Madame Tussaud panoptikuma és a többiek

2014. április 22., 05:55
 

Április 16-án emlékezik meg a világ Anna Marie Tussaud (ejtsd: tüszó) haláláról. Az 1761 és 1850 között élt Tussaud London egyik legnagyobb látványossága, a Madame Tussaud panoptikum létrehozója volt. Ennek sikere általában is népszerűvé tette a panoptikumokat, amelyek ma már a világ minden részén láthatóak, a legkülönfélébb tematikákkal.


 
Marie Tussaud merész, vállalkozó szellemű nő volt, aki élt bátran élt a 19-dik századi, kezdődő modernitás lehetőségeivel.

Mi a panoptikum?
A panoptikum kifejezés a görög pan = minden és az optikosz = látással kapcsolatos szavak összetételéből jött létre, majd az angolban terjedt el, panopticon alakban. Eredetileg a börtönépületek olyan helyiségét jelentette, ahonnan mindegyik cellát szemmel lehetett tartani – a panoptikumok első „figurái” tehát a börtöntöltelékek voltak… Talán innen is ered, hogy a későbbi panoptikumokban – tehát az olyan kiállításokon, ahol élethű szobrok jelenítik meg ismertebb személyek alakjait – az átlagosnál több gengsztert és egyéb, kétes hírű alakot láthatunk, az előkelőbb lovagok, hercegek, írók vagy művészek között.
A panoptikumok alakjai hagyományosan viaszból készülnek.
A viaszszobrok elkészítéséhez sokféle tudás szükséges. Amíg nem voltak fényképezőgépek, addig különösen nehéz volt életszerű másolatot készíteni a megörökítendő személy arcáról. Első lépésként gipszlenyomatot készítenek, majd ebben öntik ki viaszból az arcot. Ezt a másolatot azután még össze kell dolgozni a szintén viaszból készült koponyával. Az emberi arcot azonban nagyon finom és apró vonások teszik egyedivé, amelyeket a gipszlenyomat nem feltétlenül képes visszaadni. Ráadásul vízszintes helyzetben az arcunk sok szempontból más képet mutat. Ezért a már elkészült viaszöntvényen sokat kell még finomítani ahhoz, hogy az eredeti arc nézzen vissza a szoborról. Emellett a hajszálakat és szempillákat sem könnyű felvinni a fejre – ehhez a művelethez speciális tűket kellett kifejleszteni. Ugyanígy az is nagy figyelmet igényel, hogy a viaszt a megfelelő színre fessék. Leszámítva a szobor statikájának kérdéseit (nem mindig könnyű összeegyeztetni a portréalany jellegzetes mozdulatait azzal, hogy meg is álljon a szobra), a testtel ugyanakkor már kevesebb a probléma. Ha még élő alanyokról van szó, a kiállításra szánt ruhát tőlük is el lehet kérni, ha pedig régebbiekről, akkor művészettörténészek tudását kell igénybe venni a végső forma kialakításához.

A Madame Tussaud panoptikum New York-i épülete jóval harsányabb a londoninál, amely csak a zöld kupolájával tűnik ki.

Hol szerezte mindehhez a tudását Anna Marie Tussaud?
Marie Tussaud Strasbourgban született, Anna Marie Grosholtz néven. Apja még két hónappal az ő megszületése előtt elesett a hétéves háborúban, ezért édesanyjának egyedül kellett gondoskodnia a család fennmaradásáról. Nőként sok lehetősége nem volt, így házvezetői állást keresett. Szerencsére jó helyet talált Bernben, ahol egy orvosnál, dr. Philippe Curtius-nál tudott elhelyezkedni. Curtius a tanítványai oktatása során viaszlenyomatokkal segítette az emberi test felépítésének megértését, és így mindennapos kapcsolata volt a viasszal. Ügyes kezű, jó szemű ember lehetett, mert egy idő után nemcsak orvosi célra, hanem az emberek megörökítése kedvéért is készített viaszlenyomatokat. Hamarosan egész gyűjtemény állt össze a portrékból, és amikor Curtius 1765-ben Párizsba költözött, kiállításon mutatta be a készletét. Ennek legizgalmasabb figurája akkor XV. Lajos francia király szeretője, Madame du Barry viaszmása volt, amely a későbbi londoni panoptikum egyik alapfigurája is lett.
Curtius Marie-t is megtanította a viaszbábu készítés fortélyaira, így Párizsban már ő is készített önálló szobrokat. Első viaszfigurája a jeles filozófus, Voltaire volt, 1777-ben, de ekkor mintázta meg híres Jean-Jacques Rousseau és Benjamin Franklin viaszszobrát is. És mivel nem tartotta magát távol az eseményektől, a nagy francia forradalom idejétől kezdve az ifjú viaszszobrásznak meglehetősen kalandossá vált az élete. Olyannyira, hogy egy alkalommal le is tartóztatták. Már a fejét is leborotválták a kivégzéshez, amikor a konvent egy tagja, de Jean-Marie Collot d’Herbois színész és drámaíró kimentette őt a végzetesnek ígérkező helyzetéből. A következőkben, a lefejezésekkel tarkított vérengzések idején ő készítette a guillotine áldozatainak halotti maszkját, majd ennek alapján a viaszszobrukat is. Leghíresebb portréi XVI. Lajost, Marie Antoinette-et, Jean-Paul Marat-t és Maximilien Robespierre-t ábrázolták. A kivégzettek később, egyéb, nem szokványos életű alakokkal együtt a Rémület Kamrája elnevezésű teremben kaptak helyet.
Curtius 1794-ben halt meg, és gyűjteményét Marie-re hagyta.
Marie 1795-ben összeházasodott Francois Tussaud-val, akivel ettől kezdve közös családnevet használtak. Marie gyűjteménye egyre híresebbé vált, és egyre több helyre utazott a viaszfigurákkal. 1802-ben férjével és kisebbik fiával Londonba költözött, ám a napóleoni háborúk után nem tudtak visszatérni Franciaországba. Egy ideig Nagy-Britanniában és Írországban mutatta be a portrékat, majd a másik fia, Francois csatlakozása után, 1835-ben Marie Tussaud Londonban, a Baker Streeten megnyitotta az első saját, állandó kiállítását.
1838-ban megírta az emlékiratait, 1842-ben pedig a saját arcmását is elkészítette, amely ma is ott áll a múzeum bejáratánál. Marie Tussaud 1850. április 16-án halt meg, különösen szelíd módon: alvás közben.
1883-ra a kiállítás kinőtte az eredeti helyét, és a Baker Street-en már túl sok pénzt is igényelt volna a fenntartása. Ezért Tussaud unokája, Joseph Randall a kiállítást átköltöztette a jelenlegi helyére, a Marylebone Road-ra. A vállalkozás a 20-dik században világszerte létrehozott panoptikumot, a nagyobb városokban.
A Madame Tussaud panoptikumban eredetileg kb. 400 különböző viaszszobor állt, 1925-ben azonban ezek közül több is elpusztult, egy tűzvészben. Később egy német bomba tett kárt a készletben. Mivel azonban az öntvények nem sérültek meg, a háború után újra elkészítették Tussaud eredeti figuráit. Néhány, Tussaud készítette szobor pedig szerencsésen túlélte a történelem viharait, és ma is látható. Mindezeket folyamatosan kiegészítik az újabb, ismert emberek alakjaival.

A valóságos emberek közé egyre gyakrabban kerülnek be fantázia szülte figurák is, mint például a Pókember.

Magyarországi panoptikumok
A Tussaud-éhoz hasonló, teljes körképre törekvő panoptikumot nem érdemes létrehozni, de sok helyen nyitottak meg tematikus kiállítást, Magyarországon is. Főként olyan helyeken, ahol a történelmi események biztosították az alakok érdekességét. Így például az Egri Vár földbástyájában Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének figurái elevenednek meg. A belépők a várkapitány Dobó Istvánnal vagy a török csapatok vezérével, II.Szulejmánnal is találkozhatnak. Sőt, az író is ott pipázik egy kiemelt helyen.
Budapesten a Citadella belsejében alakítottak ki az egykori, második világháború során kiépített légvédelmi bunkerben egy panoptikumot, korhű tárgyakkal és dokumentumokkal, fotókkal kiegészítve.
Aki több, magyarországi panoptikumra kíváncsi, megtalálhatja ezek listáját itt is.
 

 

Lévai Júlia

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum