különleges élővilág megőrzése és megismerése érdekében a Nagy-korallzátonyon több nemzeti parkot is kialakítottak. Ezek egyike az 1975-ben létrehozott Zöld sziget, amely három méterre emelkedik a Csendes-óceán szintje fölé. Felszínén kókuszpálmák zöldellnek, partját pedig fehér korallhomok fedi. A partokon gyakran látni levesteknősöket és közönséges cserepesteknősöket, amelyek ide rakják le pingponglabdányi tojásaikat. A kikelő, apró teknősökre a levegőből sirályok és csérek vadásznak, amelyek számára könnyű prédát jelentenek a homokban víz felé igyekvő, apró állatkák.
A Nagy-korallzátonyt 1981 óta a Világörökség része.

Mit szimbolizál a korall?
A gyakran vörös, de mindenképp szilárd testű korallok a legrégebbi időkben a Holdat és a vizek termékenységét jelképezték. Ágas-bogas formáik miatt gyakran a vizek fáinak is nevezték őket, vörös színe okán pedig a vérhez hasonlították. A görög mondák szerint a Perszeusz által lefejezett Medúza vércseppjeiből keletkeztek a korallok (ld. a Medúzák c. cikket is), de a keresztény vallásban is a vérre – Krisztuséra és átlényegülésének misztériumára – utalnak, így sok, vallási tárgyú festményen láthatunk korallt. Általánosságban azonban egyszerűen a női szépséget és ékességet fejezi ki, így gyakran menyasszonyi nyakláncok, fülbevalók része.
A korall nevét sokan összetévesztik a korálokéval, amelyek azonban a legkevésbé sem a vízben, sokkal inkább a koncerttermekben „találhatóak”, pontosabban hallhatóak. A korál a latin choralis= kórushoz tartozó kifejezésből ered, és a késő középkortól a nyugati katolikus egyházi kórusművek összefoglaló neve. Később mindenfajta, egyszólamú szöveges kórusművet korálnak hívtak. A legszebb és legismertebb – immár többszólamú – korálfeldolgozásokat Bach zenéjében élvezhetjük.
 
Lévai Júlia



Kíváncsi vagy a tengerek mélyére? A Mi MICSODA sorozat Óceánkutatás című kötete egy igazán izgalmas világba visz el!
 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum