A kaszinókba nemcsak szerencsejátékosok jártak

Ma a kaszinó többnyire az a hely, ahová egy show, egy sportesemény, de főként a szerencsejátékok kedvéért mennek az emberek. Általában szállodákban, éttermekben vagy luxushajókon működnek. De mióta is léteznek kaszinók és hányféle formájuk lehet?

Semmi szerencsejáték: beszélgetés, tánc
A kaszinó az olasz pavilon, ház jelentésű casa szó becézett formája. A 19-dik században egyre gyakrabban nevezték kaszinónak az olyan épületeket, amelyekben zenés-táncos rendezvények zajlottak, vagy egyszerűen a társasélet kedvéért gyűltek össze az emberek. A szerencsejátékok majd csak a század végére kapcsolódnak hozzá a kaszinó fogalmához.

Az első, társasági kaszinót Velencében nyitották meg 1638-ban, és ez olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy bár megújult formában, de még ma is működik. A legnagyobb hírnévre azonban kevésbé az európai, mint inkább az amerikai kaszinók tettek szert.

Amerikában gyakorlatilag a kocsmák voltak az első kaszinók. A nagyobb városok, New Orleans, St. Louis, Chicago és San Francisco kocsmái egyre gyakrabban váltak afféle közösségi, politizálásra és szórakozásra egyaránt lehetőséget adó terekké, amelyekben azután intézményesítették a legkülönfélébb szerencsejátékokat is. Ettől kezdve a vendégek nemcsak az egyes asztaloknál kockáztak vagy kártyáztak, kisebb társaságokban és a saját zsebükre, hanem a kocsmáros maga biztosított egy nagyobb közös asztalt, valamint alaptőkét, zsetonokat és személyzetet is ehhez. Idővel pedig az egyes államok törvényekkel szabályozták a kaszinóbéli játékok menetét. (Világszerte érvényes például az az alapelv, hogy a szerencsejátékban való részvétel lehetőségét egy bizonyos életkorhoz kössék. Ez az USA-ban a legszigorúbb: ott csak a 18-dik, illetve a 21-dik évüket betöltő személyek játszhatnak a kaszinókban. A világ többi országában jellemzően alacsonyabb a korhatár: a legtöbb helyen már 16 éves kortól legálisan vehetünk részt szerencsejátékokban.)

Nem vitás, hogy a kaszinókról elsősorban Las Vegas jut az eszünkbe. (Kép: Wikipédia)

Las Vegas, és amit kínál
Az első, legális amerikai kaszinó Nevada államban, Las Vegasban nyílt meg, ahol 1931-ben legalizálták a szerencsejátékot. És bár sokan azt jósolták, hogy ettől majd robbanásszerűen beindulnak a kaszinókhoz köthető vállalkozások, gombamód nőnek ki a földből a felhőkarcolók, luxusszállodák – nem így történt. Las Vegasban még jó ideig ugyanúgy a kocsmák jelentették a kaszinózást, és csak 1946 körül kezdett el látványosan felfutni az üzlet. Ekkor nyílt meg az első olyan kaszinó, amely tudatosan a szerencsejátékokra és a szállodai szolgáltatások összekapcsolására épített. Ez volt a Flamingo Hotel Paradise, amely később a Las Vegas Sor nevezetű híres sugárút egyik állomása lett. A harmincas években azonban a városban még sokkal fontosabbak voltak az egyéb üzleti és gazdasági tevékenységek. A Clark megye sivatagos medencéjében fekvő Las Vegas eleve azért jött létre, mert egy fontos kereskedelmi út haladt át ezen a területen, és idővel szükségessé vált egy pihenőhely illetve egy vasútvonal kiépítése is. A város a nevét is az egyik spanyol ajkú kereskedelmi karaván tagjaitól kapta. Az utazók a sivár környéken egyedüliként zöldellő mezők és az alattuk rejlő vízkészletek okán egymás közt „a rét”-nek hívták a helyet, ami spanyolul „las vegas”. Az elnevezést azután mindenki átvette, és így lett végül az itt születő településnek ez a neve. 1844-től tudósok, felfedezők, katonák és hittérítők érkeztek a területre, amely akkor egyébként még Mexikóhoz tartozott. A mormon egyház térítői hamar meggyőzték a környék őslakosait a hitük erejéről, így az ott élők áttértek a mormon vallásra. 1905-től pedig a városból vasútvonali építőtelep lett. 1910-ben a városban már egy jelentős templomot is átadtak, amelyet Jeanne d’Arcról neveztek el. Hivatalosan 1911. március 16-án jegyezték be Las Vegast, mint olyan települést, amely egyúttal a legnépesebb amerikai városnak is számított. Jelenleg az Amerikai Egyesült Államok 28-dik legnépesebb városa, nagyjából 600 ezer lakossal. A negyvenes évek második felétől a kaszinók valóban különleges mértékben felfuttatták a települést és a turizmust tették meg a legfontosabb bevételi forrásává. Kezdetben a szervezett bűnözés is rátelepedett a szálloda-kaszinókra, de végül ezt, ha nagy nehézségek árán is, sikerült visszaszorítani.

A város legizgalmasabb része a Las Vegas Strip (a „strip” jelentése: sáv), amely a Las Vegas Boulevard déli szakaszának közel 7 km hosszú része. Las Vegas modern szálloda-kaszinó komplexumainak többsége a Strip mellett épült. A korszerű szállodaóriások épületei önmagukban is egyedülálló látványt kínálnak, a képet azonban további különlegességek is színesítik. A turisták a Stripben a világ számos fő látványosságának kicsinyített másaival találkozhatnak, így például egy mini Eiffel-toronnyal, a londoni Big Bennel, velencei lagúnákkal (azokon természetesen gondolákkal) és a New York-i Szabadságszoborral. Aki pedig a többnyire csak filmekben átélhető borzongásokat élőben is szeretné megtapasztalni, fölmehet a Stratosphere nevű, 305 méter magas kilátótorony tetejére. A toronyban ugyanis a szálloda, a kaszinó és egy forgó étterem mellett egy olyan kisvonat is körbefut, amely olykor hosszú perceken át be-, vagy inkább kilóg a mélység fölé. De hogy a város ne csak a vicceivel és a szerencsejátékkal kápráztassa el a világot, komolyabb szakmák is képviseltetik magukat benne: Las Vegas-ban például rengeteg telekommunikációs és elektronikus vállalat is dolgozik.

A Nemzeti Casino könyvtárának méreteit a kor legnagyobb fotósa, Klösz György jóvoltából ismerhetjük.

Kaszinók Magyarországon
Magyarországon a kaszinók meghonosítása Széchenyi István nevéhez fűződik. Széchenyi az angliai útjáról a lóversenyek mellett a kaszinók ötletét is hasznosnak tartotta. Ennek gondolata egyébként már az 1825-1827-es pozsonyi országgyűlés idején is felmerült, a városban alakult is egy ilyen intézmény, amelyet azonban Széchenyi a nagyobb hatékonyság kedvéért inkább Pesten szeretett volna állandósítani. (Később egyébként néhány vidéki városban is alakultak kaszinók.) Azt javasolta, hogy legyen a fővárosban egy Nemzeti Casino (akkor még latinosan írták a nevét), ahol a polgárság felvilágosultabb tagjai gyűlnek össze, kifejezetten azzal a céllal, hogy a kellemes társalgás során hasznos gondolatokat, eszméket is cseréljenek egymással. Mi több, szervezzék meg számukra, hogy rendszeresen tájékozódhassanak a miénknél sokkal gazdagabb nyugati sajtóból is. Mindezt a gróf így fogalmazta meg az akkor még Pesti Casinóként induló egyesület alakuló ülésén, a Dorottya utcai Fogel-házban:

"…a Londoni, Párisi, Gráczi, Prágai s több casinok példáján, a mi Hazánkban is legyen egy olyan megkülönböztetettebb díszes összegyülekező hely, melyen főbb és előkelőbb s jobb nevelésűek, eszes, értelmes férfiak a társasági rendek mindenik osztályából egymással vagy barátságos beszélgetés végett találkozzanak, vagy többféle politikai ujságokat, mint amilyeneket rendszerént a kávéházakban találni lehet, s hasznos gazdasági, tudományos, művészi hónapos írásokat olvassanak. Magokat pedig üres óráikban illendően mulathassák, vagy ha történnék, hogy ezutánra több magyar főúri házak az esztendőnek egy részét itten Pesten töltenék, ezek közül azok, akik külön házat nem tartanak, a Casinoban egyúttal kények szerint való vendéglőt is lelhessenek és így azt, amit az életnek gyönyörűbbé tehetésére nézve idegenben bőven feltalálnak, nálunk hazánkban is lassankint mindinkább pótolva leljék s ez által folyvást többen és többen ide szokjanak". (In: Novák Béla: Fővárosi kaszinók a 19. században.)

Mivel akkor a nők még ki voltak zárva a közéletből, ebbe és a későbbi kaszinókba csupán férfiak jártak. Kivételt csak a báli rendezvények jelentettek. A férfiak létszáma azonban folyamatosan emelkedett: már az alakuló ülésen 175-en voltak jelen. 1830-ban 352, 1840-ben 466, 1850-ben 445, 1860-ban 474, 1870-ben 744, 1880-ban 716, 1890-ben 719, 1895-ben pedig 723 tagja volt a kaszinónak, amely Jenő királyi herceget, Albert Edward walesi herceget, angol trónörököst és Habsburg-Lotaringiai Rudolf osztrák-magyar trónörököst is a tiszteletbeli tagjává fogadta. A legfontosabb cél az volt, hogy a kaszinókban csupa olyan ember gondolkozzon és vitatkozzon, alkalmanként pénzt áldozzon, aki fontosnak tartja a haza haladását, a társadalom életének jobbítását, és aki mindezt kizárólag a nemes és egyenjogúságot hirdető eszmék jegyében teszi. Emellett az általános tisztesség, műveltség, a feddhetetlen jellem, valamint a szellemi függetlenség, önállóság is a feltétele volt annak, hogy valaki bekerülhessen a Nemzeti Kaszinóba. Ahol egyébként tagdíj is volt: az 1890-es évek végén ez 120 forintot tett ki, ezen felül pedig minden tagnak egy egyszeri, 200 forintos felvételi díjat is kellett fizetnie. A kaszinó évi bruttó bevétele ekkor meghaladta a 150 ezer forintot. Ebből fedezték a fenntartása költségeit, a továbbiakat pedig kulturális célokra fordították. A kaszinót a kor legértékesebb, legkorszerűbb tárgyaival, bútoraival rendezték be, könyvtárába pedig több mint 30 000 kötetet gyűjtöttek be, köztük több könyvritkaságot. Olvasótermében 190 hazai és külföldi lap között válogathattak a tagok, akik nem is okoztak csalódást a társadalomnak. Az 1848–49-es szabadságharc idején például a Nemzeti Casino az összes arany- és ezüstneműjét, valamint a tartalék pénzét is a szabadságharc támogatására ajánlotta fel, s az 1879-es szegedi árvíz idején is minden erejével segítette a károsultakat. Később, a millennium idején 10 ezer forint alapítványi pénzt osztott szét 14 hazai kulturális egylet között.

1871-ben az egyesület a Cziráky-palotát vette meg székelyéül. (Az épületet 1874-84 között Ybl Miklós tervei szerint építették át a Kaszinó számára.) A második világháborúban, Budapest ostroma során azonban ez olyan súlyosan megsérült, hogy le kellett bontani. Ugyanakkor a korábbi osztályszerkezet is megszűnt Magyarországon, így egy olyan szervezet, amelyet az arisztokrácia tart fenn, értelmét veszítette. A játékkaszinók pedig szintén csak korlátozott mértékben indulhattak meg, és elsősorban a külföldiek számára kínáltak szórakozást. A kaszinóknak tehát itt éppen akkor áldozott le, amikor Nyugaton a fellendülés és az átalakulás korszaka következett.

Érdekesség, hogy a népszerű ételről, a kaszinótojásról sokan azt hiszik, köze van a játékkaszinókhoz. Ezt az étket azonban a múltjában semmi sem köti össze a szóban forgó intézménnyel, kizárólag egy képzettársítás az, amely miatt ugyanaz a neve. Néhány nyelvész szerint ugyanis csak azért terjedt el ez az elnevezést, mert a kaszinótojás nem pontos változata a töltött tojásnak – tehát az emberek képzelete szerint ugyanúgy becsapják vele őket, mint a kaszinóban a szerencsejátékok. Ezzel együtt a kaszinótojástól csak akkor kell félnünk, ha már nem egészen friss, míg ez a szerencsejátéknál épp fordítva van: minél régebbi egy kaszinó, annál inkább bízhatunk abban, hogy mindig igyekeznek megakadályozni a játékoknál a csalást.

 

Lévai Júlia



www.mimicsoda.hu