Esőerdők - Titokzatos zöld kincs

Apró vízmedencében tarka nyílméregbéka fürdik. A jaguár hangtalanul lopakodik zsákmánya felé. A bőgőmajmok éktelen ordítása kilométerekre visszhangzik az esőerdő fái között. A Szahara homokja a szél hátán átszeli az Atlanti-óceánt, majd leülepszik az Ama­zonas-medencében, és ellátja tápanyagok­kal az esőerdő sovány talaját. A repülő mókustól a fojtófügéig: ismerd meg az esőerdő különös, semmi máshoz nem fogható élővilágát!

Itt veheted meg a könyvet >>

Határtalan változatosság

Az élővilág sehol másutt nem olyan hihetetlenül változatos, mint a tró­pusi esőerdőkben. Bár földünk szá­razföldi területeinek csupán hét százalé­kát borítják, itt él az ismert fajok háromne­gyede. A sokféleség elsősorban a rovarok­nak köszönhető. Legtöbbjük a lombkorona­szintben él, és rengeteg köztük a fel nem fedezett vagy tudományosan le nem írt faj. Vajon miért éppen az esőerdők ilyen változatosak? Erre a kérdésre még nem tudjuk pontosan a választ, de feltételezé­sek szép számmal akadnak. A sokféleség egyik oka lehet, hogy ez az élőhely már 60 millió éve létezik! Bár a trópusi esőer­dők területe a jégkorszak alatt összezsugo­rodott, jókora darabjain azért akkor is za­vartalanul folytatódhatott a fajképződés. A hihetetlen változatosság persze azzal jár, hogy egy-egy faj egyedszáma alacsony. Gyakori, hogy közeli rokon fajok látszólag alig különböznek egymástól, csak ökológi­ai szerepük, szakkifejezés­sel az általuk elfoglalt öko­lógiai fülke különbözik egy kicsit, például úgy, hogy más-más tápnövényre spe­cializálódtak. Hosszú idő alatt elszigetelt hegycsú­csokon vagy kieső völgyek­ben is újabb és újabb fajok alakulnak ki. Sok közülük bennszülött vagy endemi­kus faj, ami azt jelenti, hogy csak egy meghatározott területen fordul elő. Ez a terület egészen kicsi is lehet, sőt az esőerdő egyik szintjét is jelentheti.

Mennyire termékeny az esőerdő talaja?
A trópusi esőerdő egyes részein több nö­vényfaj található néhány négyzetkilomé­teren, mint egész Európában összesen. Az óriásfák akár 60 méter magasra is nő­hetnek, vagyis magasabbak, mint egy húszemeletes ház! Ezért hihette Alexander von Humboldt német kutató, aki 1799 és 1804 között beutazta Közép- és Dél-Ame­rikát, hogy az esőerdők talaja rendkívül termékeny. De vajon tényleg az? Nem, épp ellenkezőleg! Az esőerdő talaja olyan, mint a sivatag: homokos és tápanyagszegény, mivel hiányzik róla a humuszréteg. A mi éghajlatunkon azért keletkezik humusz, mert a növények ősszel lehullatják a leve­leiket. Az avar télen nem bomlik le teljesen, és ezt a félig lebomlott szer­vesanyagot a növények a kö­vetkező évben fel tudják ven­ni. Az esőerdőben a tápanyag nem a lehullott levelekben, hanem magukban az élő nö­vényekben raktározódik. Az elhalt szervesanyag azon­nal visszakerül a tápanyag­körforgásba: erről számtalan mikroorganizmus, gomba és rovar gondoskodik.
Utóbbiak közül a legfontosabbak a han­gyák és a termeszek. Levélvágó hangyák nélkül az Amazonas vidékén található eső­erdők anyagforgalma összeomlana. Ezek a hangyák maguk termesztette gombával táplálkoznak: hatalmas, föld alatti járataik­ban szétrágott növényi rostokkal táplálják őket. Valódi mezőgazdasági tevékenységet folytatnak tehát, és közben átforgatják az esőerdő növényi eredetű biomasszájának egyötödét.

Mitől burjánzik az esőerdő?
Sok növény igényel egyenletes meleget és magas páratartalmat. Az esőerdőben nem perzsel úgy a hőség, mint a sivatagban, mi­vel a növények rengeteget párologtatnak, és az erdőt a közvetlen besugárzástól sok­szor felhőréteg védi. Az esőerdőben tehát úgy nőnek a növények, mint egy üvegház­ban. Mivel itt nincsen a fák számára nyu­galmi időszakot jelentő tél, a faóriások tör­zsében a mi fáinkhoz hasonló évgyűrűk sincsenek. Ezek akkor keletkeznek, ha egy fa életében növekedési és nyugalmi idő­szakok váltják egymást, de mint láttuk, ilyen váltakozás a kiegyenlített esőerdei éghajlaton nincs.



www.mimicsoda.hu