|
Miért voltak jelentősek a maják, inkák és aztékok?
A maják, az inkák és az aztékok sok mindent átvettek elődeik kultúráiból, és tudatosan fejlesztették tovább. Pazar építészetükkel, magas szintű államszervezetükkel, naptárukkal és a csillagokról alkotott tudásukkal megelőzték a többi, korabeli népet. Közép-Amerikában a maja és az azték kultúra a térbeli közelség miatt sok hasonlóságot mutatott. Az inkák viszont különböztek tőlük, mert náluk főként Dél-Amerika kulturális befolyása volt a meghatározó. A maják és aztékok élénk kereskedelmet folytattak egymással. A nagy távolságok ellenére a tudományos ismeretek is eljutottak egymáshoz Közép- és Dél-Amerika népei közt, hiszen az embert mindig is távoli utakra csábította a vágy, hogy új tapasztalatokat és tudást szerezzen. Nem utolsósorban tehát a tudomány és a technika vívmányainak cseréje volt a felemelkedés motorja, amelynek folytán a maják, az inkák és az aztékok népe ilyen magas fejlettségi fokra jutott.
Mivel kezelték a betegségeket?
Az amerikai őslakók számos gyógynövényt ismertek, amelyekkel a legkülönfélébb betegségeket kezelték. A kínafa kérgét például malária ellen használták. Nagyon fontos volt számukra a kokacserje, amelynek a leveleit rágcsálták. Így elviselhetőbb volt az éhség, a hideg és a magas hegyek ritka levegője. Hitük szerint sok betegség az istenek büntetése vagy egy olyan varázsló műve, aki mindenképp ártani akar az embereknek. Ezért is volt a legtöbb gyógyító egyszerre pap és sámán. Olyan szertartásokat is végeztek, amelyek révén megpróbáltak jeleket kapni a betegség okáról, de legalább elnyerni az istenek bocsánatát és elhárítani a betegről a rontást. A többnyire férfi gyógyítók mellett bábaasszonyok is dolgoztak, akik a terhesség alatt és a szülésnél látták el a nőket. Az inkák a csonttöréseket is tudták kezelni. Sőt olyan sebészeik voltak, akik egy-egy operációhoz meglékelték a beteg koponyáját. A koponyalékeknél általában összeforrtak a csontok. A régészek által feltárt leletek tanúsága szerint sokan túlélték ezeket a veszélyes beavatkozásokat, és gyakran egészségesen folytathatták az életüket.
Mik voltak a virágos háborúk?
Az aztékok és az inkák elsősorban azért indítottak háborúkat, hogy növeljék birodalmukat. A megtámadott népeknek általában felkínálták a választás lehetőségét arra vonatkozóan, hogy alá akarják-e vetni magukat önként az inka uralomnak, vagy inkább ellenállnak. Az alávetettség jeléül adókat követeltek, egyébként pedig háborúba kezdtek. Azték sajátosság volt a virágos háború. Ebben nem egy idegen város meghódítása volt a cél, hanem az, hogy lehetőleg minél több foglyot ejtsenek. A foglyok szerencsés esetben rabszolgasorba kerültek, de fel is áldozhatták őket az isteneknek. Jobban megbecsülték, ha valaki foglyul ejtette az ellenfelét, mintha megölte volna. A harcosok kiképzése és felszerelése tehát ezt a célt szolgálta. A maják háborúiról kevesebbet tudunk. Egyes kutatók úgy gondolják, hogy csupán kevés jól képzett harcosuk volt, akik meglepetésszerű rajtaütéseket hajtottak végre. Nyílt terepen, a csatamezőn azonban nem bocsátkoztak hosszadalmas küzdelmekbe. A céljuk tehát feltehetőleg nem az volt, hogy egész városokat romboljanak le, hanem hogy megszerezzék az ellenség istenképeit és foglyul ejtsék a királyaikat.
|
