Ahogy az állatok látnak, hallanak és éreznek

:
 

Látás, hallás, tapintás, szaglás és ízlelés – az ember öt érzéke, melyek segítségével a világot észleli. Az állatoknak azonban sokkal több érzékük van, amelyeket mi, emberek gyakran természetfelettinek képzelünk. Vajon miért alkalmazhatók a kutyák rendőri és mentőszolgálatra? Hogy lehet, hogy a macskák mindig a talpukra esnek? Hogyan tájékozódnak a denevérek a sötétben? Hogyan érzik a szagokat, hogyan látják a színeket a különféle állatok? A kötet az állatok érzékelésének rendkívüli teljesítményeit mutatja be, többek között az ízeltlábúak, a madarak, az emlősök meghökkentő példáin keresztül. A szerző, Vitus B. Dröscher állatviselkedés‑kutató a témáról több népszerű könyvet is írt.


 
Itt veheted meg a könyvet >>>

Lehet-e szem nélkül látni?
Az olyan egysejtű élőlények is, mint amilyenek az amőbák és az ostoros egysejtűek, rendelkeznek színtestekkel (pigmentekkel) teli pontokkal, amelyek reagálnak a fényre. A mikroszkopikusan kicsi, zöld szemesostoros (Euglena) esetében például a szemfolt ingerülete úgy befolyásolja az ostorcsapásokat, hogy az állatka a fényforrás irányába mozogjon. Ebből fejlődött ki a fényérzékelő sejt. A legtöbb alacsonyabb rendű állatfaj testfelülete is fényérzékeny. Ez segít nekik abban, hogy a fény felé törekedjenek. Létezik egy atkafaj, amelyiknek valamennyi első lábán található egy fényérzékeny rész. Az állat ezzel tapogatja ki a saját árnyékát, és változtatja mozgásának az irányát. A fejlődés következő lépésének eredményeként jött létre például a csészecsiga gödörszeme. Ez a látó - szerv nem alkalmas a képlátásra, de az ellenség árnyékának felismeréséhez és az éjszaka-nappal érzéke - léséhez létfontosságú.   

Hogyan érzékelik a hőmérsékletet az állatok?
Ha az ember belép egy konyhába, ahol bekapcsolva maradt az elektromos tűzhely, két-három méter távolságból is érzékeli a több száz fokos hőt, amit a vörösen izzó tűzhelylap sugároz. De arra nem vagyunk képesek, hogy bekötött szemmel tőlünk néhány méterre álló embereket a hőkibocsátásuk alapján érzékeljünk. A házi poloska számára ez a bűvészmutatvány hozzátartozik a mindennapi élethez. Éjszaka felmászik a hálószoba plafonjára, csápjával megcélozza a hőforrást, vagyis az alvót, követi áldozata forgolódását, és azután nagy biztonsággal pottyantja magát a meztelen testrészre. A szúnyog bal és jobb oldali csápja között még ötszázad Celsius-fokos hőmérsékletkülönbséget is képes érzékelni. Számára a sötét szobában fekvő ember nem csupán csábító illatok forrása, hanem egy hatalmas hőhegy. A szúnyog a hőáram felé repülve éri el célját.  

Mi az a vibrácios érzék?
Csápjainak másodpercenkénti 550 rezgetésével a hím szúnyog nagyon magas frekvenciájú zümmögést hoz létre. Ez meg egyezik a nős tény szúnyog szárnyzümmögésének frekvenciájával. A hím hallása szelektív, csak a nőstények zümmögését hallja, vagyis érzékszerve egyben szűrő is, amely csak bizonyos környezeti ingereket választ ki. Ha egy énekesmadár éjszaka a faágak sűrűjében alszik, akárhogy rázza a fát a szél, ő nem fog felébredni. De ha a lába vibrációs érzékelősejtjei egy nyest – sokkal gyengébb – rezgéseit jelzik, a madár megijed és elmenekül. Aztán ott vannak a kígyók, amelyek a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem hallják a kígyó bűvölő furulyájának hangját, ugyanis süketek. Vajon miért tűnik úgy, mintha a zene bódítaná el őket? Azért, mert állkapcsuk vibrációs érzékével „meghallják” a zene által a talajban keltett finom rezdüléseket.

 

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum