|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A „karantén” szóval nyugodtabb időkben a számítógépes vírusirtók működésekor találkozunk. Amikor a víruskereső program veszélyesnek minősíthető fájlt talál, elkülöníti a rendszertől, vagyis karanténba zárja, és úgy tárolja, hogy ne kerülhessen kapcsolatba más fájlokkal. És bár némelyik számítógépes vírus működésének feltárása cseppet sem könnyű, a gépeknél jóval egyszerűbb a megoldás, mint olyankor, amikor élő szervezetet támadnak meg vírusok. Ahhoz, hogy a természetben megjelenő kórokozókat sikeresen elkülönítsük, embereket kell karanténba zárni, ami ennél bonyolultabb feladat.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A felnőtt világ tárgyainak kicsinyített másai ősidők óta ott voltak a játékok között. Készültek házak, bútorok, edények, babaruhák, olykor csónakok, ekék vagy lovaskocsik, szekerek, hintók is a gyerekeknek. Ezek alapanyaga évszázadokon át a fa és a textil, ritkábban a csont, a fém vagy a kerámia volt. A járművek mérete általában a tányérnyi és a tenyérnyi között mozgott, feltűnően pici darabok ritkábban fordultak elő. A technika fejlődése azonban a 20-dik század közepén már lehetővé tette az addig szokatlan mértékű miniatürizálást is. Így vonulhatott be a játékok közé liliputi méretekben a korszak nagy újdonsága, a motorral működő autó. Megszületett a gyufásdoboznál is kisebb, sőt, később arról is elnevezett mini-játék: a matchbox.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A múmia olyan holttest, amelynél valamilyen környezeti tényező (szél, só, jég, láp stb.) vagy tudatos emberi beavatkozás (mumifikálás, balzsamozás, újraépítés) megakadályozta, hogy a természet rendje szerint oszlásnak induljon. Ennek alapján a múmiák lehetnek természetesek és mesterségesek. Mint az köztudott, a mesterséges mumifikálást az egyiptomiak művelték a legmagasabb szinten, s emellett az ő kultúrájukból maradt fenn a legtöbb múmia. Ezért is van, hogy a múzeumok többségében egyiptomi múmiákat látunk. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ők is voltak az elsők ennek a különleges eljárásnak a kidolgozásában. A Föld különböző részein egymástól függetlenül kialakult a mumifikálás gyakorlata, és ezek mindegyike más és más jellegzetességgel színesíti az eljárást.
|
|
|
|
|
|
|
Buda egyik legszebb épülete az a négyemeletes sarokház, amelynek egyik oldala a Bartók Béla útra, frontvonala a Gárdonyi térre, a másik oldala pedig a Bercsényi utcára néz.
Az épület Bartók Béla úti oldalát sokan ismerik, hiszen néhány éve itt nyitották meg újra a nevezetes Hadik kávéházat és a Szatyor bárt. A Bercsényi utca felőli részre azonban talán kevesebben figyelnek. Pedig ennek is van kulturális kötődése, amit egy kettős emléktábla jelez. A felül lévő féldomborművön az egyik legnagyobb magyar festő, Csontváry Kosztka Tivadar portréja látható, ő ugyanis itt lakott élete utolsó éveiben. Az alatta lévő tábla pedig egy építészmérnök, Gerlóczy Gedeon nevét örökíti meg, aki felismerte a festő zsenijét, és egyúttal meg is mentette műveit az utókornak. De vajon miért volt szükség arra, hogy bárki is megmentse a festményeket, és mi történt volna ezekkel, ha Gerlóczy nem lép közbe?
|
|
|
Az 1880-as években III. Sándor cár hírét vette, hogy a Téli Palota Ermitázs nevű részében egy különösen megbízható, ügyes kezű aranyműves dolgozik. Francia emigráns családból származik és Peter Carl Fabergé (ejtsd: faberzsé) a neve. Akkoriban az Ermitázsban a cári gyűjtemények tárgyait állították ki, és Fabergé az ötvösmunkák restaurálását végezte. Emellett a saját műhelyében is készített egyéni stílusú ékszereket, amelyek közül a cár már vásárolt is egyet-egyet. A húsvét közeledtével az uralkodó mindenképp egy különleges ajándékot szeretett volna adni a feleségének, és azzal bízta meg Fabergét, hogy olyasmit készítsen, ami egy kis meglepetést is rejt magában. Az aranyművesnek pedig olyan jól sikerült teljesítenie a feladatot, hogy az általa létrehozott új forma máig kiemelkedik az ékszerek közül, sőt, később még a csokigyártásra is hatással volt.
|
|
|
|
|
Amíg nem volt távközlés és gyorsan haladó jármű, addig az emberek nem sokat tudtak a tőlük távol élők kultúrájáról, tárgyairól, szokásairól.
Emiatt volt kiemelkedő jelentőségük már az ókorban is azoknak a jól bejáratott utaknak, amelyeken nem hadseregek, hanem békés kereskedők indultak el távoli vidékek felé, többnyire csoportosan, karavánokba szerveződve. A karavánok áruszállítói az utat tevén, lovon, vagy akár gyalog tették meg, és olykor szerzetesek vagy egyéb, magányos vándorok is csatlakoztak hozzájuk.
Az egyik ilyen kereskedelmi úthálózat az ún. selyemút volt, amelynek főbb útvonalai már az időszámításunk előtti időkben körvonalazódtak, és a keleti kultúrákat kötötték össze a nyugatiakkal.
|
|
|
A híres ókori írót, Hérodotoszt, Cicero a történetírás atyjának nevezte el, de akár az első világutazó, út- és tájleíró, néprajzos és tudományos ismeretterjesztő címmel is megtisztelhette volna. Az i.e. 484 táján, Halikarnasszoszban született Hérodotosz ugyanis valóban szokatlanul nagy utakat járt be, és ezek során egyedülálló pontossággal és alapossággal jegyezte föl az általa látott tárgyakat és eseményeket. Feljegyzései a történészek és egyéb kutatók számára soha nem is okoztak gondot, hiszen írásai hitelességét a később feltárt adatok mindig alátámasztották. Leírásainak egyetlen pontja volt csak, amelynek valóságát mostanáig nem igazolta vissza semmi, és ez éppen legjelentősebb útjával, az egyiptomi utazásával állt kapcsolatban.
|
|
|
|
|
 |
|
A berlini Pergamon Múzeum (németül Pergamonmuseum) a német főváros és egyúttal Európa egyik legjelentősebb múzeuma, amely a berlini Museumsinselen (Múzeum-szigeten) áll. Előde egy kisebb épület volt, amelyet 1901-ben avatott fel II. Vilmos német császár. Ezt kifejezetten azzal a céllal építették, hogy ebben helyezzék el az ókori Pergamon város Zeusz-oltárának rekonstukcióját, vagyis a megtalált darabjaiból összeállított, ép változatát. Ezt az épületet később lebontották, és 1930-ra Alfred Messel és Ludwig Hoffmann tervei alapján felépítettek egy annál jóval nagyobbat, a ma is álló Pergamon múzeumot. Ebben azonban már nem pusztán az i.e. 2-dik századból való, híres oltárt állították ki, hanem további, rendkívül gazdag gyűjtemények darabjait is, az antik, az előázsiai és az iszlám művészetek köréből. A névadó Pergamon oltár mellett kiemelkedő emléke a múzeumnak például a babiloni Istar kapu is, az i. e. 6. század elejéről.
Amikor az ötvenes években Németországot kettéosztották, a gyűjtemény egy részét átvitték Nyugat-Németországba, és 1959-ben Kelet-Berlinben ezek nélkül nyílt meg újra a Pergamon Múzeum. Az átvitt műtárgyak az ország újraegyesítése után visszakerültek. Ma évente kb. 850 000 látogató gyönyörködik a múzeum lenyűgöző tárgyaiban.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az európai kultúra egyik alapja a görög-római mitológia, amelynek történetei ugyanolyan teljességgel tükrözik az emberi természetet, ahogyan majd később, az egyistenhit megjelenésétől a Biblia is. Fontos különbség azonban, hogy a pogány istenek olyan radikálisan is be tudtak avatkozni az emberek életébe, hogy az nem egyszer azok tökéletes átváltozását jelentette. Az istenek hol növényekké, hol állatokká változtatták át az embereket, de akár élettelen dolgokká, pl. kövekké vagy hegyekké is megdermeszthették őket. Ez a képesség azért lehetett meg bennük, mert hiszen ők maguk is a világ egy-egy jelenségét, tulajdonságát testesítették meg, ezért közvetlenül kapcsolódtak a földön létező dolgokhoz, nagyobb volt ezekre a befolyásuk. Az emberek megfigyelései szerint pedig a természet egyik legfeltűnőbb jelensége az átváltozás, görög nevén a metamorfózis (ld. a hernyó átalakulását, lepkévé). Nem csoda, hogy az istenek is éltek ennek a lehetőségével.
|
|
|
|
|
A múlt század elején a türelmetlen szülők gyakran azzal ijesztgették a gyerekeket, hogy „ha nem fogadsz szót, majd elvisz a drótostót”. Amivel az épp fennálló problémát biztosan nem oldották meg, de továbberősítették annak képét, hogy a drótostót valamiféle gonosz és sötét alak, misztikus büntetés-végrehajtó, akinek semmiképp se jó a karmai közé kerülni. Miközben pedig a drótostótok „karmai között” semmi egyéb nem volt, mint néhány forgó, forrasztópáka, fém-és fadarabok valamint tégelyek sokasága, és persze dróttekercsek sora. Mindez ahhoz kellett, hogy házról házra kijavítsák azokat a kerámia- vagy fémedényeket, amelyek elrepedtek vagy kilyukadtak. Az emberek többsége ugyanis hosszú évszázadokon át akkora szegénységben élt, hogy a kicsorbult vagy összetört edényeit nem tudta volna újjal pótolni, az olcsón dolgozó drótostótokat azonban mindenütt meg tudták fizetni. És mivel ők jól dolgoztak, a többség a drótostótokat a türelmetlen szülők ijesztgetése ellenére is becsben tartotta.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Mára a fülbevaló ugyanolyan természetes, megszokott része a viseletünknek, mint bármely más ékszer. Legfeljebb akkor figyelünk fel egy-egy darabjára, ha feltűnően érdekes az anyaga, a formája vagy a színe. A kezdetekkor azonban a fülbevalók kiemelt és meghatározott jelentésű ékszerek is voltak. Ezt az is fölerősítette, hogy a mítoszok korában a fülnek magának is kiemelt jelentősége volt, s emellett különféle szimbolikus jelentéseket is kötöttek hozzá. Így például Egyiptomban a bal fül a halállal, a jobb az élettel állt összefüggésben, az ősi Kínában pedig a hosszú fül a bölcsességet, az okosságot jelképezte. De önmagának a fül kilyukasztásának is volt jelentése: ez több kultúrában is valamiféle elkötelezettségre vagy fogadalomtételre utalt. Mindezek pedig arra is hatással voltak, hogy kinek milyen anyagú vagy formájú ékszer került azután a fülébe.
|
|
|
|
|
A régészet az emberiség múltjának tárgyi emlékeivel, azok minél alaposabb feltárásával, dokumentálásával és megőrzésével, valamint a leletekből levonható következtetésekkel foglalkozik, és nagyjából a reneszánsz idején vált önálló tudománnyá. Ám hogy mi rejlik a föld mélyén egy-egy rég elpusztult városból vagy hogy melyik kultikus tárgynak mi lehetett a jelentősége, természetesen mindig is izgatta az embereket. Ezért mindig voltak olyanok, akik ásót ragadtak és megpróbálták föltárni a gazdagabb leleteket ígérő területeket. És bár őket semmiképp sem nevezhetjük szakértő régészeknek, de a régészet úttörőinek igen, különösen, ha valóban gondot is fordítottak rá, hogy az általuk kiásott tárgyakat valóban biztonságosan őrizzék meg. Ilyen előfutárok pedig már az ókortól akadtak.
|
|
|
|
|
Bár a kalózkodás helyenként még ma is élő gyakorlat, az európai emberek kalózokkal kizárólag könyvekben vagy filmeken találkozhatnak, ahol többnyire riasztó, sötét öltözékben, esetleg jellegzetes, ferde kötéssel a szemükön és halálfejes sipkákkal a fejükön látjuk őket. A kalózkodás bizonyos formái azonban olykor itt is kézzelfoghatóan vannak jelen, hiszen például a szabálytalanul, fizetség nélkül letöltött zenék is kalózfelvételek, ahogy a titokban működtetett rádiókat is kalózrádióknak hívjuk. Ám ezek jóval szelídebb tevékenységek, mint amilyenek a kalózokat jellemezték évszázadokon át, a világ tengerein.
|
|
|
|
|
 |
|
Az emberi méltóság fogalma történeti fejlemény, vagyis nem mindig létezett, csak a történelem folyamán jött létre, éspedig az egyistenhit kialakulásának köszönhetően. Addig az egyes ember élete önmagában nem jelentett olyan értéket, hogy azt akár a halála után is tisztelni kellett volna. Ezért sem volt semmi különös például abban, hogy az emberek akár meg is ehették a saját fajtársukat, vagyis a másik embert – egy percig sem érezték úgy, hogy ezzel bármilyen elvet is megsértettek volna. Sőt, az emberevés, más néven kannibalizmus gyakran éppen azt szolgálta, hogy erőt kapjanak a másik testéből, vagyis ezzel fölemeljék az emberi test értékességét. Ugyanez azonban később már merőben más jelentést kapott, és a kannibalizmus a gyűlölet kifejezője is lehetett. Ezt példázza annak a 17-dik századi, holland politikusnak az esete is, akinek a megölésével nem elégedtek meg az ellenségei, hanem a halála után megcsonkították és valószínűleg ettek is a testéből. Witt esetét nemrég a BBC History munkatársa, Eugene Byrne író-újságíró tárta fel, az izgatott közvélemény számára.
|
|
|
A 300-as évek végén, a népvándorlás előszeleként hunok agresszív csapatai törtek be a Római Birodalom területére. És bár épp a rómaiaktól ered a „sine ira et studio” – vagyis a „harag és elfogultság nélkül” – alapelve, Ammienus Marcellius történetíró ezúttal mellőzte ezt, és úgy írt a hunokról, mint akik nem pusztán az aktuális ellenségeik, hanem általában véve és minden vonatkozásban alantasabb, értéktelenebb emberek. Azt állította, hogy ezek a lovas harcosok annyira nem ismerik az étel civilizált elkészítésének módjait, hogy a húst is a lovaik nyerge alatt puhítják meg. Később többen is a magyarokkal azonosították a hunokat, ezért a nyereg alatt puhított hús legendája a magyarokra is ráragadt. Ezután ha valaki értékrangsort akart felállítani az egyes népcsoportok között és a saját népét akarta ebben győztesnek kihozni, gyakran ezt a mítoszt hozta fel példának a hunok vagy a magyarok alacsonyabb szintjének érzékeltetéséhez.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
Azokat, akiket valamilyen ügyben bűnösnek ítél a társadalom, a modern korban az ügyük megtárgyalása után a bíróságok többnyire börtönre ítélik. Ez azt jelenti, hogy egy erre kijelölt, zárt helyen hosszabb-rövidebb időt kell eltölteniük, a normális életviszonyokhoz képest beszűkített körülmények között, fogságban. A cél kettős: egyrészt azt szeretnék elérni ezzel, hogy a bűnös meglakoljon és az elzártságban átélt szenvedései miatt a továbbiakban kerülje el a bűnözést, másrészt hogy a társadalmat megóvják az emberekre nézve alkalmanként veszélyes polgáraitól. A modern igazságszolgáltatásban azonban az is cél, hogy aki bűnt követett el, azt lehetőleg ne pusztán az elriasztással térítsék el a hasonlóan rossz cselekvésektől, hanem meggyőzéssel, a belátás elérésével. Ezért ma már egyrészt a fogság csökkentésével jutalmazzák, ha valaki egyértelműen jelét adta a megváltozásának, másrészt a börtönök helyett inkább másfajta korlátozásokkal (pl. házi őrizettel vagy kötelező pszichológiai terápiákkal) hajtják végre a büntetéseket. A kezdetekben azonban a büntetések a legkevésbé sem voltak ennyire kifinomultak.
