A légpárnás születése

Létezik egy csodagép, amelyik szinte bárhová elviszi az embert. Sem a szárazföld, sem a víz, sem a mocsár nem jelent számára akadályt – legyőzi a sivatagot, a hómezőket és a jeget is! Hogy mi is ez tulajdonképpen? Repülő vagy inkább hajó? Meglepő kérdések, igaz? A következő cikkben mindent megtudhatsz erről a nagyon különleges találmányról!

Repül, de nem repülő!
A légpárnás nem ismer nehéz terepet.
A légpárnás hajó szülőatyja Christopher Cockerell brit mérnök volt, akinek 1955. december 12-én engedélyezték különös találmányának, a légpárnás hajónak szabadalmaztatását. A hovercraft, ahogy feltalálója elnevezte, a hajófenék és a víz közötti levegőrétegen siklik – akár 150 km/órás sebességgel. Négy évvel később az első légpárnás már arra is képes volt, hogy átszelje a La Manche csatornát.  .  
A légpárnás hajók valójában sokkal inkább repülőgépnek számítanak, mint hajónak: propeller hajtja őket, és lapos törzsüket erős gumiköpeny zárja körül. A jármű saját kompresszora sűrített levegőt termel. Ez emeli a levegőbe a hajót.
Nem Christopher Cockerell volt az első, aki a légpárnás hajó ötletén dolgozott. John Isaac Thornycroft mérnök már 1875-ben a légpárnás technikán dolgozott. Hogy miért nem valósította meg az ötletét? Azért, mert a világ első torpedóhajójának megépítésével volt elfoglalva.
Cockerell is csak az 1950-es években fejlesztette ki a hajóját. Hosszú évekig üres konzervdobozokkal, egy hajszárítóval és egy konyhai mérleggel kísérletezett. Hosszú munka után készült el az első, hatvan centiméteres modell.
Hogy mi hajtja ezt a légpárnás járművet? A különleges technikai fortélynak az a lényege, hogy a légáramlatot két oldalon vezetik el a jármű külső peremén. A légsugár irányának megváltoztatásával módosul a jármű haladási iránya.
Már az első működőképes modellek is megfeleltek Cockerell várakozásainak: még a víz felett is sikeresen siklottak. Aztán a mérnök további két évig végzett kísérleteket a járművön, míg 1957-ben végül bemutatta találmányát az angol fegyveres erőknek. A tábornokok vaskalaposságára jellemző azonban, hogy a különleges jármű nem aratott maradéktalan sikert. A különböző fegyvernemek képviselői még abban sem tudtak megegyezni, hogy a tengerészet, a légierő vagy a hadsereg kötelékébe sorolják-e be a légpárnást. Végül a nemzeti titkosszolgálathoz került. Ez jót is jelenthetett volna, ám a valóságban – a brit kormányon és az angol katonákon kívül – egy évig senki sem láthatta a találmányt.
Hogy a fegyveres erők félelme nem volt teljesen alaptalan, az is mutatja, hogy nemsokára hatalmas légpárnások tűntek fel a Fekete-tengeren, melyeket az akkori ellenségek, a szovjetek azonnal alkalmazni kezdtek: ezzel szállították a partra a katonákat. Az angolok észbe kaptak – azonnal ki akarták deríteni, hogyan lehet védekezni az új járművek ellen.
Az első angol páncélozott hadigőzös.
Cockerell 1958-ig várt arra, hogy járművét üzleti ügyeinek szolgálatába állíthassa. 1959 tavaszán meg is valósította célját: az SRN1, az első igazi légpárnás jármű átszelte a La Manche csatorna nyugodt, csendes vizét. Három évvel később, 1962-ben állt üzembe az első utasszállító légpárnás.
Látványos sikert azonban csak 1968-ban ért el a találmány, amikor a brit vasúttársaság két SRN4-et állíttatott üzembe. A két, gázturbinával hajtott jármű – a Princess Margaret és a Princess Anne – volt a valaha épített legnagyobb légpárnás. Egy-egy hajó alig fél óra szállított 418 utast és hatvan autót Doverből Calais-ba.
1995. szeptember 14-én a Princess Anne világrekordot állított fel. Alig 22 perc alatt szelte át a La Manche csatornát. Ezt a rekordot azóta sem szárnyalta túl senki.
Az autószállító légpárnások korszakának a La Manche csatorna alatti alagút megépítése vetett véget. 2000 októberében aztán kivonták őket a forgalomból, csak egy utasszállító maradt még, mely Portsmouth kikötője és a Wight-sziget között közlekedik. Cockerellt – munkája elismeréseként – 1969-ben lovaggá ütötték.  
 
 


www.mimicsoda.hu