Esőerdők - Titokzatos zöld kincs
Apró vízmedencében tarka nyílméregbéka fürdik. A jaguár hangtalanul lopakodik zsákmánya felé. A bőgőmajmok éktelen ordítása kilométerekre visszhangzik az esőerdő fái között. A Szahara homokja a szél hátán átszeli az Atlanti-óceánt, majd leülepszik az Amazonas-medencében, és ellátja tápanyagokkal az esőerdő sovány talaját. A repülő mókustól a fojtófügéig: ismerd meg az esőerdő különös, semmi máshoz nem fogható élővilágát!
Itt veheted meg a könyvet >> |
Határtalan változatosság
Az élővilág sehol másutt nem olyan hihetetlenül változatos, mint a trópusi esőerdőkben. Bár földünk szárazföldi területeinek csupán hét százalékát borítják, itt él az ismert fajok háromnegyede. A sokféleség elsősorban a rovaroknak köszönhető. Legtöbbjük a lombkoronaszintben él, és rengeteg köztük a fel nem fedezett vagy tudományosan le nem írt faj. Vajon miért éppen az esőerdők ilyen változatosak? Erre a kérdésre még nem tudjuk pontosan a választ, de feltételezések szép számmal akadnak. A sokféleség egyik oka lehet, hogy ez az élőhely már 60 millió éve létezik! Bár a trópusi esőerdők területe a jégkorszak alatt összezsugorodott, jókora darabjain azért akkor is zavartalanul folytatódhatott a fajképződés. A hihetetlen változatosság persze azzal jár, hogy egy-egy faj egyedszáma alacsony. Gyakori, hogy közeli rokon fajok látszólag alig különböznek egymástól, csak ökológiai szerepük, szakkifejezéssel az általuk elfoglalt ökológiai fülke különbözik egy kicsit, például úgy, hogy más-más tápnövényre specializálódtak. Hosszú idő alatt elszigetelt hegycsúcsokon vagy kieső völgyekben is újabb és újabb fajok alakulnak ki. Sok közülük bennszülött vagy endemikus faj, ami azt jelenti, hogy csak egy meghatározott területen fordul elő. Ez a terület egészen kicsi is lehet, sőt az esőerdő egyik szintjét is jelentheti.
Mennyire termékeny az esőerdő talaja?
A trópusi esőerdő egyes részein több növényfaj található néhány négyzetkilométeren, mint egész Európában összesen. Az óriásfák akár 60 méter magasra is nőhetnek, vagyis magasabbak, mint egy húszemeletes ház! Ezért hihette Alexander von Humboldt német kutató, aki 1799 és 1804 között beutazta Közép- és Dél-Amerikát, hogy az esőerdők talaja rendkívül termékeny. De vajon tényleg az? Nem, épp ellenkezőleg! Az esőerdő talaja olyan, mint a sivatag: homokos és tápanyagszegény, mivel hiányzik róla a humuszréteg. A mi éghajlatunkon azért keletkezik humusz, mert a növények ősszel lehullatják a leveleiket. Az avar télen nem bomlik le teljesen, és ezt a félig lebomlott szervesanyagot a növények a következő évben fel tudják venni. Az esőerdőben a tápanyag nem a lehullott levelekben, hanem magukban az élő növényekben raktározódik. Az elhalt szervesanyag azonnal visszakerül a tápanyagkörforgásba: erről számtalan mikroorganizmus, gomba és rovar gondoskodik.
Utóbbiak közül a legfontosabbak a hangyák és a termeszek. Levélvágó hangyák nélkül az Amazonas vidékén található esőerdők anyagforgalma összeomlana. Ezek a hangyák maguk termesztette gombával táplálkoznak: hatalmas, föld alatti járataikban szétrágott növényi rostokkal táplálják őket. Valódi mezőgazdasági tevékenységet folytatnak tehát, és közben átforgatják az esőerdő növényi eredetű biomasszájának egyötödét.
Mitől burjánzik az esőerdő?
Sok növény igényel egyenletes meleget és magas páratartalmat. Az esőerdőben nem perzsel úgy a hőség, mint a sivatagban, mivel a növények rengeteget párologtatnak, és az erdőt a közvetlen besugárzástól sokszor felhőréteg védi. Az esőerdőben tehát úgy nőnek a növények, mint egy üvegházban. Mivel itt nincsen a fák számára nyugalmi időszakot jelentő tél, a faóriások törzsében a mi fáinkhoz hasonló évgyűrűk sincsenek. Ezek akkor keletkeznek, ha egy fa életében növekedési és nyugalmi időszakok váltják egymást, de mint láttuk, ilyen váltakozás a kiegyenlített esőerdei éghajlaton nincs.
www.mimicsoda.hu