Zene - A hangok bűvöletében

Fülbemászó dallamok, egész testünket átjáró, dübörgő basszusok, táncra serkentő, csábító ritmusok – ezek mind-mind benne vannak a zenében, ahogyan még sok minden más is. A zene felvidít, energiával tölt fel, elgondolkodtat, máskor könnyeket csal ki a szemünkből. Zene nélkül elképzelhetetlen a világ! A könyvből megtudod, miből áll a hangok rendszere, hogyan született a kottaírás, vagy hogy miként szolgálja testi-lelki egészségünket az éneklés. Fedezd fel a hangszerek különleges világát! Légy te is részese a zenetörténet eseményeinek!

Itt veheted meg a könyvet >>

A dzsessz meghódítja a világot

Bár Jelly Roll Morten amerikai zongo­rista és zeneszerző előszeretettel állította magáról, hogy ő találta fel a dzsesszt 1902-ben, New Orleansban, ter­mészetesen olyan nincs, hogy egy zenei irányzatot bárki is feltaláljon. Az irányza­tok mindig már létező stílusok változásai­ból jönnek létre, egy szerves folyamatban. A dzsessz az afrikai népzene ritmusvilágát ötvözi az európai zene dallamaival és har­móniáival, akkordjaival. Mára nagyon sok­féle irányzatát élvezhetjük.

Spirituálé és gospel
A dzsesszre a gospel és a spirituálé is nagymértékben hatott. Ezeket az Afrikából behurcolt rabszolgák is­mertették meg Amerikával. A gospel a 19. században kialakult vallásos ének volt, amelynek szövege főként az evangéliumból táplálkozott. Eredetileg egy szólista (prédikátor) és a kórus (gyüleke­zet) adta elő, egymásnak válaszolgatva, erősen ritmizált dallamokkal. Később egy­séges dalként szólisták vagy kórusok is énekelték. A spirituálék jellemzően szomo­rú, sok érzelemmel átitatott dalok, ame­lyekben az érzésvilágot a dallamok gazdag díszítései is telítik. Mindkét műfaj a mai napig nagyon népszerű.

A blues
A blues az afroamerikai népzene legjel­lemzőbb énekes formája, amely később a dzsesszben is meghatározó szerepet ját­szott. Neve valószínűleg az angol blue (szomorú) szóból ered. Jellemzője a tizen­két ütemes blues-séma, amely meghatáro­zott funkciós vázra épül (4 ütem tonika, 2 szubdomináns, 2 tonika, 2 domináns és 2 tonika). Különösen szenvedélyes előadói stílusa miatt Bessie Smith amerikai éne­kesnőt a blues császárnőjének nevezték el. De a bluesnak királya is volt: B. B. King, aki valóban hosszú ideig a műfaj meghatáro­zója volt. A későbbi rockzenészek közül Eric Clapton brit gitáros volt az, aki a blues legnagyobbjai nyomdokain indult el, és ké­sőbb maga is a rockzene és a blues kiemel­kedő alakja lett.

Újabb és újabb dzsesszstílusok
A dzsessz sokféle egymás mellett vagy egymásból kialakult zenei stílust ölel fel. Eleinte a ragtime, a New Orleans-i – főként fúvós zene és a szving – jelentette a dzsesszt. Az 1930 utáni szvingkorszakban az együttesek nagy létszámú big bandekké és zenekarokká fejlőd­tek, s a szving központjának szá­mító New Yorkban legendás kon­certeket adtak elő. A big band nagyzenekarokat legtöbbször vezető zenészük után nevezték el, például: Benny Goodman Big Band vagy Glenn Miller Orchestra. Más stílusok, mint a bebop, a cool dzsessz, a free dzsessz és a fusion dzsessz később jelentek meg. A rögtönzésre épülő dzsessz műfaj azóta is lépten-nyomon megújul, változik.

Közönség és improvizáció
A dzsessz lényeges eleme az improvizáció. Az ismertté vált zenedaraboknak, az úgy­nevezett standardoknak csupán az alap­struktúráját jegyzik le. A zenészek saját elképzeléseiket, stílusukat mutatják be a standardok alapján, új életet lehelve az előírt formákba. Ha a közönségnek tetszik egy improvizáció, a zeneszám közben is tapssal jelzi. A rögtönzés, a kötetlenség és az alkalmazkodóképesség a dzsessz alap­vető jellemzői. A dzsesszkoncertek egyik formája a jam session. A jam session talál­kozókon a zenészek nem tervezik meg a programot, a pillanatnyi hangulatra hagyatkoznak. Az örömzenélést az úgyne­vezett opener nyitja meg. Ezután a jelen lévő zenészekből bárki felléphet a színpad­ra. Sok esetben olyan előadók zenélnek együtt, akik akkor találkoznak először éle­tükben!

 



www.mimicsoda.hu