|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ha egy futballistán 10-es számú mezt látunk, biztosak lehetünk benne, hogy ez azt jelzi: az illető a legjobb csatárok közé tartozik. (A magyarok közül pl. Puskás Ferenc is ilyet hordott.) A politikában a középkori Velencei Köztársaságban működő Tízek Tanácsa emelte ki ezt a számot, az irodalomban viszont a magyarországi fiatal írók hozták létre a Tízek Társaságát, az 1840-es évek második felében. De a tízzel a vallások világában is találkozhatunk: Mózes tíz parancsolatot kapott Jahvétől, és Buddha is tíz szabályt ír elő, illetve tíz, kizárást maga után vonó bűnt sorol fel a szerzetesnövendékek számára. Az, hogy az embernek tíz ujja van a kezén, valószínűleg belejátszott abba, hogy a tíz ősidők óta kiemelt figyelmet kapott.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Aki utazott már repülőgéppel, annak a fejében a repülőtér egy nyüzsgő, ám önmagában semmiféle veszélyt nem hordozó, tágas terület, amelyről több, szinte beláthatatlanul hosszú kifutópályán gurulnak a felszálláshoz készülő, vagy éppen landoló gépek. Vannak azonban repülőterek, amelyek látványa meg sem közelíti ezt a képet, sőt, ezek éppen attól izgalmasak, hogy ha kisebb-nagyobb mértékben is, de veszélyesek.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A 16-17-dik században még nem lehetett tudni, hogy vajon van-e olyan földnyelv, amely összeköti az ázsiai és az amerikai kontinens hatalmas tömbjét, vagy csak a vízen lehet átjutni az egyikről a másikra. Ennek fölfedezése azonban ugyanúgy, ahogyan minden hasonló vállalkozás, rendkívüli áldozatot kívánt az akkori emberektől, akiknek a korában még nagyon sok eszköz hiányzott az utazások biztonságához és a földrajzi pontok felméréséhez. Mégis sokan voltak, akik minden áldozatot vállaltak, mert úgy érezték, hogy elég kíváncsiak és elég ügyesek, kitartóak az efféle utakhoz. Ilyen volt a dán Vitus Jonassen Bering is, akiről végül elnevezték a két földrész közt felfedezett szorost.
|
|
|
|
|
 |
|
A Biblia és a Korán egyaránt a legnagyobb szerencsétlenségek közt említi a sáskajárásokat, amelyek az idők során valóban hatalmas gondokat okoztak az emberiségnek. Egy-egy sáskajárás gyakran súlyos éhínséget is előidézett.
Az Ószövetség szerint Jahve büntetéseként küldte rá a sáskákat Egyiptomra, amikor a fáraó nem akarja elengedni a fogságban tartott zsidókat az országából. Ennek nyomán a sáskajárást később is hosszú időn át Isten büntetésének tekintették, miközben természetesen igyekeztek küzdeni is ellene. A sáskák pusztító hadjáratát azonban még ma is nagyon nehéz kivédeni, hiszen egy különleges adottságokkal rendelkező, rendkívül szívós rovarról van szó. Amikor a sáskák rajba verődnek, a széllel haladnak és felveszik annak sebességét, így naponta 100-200 kilométert is meg tudnak tenni, miközben a testtömegükkel megegyező mennyiségű növényt képesek megrágni. Ugyanakkor nemcsak azzal ártanak, hogy hihetetlen gyorsasággal falják fel a növényeket, hanem azzal is, hogy az ürülékükkel a maradékot is mérgezővé teszik.
|
|
|
|
|
Mostanában ismét divatja lett a baldachinos ágynak, amelyet egyébként az olyan mesefilmekben látunk a leggyakrabban, amelyekben királyi párok, de főként királylányok szerepelnek. A látványos brokátokkal vagy tüllökkel lefüggönyözött ágyak általában az előkelőség, a pompa kellékeiként kerülnek be a hálószobákba, de olykor egyszerűen csak a különlegesség iránti igényt képviselik. Sokan az ismertsége ellenére is rosszul tanulták meg a nevét, és „baldahímes”-nek mondják, holott semmi köze semmiféle hímességhez: a szó Bagdad olasz neve, a Baldacco alapján keletkezett, és eredetileg „bagdadi selyemszövet” illetve „bagdadi selyemszövetből készült sátor” volt a jelentése. És mint talán ebből is kiderül: a használata egyáltalán nem korlátozódott a fekvőhelyek védelmére, hanem – mint az ősi sátorra emlékeztető forma – ennél jóval általánosabb védelmet jelentett.
|
|
|
Az európai kultúra egyik alapja a görög-római mitológia, amelynek történetei ugyanolyan teljességgel tükrözik az emberi természetet, ahogyan majd később, az egyistenhit megjelenésétől a Biblia is. Fontos különbség azonban, hogy a pogány istenek olyan radikálisan is be tudtak avatkozni az emberek életébe, hogy az nem egyszer azok tökéletes átváltozását jelentette. Az istenek hol növényekké, hol állatokká változtatták át az embereket, de akár élettelen dolgokká, pl. kövekké vagy hegyekké is megdermeszthették őket. Ez a képesség azért lehetett meg bennük, mert hiszen ők maguk is a világ egy-egy jelenségét, tulajdonságát testesítették meg, ezért közvetlenül kapcsolódtak a földön létező dolgokhoz, nagyobb volt ezekre a befolyásuk. Az emberek megfigyelései szerint pedig a természet egyik legfeltűnőbb jelensége az átváltozás, görög nevén a metamorfózis (ld. a hernyó átalakulását, lepkévé). Nem csoda, hogy az istenek is éltek ennek a lehetőségével.
|
|
|
2018 júniusában Magyarországon az volt az egyik legizgalmasabb hír, hogy egy medve jött át hozzánk Szlovákiából, és kitartóan vándorolt a déli határ felé. Mivel út közben senki nem hergelte föl, ő maga sem bántott senkit, csak elszántan gyalogolt, a ki tudja, milyen célja felé. Egy idő után azonban elfogták, elaltatták, és miután egy nyomkövetőt is ráerősítettek, visszavitték északra. Ő azonban letépte magáról a műszert, és ismét visszaindult délre. Később állítólag egy másik medvét is láttak az országban, ezúttal már egy boccsal együtt. Mindez azért is furcsa, mert Magyarországon az 1860-as években lényegében kihalt ez az állatfaj, és csak véletlenszerűen lehetett medvével találkozni. Igaz, az 1990-es évek közepétől Szlovákiában nagyobb lett a szaporulat a szokásosnál, ezért nálunk is megjelent néhány példány, pl. a Börzsönyben, az Ipoly mentén és a Bükk-vidéken, ill. Salgótarján és Aggtelek környékén, de ez korántsem jelenti azt, hogy hazánkban ismét megtelepedtek a medvék.
|
|
|
|
|
Hatvan-hetven évvel ezelőtt még megszokott esemény volt a bérházakban, hogy egyszer csak valaki betolt az udvarra egy furcsa, zongoraszerű építményt, majd az oldalán lévő kart tekerni kezdte, hogy azután az egész házat betöltsék az éppen divatos slágerek hangjai. A napközben otthon lévő lakók – többnyire nők és öregek – ilyenkor kiszaladtak a gangra, és olykor együtt is dúdolgatták a dallamokat a verkli néven ismert hangszerrel. Amikor pedig véget ért a műsor, papírba csomagolt pénzdarabokat dobtak le az udvarra a koldusnak, aki ezt a rövid szórakozást lehetővé tette a számukra. És bár ezekben az években már bőven voltak a háztartásokban rádiók és lemezjátszók, de az emberek mindig szívesen fogadták a sajátos hangú verklit, és pénzt is szívesen adtak az ezeket működtető szegényeknek, akiket gyakran kintornásoknak is hívtak.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A múlt század elején a türelmetlen szülők gyakran azzal ijesztgették a gyerekeket, hogy „ha nem fogadsz szót, majd elvisz a drótostót”. Amivel az épp fennálló problémát biztosan nem oldották meg, de továbberősítették annak képét, hogy a drótostót valamiféle gonosz és sötét alak, misztikus büntetés-végrehajtó, akinek semmiképp se jó a karmai közé kerülni. Miközben pedig a drótostótok „karmai között” semmi egyéb nem volt, mint néhány forgó, forrasztópáka, fém-és fadarabok valamint tégelyek sokasága, és persze dróttekercsek sora. Mindez ahhoz kellett, hogy házról házra kijavítsák azokat a kerámia- vagy fémedényeket, amelyek elrepedtek vagy kilyukadtak. Az emberek többsége ugyanis hosszú évszázadokon át akkora szegénységben élt, hogy a kicsorbult vagy összetört edényeit nem tudta volna újjal pótolni, az olcsón dolgozó drótostótokat azonban mindenütt meg tudták fizetni. És mivel ők jól dolgoztak, a többség a drótostótokat a türelmetlen szülők ijesztgetése ellenére is becsben tartotta.
|
|
|
 |
|
A nyomtatás európai felfedezése (1440-es évek) előtt természetesen nemcsak a rövidebb szövegeket, hanem a nagyobb terjedelmű és összefűzött lapokból álló könyveket is kézzel írták.
Az ókori sumer, egyiptomi, görög és latin könyvek gyakorlatilag agyagtáblák ill. illetve tekercsek voltak, az összefűzött lapokból álló és fedéllel-gerinccel is rendelkező, valódi könyvek csak az ókor végén jelentek meg. A 4-dik századtól a leggyakoribb kéziratos könyv a kódex volt, amely kinézetében a mai könyvre emlékeztetett. Kódexeket nemcsak a templomokban és a kolostorokban használtak, hanem az oktatásban is, ezért is kellett belőlük egyre több példány. A kódex onnan kapta a nevét, hogy kezdetben fa- és viasz táblákra írták, s a latinban a fatörzs ill. a fa írótábla elnevezése caudex vagy codex volt. A kódexeket olyan emberek írták, akik a kolostori, káptalani vagy a katedrálisok melletti iskolákban tanultak, és szerzetesnek vagy papnak készültek. Igaz, a világi hivatásokra készülő diákok is itt tanultak, rájuk azonban később nem a kódexmásolás várt, hanem a királyi-fejedelmi kancelláriáknál használt hivatalos iratok elkészítése. És bár ezeket is nagy műgonddal készítették, a művészi szabadságnak igazán a kódexek adtak teret.
|
|
|
 |
|
Egy ideje könnyen előfordulhat, hogy ha egy menedzser ezt látja leírva: „A következő tárgyalásunk Georgiában lesz”, vissza kell kérdeznie, hogy „jó, de melyikben?”
Ezt persze csak a jól tájékozott menedzserek kérdezik meg, akik tudják, hogy 2008 óta két Georgia is létezik a világban: az egyik az USA-ban, amelyet dzsordzsának ejtünk, a másik pedig az eddig Grúziaként emlegetett ország neve, amelyet úgy kell ejtenünk, ahogy le van írva.
Grúzia ugyanis a 2008-as grúz-orosz konfliktus miatt megvált az orosz nyelvű nevétől, és visszavette az eredeti grúz, vagyis kartuli nyelvű Georgia elnevezést. Ez egyébként a huszadik századig bevett neve volt az országnak, pl. nálunk is így ismerték. (Például a Pallas nagy lexikona a 19-dik század végén szintén Georgia néven tett közzé szócikket az országról, és a „Grúzia” c. bejegyzésnél az áll, hogy „Georgia orosz neve".) A magyar Földrajzinév-bizottság 2010. áprilisi állásfoglalásának jegyében pedig az egykori Grúziát Magyarországon is Georgia néven kell megnevezni. Ez azonban nem az egyetlen olyan eset, amely arra utal, hogy egy földrajzi név egyszerre több helyen is megjelenhet. Számos olyan városnév is akad, amely a világ több országában föllelhető. A magyar városnevek pedig különösen gyakran kettőződnek meg a térképeken.
|
|
|
A meteorológiai ballon olykor azért kerül a figyelem középpontjába, mert valaki ufónak nézett egyet, és azzal borzolta a kedélyeket, hogy hamarosan megjósolhatatlan szándékú földönkívülieket tesznek le hozzánk. Nemrég azonban azért vált témává ez az eszköz, mert februárban magyar kutatók egy 2,5 kilogrammos súlyt is elbíró meteorológiai ballont engedtek föl a Szent István Egyetem Gödöllői Campusáról, és az ezzel kapcsolatos kutatásokat folytatni is fogják. Ez pedig újabb előrelépést jelent azokban a kutatásokban, amelyekben azt vizsgálják, hogy mi történik a különféle műszerekkel és biológiai anyagokkal a világűrre jellemző hatások közepette. Ez a meteorológiai léggömb ezúttal tehát nem pusztán a földi légkör megfigyeléséhez, hanem a világűrben tervezett utazásokhoz is segítséget nyújtott és a párjai majd még nyújtanak is, a továbbiakban.
|
|
|
|
|
 |
|
Ha az embernek nincs ideje rendesen lezuhanyozni vagy megfürödni, olyankor egy gyors macskamosdás is megteszi. És ha az illető nő, aki aznap könnyű és kényelmes öltözékben szeretne lenni, akkor elég egy színes, testhezálló macskanadrágot felvennie a trikójához. Aki viszont este túl sokat ivott és ezért másnap erős fejfájással ébred, az jobban teszi, ha nem kerülgeti az igazságot, mint macska a forró kását, hanem egyenesen megmondja, hogy ő most a macskajajtól szenved, és inkább félrevonulna a társaságtól. A gyerekek eközben nyugodtan megnézhetnek egy filmet, mondjuk a Csizmás kandúrt vagy a Mirr-murrt, miközben a nagyobbak a Macskafogón szórakozhatnak. Mindenesetre aki moziba megy, annak nem célszerű az erős illatú Chat Noir („Fekete macska”) kölnivel meglocsolnia magát – az inkább színházba való. Például a Macskák című musical nézőközönsége a moziénál jóval nagyobb térben ezt biztosan jól elviseli.
Mindebben pedig az a lényeg, hogy a macska, mint látható, nem pusztán egy állat, az élőlények közül, hanem olyan, számunkra kiemelt lény, amely nemcsak a lakásunkba költözik be, meglehetősen gyakran, hanem a nyelvünkbe, a meséinkbe-mítoszainkba, tehát általában véve a kultúránkba is. A kutyák mellett a macskák az életünk legbarátibb kísérőivé váltak.
|
|
|
 |
|
Legyen akár fürdőszobai, akár bolti egy mérleg, ez az eszköz ma már az esetek többségében egyetlen, viszonylag vékony lap, amelyen elektronikus vezérlésű kijelzőről tudjuk leolvasni a rá helyezett súly mértékét.
Az eltelt évezredekben azonban a mérlegek merőben más képet mutattak, hiszen csak a mechanika alapján működhettek, és ezért több, jól látható elemet is tartalmazniuk kellett. A formájuk viszont egyúttal arra is kiválóan alkalmas volt, hogy ez a tárgy a mérték, a kiegyensúlyozás és a rend jelképévé is váljon. Az igazság és az igazságszolgáltatás (vagyis a jog), s egyúttal az erkölcsi erő római kori istennője, Justitia is egy mérleget tart a kezében, a jó és rossz cselekedetek megítéléséhez. Igaz, az ő szemét bekötötték, annak jelzésére, hogy a mérleg önmagában kevés a dolgok valódi megméréséhez: az is fontos, hogy aki mér, az ezt elfogulatlanul, vagyis a saját viszonyulása és érdeke kiiktatásával tegye. A mai, korszerű mérlegekbe gyakorlatilag beépítették az elfogulatlanságot: az, hogy végül mit mutat a mérleg, a lehető legkisebb mértékben múlik az ember kezén vagy a szemén.
|
|
|
|
|
 |
|
Védőmaszk a csiszoláshoz, műtősmaszk az orvoson-nővéren, altatómaszk a műtétre előkészített betegen, ijesztő, vagy épp ellenkezőleg: különlegesen szép maszk a színészen, máskor egy maszkabál vagy karnevál résztvevőin, fekete maszk a bankot megtámadó rablón, látványt kivágó maszk-keret a fénykép másolásakor vagy nagyításakor – ha nem is a hétköznapok állandó része, de a „maszk” szó elég gyakran előfordul az életünkben. És még átvitt értelemben is használjuk. „Ismerlek, szép maszk!”, mondjuk olyankor, amikor azt szeretnénk tudatni a másikkal, hogy hiába tesz úgy, mintha csak jó dolgokra készülne, mi átlátunk rajta, tudjuk, mit rejt az álca, amit például hamis szavakból állított maga elé, és amivel szeretné elrejteni a valóságot. A maszk legfeltűnőbb szerepe tehát az elleplezés, miközben emellett másféle funkciója is lehet. Gyakran azt is tapasztaljuk, hogy valakire „ráégett a maszkja”, vagyis a végén valóban olyanná vált, mint amilyen szerepet, álarcot magára erőltetett. Ilyenkor mintha visszatérne az a mágikus erő, amit a maszkok születésekor tulajdonítottak ennek a tárgynak.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Mára a fülbevaló ugyanolyan természetes, megszokott része a viseletünknek, mint bármely más ékszer. Legfeljebb akkor figyelünk fel egy-egy darabjára, ha feltűnően érdekes az anyaga, a formája vagy a színe. A kezdetekkor azonban a fülbevalók kiemelt és meghatározott jelentésű ékszerek is voltak. Ezt az is fölerősítette, hogy a mítoszok korában a fülnek magának is kiemelt jelentősége volt, s emellett különféle szimbolikus jelentéseket is kötöttek hozzá. Így például Egyiptomban a bal fül a halállal, a jobb az élettel állt összefüggésben, az ősi Kínában pedig a hosszú fül a bölcsességet, az okosságot jelképezte. De önmagának a fül kilyukasztásának is volt jelentése: ez több kultúrában is valamiféle elkötelezettségre vagy fogadalomtételre utalt. Mindezek pedig arra is hatással voltak, hogy kinek milyen anyagú vagy formájú ékszer került azután a fülébe.
|
|
|
A befagyott vizek és lefagyott utak már több évszázaddal ezelőtt rákényszerítették az embert, hogy kitaláljon valamit, amivel mégis jó tempóban tud végigmenni, pontosabban végigsiklani a gyalog bejárhatatlan utakon. Így született meg a simára csiszolt talpú, keskeny lapból álló, jéghez való korcsolya, amely később a művészetben is helyet kért magának. A kerekeken gördülő görkorcsolya mögött azonban hasonló, külső kényszert nem találhatunk - ezt már kizárólag az ember belső vágyai hozták létre: annak igénye, hogy olykor a lábunk kínálta tempó meghaladásával, tehát a megszokottnál gyorsabban is tudjunk haladni. A jégkorcsolyának ez a „kistestvére” ezért jóval később is született meg, csak a 18-dik század vége felé. Megszületése viszont mindjárt sokkal látványosabbra is sikeredett.
|
|
|
A karácsonyi betlehemes képeken a gyermek Jézust szalmára fektetve látjuk, hol a földön, hol egy asztalka formájú emelvényen.
Jézus azért született istállóban, mert a születését megelőzően Augustus császár rendeletet adott ki az emberek összeírására. És mivel mindenkinek a születési helyén kellett jelentkeznie, Józsefnek, aki ugyan Máriával együtt a galileai Názáretben lakott, de a júdeai Betlehemben született, oda kellett mennie, elintézni a felírását. Természetesen az akkor már szülés előtt álló Mária is vele ment. Betlehemben viszont már nem adtak nekik helyet a szállásokon, ezért húzódott be a család egy istállóba. Ahol pedig honnan is lett volna bölcső? Elméletben persze lehetett volna, hiszen abban a korban már ismerték ezt a formát, ám ők nem ismertek senkit a városban, aki adhatott volna nekik egyet. Ezért Jézusnak nem jutott bölcső, csak a szalma.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A régészet az emberiség múltjának tárgyi emlékeivel, azok minél alaposabb feltárásával, dokumentálásával és megőrzésével, valamint a leletekből levonható következtetésekkel foglalkozik, és nagyjából a reneszánsz idején vált önálló tudománnyá. Ám hogy mi rejlik a föld mélyén egy-egy rég elpusztult városból vagy hogy melyik kultikus tárgynak mi lehetett a jelentősége, természetesen mindig is izgatta az embereket. Ezért mindig voltak olyanok, akik ásót ragadtak és megpróbálták föltárni a gazdagabb leleteket ígérő területeket. És bár őket semmiképp sem nevezhetjük szakértő régészeknek, de a régészet úttörőinek igen, különösen, ha valóban gondot is fordítottak rá, hogy az általuk kiásott tárgyakat valóban biztonságosan őrizzék meg. Ilyen előfutárok pedig már az ókortól akadtak.
|
|
|
|
|
 |
|
Aki orvosnak készül, annak az egyetemen kötelező boncoláson is részt vennie, hogy a saját tapasztalatai révén is belelásson az emberi testbe, és így könnyebben megtanulja annak felépítését, vagyis az anatómiáját. (A szó a görög ana = fel és temnó = vág szavakból ered.) Az emberi test boncolásának azonban nemcsak oktatási célja lehet. Az anatómiai boncolás mellett még létezik a kórboncolás (ennek a betegségben elhunyt személy halálokának felderítése a célja) és az igazságügyi vagy törvényszéki boncolás is (ennek során a rendkívüli, váratlan halált halt személy halálának okát igyekeznek földeríteni). A Magyarországon érvényes jogszabályok szerint minden, kórházban elhunyt személyt fel kell boncolni, kivéve, ha az osztályvezető patológus valamilyen okból írásos engedélyt ad ennek az elhagyására.
A boncolás azonban hosszú ideig nem volt bevett tevékenység és a törvények is csak a 19-dik század közepétől kezdték el körültekintően és az ésszerű céloknak megfelelően szabályozni. Addig az orvosok olykor csak kalandos utakon, nagy nehézségek árán juthattak hozzá olyan holttestekhez, amelyen tanulmányozhatták a testet és azt, hogy vajon abban milyen betegség milyen jellemző elváltozásokat okozott.
|
|
|
 |
|
Az ezredforduló óta Magyarországon is sokan megtartják a Halloween ünnepét, október 31-én. Felnőttek és gyerekek egyaránt jól szórakoznak az addig inkább csak az amerikai képregényekből vagy filmekből ismert ünnepnapon. És mivel ennek lényege a halál és a hozzá kapcsolható borzalmak valamint az élet közti határvonal képletes átlépése, ilyenkor az emberek a lakásukat és önmagukat is véres műanyag testrészekkel, denevérekkel és egyéb, riasztó dolgokkal díszítik fel. Emellett nem maradhat el a világító töklámpás sem, amely jó ideje a Halloween legfontosabb kelléke lett. A vidám és olykor horrorisztikus elemekkel teli szórakozás jó alkalmat teremt arra, hogy a gyerekek és felnőttek közösen faragjanak ki egy hatalmas tököt, és tegyék vicces térré a lakásukat, mielőtt nálunk beköszönt az ennél jóval komolyabb és szomorúbb halottak napja, amely már merőben másképp kezeli az élők és holtak közti viszonyt. Így a kettő együtt tökéletesen kiegyensúlyozza azt a sokféle érzelmet, amellyel az ember a halálhoz viszonyul, és amelyeknek a kinevetés és a mély szomorúság a két végpontját jelenti.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
1944-ben egy alpinista a grúziai hegyek egyik, különösen szép vidékén járt, ahol egy különleges gránitoszlop is áll. Ez arról nevezetes, hogy a tetején akkoriban egy romos házikót lehetett látni. Az alpinista kíváncsi volt a házra, ezért felmászott a kb. negyven méter magas oszlopra, amelynek tetején egy több száz éves kápolnát talált, benne egy emberi holttest maradványaival. Mint azután kiderítették, egykor egy olyan szerzetes élt odafenn, az oszlop tetején, aki a kora középkori oszlopos szentek gyakorlatát követve magányosan és imákkal töltötte a napjait, és csak olyankor jött le, amikor az élete tanulságait meg akarta osztani a többiekkel. Mivel a kápolna nehezen elérhető helyen volt, ekkor semmit nem tettek vele, csupán megőrizték. 1993-ban azonban megjelent ott egy 39 éves férfi, aki épp akkor tett szerzetesi fogadalmat. Ő nem kis nehézségek árán újjáépítette a kápolnát, majd maga is beleköltözött, és ettől kezdve ennek az oszlopnak a tetején éli az életét. Elsőként a több országban is kapható amerikai lap, a The Huffington Post közölt róla egy képes riportot, 2013-ban. Innen lehet tudni, hogy mit is jelent, ha valaki az oszlopos szentek életmódját követi.
|
|
|
Bár a kalózkodás helyenként még ma is élő gyakorlat, az európai emberek kalózokkal kizárólag könyvekben vagy filmeken találkozhatnak, ahol többnyire riasztó, sötét öltözékben, esetleg jellegzetes, ferde kötéssel a szemükön és halálfejes sipkákkal a fejükön látjuk őket. A kalózkodás bizonyos formái azonban olykor itt is kézzelfoghatóan vannak jelen, hiszen például a szabálytalanul, fizetség nélkül letöltött zenék is kalózfelvételek, ahogy a titokban működtetett rádiókat is kalózrádióknak hívjuk. Ám ezek jóval szelídebb tevékenységek, mint amilyenek a kalózokat jellemezték évszázadokon át, a világ tengerein.
|
|
|
Amikor megérkezik a hideg, az emberek egy része a távfűtéstől vagy a házában lévő, közös központi kazántól kap meleget, más része a lakásában felszerelt, gázfűtésű falikazánnal (eredeti nevén cirkogejzer, közkeletű néven cirkogejzír v. cirkó) fűti be a lakását. Ezek közös jellemzője, hogy a központi egységükben megtermelt hőt fűtőtesteken, radiátorokon keresztül adják át a lakás helyiségeinek. Sokan azonban nem ilyen, áttételes rendszerrel, hanem kályhákkal fűtenek, amelyek lehetnek kandallók, cserépkályhák, vaskályhák vagy olajkályhák. A kályhák az őskor óta jelen vannak az emberek életében és egy idő után, mint minden használati tárgyunk, művészi értékekkel is gazdagodtak.
|
|
|
|
|
 |
|
– Óóó-szereees! Használt cipőt, ruhát, rongyot, kopott holmit, mindent veszek és cseréé-leeek! – csendült fel gyakran a jól ismert, éneklésszerű hang a falusi utcákon vagy a városi bérházak udvarán, még a huszadik század közepén is. – Megjött a handlé – mondták erre sokan az otthon lévők, akiknél gyakran volt már a konyha vagy az előszoba sarkában letéve egy-egy kisebb, előkészített csomag a fölöslegessé vált holmikból. Ezekkel ilyenkor vagy maguk mentek ki az érkezőhöz, vagy az jött be hozzájuk, a helyzettől és a hangulattól függően. Mindenesetre az ószeresek – jiddis szóval: handlék – és egyéb házalók, a drótos tótokkal és vándorköszörűsökkel együtt akkor még természetesen tartoztak bele a lakosság színes képébe. Mára, a szigorúan zárt udvarok és az államilag szervezett lomtalanítások korában megszűnt a házaló kereskedés, és legfeljebb a lomizók alkalmi csoportjainál, illetve a turkálókat vagy szociális boltokat fenntartó kereskedőknél él tovább annak gyakorlata, hogy kellő javításokkal a használt holmikat is lehet még hasznosítani.
|
|
|
|
|
A múlt század elején a legelegánsabb és legdrágább cipők-táskák gyíkbőrből készültek. Ezek kifejezetten a városok öltözködési kultúrájához tartoztak, ott jelezték, hogy a viselőjüknek pénzük és jó ízlésük is van ahhoz, hogy megvegyék ezeket a pikkelyes mintázatú, a sima felületű bőrkészítményektől feltűnően eltérő tárgyakat. Kevesen tudták ugyanakkor, hogy több, természeti (tehát még nem városokban és modern körülmények közt élő) nép is ehhez hasonló, szintén pikkelyes mintázatú csizmában, cipőben, sőt, ruhában járt, és hogy ezek évszázadokon át a mindennapi viseletük részei voltak. Csak éppen nem a gyíkok, hanem a halak bőréből varrták ezeket.
|
|
|
Mára megszoktuk, hogy szinte a világ bármely táján fizethetünk a boltokban bankkártyával. Ennek két feltétele van: az egyik, hogy a boltban legyen kártyaleolvasó gép, s a másik, hogy nekünk, mint vásárlóknak legyen folyószámlánk valamelyik banknál, rajta a vásárláshoz szükséges pénzmennyiséggel. Ez persze nem mindig volt így: vásárlásainkat évszázadokon át papír-és fémpénzek használatával bonyolítottuk le. Ezek az eszközök azonban meglehetősen sérülékenyek, emellett olykor hiányozhatnak is a vásárlás pillanatában. A megnövekedett fogyasztás és a változó fogyasztói-hitelezői szokások arra késztették a pénzzel foglalkozó intézményeket, hogy olyan módszereken gondolkozzanak, amelyekkel sokféle, pénzzel kapcsolatos helyzetet is meg lehet oldani. Ma a kezünkbe vehető pénz legkorszerűbb kiváltója a bankkártya, amely fizetőeszközként a magánszemélyek számára 1950-től vált elérhetővé. Ám már ezt megelőzően is többféle pénzkímélő forma létezett.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
Az emberi méltóság fogalma történeti fejlemény, vagyis nem mindig létezett, csak a történelem folyamán jött létre, éspedig az egyistenhit kialakulásának köszönhetően. Addig az egyes ember élete önmagában nem jelentett olyan értéket, hogy azt akár a halála után is tisztelni kellett volna. Ezért sem volt semmi különös például abban, hogy az emberek akár meg is ehették a saját fajtársukat, vagyis a másik embert – egy percig sem érezték úgy, hogy ezzel bármilyen elvet is megsértettek volna. Sőt, az emberevés, más néven kannibalizmus gyakran éppen azt szolgálta, hogy erőt kapjanak a másik testéből, vagyis ezzel fölemeljék az emberi test értékességét. Ugyanez azonban később már merőben más jelentést kapott, és a kannibalizmus a gyűlölet kifejezője is lehetett. Ezt példázza annak a 17-dik századi, holland politikusnak az esete is, akinek a megölésével nem elégedtek meg az ellenségei, hanem a halála után megcsonkították és valószínűleg ettek is a testéből. Witt esetét nemrég a BBC History munkatársa, Eugene Byrne író-újságíró tárta fel, az izgatott közvélemény számára.
|
|
|
A 300-as évek végén, a népvándorlás előszeleként hunok agresszív csapatai törtek be a Római Birodalom területére. És bár épp a rómaiaktól ered a „sine ira et studio” – vagyis a „harag és elfogultság nélkül” – alapelve, Ammienus Marcellius történetíró ezúttal mellőzte ezt, és úgy írt a hunokról, mint akik nem pusztán az aktuális ellenségeik, hanem általában véve és minden vonatkozásban alantasabb, értéktelenebb emberek. Azt állította, hogy ezek a lovas harcosok annyira nem ismerik az étel civilizált elkészítésének módjait, hogy a húst is a lovaik nyerge alatt puhítják meg. Később többen is a magyarokkal azonosították a hunokat, ezért a nyereg alatt puhított hús legendája a magyarokra is ráragadt. Ezután ha valaki értékrangsort akart felállítani az egyes népcsoportok között és a saját népét akarta ebben győztesnek kihozni, gyakran ezt a mítoszt hozta fel példának a hunok vagy a magyarok alacsonyabb szintjének érzékeltetéséhez.
|
|
|
|
|
Európában az első egyetemek a következő sorrendben alakultak meg, a különböző városokban: Salerno kb. 1050, Bologna 1088, Párizs kb. 1090, Padova kb. 1222, Prága 1348, Krakkó 1364, Bécs 1365, Pécs 1367, Erfurt 1379, Heidelberg 1385, Köln 1388, Óbuda 1395, Lipcse 1409, Löven 1423. A fenti városok azóta is rangos kulturális központoknak számítanak Európában. Olyannyira, hogy közülük már többet is kiválasztottak arra, hogy egy éven át az Európa kulturális fővárosa címet viselhesse. Ezt 1985 óta ítéli oda az Európai Unió Tanácsa, Melina Mercouri görög kulturális miniszter javaslatára. A magyarok közül eddig Pécs kapta meg, 2000-ben. Nemegyszer egy egész ország rangját is azon mérik, hogy milyen minőségűek az egyetemei.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Gyakran halljuk, hogy valami azért értékes, mert patinás. Hol egy épületre, hogy egy ékszerre vagy szoborra mondjuk, de van, hogy egy családot vagy egy gondolatot is patinásnak minősítünk. Ilyenkor nagyjából tudjuk, hogy ez azt jelenti: régóta létezik a dolog, és a sok idő nyomot hagyott a külsején is, vagyis a patinája jelzi az értékességét. Ám arra ritkán gondolunk ilyenkor, hogy vajon konkrétan mi is az a patina, amelynek nevét sokan ráadásul össze is szokták keverni a platina nevű fém nevével.
|
|
|
Az utóbbi időkben több országban is megnövekedett az olyan újszülöttek száma, akik nem a természetes úton, hanem császármetszéssel jöttek a világra. A császármetszést sokan még ma is úgy emlegetik, mintha valamiféle kiváltság lenne, talán még az előkelőség rangját is megadná az érintetteknek, hiszen megkíméli őket az erőfeszítéstől és a fájdalomtól. Ez utóbbit az ókorban különösen alantas dolgoknak tekintették, ezért a mitológiában valóban az istenek és félistenek kiváltsága volt a természetes út kikerülésével megszületni. A gyógyítás istenét, Aszklepioszt például a legendák szerint egyenesen Apollón metszette ki az anyja hasából. Később az ókor legjelentősebb orvosa, Hippokratész (i.e. 460-377) azzal szeretett volna még nagyobb tekintélyt kivívni magának, hogy apai ágon Aszklepioszig tudja visszavezetni a származását. Szerencsére azt már nem akarta bebizonyítani, hogy ő maga is császármetszéssel jött volna a világra, hiszen ezzel minden hitelességét elveszítette volna.
|
|
|
– Sziszifuszi munkát igényelne a végrehajtása! – halljuk nemegyszer, amikor egy különösen nehéz, inkább reménytelen munka elvégzéséről van szó. – Sőt, még akár tantaluszi kínokat is kiállhatunk közben – tesszük esetleg még hozzá, ha fokozni akarjuk a szenvedéseink érzékeltetését. De miért éppen Sziszifuszt és Tantaluszt– pontosabban: Sziszüphoszt és Tantaloszt – emlegetjük ilyenkor? Miért beszélünk esetleg még pyrrhuszi győzelemről is – egy Pyrrhosz nevű személyre utalva –, ha úgy gondoljuk, hogy túl sok áldozattal járna valami? Egyáltalán: hogy kerülnek az említett személyek a mondatainkba, szólásainkba? Hiszen ők nincsenek benne a mindennapi életünkben, sőt, jószerével a többségükről már alig tudjuk, hogy ki volt. Ám mivel a nevük örökre összefonódott egy-egy jellemző helyzettel vagy jellemvonással, érdemes utánanézni, hogy mi is volt ennek az alapja.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az év utolsó napját jelölő szilveszter eredetileg személynév, amely a humanizmus és a kora reneszánsz idején az egyik legnagyobb tisztelettel övezett név volt. Jelentése: erőben lakó ember, vagyis olyan személy, aki szerény, Istennek tetsző életet él és figyelmét a természet szeretetére, önmaga jellemének nemesítésére fordítja. (A név alapjául szolgáló „silva” szó a latinban az erdő neve.) A beiktatásakor több pápa is ezt a nevet vette fel, az év végi ünnep pedig I. (Szent) Szilveszter pápáról kapta a nevét, aki 335-ben éppen december 31-én halt meg.
Érdekes, hogy pl. Magyarországon a név ennek ellenére sem családnévként, sem utónévként nem került be a legnépszerűbbek közé. A neves, kiemelkedő személyiségeink közül is csak egyet tudunk említeni: a Biblia Újszövetségének első fordítóját, Sylvester Jánost.
|
|
|
A karácsonyhoz sokféle étel kapcsolódik, és mivel ez egyben a születés, és a téli napfordulóhoz kapcsolódón a fény újjászületésének ünnepe is, főként olyasmi, ami a bőségre és a csírázásra-újraéledésre utal. Ezért élt hosszú ideig az ókereszténységből fennmaradt szokás, amely szerint az ünnepi asztalon az abrosz alá gabonaszálakat kell tenni, az asztalra pedig egy tálkában, egy gyertya köré pedig csíráztatott búzát. A süteményeket a sok-sok magból álló – tehát bőséget jelképező – mákkal ill. a szintén sok, apró darabból álló dióval kell megtölteni. Ugyanígy az ünnephez tartozik az alma is, amelyből annyit kell kitenni az asztalra, ahányan a családban vannak. És persze nem maradhatnak el a csillogást fölerősítő étkek is, mint amilyen például a díszes papírba csomagolt szaloncukor, vagy a fehérségével villogó habcsók, amelyek már viszont a fenyőfára kerülnek.
|
|
|
|
|
Időnként szokatlan szavak kerülnek elénk a népnyelvből, amelyekről nem tudni, hogy vajon komolyan vehetjük-e, vagy csak viccel, aki mondja. Némelyik egészen olyan, mintha valódi dolgokat fedne, miközben mégis gyanúsan cseng. Ilyenek azok a jelzők is, amelyeket gyakran tesznek ki leggyakoribb táplálékunk, a cipó vagy a kenyér szava elé. Ezek közt van a „kakastejes” vagy a „madárlátta” szó is, amelyekkel évszázadok óta találkozhatunk, hol a népmesékben, hol a nyomtatott irodalomban.
|
|
|
|
|
|
|
A pompára és kincsekre vágyó emberek a legkülönfélébb tárgyakat képesek ellopni-elrabolni, ha erre lehetőségük nyílik. Így számos, olyan esetet tudunk felsorolni, amelyek során képeket, szobrokat, drágaköveket, ékszereket, különleges könyveket, kódexeket, esetleg királyi koronákat tettek magukévá, hol hivatásos, hol alkalmi tolvajok. Az azonban nem túl gyakori, hogy egy egész szobát lopjon el és vigyen magával egy hadsereg. Nem is igen lehet más példát felhozni erre, mint a legendás borostyánkő-szobát, amelynek az ellopása végül sajnálatos módon a megsemmisülését is jelentette.
|
|
|
|
|
Sokan ismerik a szólást: „Én sem most jöttem le a falvédőről!”. Ezt olyankor mondja valaki, amikor egy találó képpel szeretné kifejezni, hogy neki is vannak tapasztalatai, ő sem kezdő vagy naiv abban a témában, amelyről éppen szó van. Nem csupán egy hímzett alak a falon, hanem hús-vér ember, akit nem lehet átverni. Rokona a „nem most jöttem a hat huszassal” szólás, amely hangsúlyosabban utal arra, hogy a naivitás, a járatlanság régen inkább a vidéki élettel kapcsolódott össze. De mit kerestek a hímzett alakok a falon, és egyáltalán: mi volt a szerepük a falvédőknek, amíg voltak?
|
|
|
 |
|
Azokat, akiket valamilyen ügyben bűnösnek ítél a társadalom, a modern korban az ügyük megtárgyalása után a bíróságok többnyire börtönre ítélik. Ez azt jelenti, hogy egy erre kijelölt, zárt helyen hosszabb-rövidebb időt kell eltölteniük, a normális életviszonyokhoz képest beszűkített körülmények között, fogságban. A cél kettős: egyrészt azt szeretnék elérni ezzel, hogy a bűnös meglakoljon és az elzártságban átélt szenvedései miatt a továbbiakban kerülje el a bűnözést, másrészt hogy a társadalmat megóvják az emberekre nézve alkalmanként veszélyes polgáraitól. A modern igazságszolgáltatásban azonban az is cél, hogy aki bűnt követett el, azt lehetőleg ne pusztán az elriasztással térítsék el a hasonlóan rossz cselekvésektől, hanem meggyőzéssel, a belátás elérésével. Ezért ma már egyrészt a fogság csökkentésével jutalmazzák, ha valaki egyértelműen jelét adta a megváltozásának, másrészt a börtönök helyett inkább másfajta korlátozásokkal (pl. házi őrizettel vagy kötelező pszichológiai terápiákkal) hajtják végre a büntetéseket. A kezdetekben azonban a büntetések a legkevésbé sem voltak ennyire kifinomultak.
|
|
|
Izgalmas hírt jelent, hogy az idei (2016) orvosi-élettani Nobel-díjat Oszumi Josinori japán tudós kapja, a sejtkutatás területén elért eredményeiért. A díjakat, amelyek ma 8 millió svéd koronát érnek, hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján megrendezett ünnepségen adják át.
Az első, orvosi Nobel-díjat 1901-ben kapta a német Emil von Behring, a torokgyík elleni oltás kifejlesztéséért. Oszumi Josinori 71 éves, a hatodik japán születésű orvosi Nobel-díjas és a huszonharmadik japán Nobel-díjas. Kutatási területe az autofágia, vagyis a sejtekben zajló, egyszerűen szólva önevésnek nevezett folyamat vizsgálata. Oszumi 1993-ban publikálta azokat az eredményeit, amelyek fordulópontot jelentettek az autofágia kutatásban.
|
|
|
Az államalapító István után a 13-dik század elején, 1235 és 1270 között uralkodó IV. Béla királyt szokás a második honalapítóként emlegetni. IV. Béla több intézkedésével is rászolgált erre a névre. Trónra lépésekor azzal, hogy nemcsak felhagyott apja, II. András pazarló, a birtokokat szétosztogató politikájával, amellyel az ország pénzügyeit és gazdaságát is mélypontra juttatta, de igyekezett korrigálni is ezt a rombolást. A későbbiek során pedig azzal, hogy okos és előrelátó politikával fogadott ill. telepített be olyanokat, akik mind katonai, mind kulturális szempontból is hasznára voltak az országnak. Ez a tevékenysége azonban nem volt mindig feszültségmentes, hiszen az idegenek betelepítése olykor ütközött egyes rétegek, elsősorban a főnemesek érdekeivel. Így betelepítési politikája az uralkodása elején jó időre súlyos konfliktusok forrásává is vált.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Bár a sajt nem a legveszélytelenebb étkünk (influenza, torokgyulladás vagy allergia esetén például súlyos, ödémás rohamokat is kiválthat, ezért ilyenkor jobb elkerülni), az egyik legnépszerűbb, leggyakrabban asztalra kerülő finomság, szerte a világban. A francia étkezési rendnek például elkerülhetetlen része: az előételt követő főétel után szinte kötelezően ott kell lennie, a szintén elmaradhatatlan desszert előtt. De vajon ki és mikor jött rá, hogy a tejből nemcsak aludttejet, kumiszt vagy kefirt, hanem sajtot is lehet készíteni?
|
|
|
|
|
|
|
Már a 19-dik század végén felismerték, hogy az emberi életet nem csupán rövid távon fenyegethetik akár a természeti, akár a politikai katasztrófák (pl. a pusztító háborúk), hanem esetleg kijavíthatatlan károk okozásával is. Ezért kezdtek el arra törekedni, hogy valamilyen módon megőrizzék legalább azokat a magokat, amelyek elvetésével a katasztrófák után is biztosítani lehet az élet fennmaradását, tehát a minimális ennivalót. Ennek céljából kétféle típusú őrzőhelyet is kialakítottak: olyat, amelyben csak a magokat tárolják, és olyat, amelyben egyúttal a kifejlett növényeket is. Ez utóbbiakban olyan kísérleteket is folytatnak, amelyekkel nagyobb tűrőképességű, tehát a különféle károsító körülményeket könnyebben túlélő növényeket is elő lehet állítani. Lényegében mindkét tárolóhely génbank, csak éppen az utóbbi a gének megőrzését komplex formában végzi.
|
|
|
A labdajátékok egyik, legtöbbek által kedvelt és legszebb sportága a tenisz, amely egyben olimpiai ág is. Az első teniszversenyt (amelyet akkor tenisztornának hívtak) valószínűleg az angol M. William Appleton rendezte meg, nahanti birtokán, 1876 augusztusában. Ezt a tornát John Dwight nyerte. A következő évben, 1877. július 9. és 16. között rendezték meg az első wimbledoni tenisztornát, amelyen 22 férfi teniszező indult, és amelynek az angol W. Spencer Gore volt a győztese. A tenisz mindezek ellenére nem angol, hanem francia eredetű játék, de az kétségtelen, hogy az angolok fejlesztették fel önálló sportággá.
|
|
|
A népvándorlás idején, a 800-as években meglehetősen kusza volt a világi és egyházi hatalmak viszonya. Európa térségét ekkor elsősorban a frank királyok vetélkedése határozta meg, a német-római császári korona megszerzéséért. És mivel a keresztény egyház megerősödésével a császári koronákat csak a pápák tehették fel az uralkodók fejére, a pápaság és császárság ügyei ettől kezdve hosszú ideig szorosan összekapcsolódtak. Ennek egyik következményeként zajlott le a pápaság történetének egyik legabszurdabb eseménye, a hullazsinat. 897 januárjában az akkori pápa, VII. István kiásatta a sírból az egyik elődjét, a kilenc hónapja halott Formózusz holttestét, és vádlottként idézte be egy szabályos bírósági tárgyalásra. Ahol pedig megállapították, hogy mivel érdemben semmiféle érvet nem tud felhozni a mentségére, jogos a büntetése. Ennek jegyében minden intézkedését érvénytelenítették, az áldást osztó ujjait levágták, őt magát pedig a Tiberis-be dobták.
|
|
|
|
|
Százhat éve, 1910. június 26-án született Roy J. Plunkett amerikai vegyész, aki minden idők legismertebb és leggazdagabban felhasznált polimer vegyületével, a teflonnal ajándékozott meg minket. Igaz, Magyarországra csak a hetvenes évek táján jutott el, de Nyugaton már 1958-tól mindennapos tárgy volt az olyan edény, amelynek teflonbevonata van, és ezért nem ragad bele az étel. És mivel csak kevés zsiradékot kell használni a sütni-főzni szánt anyagokhoz, ezáltal a pazarlást és a hízást egyaránt elkerülhetjük. Természetesen ennek a gyártása sem tökéletes: mint később kiderült, az előállítása során az emberi szervezetre nézve veszélyes anyagot is felhasználtak, az eljárást azonban 2005-től korrigálták.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Azokra a számító, elvtelen emberekre, akik mindig arrafelé fordulnak, ahonnan a kedvező szél fúj, azt szoktuk mondani: szélkakasok. Ebben a képben persze a „szél” nem a természeti jelenségre utal, hanem az ahhoz hasonlító politikai vagy gazdasági folyamatokra. A metafora viszont azért jöhetett létre, mert Európa településein hosszú évszázadokon át feltűnően sok volt a szélkakasok képe, a háztetőkön vagy a templomtornyokon. Különösen azokon a vidékeken volt sok ezekből a forgó szerkezetekből, ahol tenger is volt a közelben, hiszen a hajósoknak tudniuk kellett, hogy amikor útra kelnek, milyen irányból fúj a szél. Ezt pedig a szélkakasok mutatták meg nekik. Ugyanakkor a szélkakasokat pusztán a díszítés kedvéért vagy egyszerű szimbólumként is föltették a házak legmagasabb pontjaira.
|
|
|
 |
|
A Biblia ószövetségi részének egyik alakja, Matuzsálem neve eredetileg lándzsás embert jelentett, később azonban a különlegesen hosszú életkort is ezzel kezdték el megjelölni, matuzsálemi életkorként. Mózes első könyve szerint ugyanis Ádám nyolcadik utóda (Énókh fia, Lámekh apja és Noé nagyapja) 969 évet élt. Ezt az életkort ember még meg se közelíthette, a fák közt azonban vannak olyanok, amelyek bőven meg is sokszorozták. Ezek tehát a fa matuzsálemek, amelyek között elsősorban a hegyi mamutfenyőket
(Sequoiadendron giganteum) kell megneveznünk. Ezek akár 2-3000 évig is elélnek, egyszersmind hatalmas méretűekké is megnőnek. Közülük a legnagyobb példány az amerikai Sequoia Nemzeti Parkban található. Ugyanakkor a jelenleg ismert, legidősebb fa mégsem mamutfenyő, hanem egy szálkástobozú fenyő (Pinus aristata), amely a kaliforniai White-hegységben növekszik, és amelynek a korát 4700 évre becsülik. A botanikusok a Matuzsálem nevet adták neki. Az európai fenyőfélék közül az Alpokban és a Kárpátokban honos cirbolyafenyő (Pinus cembra) él a legtovább, de ennek a kora ma nem haladja meg az ezer évet.
|
|
|
|
|
Mi, emberek olykor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy minden élőlény ugyanolyannak látja a világot, mint mi. Ez azonban egyáltalán nem így van, és nemcsak azért, mert léteznek vak állatok is (pl. a barlangi gőte), hanem főként azért, mert az egyes fajoknak más és más fontos a világ „látványkészletéből”. Ezért a fejlődésük során ehhez igazodva alakult ki a szemük is. Amelyik fajnak nincs szüksége bizonyos színekre vagy formákra, annak a szeme ezeket nem is érzékeli. A legtöbb emlős például nem látja a színeket, más állatok viszont olyan frekvenciatartományokat is érzékelnek a fényből, amelyet mi nem, ezért ugyanazt a színt egészen másnak látják. Ez utóbbiak közé tartoznak a méhek is, amelyek az ultraibolyát a polarizált fényt is használják az érzékelésükben.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Húsvét előtt, nagypénteken és nagyszombaton nem halljuk a templomok közelében a megszokott harangszót – a népnyelv megfogalmazása szerint ilyenkor „a harangok Rómába mentek”. Ezen a két napon ugyanis a keresztény egyházak Jézust gyászolják, és a gyász idején mellőzni kell minden olyasmit, ami ellentmondana a befelé fordulásnak illetve bármiféle örömre lehetőséget adna. Így mindenfajta hangos megnyilvánulást, tehát a zengő harangszót is kerülni kell. Érdekes, hogy kezdetben éppen fordítva volt: a kötelező harangozást először épp hogy nagypéntekre, Jézus szenvedésének emlékezetére rendelték el, 1413-ban, a kölni egyházmegyei zsinaton. Később azonban a gyász kifejezése mellett döntöttek. Azóta a harangok csak nagyszombat estéjén térnek vissza, ilyenkor azonban sokszoros erővel: van, hogy a templom összes hangszerét – tehát az orgonáját, csengettyűit és minden harangját – egyszerre megszólaltatják, így jelezve, hogy van feloldása a gyásznak, és nemsokára az öröm ünnepe következik.
|
|
|
 |
|
1945. március 27-én indították el az utolsó két V–2 (ejtsd: fau-kettő) rakétát, a németek titkos, peenemündei kísérleti támaszpontjáról. Nevüket is a Vergeltungswaffe, vagyis „a megtorlás fegyvere” kifejezés kezdőbetűjéről kapták. Hitler a második világháború utolsó szakaszában úgy bízott ezekben a rakétákban, mintha csodafegyverek lennének, amelyekkel egy csapásra le lehet zárni a háborút, természetesen a németek győzelmével. Nem vitás, hogy a rakéta-kísérletek komoly eredményeket jelentettek a tudomány területén, ez azonban kevés ahhoz, hogy a technika automatikusan háborús célokat szolgáljon. Épp ezeknek a kísérleteknek a sorsa is bizonyítja, hogy a technika eredményeinek felhasználása ezer egyéb tényezőn múlik. És bár Hitler 1944. június 13-tól négy hónapig hatékonyan bombázta Londont, majd Antwerpent is, a politikai erőviszonyok alakulását nem lehetett kizárni a folyamatból. A szövetségeseknek végül sikerült megakadályozniuk a rakétaprogram kiteljesítését és sikeres felhasználását.
|
|
|
 |
|
Március 14. – amit így is leírhatunk: 3,14 – épp e leírási formája okán lett a nemzetközi π-nap, vagyis a matematika egyik leghíresebb számának, a π (pi) számnak, a 3,14…-nek az ünnepe. Érdekes egybeesés, hogy ez a nap egyúttal az egyik legnagyobb fizikus, Einstein születésnapja is.
A π-napot 1988 óta ünnepelik. Az ötletadója egy San Franciscó-i fizikus professzor, Larry Shaw volt, akit azután el is neveztek a π hercegének. Amióta megvalósították az ötletét, munkahelyén, az Exploratorium nevű természettudományi múzeumban ilyenkor körbejárnak az ott dolgozók az épület csarnokában, és az ünnepi alkalomra készített gyümölcsös pitéket esznek. A pite angol neve, a pie is visszavezethető a pi számra, amelynek görög formája ilyenkor a legkülönfélébb módokon kerül fel a sütik tetejére. Az ünnepnapon természetesen vetélkedő is zajlik: ilyenkor állnak elő mindazok, akik egész évben lázasan dolgoztak a szám minél pontosabb kiszámolásán, és előadják, hogy ki hány tizedesjegyig jutott. Jelen pillanatban a japán Haragucsi Akira a csúcstartó, aki 2006-ban 100 000 tizedesjegyet sorolt fel, és ez neki éppen 16 órájába tellett…
|
|
|
|
|
|
|
Mint oly sok modern, városi szolgáltatás, a sajátos nevű taxizás is a 19-dik század végének szülötte. A taxi olyan bérkocsi, amelyet bárki igénybe vehet egy településen, aki gyorsan és kényelmesen akar eljutni, egyik pontból a másikba. Tapasztalt sofőrök vezetik, akik jó esetben a legrövidebb, kötetlen útvonalon viszik el utasaikat a célpontig. Kötött útvonalon kizárólag az ún. iránytaxik közlekednek, amelyek pl. a repülőterek és az egyes városrészek között járnak. Az első, modern taxik Európában és Amerikában egyszerre jelentek meg, az 1890-es években.
|
|
|
|
|
|
|
Annak ellenére, hogy a televízió jóvoltából ma már több bűvésztrükk is lelepleződött az emberek előtt, egy jó bűvész rendületlenül el tudja kápráztatni a közönségét. Hiszen az embernek természetes és örök igénye, hogy olykor úgy érezhesse: ha ő maga nem is, de azért létezik olyan ember, aki túljár a fizika „eszén”, és ezzel mégiscsak lehetővé teszi, hogy egy időre kiszakadjunk a világ szigorú és kérlelhetetlen rendjéből. A bűvészek megadják azt az illúziót, hogy legalább arra az egy-két órára, ameddig őket nézzük, az ember számára minden lehetséges.
|
|
|
|
|
Ázsia legnagyobb technológiai konferenciáján, a Szöuli Digitális Fórumon tavaly egy fiatal fiú, Boyan Slat felszólalása volt a legjelentősebb. Fontos bejelentést tett: az általa alapított cég jóvoltából 2016-ban üzembe fogják helyezni a világ első olyan szerkezetét, amely passzívan tisztítaná meg az óceánokat a rengeteg műanyag szeméttől. Ezek összeszedését ugyanis eddig emberi aktivitással igyekeztek megoldani, ami azonban egyre hatástalanabbnak bizonyult. Most egy, ebből a szempontból passzívabbnak nevezhető módszert vetnek be, és biztosak a sikerében.
A konferencia résztvevőinek eszükbe sem jutott, hogy a felszólaló életkorát tényezőnek tekintsék, és esetleg gyerekes ötletnek minősítsék a dolgot. Úgy látszik, akik környezetvédelemmel foglalkoznak, mindenkinél jobban tudják, hogy a megoldás a fontos, és nem az, hogy hány éves a kiötlője.
|
|
|
Aki a saját szemével is akarja látni, hogy miként keletkezhet egy új élet – mondjuk egy növényé –, az fog egy babszemet, beteszi két, nedvesen tartott vattadarab közé, és néhány nap elteltével már el is ültetheti, új palántaként. Hiszen a babszem gyökeret fog ereszteni és egy szép, zöld szárat növesztve új életként törekszik, mindig a fény felé. Ebből mindjárt azt a nem különösebben meglepő tényt is megérthetjük, hogy gyökerek nélkül a növények számára nincs élet. Máskor azonban a gyökerek mégis szolgálhatnak igazi meglepetésekkel is, amihez azonban egészen Ecuadorig kell elmennünk. Először azonban maradjunk az általánosságánál.
|
|
|
Karácsonykor az est fénypontja, amikor a közös énekléshez meggyújtjuk a fenyőfán az összes gyertyát, és mellettük jó néhány csillagszórót is. Amelyek illata és fénye jó néhány pillanatra varázslatossá, mesebelivé teszi a hangulatot. A gyertyák régóta segítik az embereket abban, hogy a tűznek is szerepe legyen az ünnepeken, a csillagszóróhoz azonban több kellett, mint viasz és kanóc, ezért ezek csak később léptek be a képbe, éspedig japán feltalálók jóvoltából. Ismeretéhez ugyanis már nemcsak a kémiában, de az égések irányításában is járatosnak kellett lenni. És persze arról is le kellett mondani, hogy nagyszabású, tömeges látványosság részesei legyünk.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Életünk során sok helyen találkozunk a kagyló fogalmával. A régebbi telefonjainkon még egy kagylót vettünk fel, amit odatartottunk a fülkagylónkhoz, miközben esetleg épp egy kagylófotelben ültünk. Ha ezután ki kellett mennünk, odakinn egy WC-kagyló várt ránk, mellette egy mosdókagyló, amelynél kezet moshattunk. Mindez pedig egy olyan épületben is megtörténhetett velünk, amelynek barokkos díszítések voltak a falain, csupa kagylót idéző rajzolattal. A földszintjén pedig egy étterem működött, amelyben akár kagylótésztát is kérhettünk a húsleveshez… Mára a felsorolt kagylók közül egyedül a telefonkagyló tűnt el az életünkből, a többi tárgyunk továbbra is kitartóan „használja” a természetben élő állat, a kagyló formáját.
|
|
|
|
|
Nemrég tették közzé a különleges hírt: a Curiosity szonda által küldött képek tényeit elemezve okkal mondhatjuk, hogy egykor biztosan volt folyó a Marson. Vagyis egykor ott is jelen volt az alapvető elem, amely az élet létezését is lehetővé teszi. A NASA ezt már régóta feltételezte, de biztosan csak most merték kijelenteni, éspedig magyar tudósok munkája nyomán. Ők ugyanis a kavicsok kopását vizsgáló, matematikai számítások alapján tudták ezt a tényt igazolni, amelyről a Nature Communications című szaklapban adtak hírt. Az első cikket erről Szabó Tímea kutató írta, a másodikat egykori tanára, Domokos Gábor, a Gömböc egyik feltalálója. Ők egyébként további kutatókkal: az amerikai John P. Grotzingerrel (a Curiosity tudományos missziójának korábbi vezetőjével) és Douglas J. Jerolmackkal, a University of Pennsylvania geofizikusával dolgoznak együtt, a marsi eredmények értékelésén.
De vajon miért éppen a kavicsok váltak főszereplőkké?
|
|
|
A napokban fontos hírt tett közzé az egyik neves tudományos folyóirat, a Cancer Cell. Egy dán kutató, Ali Salanti, kanadai kollégájával együttműködve fölfedezett egy olyan mechanizmust, és azon belül egy fehérjét, amely nagy valószínűséggel kulcsszerepet játszhat majd a leghatékonyabb rákellenes gyógyszer kifejlesztésében. A felfedezés érdekessége, hogy Salanti eredetileg nem a rákkal, hanem egy maláriát terjesztő parazitával foglalkozott, amely a méhen belül fejlődő placentát szokta megtámadni, a terhes nőkben. Eredetileg ennek a parazitának a hatástalanítására kereste a gyógyszert. Szerencsére azonban a munkája közben olyan, fontos hasonlóságokat vett észre, amelyek egy rákgyógyszer kifejlesztéséhez is elvezették.
|
|
|
|
|
Ostoba, gyakran gonoszkodik, máskor meg épp ellenkezőleg: megvédi az embert a gonoszoktól, titkos helyen él és megfoghatatlan az alakja – ez a troll. Mesefiguraként gyakran találkozni velük a skandináv szuvenírek között, vagy az erdők világát ábrázoló, többnyire karácsonyi képeslapokon. A meséken kívül azonban a net világában is megjelennek a trollok. Ott azokat az embereket hívjuk trollnak, akik a valódi nevük fölfedése nélkül és csak azért, hogy megzavarjanak másokat és gonoszkodjanak velük, vagy egyszerűen kiéljék az indulataikat, kéretlenül beleszólnak mások beszélgetéseibe, megzavarják a posztjaikat. Ha ezt nagyon durván teszik és rasszista, emberellenes beírásokkal is előállnak, jelenteni lehet a facebook vezetésének, és ott egy rövid vizsgálat után törlik az ilyeneket a rendszerből. Egyszerűbb esetekben azonban elég a főszabályt betartani: „Ne etesd a trollodat!” Vagyis: ne válaszolj arra, amit mond, és egy idő után meg fogja unni.
|
|
|
|
|
Százhuszonkét éve, 1893. szeptember 16-dikán született Szent-Györgyi Albert, az egyetlen, magyar tudós, aki még magyarországi lakosként kapta meg a Nobel-díjat, 1937-ben. (A többi, magyar Nobel-díjas a lehetetlen körülmények és a származási alapú megkülönböztetések miatt elhagyta a szülőföldjét.) Szent-Györgyi a kutatásait külföldön kezdte, Szegeden folytatta, majd a háború után, 1947-től ismét külföldön, az Egyesült Államokban végezte. Nevét a C-vitamin felfedezése tette híressé.
|
|
|
A menekültek megrázó helyzete ma azok figyelmét is Szíriára irányítja, akiknél eddig legfeljebb a nyaralási lehetőségeik latolgatása során merült fel ennek az országnak a neve. Ma Afganisztán mellett Szíriában kényszerülnek a legtöbben arra, hogy az életveszélyes viszonyok, a négy éve tartó polgárháború miatt mindent hátrahagyva elhagyják a hazájukat. Szíriát ma az Iszlám Állam (IÁ) nevű, fanatikus csoport uralja. Ez a gyilkológépként működő csoport minden olyan történelmi emléket is szétzúz, amely egykor az országot a világ szabadon virágzó kultúrájához kötötte, és ma is alkalmas a nyitott kapcsolatok fenntartására. Legutóbb a sokak által ismert Palmüra, a világ egyik legrégebbi kereskedővárosa is a célpontjukká vált. A dzsihadisták 2015 nyarán szinte földig rombolták a múltat őrző oszlopokat, épületmaradványokat és szobrokat, majd kivégezték Palmüra főrégészét, a 82 éves Khaled Aszaadot, aki nem árulta el nekik az előlük elrejtett, ókori tárgyak rejtekhelyét.
|
|
|
|
|
Európa kultúrájában szintén hosszan és több formában volt jelen a sárkány képe, amely azonban kevésbé kötődik a kínai, alapvetően pozitív sárkánykultuszhoz. Az európai képzetek a görög mítoszok szigorúbb felfogására vezethetők vissza, és ezeket azután a bibliai szövegek formálták, módosították tovább. Az is ezekre a gyökerekre utal, hogy a mai, közismert, angol „dragon” kifejezés a görög drakón (δράκων) szóból ered.
A középkor idejére alapvetően kétfajta sárkány képe alakult ki: a többfejű, amely tüzet okádott és embereket, állatokat rabolt, miáltal afféle morált provokáló szerepet játszhatott (hiszen lehetőséget adott a jóknak az állhatatosságuk bizonyítására), és a repülő sárkány, amely elérhetetlen magasságokban lakott, rontást hozott, vihart keltett és inkább a fátumot jelentette. Mindkét típusnak több változata alakult ki, de a róluk szóló mesékben, történetekben közös vonás, hogy a főhősük egy gonosz, démonszerű lény.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az idén ünnepli fennállásának hatvanadik évfordulóját a Guinness Rekordok Könyve, amelyet először 1955-ben adtak ki, Írországban. Ettől kezdve az ’57-es és ’59-es évet kivéve minden esztendőben megjelent az új kiadása, gondosan válogatott, ellenőrzött és frissített adatokkal. Szakértők egész csapata gyűjtötte össze, hogy egy-egy évben hol állítottak fel valamiben egyedülálló rekordokat, ki nyert meg valamiben kiugró eredménnyel egy versenyt vagy rendelkezik valamiféle, különleges méretű testrésszel vagy tárggyal. Természetesen más országok is átvették ezt az egyre sikeresebb kiadványt: például 1956-tól az USA-ban, 1962-tól Franciaországban, 1963-tól Nyugat-Németországban, 1989-től pedig Magyarországon is felkerült a polcokra az ekkorra már 35 nyelven olvasható kiadvány. 1974-ben maga a Guinness Rekordok Könyve is bekerült a rekordok közé: addigra ugyanis egyedülálló, 23,9 milliós példányszámot mondhatott a magáénak.
|
|
|
A Gutenberg-galaxis kifejezés a kultúrtörténetnek arra a szakaszára utal, amelyben az ismeretek és az élmények átadásában a nyomtatott könyv játszotta a legnagyobb szerepet. A könyvnek ez a vezető szerepe azonban időről időre megkérdőjeleződik, a film, a televízió, a számítástechnika ill. az internet terjedése miatt. Egy neves tudós, Marshall McLuhan például A Gutenberg-galaxis című, 1962-ben megjelent művében végigelemezte a könyvnyomtatás óta eltelt, csaknem majd hat évszázadot, és azt jósolta, hogy a könyvek hamarosan elveszítik a jelentőségüket. Hogy ez valóban így lesz-e, vagy sem, azt ma még nem tudhatjuk, de az egészen biztos, hogy a könyvnyomtatás feltalálójára, Johannes Gutenbergre mindenképp érdemes emlékeznünk.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Néhány évtizede még a mindennapi élet gyakori részei voltak a hálók, mint használati tárgyak. Aki nem fonott kosárral ment vásárolni, az ún. neccet, hálóból varrt bevásárlószatyrot vitt magával (ezt szépnek ugyan nem mondhattuk, de tartós és rugalmas volt, amellett üresen kis helyen elfért, akár a zsebben). Sokan a frizurájuk épségét is hajhálóval igyekeztek megőrizni. Egy ideig a nők körében a neccharisnya, vagyis a nagy lyukakkal szőtt, többnyire fekete harisnya volt a divat. Mára a divatban csak a háló jellegű csipkekabátkákban látjuk viszont, mindennapos eszközként pedig szinte csak a halászok használnak hálót. A többség inkább elvont fogalomként találkozik vele, a matematikában, a csoportlélektanban („kapcsolati hálók”) vagy a világháló használatakor. De honnan is vette az ember az ötletet?