|
|
|
Az államalapító István után a 13-dik század elején, 1235 és 1270 között uralkodó IV. Béla királyt szokás a második honalapítóként emlegetni. IV. Béla több intézkedésével is rászolgált erre a névre. Trónra lépésekor azzal, hogy nemcsak felhagyott apja, II. András pazarló, a birtokokat szétosztogató politikájával, amellyel az ország pénzügyeit és gazdaságát is mélypontra juttatta, de igyekezett korrigálni is ezt a rombolást. A későbbiek során pedig azzal, hogy okos és előrelátó politikával fogadott ill. telepített be olyanokat, akik mind katonai, mind kulturális szempontból is hasznára voltak az országnak. Ez a tevékenysége azonban nem volt mindig feszültségmentes, hiszen az idegenek betelepítése olykor ütközött egyes rétegek, elsősorban a főnemesek érdekeivel. Így betelepítési politikája az uralkodása elején jó időre súlyos konfliktusok forrásává is vált.
|
|
|
|
|
A népvándorlás idején, a 800-as években meglehetősen kusza volt a világi és egyházi hatalmak viszonya. Európa térségét ekkor elsősorban a frank királyok vetélkedése határozta meg, a német-római császári korona megszerzéséért. És mivel a keresztény egyház megerősödésével a császári koronákat csak a pápák tehették fel az uralkodók fejére, a pápaság és császárság ügyei ettől kezdve hosszú ideig szorosan összekapcsolódtak. Ennek egyik következményeként zajlott le a pápaság történetének egyik legabszurdabb eseménye, a hullazsinat. 897 januárjában az akkori pápa, VII. István kiásatta a sírból az egyik elődjét, a kilenc hónapja halott Formózusz holttestét, és vádlottként idézte be egy szabályos bírósági tárgyalásra. Ahol pedig megállapították, hogy mivel érdemben semmiféle érvet nem tud felhozni a mentségére, jogos a büntetése. Ennek jegyében minden intézkedését érvénytelenítették, az áldást osztó ujjait levágták, őt magát pedig a Tiberis-be dobták.
|
|
|
|
|
 |
|
1945. március 27-én indították el az utolsó két V–2 (ejtsd: fau-kettő) rakétát, a németek titkos, peenemündei kísérleti támaszpontjáról. Nevüket is a Vergeltungswaffe, vagyis „a megtorlás fegyvere” kifejezés kezdőbetűjéről kapták. Hitler a második világháború utolsó szakaszában úgy bízott ezekben a rakétákban, mintha csodafegyverek lennének, amelyekkel egy csapásra le lehet zárni a háborút, természetesen a németek győzelmével. Nem vitás, hogy a rakéta-kísérletek komoly eredményeket jelentettek a tudomány területén, ez azonban kevés ahhoz, hogy a technika automatikusan háborús célokat szolgáljon. Épp ezeknek a kísérleteknek a sorsa is bizonyítja, hogy a technika eredményeinek felhasználása ezer egyéb tényezőn múlik. És bár Hitler 1944. június 13-tól négy hónapig hatékonyan bombázta Londont, majd Antwerpent is, a politikai erőviszonyok alakulását nem lehetett kizárni a folyamatból. A szövetségeseknek végül sikerült megakadályozniuk a rakétaprogram kiteljesítését és sikeres felhasználását.
|
|
|
|
|
A menekültek megrázó helyzete ma azok figyelmét is Szíriára irányítja, akiknél eddig legfeljebb a nyaralási lehetőségeik latolgatása során merült fel ennek az országnak a neve. Ma Afganisztán mellett Szíriában kényszerülnek a legtöbben arra, hogy az életveszélyes viszonyok, a négy éve tartó polgárháború miatt mindent hátrahagyva elhagyják a hazájukat. Szíriát ma az Iszlám Állam (IÁ) nevű, fanatikus csoport uralja. Ez a gyilkológépként működő csoport minden olyan történelmi emléket is szétzúz, amely egykor az országot a világ szabadon virágzó kultúrájához kötötte, és ma is alkalmas a nyitott kapcsolatok fenntartására. Legutóbb a sokak által ismert Palmüra, a világ egyik legrégebbi kereskedővárosa is a célpontjukká vált. A dzsihadisták 2015 nyarán szinte földig rombolták a múltat őrző oszlopokat, épületmaradványokat és szobrokat, majd kivégezték Palmüra főrégészét, a 82 éves Khaled Aszaadot, aki nem árulta el nekik az előlük elrejtett, ókori tárgyak rejtekhelyét.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A budapesti Néprajzi Múzeum Amerika-gyűjteménye több mint 3000 olyan
régészeti tárgyat tartalmaz, amelyet Amerika őslakosai készítettek, még a spanyolok megérkezése előtt. A többnyire isteneket, embereket, állatokat ábrázoló agyagfigurák és kerámia edények között egy maja domborműves kőlap, ún. sztélé is látható. A maják egyik, később világszerte közkinccsé váló öröksége azonban nem múzeumi tárgy, inkább az élelmiszerboltokban föllelhető holmi: ez a kakaó, amelyet az inkák és aztékok mellett ők is kiemelten használtak. A kakaót keserűn, édesen, gyümölcsösen és erjesztve is itták, s néha már ők is tettek hozzá egy kis csilipaprikát, ahogyan ma is szokás, egy-egy csokoládékülönlegességnél. Így ha valamelyikük feltámadna, bizonyára elégedett lenne a mai, sokszínű csokoládéválasztékkal.
|
|
|
|
|
Aki már tanult történelmet, jól tudja, hogy a Hunyadi-család címerében egy holló látható, a csőrében gyűrűvel. És mivel nem egy tolvaj természetű szarkáról van szó, aki esetleg épp most röppent fel egy királylány ott felejtett ékszerdoboza mellől, már a történetíró Heltai Gáspár is azt gondolta, hogy ennek szimbolikus magyarázata lehet. Krónika c. művében azt feltételezi, hogy a gyűrű Hunyadi János Luxemburgi Zsigmondtól való származására, és a kor hite szerint ezért a köztük lévő, eltéphetetlen királyi kötelékekre is utal. De ez a zárt, kör alakú ékszer általában is az elszakíthatatlan, örök köteléket jelképezi.
|
|
|
„És mi ez? – kérdezte a tanár. – Ez egy olyan pép, amivel az üvegesek az ablakot beragasztják a fába. Az üveges bekeni oda, és az ember a körmével kikaparja az ablakból. – És ezt te kapartad ki? – Nem, kérem. Ez az egyleti gitt. A tanár úr tágra nyitotta a szemét. – Mi az? – kérdezte. Weisz most már nekibátorodott egy kicsit. – Ezt a tagok gyűjtötték – mondta –, és a választmány rám bízta, hogy én őrizzem meg. Mert azelőtt Kolnay őrizte, mert ő volt a pénztárnok, de nála elszáradt, mert ő sohasem rágta. – Hát ezt rágni kell? – Igen, mert különben megkeményedik, és nem lehet nyomkodni. Én mindennap megrágtam. – Miért éppen te? – Mert benne van az alapszabályokban, hogy az elnök köteles mindennap legalább egyszer megrágni az egyleti gittet, mert különben megkeményedik... Itt sírva fakadt Weisz. Pityeregve tette hozzá: – És most én vagyok az elnök...”
|
|
|
|
|
Minden szakmának megvannak a maga szimbólumai, amelyek érthetően jelzik számunkra, hogy éppen mivel állunk szemben. Amíg voltak cégérek az utcákon (ma is léteznek, csak jóval ritkábban, mert fényreklámok léptek a helyükre), a mesterek leggyakrabban a termék képét vagy a kovácsoltvasból készült formáját akasztották ki. A cégéreken tehát csizmát, kalapot, kancsót vagy kissé áttételesebben lúdtollat láthatott a járókelő, ha cipészmester, kalapos, borkimérő vagy könyvárus mellett vitt el az útja. A gyógyszertárak cégérein azonban kezdettől egy botra tekeredett kígyót lehetett látni. A képnek közismert volt a neve: régebben Aesculapius, illetve Eszkuláp, később Aszklépiosz botjának hívták. (Ez utóbbi egyszerre a legrégibb és a modern írásmód is, hiszen az eredeti, görög névhez tért vissza, és a helyesírásában kikerülte a közvetítő, latin nyelvet.)
|
|
|
 |
|
Ha éppen gitározáshoz készülünk, és azt mondják: „kulcs”, akkor a hangszer nyakán lévő kis csavarókra fogunk gondolni, amelyekkel fel tudjuk húzni a húrokat. Ha kottát is használunk a játékunkhoz, akkor pedig a violin- vagy a basszuskulcs jut az eszünkbe, mint két, olyan jel, amely megmutatja, hogy az ötvonalas rendszerben hol van a G illetve az F hang. (Ezért is szokták a violinkulcsot G-kulcsnak, a basszuskulcsot pedig F-kulcsnak is hívni.) Minderről pedig a továbbiakban az is eszünkbe juthat, hogy hiszen a kulcsok általában is utalhatnak egy zárt rendszerre és annak fel-vagy megoldására. Így például a titkosírásokra, amelyeket szintén kulcsokkal szoktak megfejteni. De az egyéb rejtélyeknek, a titkoknak és a problémák megoldásának is van kulcsa, a gondolatainkban. Ha pedig mindezt végigjártuk, akkor megérkezhetünk a szó leghétköznapibb jelentéséhez, vagyis a zárak nyitásához használt eszközökhöz, amelyek nevét illetően a fülünk jelzi a szláv eredetet. És a fülünk nem téved, mert a szó eredete valóban a „kluč” szó. Ha pedig még tovább lépünk, akkor azt is látjuk, hogy a szó megőrizte a fogalom történetiségét, hiszen ennek a „ljuka”, vagyis „kampó” kifejezés volt a gyökere, amely a kulcsok ősére utal.
|
|
|
|
|
Sorozatunk előző része azzal zárult, hogy a szabadságharc idején tervezett kiadással szemben végül csak 1850-ben jelent meg az első levélbélyeg, és már az osztrák szimbólumokkal. A kiegyezés után azonban ismét magyar tervezésűek lehettek a bélyegek, ami viszont másféle, újabb konfliktusokra adott lehetőséget. Az első, magyar postabélyeg-sorozatot 1867. június 1-jén bocsátották ki, 2-, 3-, 5-, 10- és 15 krajcáros címletekben. (Később 25- és 50 krajcáros bélyegek is voltak.) Mivel az itthoni feltételek híján a bélyegeket Bécsben nyomtatták, az osztrák posta is ezeket használta. Ezért gondot okozott, hogy vajon ezek magyar vagy osztrák sorozatok-e, ami a bélyegtörténet szempontjából fontos kérdés. Ám végül megszületett a mai szakmai megegyezés, amely szerint az 1867-es tekintendő az első magyar bélyegsorozatnak.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
Nemrég pénzügyi és gazdasági válság tört ki az után, hogy az USA-ban túl sok könnyítést adtak a bankok a lakásépítésekhez és -vásárlásokhoz, így túl sokan vásároltak hitelre olyanok, akiknek nem volt tényleges fedezetük a tartozásaik visszafizetésére. És mivel a pénzhasználat rendszere az egész világon összefüggő rendszerek szerint működik, a válság minden országot érintett. Szerencsére azonban ma már nemcsak a pénzhasználat, hanem a válságkezelés is összehangolt. Amikor a múlt században, 1929-ben tört ki hasonló világválság, még sem a technikai, sem a politikai helyzet nem tette lehetővé, hogy az érintett pénzintézetek és piaci szereplők közösen, egymással egyeztetve akadályozzák meg a válság kiszélesedését, ezért Európa belesodródott egy újabb háborúba. Mindezek tanulságai alapján azonban a II. világháború után a világ vezető államai elkezdték tudatosan kiépíteni azokat a politikai és pénzpiaci rendszereket, amelyek a reményeink szerint megakadályozhatják, hogy egy esetleges, pénzpiaci válság ismét háborús helyzetet idézhessen elő.
|
|
|
A tudomány mai állása szerint az időnként károsító hatásokkal megvádolt tojás valójában nélkülözhetetlen az ember számára. Az anyatej után ez az a táplálékunk, amelyben szinte minden benne van: mással nem pótolható fehérjék, a koleszterinnek épp az a fajtája, amelyre szükségünk van, emellett lecitin, vasban és kénben gazdag hamu, valamint jó néhány, fontos vitamin is. Ezért is döntött úgy a Nemzetközi Tojásszövetség, hogy minden év októberének második péntekje legyen a tojás világnapja. Így 1999 óta harminc országban rendeznek előadásokat, tojásfesztiválokat ezen a napon. A tojás azonban nemcsak az étkezési kultúránk, hanem az irodalmunk és a képzőművészetünk részévé is vált.
|
|
|
Az ezerhétszázas években nem volt ritka, hogy az uralkodók beleszóltak a főúri körök házasodásába, így a Magyarországon uralkodó Mária Terézia is ezt tette. Hogy milyen okból, annak ma már nincs jelentősége, de tény, hogy a királynő erősen pártolta (az akkor németesen írt családnevű) ifj. Brunswick Antal gróf és Seeberg Anna bárónő házasságát, amely létre is jött. Majd, amikor 1775. július 27-én megszületett az első gyermekük, Teréz, néhány nappal később maga a királynő tartotta őt a keresztvíz alá. Brunswick Teréz pedig azzal hálálta meg a gesztust, hogy egész életében tiszteletben tartotta – de talán még az uralkodónál is komolyabban vette – a Mária Terézia által is kiemelt közoktatás ügyét, ezen belül különösen a gyerekek és a nők tanulásának állami szintű rendszerének bevezetését. Addig ugyanis ezt nemhogy kiemelt kérdéssé nem tették, de az uralkodó körökben kifejezetten ellenezték, fölöslegesnek tartották.
|
|
|
|
|
|
|
Amikor 1867-ben, június elején Ferenc József megkoronázására készültek, egy akkori „píáros” a király környezetében fölfedezte, hogy a kitűzött nap éppen pünkösdhétfőre esik. Nosza, riasztotta az egész stábot, akik először alighanem egy szót sem értettek abból, hogy mivégre ez a nagy izgalom. Már miért ne eshetne egy katolikus király megkoronázása egy keresztény ünnepnapra? A buzgó lélek azonban megmagyarázta nekik, hogy ez nagyon rossz jel lenne, hiszen a magyaroknál ilyenkor pünkösdi királyokat szoktak választani, akik uralkodása azonban csupán néhány hónapig áll fenn. Ezt már megértették, és azonnal három nappal arrább tolták a koronázás napját. A rossz nyelvek szerint alaposan túllőttek a célon, és ezért is sikerült a kelleténél sokkal hosszabbra a király uralkodása…
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A 21. század elején sokon csak mosolyognak, és gúnyosan intenek, ha a királyokra, császárokra terelődik a szó. Pedig a filmekben, a könyvekben és az iskolában is gyakran előkerülnek ezek a koronás urak. Sokan azt gondolják, hogy a királyok kora már rég lejárt, elszállt felettük az idő. Mégis, ha Angliára gondolunk, akkor mi az első szó, ami az eszünkbe jut? A királynő! Teljesen természetesnek tartjuk, hogy Európa egyik utolsó királyságában, egy monarchiában nem egy férfi, hanem egy nő ül a trónon.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg){kind=logo}
