|
Hogyan küzdenek a növények a fényért?
Az esőerdők éghajlata nedves és meleg, ezért itt olyan dúsan burjánzanak a növények, mintha egy nagy gonddal fenntartott üvegházban termesztenék őket. A víz és a tápanyag itt mindig elegendő, éppen ezért sehol másutt a Földön nem nőnek ilyen gyorsan a növények. Egyedül a fényhiány lassíthatja a növekedésüket. A sűrű lombsátor ugyanis felfogja a napsugarakat, és a fénynek csupán 1-2 százaléka ér le a talajig. A talajon szinte alig található növényzet, hisz kevés olyan növény akad, amely jól viseli a fényszegény környezetet. Ilyen pl. a begónia és a páfrány. Sok fiatal növény tengődik odalenn, kevés levelet hajtva, míg végre egy megfelelő pillanatban a fény felé szökkenhet. Ha egy öreg fa kidől a viharban, olyankor rés nyílik a zöld lombfüggönyön, s ekkor a fény végre eléri a talajt. Így az ott élő növények fejlődésnek indulhatnak. Gyakran valóságos versengés alakul ki a fényért. A harcból az a fa kerül ki győztesen, amelyik ki tudja terjeszteni lombkoronáját a többi fölött, és ezáltal el is fogja előlük az életet adó fényt. Persze nem mindennap fordul elő, hogy kidől egy faóriás. Így a fiatal hajtások általában hiába várják, hogy meg érintse őket az éltető napfény. Sok növényfaj más módszereket fejlesz tett ki, hogy fényhez jusson.
Miért széles lent a fák törzse?
A legtöbb esőerdei fa szembetűnő jellegzetessége, hogy széles és lapos, szárnyhoz hasonló elágazásokat fejleszt a talaj közelében. Ezeket a nyúlványokat palánkgyökérnek nevezik. A palánk gyökerek a 10 méteres magasságot is elérhetik, és rendkívüli vastagságúra nőhetnek. Régebben ezek a palánkgyökerek igencsak meg - nehezítették az esőerdei favágók munkáját. A palánkgyökerek a fa hatalmas súlyát nagy felületen osztják el. A támasztógyökerek ugyanezt a célt szolgálják: a törzsből közvetlenül nőnek ki, a talajba kapaszkodnak, és ott ágaznak szét. Az esőerdő fáinak gyökérzete eltér a mi ég övünkön élő fákéitól. Egy tölgyfa gyökerei mélyen a földbe nyúlnak, az eső - erdőben azonban a fák gyökerei közvetlenül a felszín alatt ágaznak szét a talajban, mivel itt található a legtöbb tápanyag. A gyakran 60 méter magas fa súlyát ezek a gyökerek egy-egy nagyobb viharban csak a palánkgyökerekkel együtt tudják megtartani.
Miért élhetnek az esőerdei békák a fa tetején?
Vannak olyan állatok, amelyek csak a vizek közelében élhetnek, mert bőrük nem védi meg testüket a teljes kiszáradástól. Ilyenek a mi égövünkön például a piócák és a laposférgek, de a leg több béka és gőte is ilyen. Az esőerdőben uralkodó, állandóan magas páratartalom mellett ezek az állatfajok a víztől távol is képesek életben maradni. Ez a magas páratartalom teszi lehetővé azt is, hogy a gyakran harsány, tarka színű békák a fa tetején éljenek. Itt fenn a magasban azonban aligha akad tócsa vagy folyó ivadékaik felnevelésére. Ezért a békák sokféle fortéllyal segítenek magukon, hogy a szaporodásukhoz nélkülözhetetlen vízhez hozzá - jussanak. Az apró nyílméregbékák hímjei például a talajmélyedésekbe rejtett ebihalakat felviszik a hátukon a fákra, és ott vízzel teli broméliákba helyezik. Néhány hét elteltével az apró ebihalak kifejlett békává alakulnak át a gyönyörű virágokban. Más fajok petéiket a folyók fölé haj ló ágakra, az itt képződött habfészekbe helyezik. A kikelő ivadék a fészekből egyenesen a folyóba pottyan. Vannak olyan békafajok is, amelyek a szaporodást illetően már teljesen elszakadtak a víztől, petéiket egy szerűen a nedves földre rakják le. A petékből azután nem ebihalak, hanem parányi, kifejlett békák kelnek ki. Az állat kifejlődése bent a petében ment végbe, amelyet kocsonyás tápanyag vett körül.
|