|
|
|
Az extrém azt jelenti: szélsőséges, rendkívüli. Földünkön több olyan terület is van, amely ezzel a szóval jellemezhető, és ahol emiatt sokkal nehezebb az élőlényeknek megmaradniuk, mint másutt. Most az Európai Geotudományi Unió folyóirata, a Biogeosciences arról számolt be, hogy a tudósok az eddig ismerteknél is szélsőségesebb, szinte holtnak nevezhető zónákra találtak, az Atlanti-óceánban. Itt az oxigén szintje az eddigiekben mért szinteknél hússzor alacsonyabbnak bizonyult, ezért ez a térség a legtöbb élőlény számára élhetetlen környezetet jelent. De vajon melyek az egyéb, szintén nehéz körülményeket teremtő helyek a Földön és milyen életformák alkalmazkodtak ezekhez?
|
|
|
2015 áprilisában a NASA bejelentette, hogy mivel a 11 éve működő Messenger űrszonda elhasználta a hajtóanyagát, ezért úgy irányítják, hogy április 30-án becsapódjon Merkúr felszínébe. Ez azóta meg is történt. Az űrszonda több mint 3,91 kilométeres másodpercenkénti sebességgel zuhant be a bolygóba, a Földről nézve annak az átellenes oldalán, így el is tűnt a szemünk elől. Legközelebb csak 2024-ben lesz esélyünk látni, amikor majd odaér az európai–japán együttműködésben készült BepiColombo űrszonda, és képeket küld a becsapódás területéről. Ha láthatóvá válnak a szonda maradványai, ez abban is segítheti a szakértőket, hogy jobban megismerhessék a Messenger által a Merkúron észlelt, szokatlanul gyors eróziós folyamatokat.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2006-tól március 21. a Down-szindróma világnapja (angolul World Down Syndrome Day, WDSD). Ilyenkor a világon mindenütt vidám, színes rendezvényeket tartanak, elsősorban azért, hogy megerősítsék: az embereket nem választhatják el egymástól a sorsszerű adottságaik. Még az olyan betegségeik sem, amelyek az élet egy-egy területén korlátozzák őket. Ilyen sorszerű adottság a Down-szindróma is, amelynek következményeit azonban egyre inkább enyhíteni tudja mind a tudomány, mind a társadalom. Mára rengeteg, olyan Down-szindrómás felnőtt dolgozik és végez teljes értékű munkát, akinek sorstársai a múlt század közepén még esetleg zárt intézetekben szenvedték volna végig az életüket, és hamarabb meg is haltak. Külföldön egyre többen végeznek kreatív munkát és vállalnak vezető szerepet is, így például van közöttük ruhatervező, különféle szakterületeken dolgozó tanár, cégvezető, riporter és polgármester is.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Bár a számítógép terjedésével egyre ritkábban használunk tollat-ceruzát, de ha rajzolni szeretnénk, mégiscsak ez utóbbiakat vesszük elő. Ha pedig árnyaltabb vonalakkal szeretnénk valamit megörökíteni a papíron, akkor a ceruzáért nyúlunk. Ez a több évszázada rendelkezésünkre álló eszköz biztosítja a számunkra a legmegbízhatóbban, hogy hol erősebb, hol halványabb vonallal tegyük pontosabbá, kifejezőbbé, amit ábrázolunk. Sőt, még a kísérletezgetést is lehetővé teszi, hiszen ha valami nem sikerült olyan jól, akkor egy erősebb vonallal felülrajzolhatjuk, de ki is radírozhatjuk.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Jézus Krisztus születését már az Ószövetségben is összekötötték egy csillaggal – "Csillag származik Jákóbból, és királyi pálca támad Izráelből" (4Móz 24,17) –, de ott más értelemben, mint később, az Újszövetségben. Ez utóbbiban a csillag nem magát Krisztust jelképezte, hanem azt az égi jelzést jelentette, amely a világ legnagyobb királyának megszületésére utalt, és amelynek nyomában a napkeleti bölcsek (más leírások szerint: pásztorok) eljutottak hozzá, Betlehembe. Az égi jelenség azonban a mai napig izgatja a csillagászokat, hiszen az, hogy mit tudunk az akkori égboltról, sok esemény értelmezését vagy pontosítását is befolyásolja.
|
|
|
|
|
|
|
Közeledik az év vége, amely egyúttal az összegzések időszaka is szokott lenni. Ideje tehát azt is összegezni, hogy vajon a kutatóknak hány új faj fölfedezésével sikerült gazdagítaniuk a természetről alkotott ismereteinket. Ha ezt meg akarjuk tudni, akkor a Nemzetközi Fajfelfedezési Intézet adataihoz kell fordulnunk. Igaz, ők mindig májusban szoktak közzé tenni egy összegzést, az előző évben felfedezett fajokról. Azért ekkor, mert ezt a rendszertan atyjának tekintett, svéd botanikus, Linné tiszteletére teszik, akinek május 23-dikán volt a születésnapja. Ezért az idei év fölfedezettjeinek listáját majd csak 2015 májusában olvashatjuk, de éppen ezért érdemes a tavalyi lista szereplői közül legalább néhánnyal megismerkednünk. Hiszen még néhány hónap, és a következők máris elhalványítják ezek hírét.
|
|
|
Klasszikus zenei koncertek plakátjain gyakran látni a „zongoraverseny” vagy a „hegedűverseny” megjelölést. Sokan szó szerint veszik a kifejezést, és úgy képzelik, hogy a színpadon ilyenkor tényleges versenyzés zajlik, zongorák illetve hegedűk között, és ennek során valamelyik hangszer győz a végén. Annyiban indokolt az elképzelés, hogy a versenyművek zenéjében ott van a versengés szelleme is, de ez természetesen nem valóságos verseny. Inkább olyan párbeszéd, amelyben egy szólóhangszer és a mellette lévő zenekar felváltva világítja meg, részletezi, fokozza fel vagy csendesíti le, mutatja be másféle megközelítésben azt az érzelmet-gondolatot, amelyet a zene egy-egy tétele fölvet.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Bármennyire is előrehaladt a tudomány, még mindig léteznek élőlények, amelyekről szinte semmit, vagy csak nagyon keveset tudunk. Ilyen élőlények a csőröscetek is, amelyek közül azonban nemrég egy elpusztult példány tetemét vetette partra a víz, az ausztráliai Sydneytől 150 kilométerre fekvő Redhead strandján. A csőröscet érdekessége, hogy a bálna és a delfin keverékének lehet tekinteni. És bár például Kalifornia partvidékén már sikerült néhány, élő példányát megfigyelni, ez az elpusztult cet is kiváló lehetőséget kínált arra, hogy közelről tanulmányozzák a fajt. Ezért a tetemet azonnal elszállították az egyik, tudományos kutatásokkal foglalkozó szervezethez, hogy ott próbálják meg feltárni róla mindazt, ami egy elpusztult állatról feltárható.
|
|
|
Az esernyő elődje a jelek szerint a napernyő volt, amelyet a melegebb éghajlatú vidékeken készítettek, az ott élő fák és egyéb növények szélesebb leveleiből.
Az ókori Egyiptomban, Babilóniában és Kínában ezek csupán annyiban különböztek az egyéb napvédőktől, hogy a leveleket tartó nyeleket nem a földbe szúrták, hanem rabszolgák kezébe adták. Arra nem volt nehéz rájönni, hogy ezek az ernyők nemcsak a nap, hanem az eső ellen is védelmet adhatnak, de arra már igen, hogy vajon milyen szerkezettel is lehet biztonságos, kényelmes, emellett mások segítségét nem igénylő eszközzé is tenni. Ehhez kifinomultabb anyaghasználat kellett, amit az emberiség később sikeresen el is sajátított, így ma már az esernyők könnyedén összecsukható – igaz, könnyedén össze is törhető és el is veszíthető – tárgyainkká lettek.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1865. augusztus 13-dikán halt meg az a rengeteget támadott, de annál elszántabb orvos, Semmelweis Ignác, akit az anyák megmentőjeként tartunk számon.
Életének legfőbb tanulsága az, hogy ha valaki hallgat az ösztöneire, jó megfigyelő és az összefüggéseket is könnyen meglátja, akkor nem is kell feltétlenül mindent tudnia az általa vizsgált folyamatról – elég, ha kitartóan ragaszkodik a fölismeréseihez. Semmelweis orvosi pályájának elején még nem ismerték a mikroszkopikus kórokozókat, ezért ő még nem bizonyíthatta, hogy elméleti alapja is van annak, amit állít. Mégsem adta fel, hogy a tapasztalatai alapján cselekedjen, és kortársai tiltakozásai ellenére bevezesse azt a fertőtlenítő eljárást, amely nélkül ma már nem létezhetnek orvosi vizsgálatok.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kilencven éve, 1924 nyarán kezdte meg a szolgálatot a magyar gőzmozdonyok leghíresebb típusa, a 424-es, amely több generáció utazási élményeinek főszereplőjévé, sőt, irodalmi művek és dalok „főhősévé” is vált. Első példánya (424.001), amely ma a Közlekedési Múzeum díszhelyén áll, kalandos életúton ment keresztül. Megszületésekor Budapesten, a MÁV Ferencvárosi Fűtőházának tagjaként dolgozott, a legnehezebb tehervonatok továbbítójaként. 1931-től azonban már elsősorban a balatoni nyaralókat szolgálta ki, a Nagykanizsai Fűtőháznál. A második világháború során Jugoszláviába került és a Zágrábi Fűtőház tagjaként pöfögött az ottani síneken, 1978-ig, amikor „nyugdíjazták”. Magyarországra azonban csak 1997-ben került vissza, a Horvát Vasúttal való megegyezésnek köszönhetően.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Egy magyar tudós, Dulai Alfréd is részt vett azon az izgalmas kutatáson, amely nemrég zajlott le Salzburg közelében, az Északi Mészkőalpok területén. A brit, luxemburgi, magyar, német, osztrák és svéd paleontológusokból álló nemzetközi kutatócsoport Glasenbach lelőhelyen dolgozott azon, hogy az ott előbukkanó, 180 millió éves tengeri üledékes kőzetekben vizsgálja meg a föllelhető, megkövesedett mélytengeri élőlényeket. Munkájuk során mintegy 70 különböző mélytengeri fajt különítettek: különböző tüskésbőrűeket, pörgekarúakat és csigákat.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ha élne, 2014. április 25-én a kilencvenhetedik évét fejezné be a „jazzéneklés nagyasszonya”, Ella Fitzgerald. 1996 óta azonban a születésnapja már csak emlékezést jelenthet. Ám biztosak lehetünk benne, hogy három év múlva, a századik nagy ünnep lesz a világon, hiszen Fitzgerald igazi művész volt, aki az elsöprő erejű rock-korszak kezdetén is meg tudta őrizni kiemelt helyét. Hangjára milliók emlékeznek. Budapesten először 1968. február 29-én adott koncertet, a Tee Carson trió kíséretével. Másodszor 1970. május 20-án járt a fővárosban. Mindkét alkalommal az Erkel színházban lépett fel, ahol a pótszékeken is ültek. Az 1970-es koncertről rádió- és TV felvétel is készült, ám a rajongók csak a rádióban hallhattak egy-egy számot, a tévében a koncertet nem adták le. A rádiófelvétel alapján jóval később, 1990-ben, egy külföldi, Ella in… (Hamburg, London, Rome stb.) című sorozat keretein belül megjelent egy CD, Ella in Budapest, Hungary címmel.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Bár a karácsony ma már univerzális, világi szeretetünnep, az alapjául szolgáló, bibliai történet alakjait ma is jó felidézni. Ilyen személyek a napkeleti bölcsek is, akik Máté evangéliuma szerint a gyermek Jézusnak három, az életünkben ma is gyakran jelen lévő anyagot: aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak. Közös ezekben, hogy mindegyik Jézus életének és szolgálatának egy-egy fontos szerepére utal. Az arany, amely általában királyi ajándék volt, arra, hogy belőle szellemi értelemben nagy király lesz majd. A tömjén arra, hogy annak felszálló füstjéhez hasonlóan ő segíti hozzá az emberiséget a magasabb rendű világba való betéréshez. A gyógyító erejű mirha pedig Krisztus saját kínjait és gyógyító erejét vetítette előre. A három anyagnak azonban némileg eltérőek mind a jellemzői, mind pedig a szimbolikus jelentéstartalmai.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Háziasításuk óta a kutyák az élet számtalan területén vesznek részt a legkülönfélébb feladatok megoldásában. Ott vannak a vadászatokon, a nyájak őrzésében, de mivel jól és sok féle munkára lehet őket kiképezni, gyakran olyan helyzetekben is ők a főszereplők, amelyek megoldásához az ember adottságai nem elegendőek. Emellett az irodalomba és a filmekbe is „belopakodtak”. Az egyik leghíresebb kutya minden kétséget kizáróan Eric Knight regényének fantázia alkotta hőse, a skót juhász Lassie. Őt követi a valóban élő keverék, Lajka, aki az űrkutatásban „hagyta ott a lábnyomait”. Ott van még az akita fajtájú Hacsikó, aki a gazdáját annak halála után is mindennap várta egy vasútállomáson, és a japánoknál ma is a hűség nemzeti szimbóluma. A magyar Kántor híres nyomozóként, Mancs pedig jeles életmentőként vívott ki magának megbecsülést. Mellettük pedig még ezer és ezer kutya dolgozik az ember által vezérelt hétköznapokban vagy krízishelyzetekben.
|
|
|
|
|
Játszani jó, és éppen ezért a játékoknak szinte beláthatatlan fajtája és variációja alakult ki az idők során. Kisgyerek korunkban szerepjátékokat játszunk, amelynek során a legkülönfélébb tárgyak – felöltöztetett kukoricacsuhék, fakanalak, babák, plüssállatok – kelhetnek életre, testesíthetnek meg minket és a körülöttünk lévő személyeket, és kerülnek drámai vagy versengő helyzetekbe. Amikor pedig már a szabályokat is meg tudjuk jegyezni (és persze a vereséget is képesek vagyunk elviselni), jöhetnek a társasjátékok, akár táblákkal, akár kártyalapokkal. Mindezt pedig az emberiség nem tegnap óta gyakorolja – amióta létezik társadalom, azóta léteznek rögzített játékok is, amelyek alapját meghatározott rajzolatok adják.
|
|
|
Most, hogy érnek a tökfélék, némelyik piacon ezt a kiírást látjuk: „Halogén-tök”.
Aki kicsit is járatos a nyugati világ ünnepi szokásai közt, az tudja, hogy a névadásba a „halloween” szó játszott bele, azt „váltották le” egy itt jobban ismert névre. A zöldségárusok közül sokan életükben nem láttak leírva angol szavakat, azt viszont már többször láthatták, hogy az angolok és amerikaiak (de gyakran már magyarok is) Mindenszentek előestéjén töklámpással szoktak felvonulni. Amit ilyenkor erre mondanak, az értelmetlen és megjegyezhetetlen, a halogén szó viszont ott van egyrészt a kémia könyvekben, másrészt minden nagyobb hipermarketben, ahol izzókat is árulnak. A halogén izzó világít, a kivájt tök is azt teszi – mi más lehet akkor a tök, mint „halogén”?
|
|
|
|
|
Október elsején bezárt a főváros egyik jellegzetes szórakozóhelye, a Budapesti Vidám Park. Története a 19. századig nyúlik vissza – ez tehát jóval fiatalabb volt, mint a hasonló, európai intézmények. Ugyanakkor ezer szállal kötődött a városi kultúrához: slágerek, kabaréjelenetek, novellák születtek róla, viccek fűződtek hozzá. Igaz, sok jellegzetessége feledésbe is merült. Így például annak, hogy a ma Pusztaszeren kiállított Feszty-körkép a Vidám Park egyik elődjének területén, az Angolparkban kezdte a pályafutását, már nincs jelentősége, csupán történeti érdekességnek számít.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az esetek többségében: baktérium. Gyakran összekeverjük a kettőt, ami nem csoda, hiszen mindkét szó a botra-pálcikára utal. Amíg nem térképezték fel pontosan a baktériumok hatalmas tömegét, addig az első, mikroszkóp alatt meglátott mikroorganizmusok látványa alapján nevezték el a teljes készletet. Ezek pedig pálcikaszerűek voltak, így a „pálca” jelentésű, görög „bakterion” szó kicsinyített alakját választották az elnevezéséhez. Később kiderült, hogy a baktériumok között számos, egyéb forma is létezik, és hogy a kifejezetten pálcika alakúak jól elkülöníthetőek. Ezek kapták a „bacilus” nevet (köztük pl. a kólibacilus), a szintén „pálca” jelentésű, latin „baculum” szóból. A „baktérium” szó pedig ettől kezdve a sokkal gazdagabb formájú összességet jelöli. A lényeg tehát: nem minden baktérium bacilus, de minden bacilus baktérium.
|
|
|
|
|
„Isten éltessen, az emberi kor legvégső határáig” – köszöntik gyakran az idősebb embereket a születésnapjukon. Ám hogy hány évig is élhetnének az emberek, ha nem tizedelnék meg őket a korról korra más összetételű betegségek vagy a rossz gazdasági-társadalmi körülmények, arról ma még biztosat nem mondhatunk. Ugyanakkor tény, hogy néhány évszázad óta érezhetően folyamatosan emelkedik az emberek élettartama, és az utóbbi időkben kifejezetten megnőtt a százévesnél idősebbek száma. A várható élettartam például Németországban 1900-ban 46,5 év volt, és ez 1990-re 77,5 évre emelkedett. Az általános vélekedés az, hogy az embernek nagyjából százhúsz évet mért ki a természet, erre vagyunk „kalibrálva”.
|
|
|
Magyarországon több városban – így pl. Baján, Pécsett, Pápán vagy Budapesten – találkozhatunk Türr István nevű utcával, de iskolával, múzeummal, híddal és még vontatóhajóval is. A névadó kalandos élete során a fél világot bejárta, hosszú éveken át katonáskodott, hatalmas ismeretségi körrel rendelkezett és kiválóan tudott pénzt szerezni a köz számára fontos dolgokhoz is. A Panama-csatorna, majd a görögök legfontosabb hajóútja, a Korinthoszi-csatorna ügyét is menedzselte. Ám egyik sem jöhetett volna létre a kiemelkedő vízépítő mérnök, Gerster Béla tudása nélkül. Az ő emlékét azonban csupán Kassán, a szülővárosában illetve a Korinthoszi-csatornánál őrzik, a mai Magyarországon még utcát sem kapott.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A Duna idei áradása alaposan próbára tette a hazai gátrendszert és az áradásokban érintett embereket. Legnagyobb folyóinknak, a Dunának és a Tiszának két, jelentős áradása van évente: a tavaszi, úgynevezett jeges-, és a nyár eleji zöldár. Az elsőt a hó olvadása, a másodikat inkább az esők okozzák, de az idei, elhúzódó tél szinte beérte az esőket, és ettől is keletkezett a szokatlanul nagy árvíz. A mai árvízvédelmi rendszereknek ezt a gondok ellenére ki kell bírniuk, hiszen a védelem elemi feltétele, a folyók szabályozása már lezajlott, a 19. század második felében.
|
|
|
Éppen hatvan éve, 1953-ban jártak először emberek a Föld legmagasabb pontján, a "Föld istenanyja" jelentésű Csomolungmán, európai nevén a Mount Everest-en. A nagyjából 8848 m magas csúcsra ketten értek fel a meghódítására induló expedícióból: egy új-zélandi hegymászó, Edmund Hillary, és egy nepáli serpa, Tendzing Norgaj. Az évfordulóval sajnálatos módon egybe esett egy magyar tragédia: két hegymászó, Erőss Zsolt és Kiss Péter az életét vesztette a szintén „nyolcezres” (8586 m-es) Kancsendzöngán, a csúcsról való visszatérése közben. Mint az évtizedek óta megszokott, ebben az expedícióban is dolgoztak serpák, akik közül néhányan szintén meghaltak, néhányan viszont később részt vettek a holttestek felkutatásában is. Mindez ismét ráirányította a világ figyelmét a serpákra, akikről valószínűleg ma sem tudnak sokat az emberek Európában.
|
|
|
Hatvan évvel ezelőtt, 1953. május 18-án egy kanadai farmon több tucatnyi szárnyas esett össze holtan, a feltevések szerint egy hatalmas zajtól. Miután erről az újságok is hírt adtak, néhány nap múlva egy nő jelent meg a farm gazdájánál, hogy kifizesse a kárt. Hogy miként zajlott le a beszélgetés, arról ma már nem tudunk semmit, de feltételezhetjük, hogy a gazda eléggé elcsodálkozhatott, amikor kiderült, hogy a nő egy szuperszonikus vadászgép, az F-86 Sabrejet pilótája, aki éppen az ő feje fölött lépte át a hangsebességet. És mivel tudta, hogy ez olyan hangrobbanással jár, amelyet bizonyos élőlények szervezete nem képes tolerálni, ezért kötelességének érezte a gazda kárpótlását. A nőt Jackie Cochrannek hívták, és ezek szerint két rekordot is beállított: nőként ő lépte át elsőként a hangsebességet, és neki sikerült több tucatnyi tyúkot-libát egy csapással félkész konyhai termékké átalakítania.
|
|
|
|
|
Rovarok természetesen előbb léteztek, mint az emberek által előállított vegyszerek, ezért csak akkor nevezhetünk bármit is „vegyszerpótlók”-nak, ha arra akarunk utalni, hogy az ember által létrehozott, mesterséges világban olykor fordítva működhetnek a dolgok. Az épített kertekben nem alakul ki feltétlenül az a természetes egyensúly, amelyet a tápláléklánc biztosít, ezért néha valóban vegyszerekkel kell védekezni a növényeket pusztító kártevők ellen. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ennek az egyensúlynak feltétlenül föl kell borulnia. Ha például katicákat látunk a környezetünkben, akkor megnyugodhatunk: van esély rá, hogy érvényesüljön a természet rendje.
|
|
|
|
|
Közeleg a nyár, és akik figyelni szoktak a hangos élőlényekre, tudják, hogy bármikor elkezdődhetnek az énekes kabócák koncertjei. Igaz, Magyarországon csak az enyhébb éghajlatú tájakon terjedt el ez a kabóca faj, főként a Nyugat-Dunántúlon (pl. Baranya-, Vas-, Veszprém-, Somogy- és Zala-megyében), de másutt is előfordulhat. Aki pedig mediterrán országokba megy nyaralni, biztosan találkozik a kabócák leghangosabb képviselőivel.
|
|
|
|
|
Ki ágról lógatja le, ki agyagból vájja ki, ki másét használja, ki pedig levest főz belőle – mi az? Természetesen a madárfészek, amelynek lakóira a tavasz közeledtével talán az emberek is többet figyelnek. De ha továbbgondoljuk a dolgot, kiderül, hogy a „fészek” még annál is többet jelent, mint a nálunk áttelelő vagy éppen hozzánk visszaérkező szárnyasok építményét. Fészekben nemcsak madarak, hanem halak, pókok és kisemlősök is laknak, de a növényvilágban és a szólás-mondások közt is van szerepe ennek a fogalomnak.
|
|
|
|
|
186 éve, 1827. március 26-án halt meg a világ egyik legnagyobb zeneszerzője, Ludwig van Beethoven. Művei azonban valószínűleg további, sok száz év múlva is ugyanolyan átélhetőek, érthetőek, sőt, fontosak lesznek az emberek számára, mint ma. Akinek fogalma sincs róla, hogy ki volt ez a német zeneszerző, még annak a fülében is ott van például a IX. szimfónia zárótételének fő dallama, amely ma, tisztán zenekari változatában az Európai Unió himnusza. De ugyanígy rengetegen ismerik az ötödik, Sors melléknevű szimfóniája kopogó ritmusú első tételét, vagy a Für Elise című szonátája főtémáját, amely ma több lakásban is rendszeresen hallható – igaz, kissé hétköznapias módon: géphangon, a kapucsengőn. Aki pedig bármiféle hangszeren, de különösen, ha zongorán kezd el tanulni, Bach, Haydn, Mozart vagy Bartók mellett előbb-utóbb vele is meg fog ismerkedni.
|
|
|
|
|
Boleróval több, egymással cseppet sem összefüggő helyen is találkozhatunk, így például a spanyol bikaviadalokon, a nyár esti vízpartokon és a hangversenytermekben. A boleró ugyanis két fogalmat jelöl: egy ruhadarabot és egy zenei formát. A kettőt a spanyol eredet köti össze. A bikaviadorok rövid, egy gombbal összefogható, de többnyire gomb nélküli, díszes kabátkát hordtak, és ezt nevezték el egyszer csak bolerónak. A szó eredetileg azt jelentette, hogy „hazug ember”, és vélhetően a bikát félrevezető szerep miatt utalhatott a viadorra, és tapadt végül a kabátkára, amely lassan más körben is divatossá vált. Amikor pedig 1780 körül elkezdett kiformálódni a népi táncok között a boleró, a mozdulatok hasonlósága okán a táncoló nők többnyire ugyancsak bolerót viseltek – így ment tovább a név magára a táncra.
|
|
|
|
|
Dél-Angliában sokan élnek régi, akár a 17-dik századból megmaradt házban. Éppen harminc éve, hogy az egyik ilyen ház gazdája nekilátott a kandalló átépítésének. Ám amikor a kürtőhöz ért, mumifikálódott galambot talált benne. Szerencsére észrevette, hogy a galamb egyik lábához piros fémdobozt erősítettek, amely különleges dolgot rejtett: egy cigarettapapír méretű, rejtjelezett üzenetet. Ám mivel a szöveg titkosításának módja Nagy-Britannia legjobb, kódfejtő szakemberein is kifogott, még sokáig kellett várnia arra, hogy megtudja, mit is talált meg valójában.
|
|
|
|
|
Ha egyszer csak mégis megérkezne a Földre néhány, értelmes földönkívüli, és véletlenül eljutna valamelyik Legoland nevű élményparkba, bizonyára csóválná kissé a fejét (már amennyiben rendelkezik ilyesmivel). Azt gondolná: nem egészen normális dolog egy technikát másra alkalmazni, mint amire való. A legózás a valóság utánzása, játék, amelynek a lebontás és az újraépítés a szerves része. Ám ha ezt a játékot kimerevítjük, és úgy teszünk, mintha a legóelemekből fölépített város – amely csak egy a lehetséges variációk közül – egy valóságos és rögzíthető város lenne, az már az utánzás utánzása. Mi értelme van ennek?
Valljuk be, sok igazság lenne a földönkívüli szavaiban. Ugyanakkor nem vitás, hogy a világ egyre több pontján épülő Legolandok (jelenleg Dániában, Németországban, Kaliforniában és Floridában van ilyen) sok ember számára élményt, jó szórakozást jelentenek.
|
|
|
Január 23-án volt a 279-dik születésnapja annak a zseniális mechanikai mérnöknek, aki végül is egy bűvésztrükkel vált híressé. Az ír bevándorlóktól származó Kempelen Farkas trükkjének az volt a lényege, hogy egy török basának öltöztetett bábut különleges, rejtett mechanikával lehetett mozgatni egy sakktábla előtt úgy, mintha valóban ő sakkozna. A szerkezetet sakkgépnek nevezték el. A trükköt a maga korában senki sem tudta leleplezni. Azt hitték, valamiféle matematikai megoldás, mai szóval a kombinatorika alkalmazása rejlik a szerkezet mögött, vagyis hogy egy gép találja ki a jó lépéseket a táblán. Pedig erről akkor még szó sem lehetett, hiszen ahhoz, hogy valóban gép sakkozzon egy emberrel, előbb a valószínűség-számítást, a kettes számrendszeren alapuló komputert és a tranzisztort is föl kellett volna találni, amit azonban csak a huszadik század hoz majd meg.
|
|
|
|
|
Lehet festett mintás, nyomott mintás, kamillás vagy sárgadinnye illatú, vastagabb-vékonyabb, hajtogathatják, tekergethetik, de az biztos, hogy ha egyszer megfogják, mindjárt ki is dobják – mi az? Kis gondolkodás után ma már sokan rávágják, hogy „WC-papír”, de ez annak ellenére nem volt mindig ennyire könnyű kérdés, hogy a felsorolás néhány elemét, külön-külön már az ókortól be lehetett volna venni a tulajdonságok sorába. Így pl. az illatosítás már megvolt, miközben a tekercselés még föl sem merült.
|
|
|
Akik a klasszikus zenét is kedvelik, azok karácsonykor szívesen hallgatnak oratóriumokat. Ezzel a zenei műfajjal egykor kizárólag a templomokban lehetett találkozni, hiszen sokáig ott voltak a kisebb-nagyobb közösségek „hangversenytermei” is. Aki nem a népzenészek, vándormuzsikusok, igricek, hegedősök vagy lantosok muzsikájával akart éppen szórakozni, az a templomban hallgatott komponált, kottával és a zeneszerző nevével együtt rögzített zenét. Az ünnepi alkalmak pedig mindig jó lehetőségeket kínáltak arra, hogy a zeneszerzők újabb és újabb formákkal kísérletezzenek. Az oratórium a 17. században született meg, akkor, amikor az egyéb, színpadi műfajok is egyre sikeresebbek voltak, de azoktól eltérően ez a műfaj szorosan kapcsolódott az ünnepekhez és a karácsonyhoz.
|
|
|
|
|
Short Message Service, vagyis rövid üzenet-szolgáltatás – ennek az angol nyelvű kifejezésnek a rövidítéséből lett az sms, amely ma már ugyanúgy a mindennapi életünk része, mint – és itt igazából nem is tudunk pontos hasonlatot mondani. Hiszen az sms levél, de a feladásához nem kell sem borítékot-bélyeget elővennünk, sem a postaládáig elgyalogolnunk, és a válaszra sem kell napokat várnunk. Ugyanakkor telefonálás is, de nem hanggal, hanem írott szövegekkel. Úgyhogy ha mégis ragaszkodunk ahhoz, hogy az sms valamihez nagyon hasonlóan az életünk része, akkor ez a valami egyszerűen a „másikhoz szólás”. Naponta akár többször is szólunk a másikhoz, sms-ben, és ez fantasztikusan megkönnyíti az életünket. Rengeteg fölösleges utat meg tudunk spórolni vele, de vigyáznunk is kell arra, hogy a felhasználásának megvannak a maga határai.
|
|
|
A helikopter ötletén pontosan száz évvel azután kezdtek el gondolkodni a mérnökök és aviatikusok, hogy sikeresen felszállt az első – igaz, még motor nélküli, tehát vitorlázó – repülőgép, 1804-ben. A következő század elején, 1903-ban már megszületett Orville Wright motorhajtású, kormányozható gépe, majd nemsokára Bleriot következett, aki szintén egy motorossal átrepülte a La Manche csatornát. Ezzel a merev szárnyakkal repülő gépek alapproblémáján túljutottak, ugyanakkor megismerhették a hátrányait is. Ezek felszállásához sok hely (kifutópálya) és sok energia kell – ideje volt egy ennél mozgékonyabb megoldáson is gondolkodni. Ez volt a helikopter, amelynek lényege, hogy mellőzi az oldalsó szárnyakat, és jóval mozgékonyabb, mint a repülőgép, még hátrafelé is lehet vele szállni. Elnevezése a görög helix (csavar) és pteron (szárny) szavakból keletkezett, és nagyjából 1907-ben kezdte meg a pályafutását.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A budapesti Néprajzi Múzeum Amerika-gyűjteménye több mint 3000 olyan
régészeti tárgyat tartalmaz, amelyet Amerika őslakosai készítettek, még a spanyolok megérkezése előtt. A többnyire isteneket, embereket, állatokat ábrázoló agyagfigurák és kerámia edények között egy maja domborműves kőlap, ún. sztélé is látható. A maják egyik, később világszerte közkinccsé váló öröksége azonban nem múzeumi tárgy, inkább az élelmiszerboltokban föllelhető holmi: ez a kakaó, amelyet az inkák és aztékok mellett ők is kiemelten használtak. A kakaót keserűn, édesen, gyümölcsösen és erjesztve is itták, s néha már ők is tettek hozzá egy kis csilipaprikát, ahogyan ma is szokás, egy-egy csokoládékülönlegességnél. Így ha valamelyikük feltámadna, bizonyára elégedett lenne a mai, sokszínű csokoládéválasztékkal.
|
|
|
Ma már természetes, hogy ha meg akarjuk kímélni magunkat lépcsőjárástól, hívjuk a liftet, és felszállíttatjuk vele magunkat, olyan magasra, amilyenre épp fel akarunk jutni. Ha pedig bemegyünk egy kórházba, ott azt látjuk, hogy némelyik liftben egy egész, gurítható ágy is elfér, hogy a betegeket ne kelljen az erejükön felüli mozgásra kényszeríteni. Idáig azonban hosszú út vezetett el, hiszen egyáltalán nem volt könnyű feladat megoldani a különböző dolgok biztonságos és pontos fölemelését, a nagyobb magasságokba. A korszerű lift megszületéséig tehát sok időnek kellett eltelnie.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az, hogy az embernek védenie kell a testét, és nem járhat mesztelenül, sajátos feladatok megoldását igényelte. Először is meg kellett találnia a teste befedésére alkalmas anyagokat, majd ezeket hozzá kellett igazítani a teste formáihoz, és úgy kellett rögzítenie, hogy közben a mozgásában se korlátozza. Persze azt se felejtsük el, hogy a „jól áll?“ kérdésének abban a pillanatban meg kellett jelennie, amikor az emberek kiléptek a barlangjukból, és meglátták, hogy mit hord a többi barlanglakó. Nem csoda, hogy a ruhavarrás eszközeinek fejlődése önálló történetté vált
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Mi volt előbb: a nagyobb léggömb, vagy a kisebb luftballon, becenevén lufi? Természetesen a léggömb volt előbb, hiszen ahhoz, hogy a játékként használható, mini-léggömböket legyártsák, már ismerni kellett a gumit, annak iparszerű felhasználása pedig sokáig váratott magára. A léggömböt viszont papírból és vászonból is el lehetett készíteni, ezért az emberek ezzel kezdtek kísérletezni, amikor felfedezték, hogy a meleg levegő sok mindent fölemelhet.
|
|
|
Mint az köztudott, a kereszténység megjelenésekor, a hit megszilárdítása érdekében mindent igyekeztek betiltani, ami a pogánysággal, a többistenhittel bármilyen módon összefüggött, így az olimpiai játékokat is. Az utolsó, ókori olimpia Kr.e. 393-ban volt, mert ekkor Nagy Theodosius császár megszüntette. Több évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a keresztény egyház ne érezze Isten ellen való véteknek, ha az emberek a testüket is edzik és összemérik az erejüket, ügyességüket és leleményességüket.
|
|
|
A görög eredetű szó az egyik, legtermészetesebb és (nagyon kevés kivétellel) mindenkiben meglévő lehetőségre, az átélésre, a beleélő képességre utal. Akinek „van empátiája”, pontosabban aki használja is az empatikus képességét, az nagyon sokféle módon tudja gazdagítani az élményvilágát és az érzelmeit. Az antik kultúrában azért volt kiemelt jelentősége, mert mindennél szorosabban kapcsolódott a művészetekhez, azon belül is a drámairodalomhoz. A görögök felismerték, hogy a színjátszás képes bevonni az embereket más emberek helyzeteinek átélésébe, és ez gyakran erős, megrázó élményhez, a katarzishoz (megtisztuláshoz) vezethet. A katarzis azt jelenti, hogy a mély átélés és a megrendülésünk révén képesek vagyunk mindenen felülemelkedni, átélni a többiekkel való, mindenek fölötti összetartozásunkat, és ennek fényében, ha kell, változtatni a nézeteinken. Vagyis fölismerték az empátia közösségerősítő, összetartozást segítő jelentőségét.
|
|
|
|
|
Aki már tanult történelmet, jól tudja, hogy a Hunyadi-család címerében egy holló látható, a csőrében gyűrűvel. És mivel nem egy tolvaj természetű szarkáról van szó, aki esetleg épp most röppent fel egy királylány ott felejtett ékszerdoboza mellől, már a történetíró Heltai Gáspár is azt gondolta, hogy ennek szimbolikus magyarázata lehet. Krónika c. művében azt feltételezi, hogy a gyűrű Hunyadi János Luxemburgi Zsigmondtól való származására, és a kor hite szerint ezért a köztük lévő, eltéphetetlen királyi kötelékekre is utal. De ez a zárt, kör alakú ékszer általában is az elszakíthatatlan, örök köteléket jelképezi.
|
|
|
Ennek a hangszernek a szó szoros értelmében nincs párja. Egyszerre vonós- és billentyűs hangszer, amely időnként dudára emlékeztető hangokat is kiad, emellett olyan, mintha sípolna, dobolna és nyekeregne… nem véletlenül kapta egy időben a nyenyere nevet is, a hangja után. Egyúttal ez az egyik legrégebbi hangszer, amely furcsasága ellenére a zene meglepően sok területén megjelent már. A nevei szinte megszámlálhatatlanok: a tekerőlant és a már említett nyenyere mellett hívták organistrumnak, symphoniának, cifoninak, vielle-nek, lira tedescának, hurdy-gurdynak (ez az angol elnevezése), Drehleiernek, Radleiernek, Bauernleiernek és Bettleilernek (ezek a német nevei), orosz nyelvterületen pedig relja a neve.
|
|
|
Bárhová nézünk, a minket körülvevő anyagok között biztosan látunk üveget. Ez azonban nem volt mindig így, hiszen az üveggyártáshoz és -megformáláshoz nagyon sokféle tudás szükséges. Sokáig a házak ablakaira is áttetsző bőrt, állatok hólyagjából készített anyagot feszítettek ki, amelyek azonban a rossz fényáteresztő képességük mellett ráadásul hőszigetelőknek is gyengék voltak. Igaz, a déli országokban sok helyen még most sem használják ki az üveg hőszigetelő képességét, és csak szimpla ablakot tesznek föl, de a hűvösebb helyeken tudják: két, egymás mellé helyezett üvegtábla (persze jó, szoros zárással) a köztük lévő levegő „párnája” révén jelentősen megakadályozza a hideg beáramlását. Vagyis nemcsak a fényt, hanem a hőszigetelést is biztosítja a helyiségekben.
|
|
|
|
|
|
|
A huszadik század elején még nem voltak meg azok a gyógyszerek, amelyekkel a legsúlyosabb betegségeket, például a sokak életét követelő tüdőgyulladást kezelni lehetett volna. A skót származású, londoni kémikus, Alexander Fleming is azon dolgozott, hogy megtalálja azt az anyagot, amely el tudja pusztítani a betegségek mögött álló mikrobákat – például a Staphilococcust és a Streptococcust* –, de anélkül, hogy az emberi szervezet sejtjeit károsítaná. Hosszú ideig a higanyos krómmal végzett kísérleteket, amely a Petri-csészékben látványosan megölte a Streptococcusokat, de hatóanyagából csak olyan töménységben lehetett volna gyógyszert gyártani, amilyennel az emberi szervezet szabályosan megmérgezték volna. Így ezzel Fleming nemigen jutott előbbre, de azzal annál inkább, hogy kísérletezései közben gyakran hosszabb ideig fedetlenül hagyta a Petri-csészéit, és így lehetőséget adott a véletlennek, hogy elvezesse a század egyik legnagyobb fölfedezéséhez.
|
|
|
Aki búvárruhában úszkál a Földközi-tengerben, azzal előfordulhat, hogy különleges, víz alatti építményekre, afféle mészkő-katedrálisokra bukkan. Ha szerencséje van, az építmény élénken vöröslik, és ettől tudhatja, hogy a természet egyik különleges, ékszerként is használt teremtményeit, a vörös nemeskorallokat látja. Igaz, ezeknek ritkábban fehér vagy fekete fajtájuk is megjelenik, ám ezek kinézete is ugyanolyan: apró, különálló tűkre épülő, hosszúkás forma. Az ékszerhamisítóknak nem érdemes ezzel a korall-fajtával foglalkozniuk, mert elég egy jó mikroszkóp, és máris lelepleződnek, hiszen ezeknek a koralloknak a finomságát képtelenség leutánozni.
|
|
|
|
|
Démon, Vámpír, Ciklon – csupa olyan név, amelyet az emberek azért adtak a hullámvasutaknak, hogy ezzel is érzékeltessék: itt valami olyasmit lehet átélni, aminek egyszerre van köze a természet félelmetes erőihez és az emberhez. A hullámvasúton nem történik más, minthogy az ember tudatosan kiteszi magát az egyébként befolyásolhatatlan gravitációnak és a centrifugális erők hatásainak, amelyeket azonban itt mégis biztonságos keretek közé szorítottak. Az élmény szinte semmihez sem hasonlítható. Aki már eldöntötte, hogy felül egy hullámvasútra, az már menet közben nem szállhat ki belőle, így nincs más választása, mint tökéletesen átadni magát a zuhanások és emelkedések, átfordulások általa befolyásolhatatlan helyzeteinek. Vagyis annak, hogy egy időre tökéletesen kiessen abból a megszokott térből és időből, amelyben egyébként, a talajon járva él, és mégis élvezze, hogy ez történt vele.
|
|
|
Ha a csokoládé nem is, de alapanyaga, a kakaó valóban fán terem: a Dél-Amerika vadonjaiban akár tizenöt méteres magasságot is elérő mályvafélén. A fát egész évben elborítják a virágok, amelyek délután nyílnak, éjszakára is nyitva maradnak, majd hajnalban becsukódnak. Igazi kincse azonban a termése, amely a kakaómagokat rejti. Első, természetes „fölfedezője” a maják és toltékok kedvenc madara, a kvézál volt. Ez a különösen szép madár mindig pontosan tudta, hogy mikor érnek meg a magok a kakaófán, és amikor eljött az ideje, odarepült a fákhoz, és jól belakmározott. Példája nyomán az emberek is megkóstolták a magokat, amelyek ugyan önmagukban szörnyen keserűek voltak, de a hatásuk annál inkább megédesítette az életüket, hiszen fölfrissültek és erőre kaptak tőle. Nem csoda, hogy a toltékok szent madaruknak tekintették a kvézált, amely rávezette őket erre a lehetőségre.
|
|
|
„Tényleg, hogy lélegzik odabenn a kisbabád? Kopoltyúval?” – kérdezte terhes rokonát egy legkevésbé sem tudatlan kisgyerek, hanem egy huszonéves felnőtt. A kérdést azonban nem kell kinevetnünk, hiszen teljesen logikus: a magzatot odabenn víz veszi körül, s ráadásul tudjuk, hogy fejlődése több olyan fázist is tartalmaz, amelyben a formái a legkevésbé sem emlékeztetnek a későbbi emberére. Ugyan, miért ne lélegezhetne egy ideig kopoltyúval?
Természetesen nem azzal lélegzik, ám abban a mechanizmusban, amelyben oxigénhez jut, valóban van egy pici hasonlóság a halak légzésével. Ez pedig az, hogy mindkét esetben vérerek biztosítják az oxigénfelvételt, egy elkülönített szerv beiktatásával, viszont a tüdő közreműködése (a legtöbb halnál a létezése) nélkül.
|
|
|
„És mi ez? – kérdezte a tanár. – Ez egy olyan pép, amivel az üvegesek az ablakot beragasztják a fába. Az üveges bekeni oda, és az ember a körmével kikaparja az ablakból. – És ezt te kapartad ki? – Nem, kérem. Ez az egyleti gitt. A tanár úr tágra nyitotta a szemét. – Mi az? – kérdezte. Weisz most már nekibátorodott egy kicsit. – Ezt a tagok gyűjtötték – mondta –, és a választmány rám bízta, hogy én őrizzem meg. Mert azelőtt Kolnay őrizte, mert ő volt a pénztárnok, de nála elszáradt, mert ő sohasem rágta. – Hát ezt rágni kell? – Igen, mert különben megkeményedik, és nem lehet nyomkodni. Én mindennap megrágtam. – Miért éppen te? – Mert benne van az alapszabályokban, hogy az elnök köteles mindennap legalább egyszer megrágni az egyleti gittet, mert különben megkeményedik... Itt sírva fakadt Weisz. Pityeregve tette hozzá: – És most én vagyok az elnök...”
|
|
|
Szemüvegre általában két esetben van szükségünk: ha nem látunk elég élesen (rövidlátás, távollátás vagy szemtengelyferdülés miatt), vagy ha olyan erős a fény, hogy kellő védelem nélkül zavarná a látásunkat. Az előző esetben látásélesítő (dioptriás) szemüveget hordunk, az utóbbiban pedig napszemüveget. (Idősebb korban gyakori szembetegség még a hályog is, de azt nem lehet a szemüveg „mankójával” ellensúlyozni.) A kétféle szemüveg története nagyjából párhuzamosan zajlott, és közös vonásuk, hogy a keletkezésük pillanatáról csak keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy az egyiptomiak, a kínaiak és a görögök-rómaiak földjén egyaránt találtak csiszolt, áttetsző és nagyításra alkalmas hegyikristályokat, de hogy olvasáshoz is használták-e ezeket, az bizonytalan.
|
|
|
|
|
|
|
Aki külföldön jár, és gyógyszert akar venni, annak nemcsak az „apotheca”, hanem a „pharmacy” szót is ismernie kell, mert gyakran ezt a szót írják ki a gyógyszertárakra. A két szó közül közvetlenül az utóbbi utal arra, hogy mit is lehet megvásárolni a szóban forgó boltban. Az „apotheca” ugyanis a görög apothéké = raktár kifejezésből ered, és csak az újkor óta használják a gyógyszerek tárolási helye elnevezésére. (A szó érdekessége, hogy a „bodega”, a „butik” és a „téka” is ebből alakult ki.) A „pharmacy” szóban azonban már ott van a „gyógyszer”, vagyis a görög „farmakon” szó. A „farmakológia” pedig általánosságban azt jelenti: a gyógyszerekkel foglalkozó tudomány. Szűkebb értelemben ma már mindent magába foglal, ami az állati és emberi betegségek gyógyítására alkalmas vegyületekkel foglalkozik.
|
|
|
Minden szakmának megvannak a maga szimbólumai, amelyek többnyire érthetően, könnyen megfejthető módon jelzik, hogy éppen melyikkel állunk szemben. Amíg voltak cégérek az utcákon (ma is léteznek, de jóval ritkábban, mert a fényreklámok kiszorították ezeket), leggyakrabban magának a terméknek a képét vagy kovácsolt vas megformázását akasztották ki – tehát csizmát, kalapot, kancsót vagy kissé áttételesebben lúdtollat láthatott a járókelő, ha cipészmester, kalapos, borkimérő vagy könyvárus mellett vitt el az útja. A gyógyszertárak cégérein azonban, amióta csak ismerünk ilyeneket, mindig is egy botra tekeredett kígyót lehetett látni. És a rajznak neve is volt: régebben Aesculapius illetve Eszkuláp, később Aszklépiosz botjának hívták. Ez utóbbi egyszerre a legrégibb és a modern írásmód is, hiszen az eredeti, görög névhez tért vissza, és a helyesírásában kikerülte a közvetítő, latin nyelvet.
|
|
|
 |
|
Ha éppen gitározáshoz készülünk, és azt mondják: „kulcs”, akkor a hangszer nyakán lévő kis csavarókra fogunk gondolni, amelyekkel fel tudjuk húzni a húrokat. Ha kottát is használunk a játékunkhoz, akkor pedig a violin- vagy a basszuskulcs jut az eszünkbe, mint két, olyan jel, amely megmutatja, hogy az ötvonalas rendszerben hol van a G illetve az F hang. (Ezért is szokták a violinkulcsot G-kulcsnak, a basszuskulcsot pedig F-kulcsnak is hívni.) Minderről pedig a továbbiakban az is eszünkbe juthat, hogy hiszen a kulcsok általában is utalhatnak egy zárt rendszerre és annak fel-vagy megoldására. Így például a titkosírásokra, amelyeket szintén kulcsokkal szoktak megfejteni. De az egyéb rejtélyeknek, a titkoknak és a problémák megoldásának is van kulcsa, a gondolatainkban. Ha pedig mindezt végigjártuk, akkor megérkezhetünk a szó leghétköznapibb jelentéséhez, vagyis a zárak nyitásához használt eszközökhöz, amelyek nevét illetően a fülünk jelzi a szláv eredetet. És a fülünk nem téved, mert a szó eredete valóban a „kluč” szó. Ha pedig még tovább lépünk, akkor azt is látjuk, hogy a szó megőrizte a fogalom történetiségét, hiszen ennek a „ljuka”, vagyis „kampó” kifejezés volt a gyökere, amely a kulcsok ősére utal.
|
|
|
„Fáj a fejem a széltől” – halljuk gyakran a mondatot, és biztosak lehetünk benne, hogy aki mondja, az nem minden alap (bár valószínűleg kalap) nélkül beszél. A szél az a meteorológiai jelenség, amely a leggyakrabban szól bele az ember életébe, befolyásolja a közérzetét, és a frizurája mellett a kedélyét is összeborzolja. Éppen ezért az emberiség kultúrájában is sokkal több nyomot hagyott, mint például az eső vagy a hőmérséklet. A szélnek rengeteg istene volt, épületeket emeltek a „tiszteletére” és versekben, dalokban, szimfóniákban jelenítették meg, a legkülönfélébb módon. Éppen ezért érdemes végignéznünk, hogy micsoda is ez valójában, és mi közünk lehet hozzá.
|
|
|
|
|
Sorozatunk előző része azzal zárult, hogy a szabadságharc idején tervezett kiadással szemben végül csak 1850-ben jelent meg az első levélbélyeg, és már az osztrák szimbólumokkal. A kiegyezés után azonban ismét magyar tervezésűek lehettek a bélyegek, ami viszont másféle, újabb konfliktusokra adott lehetőséget. Az első, magyar postabélyeg-sorozatot 1867. június 1-jén bocsátották ki, 2-, 3-, 5-, 10- és 15 krajcáros címletekben. (Később 25- és 50 krajcáros bélyegek is voltak.) Mivel az itthoni feltételek híján a bélyegeket Bécsben nyomtatták, az osztrák posta is ezeket használta. Ezért gondot okozott, hogy vajon ezek magyar vagy osztrák sorozatok-e, ami a bélyegtörténet szempontjából fontos kérdés. Ám végül megszületett a mai szakmai megegyezés, amely szerint az 1867-es tekintendő az első magyar bélyegsorozatnak.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
Nemrég pénzügyi és gazdasági válság tört ki az után, hogy az USA-ban túl sok könnyítést adtak a bankok a lakásépítésekhez és -vásárlásokhoz, így túl sokan vásároltak hitelre olyanok, akiknek nem volt tényleges fedezetük a tartozásaik visszafizetésére. És mivel a pénzhasználat rendszere az egész világon összefüggő rendszerek szerint működik, a válság minden országot érintett. Szerencsére azonban ma már nemcsak a pénzhasználat, hanem a válságkezelés is összehangolt. Amikor a múlt században, 1929-ben tört ki hasonló világválság, még sem a technikai, sem a politikai helyzet nem tette lehetővé, hogy az érintett pénzintézetek és piaci szereplők közösen, egymással egyeztetve akadályozzák meg a válság kiszélesedését, ezért Európa belesodródott egy újabb háborúba. Mindezek tanulságai alapján azonban a II. világháború után a világ vezető államai elkezdték tudatosan kiépíteni azokat a politikai és pénzpiaci rendszereket, amelyek a reményeink szerint megakadályozhatják, hogy egy esetleges, pénzpiaci válság ismét háborús helyzetet idézhessen elő.
|
|
|
A hárfáról szólva kivételesen nem kezdhetjük úgy a mesét, hogy „már az ókori görögök is”, mert a hangszer története még régebbre nyúlik vissza. Ám a hárfa egyik legszelídebb, legegyedibb formáját mégiscsak az ókori görögök adták a világnak. Hogy pontosan hol történt, azt nem tudni, de egy biztos: szeles vidék lehetett, ahol valaki két, enyhe ívben hajló fadarab közé bélhúrokat feszített ki, és a szerkezetet kitette a tengerpartra, hogy így a húrok megszólaltatását a szelekre bízza. És mivel a szél istenének neve a görögöknél Aiolosz volt, őt is „bevették” a hangszer nevébe, így lett először aiol-, majd eolhárfa. Később több korszakban is nagy divat volt az ablakokba eolhárfát tenni, és ábrándosan hallgatni az emberi közreműködés nélkül keletkező „zenét”, mint a természet ajándékát.
|
|
|
Ha valaki a múlt század elején, Londonban azt mondta: „Jaj, ne légy már olyan, mint egy dinoszaurusz!”, abban semmi sértő, fizikai utalás nem volt. A mondat egyszerűen azt jelentette, hogy az illetőt egy kicsit modernebb gondolkodásra akarják biztatni. Amíg ugyanis nem indultak be az alaposabb, minden részletre kiterjedő kutatások, addig a dinoszauruszokról úgy tudták, hogy hideg vérűek és rendkívül lassú, lomha lények voltak, ezért válhattak egy időre a maradi, megújulásra képtelen gondolkodás szimbólumaivá. Ám a huszadik század közepétől ez a kép végleg eltűnt az ősi állatokról, és ma már mindenhez kötik őket, csak épp a maradisághoz nem.
|
|
|
 |
|
Az ezernyolcszázas évek második felében több fizikus is foglalkozott a kor egyik nagy kérdéskörével: a fény természetével valamint az elektromos tér, a mágnesesség és a fény összefüggéseivel. Az ezzel kapcsolatos kutatások során többen is tapasztalták, hogy amikor a katódsugarakat vizsgálják, és áram alá helyezik a kísérletekhez használt kisülési csöveket, a közelben lévő fényképezőlemezek annak ellenére elszíneződnek, hogy gondosan fekete papírba csomagolták őket. A legtöbb kutató azt gondolta, hogy ennek inkább valami más oka lehet, de semmiképp sem az éppen zajló kísérletezés. Egyikük pedig azt mondta, hogy ha ez így van, akkor egyszerűen máshová kell helyezni a lemezeket! Akik így gondolkodtak, azok éppen elszalasztották életük egyik, legnagyobb lehetőségét, és még véletlenül sem váltak felfedezővé. Azzá vált viszont közülük Wilhelm Conrad Röntgen, aki nemhogy kiküszöbölni akarta volna, hanem éppen ellenkezőleg: azonnal vizsgálni kezdte a szokatlan, mások számára mellékesnek látszó jelenségeket. És ettől kezdve nemcsak a kisülési csövekkel foglalkozott, hanem azzal is, hogy mi történik a csövek körül.
|
|
|
Nem könnyű elképzelni, de Felix Mendelssohn-Bartholdi tizenhét éves volt, amikor megírta a Szentivánéji álom című kísérőzenét (Shakespeare színművéhez), 1826-ban. Könnyen kiszámolható, hogy a mű életkora viszont mára elérte a száznyolcvanöt évet. Ám ez egyáltalán nem látszik meg rajta. Az esküvőkön még ma is az ennek részét képező Nászindulóra vonulnak be a legszívesebben a párok. A gyerekek és a mindenre nyitott felnőttek pedig változatlan izgalommal hallgatják a mű elején az egyre magasabban rezgő akkordokat, amelyek mintha egy hatalmas, fokozatosan kitáruló kapu mozgásának hangjai lennének, hogy azután a tündérek világa nyíljék meg az ember előtt. És miután beléptünk, a hegedűk egy időtlen világ zsibongását, önfeledtségét és szépségét varázsolják körénk. Mendelssohn már rég nincs itt a világban, hiszen százhatvannégy éve, 1847. november 4-én meghalt, de amit elképzelt és papírra is vetett, az bármikor „feltámasztható”, a mai hangszeresekkel és énekesekkel.
|
|
|
|
|
A tudomány mai állása szerint az időnként károsító hatásokkal megvádolt tojás valójában nélkülözhetetlen az ember számára. Az anyatej után ez az a táplálékunk, amelyben szinte minden benne van: mással nem pótolható fehérjék, a koleszterinnek épp az a fajtája, amelyre szükségünk van, emellett lecitin, vasban és kénben gazdag hamu, valamint jó néhány, fontos vitamin is. Ezért is döntött úgy a Nemzetközi Tojásszövetség, hogy minden év októberének második péntekje legyen a tojás világnapja. Így 1999 óta harminc országban rendeznek előadásokat, tojásfesztiválokat ezen a napon. A tojás azonban nemcsak az étkezési kultúránk, hanem az irodalmunk és a képzőművészetünk részévé is vált.
|
|
|
A Holdat az emberiség a létezése óta, mindennap látja. És amíg meg nem született a csillagászat tudománya, természetesen istennek képzelték ezt az égitestet is. Az egyiptomiaknál Honszu, a majáknál Ixchele volt a neve, az észak-amerikai navahó indiánok pedig Yoołgai asdząąn-nak hívták. A görög mitológiában Szelené, később, a rómaiban Luna volt a holdistennő. Szelené a szépséget, a fényt és általában a női létet jelképezte. Alakja szinte az egész ókori irodalmon végigvonult. Nevének a „szelasz”, vagyis "fény" jelentésű szó az alapja, ezért ma is sok elnevezésben viszontlátjuk. Így például a Sarki fény görög nevében – Boreion Selas –, a holdfelszín feltérképezése tudományának nevében – szelenológia –, de egy kémiai elem, a szelén és az abból készült gyógyszer nevében is. Mindezzel együtt a Holdat teljes egészében évezredeken át nem láthatta az emberiség. Túlsó oldaláról először 1959. október 7-én készítettek képeket, a szovjet Luna-3 jóvoltából.
|
|
|
|
|
Sorozatunk előző részét azzal zártuk, hogy az első, gőzgéppel hajtott tengeralattjáró emlékét a híres, francia író, Jules Verne őrizte meg, a Nemo kapitány című regényében. Ebben Nautilusnak keresztelte át Monturiol konstrukcióját, amelynek a valóságban Ictineo volt a neve. A Nautilus név egyébként egy görög szóból ered, amelyet később a latinban is átvettek, és amely két fogalmat is jelöl: a hajóst, és egy polipfajtát. Mint majd látni fogjuk, Verne irodalmias neve végül rákerült egy valóságban létező tengeralattjáróra is: az első, atommeghajtású hajót szintén így hívták. Addig azonban még sok, különféle nevű tenger alá merülő hajó született, sokféle hajtóművel.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
145 esztendeje, 1866. augusztus 9-én nyílt meg a Fővárosi Állat- és Növénykert, akkor még csupán Pesti Állatkertként. Magyarországon ezt megelőzően is tartottak önmagukért – tehát nem haszonállatként – különféle élőlényeket, de ezek csak szűkebb körben voltak láthatóak. Az uralkodók, békés szándékuk kifejezése céljából, gyakran ajándékoztak egymásnak olyan állatokat, amelyek a megajándékozottak országában különlegességnek számítottak, így például oroszlánokat, majmokat, papagájokat. Mátyás király például oroszlánokat kapott, a Velencei Köztársaságtól, de az uralkodónak leopárdja és ritka madarai is voltak.
|
|
|
|
|
Az ezerhétszázas években nem volt ritka, hogy az uralkodók beleszóltak a főúri körök házasodásába, így a Magyarországon uralkodó Mária Terézia is ezt tette. Hogy milyen okból, annak ma már nincs jelentősége, de tény, hogy a királynő erősen pártolta (az akkor németesen írt családnevű) ifj. Brunswick Antal gróf és Seeberg Anna bárónő házasságát, amely létre is jött. Majd, amikor 1775. július 27-én megszületett az első gyermekük, Teréz, néhány nappal később maga a királynő tartotta őt a keresztvíz alá. Brunswick Teréz pedig azzal hálálta meg a gesztust, hogy egész életében tiszteletben tartotta – de talán még az uralkodónál is komolyabban vette – a Mária Terézia által is kiemelt közoktatás ügyét, ezen belül különösen a gyerekek és a nők tanulásának állami szintű rendszerének bevezetését. Addig ugyanis ezt nemhogy kiemelt kérdéssé nem tették, de az uralkodó körökben kifejezetten ellenezték, fölöslegesnek tartották.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Amikor 1867-ben, június elején Ferenc József megkoronázására készültek, egy akkori „píáros” a király környezetében fölfedezte, hogy a kitűzött nap éppen pünkösdhétfőre esik. Nosza, riasztotta az egész stábot, akik először alighanem egy szót sem értettek abból, hogy mivégre ez a nagy izgalom. Már miért ne eshetne egy katolikus király megkoronázása egy keresztény ünnepnapra? A buzgó lélek azonban megmagyarázta nekik, hogy ez nagyon rossz jel lenne, hiszen a magyaroknál ilyenkor pünkösdi királyokat szoktak választani, akik uralkodása azonban csupán néhány hónapig áll fenn. Ezt már megértették, és azonnal három nappal arrább tolták a koronázás napját. A rossz nyelvek szerint alaposan túllőttek a célon, és ezért is sikerült a kelleténél sokkal hosszabbra a király uralkodása…
|
|
|
|
|
A húszas években történt, hogy kamasz fiúk, a nyolcadik kerületből, átugrottak a lágymányosi Duna-partra, úszni egyet a nagy melegben. Hogy, hogy nem, a közelükben egy kínai kereskedő sodródott a vízben. Mivel nem tudott úszni, kétségbeesve kiáltozott segítségért. A fiúk egyike, Gács Rezső nemcsak kiváló úszó, de bátor gyerek is volt, ezért gondolkodás nélkül beúszott a kereskedőért, és kimentette a vízből. Mint a parton kiderült, a kínai egy gyöngyárus volt, akit bámulatos kézügyességel áldott meg a sors.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az embereket segítő kutyák nemcsak vakvezetők lehetnek. Az egyik, legrégebbi társunk sokféle gondban, bajban állhat mellettünk úgy, hogy az érzékeivel pótolja a mi, megsérült érzékeinket vagy cselekvési hiányosságainkat. Így jelezhet egy készülődő, epilepsziás rohamot, segíthet feloldani kapcsolatteremtési nehézségeket, begyakorolni a gátolt simogatásokat, egyéb gesztusokat olyanoknál, akiknél ezt valami megakadályozza, és a hallássérülteknek is jelezhet fontos körülményeket. A legnagyobb létszámban azonban a vakokat és gyengénlátókat segítik a kutyák, ott tudják folyamatosan „alkalmazni” őket.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Vízöblítéses WC, sörpalackozó, bankjegyszámozó-gép, hidraulikus prés, feltörhetetlen zárak, esztergagépek – vajon hogyan kerülhetnek ezek egy sorba? Nagy-Britanniában bizonyára minden gyerek tudja erre a választ: hát úgy, hogy ugyanaz a híres feltaláló, Joseph Bramah ötletessége, kitartó munkája áll a fenti tárgyak mögött.
Bramah 1748. április 13-án született, egy kis angliai farmon – az idei április 13. tehát a születésének nem kevesebb, mint a kétszázhatvanharmadik évfordulója! Az általa feltalált, vagy csak továbbfejlesztett tárgyak tehát két és fél évszázaddal élték túl őt, a legnagyobb sikerrel.
|
|
|
A tavasz érkezését nemcsak a bokrok, fák rügyei, hanem a visszatérő gólyák is jelzik. Magyarországnak eddig két, olyan gólya „celebje” is volt, aki mindig kitüntetett figyelmet kapott a közönségtől. Az egyikük a Veszprém megyei Tüskevár büszkesége, akinek érkezéséről a lapok menetrend szerint február hetedike-nyolcadika körül szoktak beszámolni. A másikuk Charlie, aki a Kis-Balatonhoz közeli Vörs kedvence volt. Ő február 26-án szokott megjelenni a színen, és mindig a nagyokhoz illő pontossággal. Az idén azonban már az érkezésével baj volt: csaknem egy hetet késett. A vörsiek nagy aggodalommal lesték az üres – ráadásul a télen alaposan megroggyant – fészket, míg végre szombat hajnalra megérkezett a madár. Hogy mi történt vele, megtudhatod, ha továbbolvasod cikkünket.
|
|
|
Mindenki tudja: április elseje a bolondok napja.
Azt viszont senki sem tudja, hogy vajon honnan ered ez az „ünnep”, amelyet a világ szinte minden részén megtartanak. Egyesek szerint az ókori tavaszünnepek maskarás-bolondozós színjátékaiban, mások szerint különféle, középkori naptárrendezésekben, esetleg különleges eseményekben kereshetjük a gyökereit. Valószínűleg mindegyik feltételezés igaz, és a bolondok napja sokgyökerű ünnep. Volt idő, amikor eldurvultak és egyre féktelenebb formát öltöttek a bolondozások, ezért az egyház, amely a középkorban állami erővel rendelkezett, egyre több tiltó rendszabályt vezetett be az április elsejék miatt. Mára a szokások gyakorlata inkább egymás ugratására korlátozódik.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Azt hinnénk, hogy az építésről már nem lehet újat mondani. Volt itt már minden: organikus építészet, energiatudatos építészet, mozgó építmények, alagutak, magas hidak és házak, és még sorolhatnánk. Mindig tudtuk, hogy az emberi képzelőerő határtalan, már csak azt kell kitalálni, hogy a valós világ határait hogyan lehet egyre szélesebbre feszítgetni, hogy álmaink valóra válhassanak.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Május 10-e a Madarak és Fák Napja. Ezen a napon – amellett, hogy feltétlenül menj ki a szabadba, kirándulj, sétálj, biciklizz a természetben – érdemes elgondolkodnunk a lakhelyünkről, a Földről, és szűkebb környezetünkről. Vajon mindent megteszünk vidám szomszédainkért, a madarakért, és a közelünkben élő, árnyat adó fákért? Legújabb cikkünkből megtudhatod, mi újság a madarak háza táján hazánkban?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A 21. század elején sokon csak mosolyognak, és gúnyosan intenek, ha a királyokra, császárokra terelődik a szó. Pedig a filmekben, a könyvekben és az iskolában is gyakran előkerülnek ezek a koronás urak. Sokan azt gondolják, hogy a királyok kora már rég lejárt, elszállt felettük az idő. Mégis, ha Angliára gondolunk, akkor mi az első szó, ami az eszünkbe jut? A királynő! Teljesen természetesnek tartjuk, hogy Európa egyik utolsó királyságában, egy monarchiában nem egy férfi, hanem egy nő ül a trónon.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg){kind=logo}
